Liza-Meleg helyzet

Meleg helyzet

- Au, miért harapdálsz? Au, erről nem volt szó, jaj James! Ne, csináld már! – De nem hallgatott rám, és egyszer csak szörnyű fájdalmam lett. Sikítoztam, és vergődtem, de a fájdalom nem akart szűnni, aztán úgy három nap múlva vége lett, és én egyedül voltam. James az a kis rohadék elment.

A nevem Mark, és vámpír vagyok. És meleg. Azt hiszem ilyen még nem volt, büszke is vagyok magamra. Most Forksban vagyok, és egy Cullen nevű vámpír famíliát keresek. Követtem a szagukat, és egy kis erdőn keresztül a házukhoz értem. Bekopogtam, és Ő, nyitott ajtót. Istenem, de szexi! Szőke haj, sebhelyek a testén, és hihetetlen nyugalom árad belőle.

- Hello, Mark vagyok, bemehetnék, szívi? – kérdeztem tőle kacéran, erre ledöbbent.

- Öhm, persze, fáradj be! – mondta, és a hangja annyira csábító volt, hogy majdnem ott helyben megcsókoltam, de aztán odajött, egy apró fekete rövid hajú vámpír, és átölelte.

- Ki a vendégünk, Jasper?

- Ő, itt Mark – mondta a Jaspernek nevezett szépfiú. Igazából nem is nagyon figyeltem a beszélgetésre, csak összehúzott szemmel figyeltem a konkurenciát.

- Én Alice vagyok! – mondta lelkesen a kis vámpír.

- Örülök – morogtam, bár legszívesebben a pokol tüzes bugyraiba kívántam volna. Aztán jöttek a többiek, mikor egy bronzvörös hajú vámpírhoz érem a bemutatkozásban, láttam, hogy remeg a szája sarka a visszafojtott nevetéstől.

- Edward vagyok – mondta a fess vámpírka.

- Nagyon örülök, hogy itt lehetek! – mondtam mindnyájuknak. – Nagyon szép ez a ház! Ízléses a berendezés, bár én raktam volna bele egy kicsit több rózsaszínt, és egy kicsit több fotót, az én új szerelmem tárgyáról, Jasperről – erre, a mondatomra, majd kiesett a szemük. Jasper pedig vigyorgott. Alice, meg vicsorgott. A többiek meg döbbentek.

- Köszönöm – mondta Jasper. – Megengedem, hogy harcoljatok értem, Mark, és Alice azé vagyok, akiről teljesen, megbizonyosodom, hogy szeret.

- Rendben! – vágta rá az Alice nevezetű. – Győzzön a jobbik!

- Akkor Jasper, indulhatok berendezni a hálónkat, ugyanis a jobb ÉN vagyok! – Harcra kész voltam. Alice, és a többiek elmentek vadászni, és kettesben maradtam szívem egyetlen szerelmével Jasperrel! Megfogtam a kezét, és lehúztam a kanapéra.

- Gyere, mesélj nekem valamit magadról! – kértem, és közben a szempillámat rezegtettem. Elmosolyodott, leült, és elkezdett mesélni. Amikor a történetének vége lett rárontottam, vadul csókolni kezdtem, és Ő is visszacsókolt. Ekkor nyílt az ajtó, és a kis Alice úgy ugrott nekem, mint a rakéta, a kanapé feldőlt, de ő rajtam maradt, és a hajamat tépte. Én meg visítoztam.

- Jaj, Istenem meghalok, valaki szedje már le rólam ezt a kis boszorkányt, így nem korrekt, kopaszon nem leszek gyönyörű hajas baba, és Jasper szívem nem engem fog választani. – Erre kaptam egy nagy pofont.

- Ne merd Jaspert, szívemnek szólítani, te forró hideg, ha még egyszer meghallom, megöllek, akkor aztán szó szerint meleg leszel! – sikította, ez az álnok kis kígyó. Én is belekaptam a hajába, és így már ketten sivítottunk. A nagy, medveszerű srác, Emmett, és Édes Kis Szívem Csücske segített neki, leszedni minket egymásról. Ezután Carlisle, megmutatta a szobámat, és én felmentem duzzogni, és a hajamat fésülgetni, ugyanis a törpe kis csaj, csomókban tépkedte ki. Vettem egy jó meleg fürdőt, és ellazítottam magam. Nyugalom! – gondoltam magamban. - Úgyis az enyém lesz Jasper bébi. Eközben halottam, hogy Alice a kobold, vámpír keverék édesen gügyög, életem értelmének fülébe, ő pedig nevet rajt! Ezt nem hagyhattam! Leszáguldottam a lépcsőn, és odaültem melléjük. Alice felhúzta az orrát, és arrébb csúszott, én pedig annál közelebb, Jasper angyalkámhoz. Meg akartam csókolni, de ekkor dörömbölni kezdtek az ajtón, az kizuhant a helyéről, és Ő állt ott.

