Örömmel közlöm minden olvasómmal hogy az új fejezet legkésöbb kedden felkerül!! Bocsánat hogy most ennyit kell várni.. :S De ma már elkezdtem megírni.. és a jó munkához idő kell :)
Na puszilok mindenkit =)

Sziasztok... a napokban újra kezdtem olvasni a Twilight-ot.. és gondoltam ki teszek egy olyan idézetet, amin mint mindig sikerül elnevetnem magam...: D


Nehezen jutottam dűlőre mit vegyek fel. Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket , hogy mit viseljünk , amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához. : D

Hát nekem nagyon bejön. : P .. ma elutazok hétfőig, de folyamatosan írni fogok, minden szabadidőmben.. igyekszek minél hamarabb feltenni a 4.fejezetet.
Pusz: Henii<3

Hát ööö.. hűhaaa.. én még mindig nem találok szavakat .. köszönöm : http://www.twilight-fanok.eoldal.hu/cikkek/twilight-esku_/twilight-esku_rajongoknak-kotelezo_ , köszi Alice Cullen :)

magyarul

Twilight Saga Eskű

-Ígérem, hogy emlékezni fogok Bellára,
Minden egyes alkalommal, amikor ügyetlenül elesek.
-Ígérem, emlékezni fogok Edwardra,
Amikor a városon kívül vagyok.
-Ígérem, betartom a közlekedési szabályokat,
Charlie kedvéért, természetesen.
-Ígérem, emlékezni fogok Jacobra,
Amikor a szívemet bűntudat tölti el.
-Ígérem, emlékezni fogok Carlislera,
Ha valaha is a baleseti osztályon leszek.
-Ígérem, emlékezni fogok Emmettre,
Mindig, amikor egy hatalmas durranást hallok.
-Ígérem, emlékezni fogok Rosaliera,
Ha látok valamit, ami egy természetes szépség.
-Ígérem, emlékezni fogok Alicere,
Amikor sétálók és meglátok egy aranyos ruhát.
-Ígérem, emlékezni fogok Renesmeere
Amikor gyönyörű bronz színű hajat látok.
-Ígérem, emlékezni fogok Esmere,
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy érdeklem.
-Ígérem, emlékezni fogok Jasperre,
Ha a gyomrom épp nincs görcsben.
-Ígérem, emlékezni fogok a Volturira,
Amikor valaki a világ uralmáról beszél.
-Ígérem, szeretni fogom a Twilightot
Amikor csak lehetséges,
Azért, hogy mindenki lássa ez a szenvedélyem,
Mert tudom azt, amit minden Twilighter tud.

Esküszöm! :)

"Csajozós Dumák" .. :D

Niky honlapján nézelődtem,és megláttam egy bejegyzést "csajozós dumák" .. hát nekem nagyon bejött..remélem nektek is tetszeni fog, holnapra pedig felteszem a többi bakit a filmben ;)

Jasper Hale :

1.) Hé Édes, akarod látni a harci sebeimet?
2.) Szóval.. hallottad valaha azt a mondást, hogy "minden nagyobb Texasban"?
3.) Pontosan tudom, hogyan érzel. Tudni akarod, hogyan érzek?
4.) A nevem Jasper ...de hívj Dr. Feelgood-nak.
5.) Érzem a szerelmet ma este... akarsz belőle részesedni?
6.) Az ajkaid azt mondják: "Nem!", de az endorfinjaid azt mondják, hogy "Igen!"
7.) Nem az én hibám, hogy szerelmes lettem. A te érzéseid vezettek félre engem.
8.) Nekem valóban halottnak kell lennem, Angyal, mert ennek a mennyországnak kell lennie.
9.) Hogyan érzel? Oh, várj ne mond el... hadd találgassak!
10.) Kicsit feszültnek látszol! Szeretnél egy nyugtatót vagy megütni engem?

Emmett Cullen :

.) Te nem vagy egy ingerlékeny grizzly medve, de én most megeszlek.
2.) Akarsz a majomnőm lenni?
3.) Fájt, amikor leestél a mennyből?Mert ilyen arccal, egy angyalnak kell lenned.
4.) Azt hallottam, hogy a pokol nem olyan rossz, ha veled tart egy angyal... Magammal vihetlek?
5.) (egy szőkének) A bátyám jobban szereti a barnákat, de én tudom, hogy a szőkék viccesebbek...
6.) Ölelkezni akarsz? Én leszek a Teddy mackód.
7.)Értesz a kocsikhoz?Én jobb vagyok, mint egy emelő.
8.) Szeretném látni, hány házat tudunk összetörni.
9.) Akarod látni, hogyan zúzok össze egy sziklát?
10.)Lehet, hogy én Tenessee-ből származok, de te vagy az egyetlen 10-es skálás, akit látok.

Jacob Black :

1.) Tudod mit mondanak, igaz? Egyszer mész Blackhez és sosem mész vissza
2.) 1,3 másodperc alatt bolyhosból meztelen tudok lenni.
3.) Úgy tűnik fázol. Akarsz takaróként használni.
4.) Hé baby, nincs szükséged egy szerelőre, ahhoz a szépen hangolt testhez?
5.) Fedetlennek tűnsz... Úgy értem ... uhh... feddhetetlennek abban szerelésben.
6.) Szóval... hogyan érzel a kutyákkal kapcsolatban?
7.) Akarsz játszani egy játékot? Te leszel Piroska, én meg a nagy rossz farkas.
8.) Én új jelentést adok az "állati attrakcióknak".
9.) Leszel a kiskutyáim anyja?
10.) Akarod látni a rezervátumomat?

Edward Cullen :

1.) Halott vagyok? Mert az hiszem, egy angyallal találkoztam.
2.) A nővérem látja a jövőt. Megengedte, hogy adjak neked egy nyomot: ez Én+Te vagyunk.
3.) Szia.A hangok a fejembe éppen azt mondták, hogy jöjjek és beszéljek veled.
4.) Ittál?Vagy én részegítettelek meg?
5.) Én egy függő vagyok. Leszel a heroinom?
6.) Én játszom az ütőjátékost. És úgy néz ki haza futást ütöttem veled.
7.) Szia, Edward vagyok. Lehetek szuper hős vagy rossz fiú.
8.) Cullen. Edward Cullen.
9.) Megbocsát nekem kisasszony?... Én... uhh... hello? A francba! Megint elájult. Miért nem tudom abbahagyni az emberek elkápráztatását?
10. ) Nekem van egy privát szigetem. Akarod látni?


Forrás : http://twilightniky.blogspot.com/
Köszi Niky :)

Sziasztok !! :)

Légyszi ..

Sziasztok! Most egy kéréssel fordulnék hozzátok! Nagyon fontos lenne nekem, hogy kommentáljátok a "Twilight5.részt" , hogy tudjam, el-e nyerte tetszéseteket, mert pár ember mondta már..de kiváncsi lennék.. =)
Előre is köszönöm Puszi: Henii.<3

"Twilight 5.rész "

Előre is elnézést kérek,kicsit rövidebb lett ez a fejezet,de ígérem a következő
hosszabb lesz. Remélem tetszeni fog. Puszi : Heni :)

"Twilight 5.rész"