- James! – visítottam, és a nyakába ugrottam, majd megcsókoltam.

- Te álnok, miért hagytál el engem? – kérdeztem, tőle szinte sírva. Ő megint megcsókolt, majd azt suttogta a fülembe, hogy sajnálja, mert azt hitte megölt engem. Én, hittem neki, és kézen fogva futottunk, ki az ajtón. De egy vörös hajú nőbe ütköztünk.

- Hát ennyit érek neked?! – üvöltötte. – Pedig, én szerettelek!

- Én meleg vagyok Victoria ez meg kell értened, nekem Mark kincsem az életem, és ez van – mondta James. Azzal Victoria rávetette magát Alicera, ott csókolta ahol, érte, Alice, pedig vissza, mi pedig megragadtuk, egymás kezét újra Jamessel, és elhúztunk.

VÉGE

2. fejezet.

Jasper szemszöge

A szobámban ültem, és gondolkodtam. Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem, de azt nem tudtam, hogy ki az.

- Én, vagyok az Jasper! – mondta Emmett

- Oh - meglepetten hátra fordultam. – Hát, te? – Emmett megfogta a vállam, és maga felé fordított.

- Mi bánt, mondd? – kérdezte, és szép szemeiben kíváncsiságot láttam.

- Csak, ez az, Alice, és Victoria páros kicsit felkavar, és hiányzik, Mark meleg gondoskodása, ahogy gyengéden megsimogat, oh, Emmett ez annyira nehéz! – Megfogta a kezem, és ezt mondta.

- Gyere, Jazz, sétáljunk egyet attól, majd kitisztul a fejed. – felhúzott, és elindultunk, de a kezemet nem engedte el. Jól eset gyengéd, de mégis határozott szorítása. Sétáltunk, és én elmeséltem minden búmat, bánatomat. Emmett figyelmesen hallgatta, és közben megnyugtatóan simogatta a kézfejem a hüvelykujjával.

- De mondd, Jasper, miért vagy féltékeny Alicera, ha egyszer te csaltad meg előbb? – kérdezte értetlenül. Én, pedig felháborodtam.

- Na, de Emmett! Én, szexi vagyok, és helyes, engem nem lehet csak úgy megcsalni, engem még senki sem csalt meg! – a végén már szinte könnyeztem. Emmett a maga furcsa gyöngéd határozottságával maga felé fordított, és kemény ajkát az enyémre tapasztotta. Soha nem volt még ilyen csókom, még Markkal sem. Emmett tudta mit tesz, hogy mi a jó nekem. Nem tudom meddig csináltuk ezt a földi paradicsomot – legalábbis az én számomra -, de azt hiszem, egy jó darabig. Mikor aztán szétváltunk Emmett kezdett mesélni.

- Tudod, én nem vagyok meleg, de Rosalieval már olyan unalmas a – itt suttogóra fogta – szex. Mindig csak ugyanaz a póz, húúú. Így én tűnök az erősebbnek, de az ágyban, ezt nehezemre esik ki mondani, de Rosalie, egy őrült, ha meg merem említeni, hogy változatosságot akarok, kapok egyet, és azt mondja, folytassuk. De én változatosságra vágyom Jazz! – vállat vont, és folytatta. – És te jöttél először számításba.

- Ó, Emmett annyira édes vagy köszönöm, hogy engem választottál! É most mi lesz? – kérdeztem.

- Beosonunk, Esme kunyhójába, az erdőbe, és eltöltünk ketten egy izgi kis pásztorórát, oké? – kérdezte

- Rendben! – vágtam rá. – Éjjel egykor találkozunk ott. – Azzal mindketten másfelé rohantunk. Én izgatottan vártam az estét, és közben rájöttem, hogy teljesen, és visszavonhatatlanul, bemelegedtem. Ez tetszett. Aztán eljött az idő, és én rohantam titkos kis találkámra. Emmett már várt rám. Az ajtóban egymásnak estünk. Betörtük az ajtót, és én felkattintottam a villanyt. Nem kellett volna. Két dolog került egyszerre a látóterünkbe. Először is, Alice, és Victoria amint a díványon csókolóznak. Másodszor pedig Rosalie, egy sötét sarokban elbújva, kameráz, és kéjes vigyorral ezt motyogja:

- Ez, majd felizgatja Emmettet. – Aztán Rose ránk pillantott, Alice, és Victoria pedig Rosera. Mi, pedig mindhármukat bámultuk egyszerre. Rose ezután földhöz vágta a kamerát, - előtte gondosan kivette a kazettát – és elfutott mellettünk, de közben ezt sziszegte Emmettnek:

- Te kis langyi! – Majd elrohant. Emmett pedig utána. Én egyedül maradtam Alice-val, és Victoriával. Felvettem a kamerát, raktam bele egy kazettát, és, ezt mondtam.

- Nyugodtan folytassátok!