3.fejezet

Az eső egyre gyorsabb ütemben kezdte verni az ablakot, az esőcseppekben felfedeztem a nem létező szívem dobogását. Kopogtak az ajtón, hirtelen rám tört egy érzés, egy olyan érzés, hogyha most az az ajtó kinyílik talán senki nem éli túl a mai napot.
- Majd én kinyitom- mondtam Esme, semmit se sejtő hangon.
- Neeee!! - üvöltöttem. Amint Esme kinyitotta az ajtót, egy új szülött vámpír rontott a házba. Edward félre lökött, majd neki rontott az új szülött vámpírnak.
- Fogd Renesmeet és menj!- üvöltötte nekem Edward.
- Esme! – kiáltottam.
- Megbirkózok vele- kiáltotta Edward – Menjetek!
- Nem. Kicsim, kérlek, menj el Alice-szel, a mi házunkba- egy könyörgő pillantást vetettem Alice-re.
- Gyere Nessie- sürgette Alice. Edward egész végig védekező állásba volt.
- Bella menj!- kiabált rám Edward.
- Nem, de te sem gondolhatod komolyan, hogy itt hagylak!- förmedtem rá. Esme az újszülött vámpír alatt volt, Edward hirtelen lelökte róla, majd a zongorának ütközött, Esme másodperek alatt mellettem állt védekező állásba. Edward ki egyenesedett, majd oda sétált a vámpírhoz, és felsegítette őt. Mégis mit csinál? Az előbb még darabokra akarta tépni.
- Kérlek, bocsássatok meg!- mondta az idegen. Edward a szemébe nézett, majd elengedte a kezét.
- Az én nevem Edward. Ő itt a nevelő anyám Esme, Ő pedig a feleségem Bella.
Carlisle a kórházban volt. Dolgozott, mit sem sejtve hogy a családja darabokra hullhat pár perc alatt.
- Az én nevem Leona. - Leonának gyönyörű szép hosszú, vörös haja volt, de kicsit sem hasonlított Victoriára, szemei pirosan izzottak, hófehér bőre volt (mint minden vámpírnak), egy megviselt fekete nadrágot, és egy vörös pólót viselt.
- Miért rontottál ránk?- kérdezte Esme.
- Elnézéseteket kérem. Nem tudok uralkodni magam felett, nem tudom mi történt velem.
- Fogalmad sincs róla?- kérdeztem meglepetten.
- Nem, nincs. Csak egy szörnyen kínzó fájdalomra emlékszek, majd pedig hogy valami lángol a torkomban, és hogy nem bírok magam felett uralkodni.
- Őt láttam- mondta Alice a kis csilingelő hangján. Mi? Hogy lehet ilyen felelőtlen? Egy új szülött közelébe hozni a félig ember lányomat. Megfordultam és láttam, hogy Nessie nincs itt.
– Nyugalom Bella. Renesmee a házatokba van. Jacob vigyáz rá. Egy hatalmas nagy kő esett le a nem létező szívemről.
- Köszönöm- súgtam Alice-nek. Alice tündérien felnevetett.
- Ti, ti tudjátok mi történt velem?- kérdezte Leona meglepődve.
- Vámpír lettél- a szavak égették a torkom, jobban, mint valaha.
- Vért iszol, ha a napra mész csillog a bőröd, nem tudsz többé aludni- kezdte felsorolni Alice. Majd egy pillanatra megállt, és a távolba nézett, mindenki tudta mi történik, kivéve Leona, majd hirtelen ismét felnevetett Alice.
- Mégis mi történt most?-kérdezte Leona Alice-től.
- Látomásom volt, én úgymond „látom a jövőt”
- Ez hogy lehetséges?
- Tehetség, Edward gondolatokban tud olvasni, kivéve egyben- majd rám mutatott Alice.
- És a tiédben mért nem?- kérdezte tőlem az újszülött.
- Az elmémnek egy fajta „pajzsa” van. Meg tudom védeni a saját, és mások gondolatát.
- Bella és Edward lánya- folytatta Alice - az érintésével tudja megmutatni a gondolatait. És a barátom, Jasper érzelmeket tud sugározni.
- És ő hol van?
- Elutazott. Holnapra itthon lesz- mondta Alice nevetve.
- Van még több családtag?- kérdezte Leona.
- Igen - válaszolta Esme- Van egy férjem Carlisle a neve, ő orvos. És van még kettő nevelt gyerekem. Rosalie és Emmett. Ők egy pár.
- Oh, értem én. Még egyszer elnézést a zavarásért, most hogy tudom mi történt velem talán könnyebb lesz odébb állnom.
- Ugye nem gondolod, hogy hagyunk elmenni? - kérdezte Alice. Leona megijedt. - Oh, félre ne érts, nem fogunk bántani, csak ellátunk pár hasznos tanáccsal.
- Rendben - köszönöm.
- Mehetünk? - kérdezte tőlem Edward
- Öh, aha, azt hiszem - az eső már elállt, maximum szemerkélhetett. – Versenyezzünk- mondtam – De ne csalj.
- Rendben- és a kedvenc féloldalas mosolyomat kaptam.
- Háromra! Egy, kettő, három!- nem tudtam számolni a fákat, még jó hogy az ösztöneimbe bele tartozik a futás és a „nem neki menni a fának” is. Ahogy a házhoz értem, Edward már az ajtóban várt.
- Azt hiszem én nyertem- mondta, és beleszédültem a mosolyába. – És mi a nyereményem?- kérdezte.
- Én- válaszoltam, majd vadul meg csókoltam.
- Ezzel várnunk kéne, Jacob még mindig itt van, és Renesmee is.
- Ops.!- elnevettem magam.
- Amúgy jó nyereménynek tűnsz- majd felvillantotta a kedvenc féloldalas mosolyomat.
Jacob még mindig mérhetetlenül utálta az én férjemet. De azzal viszont kezdett megbékélni, hogy én is „egy lettem közülük”. A lányomért pedig teljesen oda volt. Edwarddal besétáltunk a házunkba.
- Hé Bells.
- Szia Jacob- mosolyogtam.
- Szia, anya, apa.
- Szia, kicsim, hogy telt a napod?
- Remekül, éhes vagyok, vadásszunk!
- Akkor én megyek is, majd beszélünk- mondta Jacob majd megpuszilta Nessie arcát.
- Mit szólnátok, hogyha hármasban mennénk ma? - kérdezte Edward
- Remek ötlet- válaszoltam – Mindjárt megyek én is, csak felhívom Charlie-t.
- Rendben, kint várunk!- válaszolta Renesmee édes kacajjal megkörítve. Felemeltem a telefonkagylót majd tárcsáztam Charlie számát.
- Szia, apu!- mondtam a telefonba.
- Bella te vagy az?
- Igen apu! Hogy vagy?
- Jól, ti?
- Remekül, mit szólnál, hogyha holnap elmennénk meglátogatni Nessie-vel?
- Rendben, akkor holnap, vigyázzatok magatokra !
- Oké apu, szia!
- Szia Bells!
Letettem a telefont, és kifutottam a ház elé.
- Indulhatunk?
- Igen, persze.
2 másodperc alatt az erdő közepére értünk. Renesmee minden porcikája emlékezett első vadászatára, hogy az ösztöneire kell hagyatkoznia, és nagyon jól csinálta.
- Mit éreztek?- kérdezte Edward.
- Ümmm, pár szarvast a közelbe, és nagyon büdösek- mondta nevetve Nessie.
- Helyes válaszolta Edward.
- Akkor kezdhetjük- következtettem.
Rohanni kezdtünk, a szag irányába, Renesmee-nek igaza volt, tényleg nagyon büdösek. Nessie rá is vetette magát az első vadra, amit megpillantott, gyűlöltem nézni, amit a lányom tesz, kegyetlenség volt, de mégis nagyon tehetséges. Majd Edwarddal versenyezni kezdtünk a következő állatra.
- Ez az enyém lesz - mondta kuncogva, és futni kezdett a szarvas után, de én tudtam mit kell tennem, a szarvas elé vágnom, és akkor másodperceken belül az én zsákmányom lehet.
Így is tettem. A vad elé futottam, majd hirtelen egy hatalmas fáról rávetettem magam.
- Hééé! Ez nem éri - kiáltotta nekem Edward. De én nem foglalkoztam vele, elmémben teljesen eluralkodott a vérszomj. Csak az ösztöneimre hagyatkoztam, majd megéreztem egy édes illatot, ez nem egy szarvas volt, annál ezerszer édesebb, illata volt, mintha eddig csak vizet ittam volna, és ez lenne az amire vágyok, egy üveg bor, a sok víz után. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy Edward ENGEM üldöz. De mégis miért? Mit tettem, ebben a pár másodpercben?
- Bella ne, Bella állj meg!- könyörgött.Vettem egy mély lélegzetet, és megálltam , de a levegőt még mindig bent tartottam.
- Mégis mi történt?- préseltem ki a fogaimon.
- El kell tűnnünk innen!- válaszolta meglepetten. Pár perc múlva otthon találtam magam, nem tudom, hogy csináltam, de olyan gyorsan futottam, mint még soha, majd besétáltam a fürdőszobába. Még is mi történt kérdeztem, magamtól? Edward elvitte Renesmee Carlisle-ékhoz. Mikor visszaért, egyből besétált a fürdőszobába, és leült mellém a fehér, hideg járólapra.
- Jól érzed magad szerelmem?- kérdezte Edward.
- Nem tudom mi történt- válaszoltam idegesen.
- Vadászat közbe megérezted pár közelben vadászó ember illatát, és a keresésükre indultál. Edward egy mérhetetlenül nagyot sóhajtott.
- Ugye nem sebeztem meg senkit?
- Nem, persze hogy nem, időben rájöttél, hogy nem helyes, amit csinálsz.
- És meglátott valaki?
- Nem - válaszolta teljesen meggyőző hangon.
- És, miért vitted el a lányunkat?
- Nem tudhattam, hogy még mindig a vérszomj uralkodik rajtad, vagy pedig már a kontroll alatt vagy.
- Soha nem ártanák a lányomnak.
- Ahogy én sem - válaszolta
- Ő jól van?
- Még annál is jobban.
- Remek válaszoltam. – És most már láthatom?
- Bella szerintem ezzel még várnod kéne.
Hirtelen egy furcsa érzés fogott el, és rajzolni kezdtem egy papírlapra, teljesen érthetetlenül. Vajon mi keletkezik a sok irka-firkából?

"Twilight 5"- Brilliant Moon 2.fejezet

2.fejezet

„Furcsa napok.”

Reggel amikor Renesmee felébredt, kikeltem Edward mellől az ágyból és bementem kicsi lányom szobájába. Egy éjszaka alatt ma Nessie körülbelül 4 évesre fejlődött. Kivettem a kiságyából felöltöztettem, és elindultunk a Cullen házba, Edward már ott várt minket. Alice a tegnap esti buli nyomait takarította el. Letettem Renesmee-t a karomból és elkezdtem én is takarítani.
- Még jó hogy már nem vagy ember. - Kiáltott Emmett a nappaliból. Még a végén megvágnád magad, és valamelyikünk neked esne.
- Nagyon vicces Emmett!!
Rosalie elkezdte fésülni Nessie haját, imádta fésülgetni őt, és időként Renesmee is meg fésülhette Rose-t. Lassacskán végeztünk Alice-szel a takarítással. Valaki kopogott. Esme ajtót nyitott, ki más lehetett volna, mint Jacob.
- Hello Bells!
- Szia Jacob
Jacob leült Rose mellé Renesmee pedig átmászott az ölébe.
- Szia Nessie! – vigyorgott lányomra.
Renesmee rárakta két kicsi kezét Jacob nyakára és megmutatta neki mire vágyik. Jacob felpattant a kanapéról.
- Elmehetünk Nessi-vel futni egyet anyuka?
- Vigyázz rá!- mondtam Jacobnak.
Mivel volt pár fölös óránk Edwarddal visszamentünk a házunkba. A minden napos gyakorlás, a pajzsommal kapcsolatba tegnap elmaradt a „Bella újra ember játék” miatt. Így amikor beértünk a házba Edward leült a nappaliba én pedig követtem. Megfogtam a fejét mélyen a szemébe néztem, és koncentráltam. Régi ködös emlékeket idéztem fel, amikor megmentett Jamestől, ahogy a szobámban feküdtünk, az első csókunk, amikor bemutatott a családjának, de amit ki akartam törölni a fejemből az a szakítás volt bármennyire is küzdöttem ellene csak jobban arra összpontosított az elmém, a legfájóbb, a legkeserűbb emlék egész életem alatt. Amikor láttam saját magam ezeket a képeket, mintha összeestem volna, arra ébredtem, hogy Edward a karjaiba hintáztat.
- Bella jól vagy?
- Igen, azt hiszem, most már rendben vagyok, folytathatjuk.
- Nem kell, ha nem bírod.
- De, de.
Tudtam, Edwardnak ez mennyire fáj. Újra megérintettem Edward arcát, most viszont lehunytam a szemem és koncentráltam, szépen lassan kitoltam az elmémből a védelmet. És felidéztem a tegnap estét. Hirtelen pajzsom visszacsattant, nem bírtam tovább tartani.
- Ops- mondtam.
- Jól vagy?
- Igen, de szerintem mára ennyit bírt az agyam.
- Bella, nekem most el kell mennem pár órára.
- Rendben, én addig elmegyek vadászni.
Edward megölelt, majd vadul megcsókolt. Felálltam, gondoltam át kéne öltözni valami túrrázósabb cuccba. Vajon hova siet Edward? Mért nem mehetek vele? Azt hiszem egy kis vadászat jót fog tenni több mint két hete nem „táplálkoztam” miközben Edward és Renesmee már 4-szer is jártak az erdőben. Mindig tudtam hol a határ, amikor kettesben kell őket hagyni, és ezzel Edward is így volt, én sokkal többet voltam a lányommal de mi igényeltük is egymást, de Nessie is megértette azt amikor az édesapjával szerettünk volna kettesben lenni, soha nem ellenezte hogyha Esme-nek vagy Rosalie-nak kellett rá vigyázni, és hát ki is ellenezte volna hogy egy ilyen tündérre keljen vigyáznia, mindenkit levett a lábáról. Kifinomult szaglásommal kerestem egy farmert és egy pólót, gyorsan át is öltöztem, majd ki futottam az erdőbe. Éreztem pár hegyi oroszlán illatát. Hallgattam az ösztöneimre és csak a vadra koncentráltam. Megláttam, elrejtőztem előle, de megérezte a szagom és rohanni kezdette, én pedig futottam utána, mint egy őrült. Végül utolértem és rávetettem magam. Persze ellenállt, de amire nem számítottam, hogy ő teper le engem, félelmetes fogait belém akarta mélyeszteni, azt hittem a végem járom, összeszedtem minden erőm lelöktem magamról, rászálltam és kiszívtam belőle minden vért, az utolsó cseppig. Úgy gondoltam jobb lesz visszatérni az Esme-től kapott házunkba, és átöltözni. Végig csak az járt a fejemben hogy lehetek megint ilyen ügyetlen? Hogy fordulhat ez elő? Nem szabadna így lennie. Kinyitottam a ház ajtaját és egyből a gardróbom felé vettem az utam. Edward a hálószobába feküdt, Renesmee az oldalán aludt.
- Csak átöltözök.
- Beszélnünk kell. - Ez meg ijesztet, miről akarhat Edward velem beszélni?
- Rendben csak átöltözök.
Besétáltam az Alice által berendezett gardróbomba és egy másik nadrágot és pólót kerestem. Találtam egy kék hosszú ujjú felsőt, és egy másik farmer nadrágot. Az előző ruháimat kidobtam a kukába, besétáltam a fürdőbe és beindítottam egy adag mosást, és kikészítettem még egyet, Renesmee ruháit soha nem kellet kimosnom, de Alice eltette az összeeset emlékbe egy dobozba, amint kinőtt a kicsi lányom egy ruhát Alice és Rose öt újat vettek neki helyette. Amikor megfordultam észrevettem, hogy Edward az ajtóban áll.
- Miről is kell beszélnünk?- kérdeztem.
- Van számodra egy meglepetésem.
Majd meg fogta a kezem, és a ház mögé húzott, egy kis patak volt gyönyörű szép virágoskerttel.
- Edward, ez, ez csodaszép!
- Az évfordulóra szerettem volna, de nem lett sajnos kész.
- Köszönöm,
Kéz a kézben álltunk a kis patak előtt hallgattuk annak csobogását, majd Edward szenvedélyesen megcsókolt és bevitt a házba.
Éjszaka Edwarddal a hálószobánkban feküdtünk az ágyunkon, a hátam cirógatta én pedig a mellkasán feküdtem, Edward mostanában olyan feszült vajon mi lehet az oka? Tudom, amint feljön a nap, ő elindul La Pushba megbeszélni a vérfarkasokkal a „Hogyan legyen tovább” kérdést, mivel Jake mindennap itt van nálunk. És Nessie-t is sokszor magával viszi otthonába. Kikeltem Edward mellől az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, Edward utánam sétált.
- Te meg mit csinálsz?- kérdezte.
- Renesmee-nek reggelit.
- Így már világos – válaszolta nevetve.
Kivettem a hűtőből a tojásokat és egy gyors rántottám csináltam Renesmee-nek. Mivel Edward ingje volt rajtam, gondoltam le kéne zuhanyoznom, és valami hétköznapi ruhát felvennem. Gyorsan letusoltam, és a gardróbomban kerestem magamnak ruhát. Nessie pár perc múlva felkelt. Edward már ki is vitte a konyhába, és megetette. Kisétáltam hozzájuk, a konyhába.
- Menj csak, majd mi elleszünk kettesbe - mondtam Edwardnak.
Majd megcsókolta mind kettőnk homlokát, és már el is tűnt.
- Hova megy apa?
- Jacob-ékhoz kicsim.
- Mami átmegyünk Alice nénihez?
- Persze kicsim – mosolyogtam rá.
Renesmee megreggelizett, majd felöltöztettem, és együtt átmentünk a családunkhoz.
Alice feszült volt, Rose-t és Emmettet nem láttam sehol.
- Hol van Rose, és Em?- kérdeztem.
- Francia országba utaztak kikapcsolódni - válaszolta furcsa hangba Alice.
- Oh, értem - bólintottam - Kicsim menj egy kicsit Esme-hez – mondtam Nessie-nek.
- Rendben mami!
Beszélni szeretnék négyszemközt Alice-szel, soha nem láttam még ilyennek, kivéve 3 évi alkalmat, az Olaszországi utazásunkat, és akkor, amikor terhes voltam, tudtam, hogy valamit látni szeretne, de nem tudja.
- Alice mi a baj?
- Mi lenne? Bella kérlek, ugyan ne legyél nevetséges.
- Alice még a vak is megmondja hogy valami nincs rendbe .
- Hát ami azt illeti, összevesztünk Jasperrel, és nem látok semmit a jövőnkben kapcsolatosan-Alice hangja megremegett.
- Min vesztetek össze?
- Láttam a jövőben, itt a környéken egy új szülött vámpírt, és Jasper egyből a keresésére akart indulni, hogy segítsünk rajta, én pedig megint láttam a jövőjét, és az új szülött nem ártott senkinek, sőt mintha már évtizedek óta így élne, de Jasper a keresésére indult, és megkért hogy ne mondjam el senkinek hogy hova megy, és ne aggódjak érte.
Jasper itt hagyta Alice-t, de mért nem bízik a képességében, miér indult el egyedül?
- És te csak így hagytad?- kérdeztem hitetlenkedve Alice-t.
- Nem tudtam megállítani - Alice hangja olyan volt mintha 100 kisegér sírna egyszerre.
- Ha azt mondta ne aggódj érte, akkor ne tedd, bízz meg benne.
- Ugyan ezt tennéd, ha Edward elmenne, és erre kérne?
Mégis hogy kérdezhet ilyet Alice, persze hogy nem ezt tenném, halálra aggódnám magam, és a keresésére indulnék, vagy nem, hisz a lányomat se hagyhatom itt. Soha nem volt jó póker arcom, de megpróbáltam hazudni Alice-nek, úgy hogy még el is higgye.
- Igen, megtenném, mert ezt kérte- a fogaimat összeszorítva mondtam ki ezt az egy mondatot, ami nehezemre esett.
- Távol kell Edwardtól tartanom magam.
- Alice ugye tudod, hogy meg fogja tudni, hisz én is gyakorlok vele minden nap.
- Akkor a mait hagyd ki, Bella, kérlek! - Alice hangja szinte könyörgött.
- Nem is tudom.
- Bella tudom, hogy neked sikerülnie kell.
- Jól van Alice, de jössz, egyel.
- Köszönöm, örökké hálás leszek.
- Ja, és Alice?
- Igen?
- Itt aludhat ma Nessie?
- Ohh, hát persze. Alice egyből tudta miért kérem ezt, és hogy fogjuk Edwarddal kihagyni a ma esti gyakorlást.
- Kösz – mosolyodtam el.
Megcsörrent a telefon.
- Majd én felveszem- kiáltottam
- Kívánja fogadni a távolsági hívást?
Oh, ez biztos Rosalie lesz.
- Igen.
- Szia, Rose.
- Szia, Bella.
- Rose nem is szóltál, hogy elutaztok Emmettel.
- Öh, ja, hirtelen ötlet volt. De hogy van az én kedvenc unokahúgom?
- Remekül.
- Rendben, ennek örülök
- És ti hogy érzitek magatokat?
- Rosalie már az őrületbe kerget a vásárlással- kiáltotta Em.
Hát igen, Rose és Alice imádtak vásárolna, miért is lep ez meg engem.
- Üdvözlünk mindenkit. Szia. Bella! Ja és nyomj helyettünk egy hatalmas puszit Renesmee arcára!
- Rendben, sziasztok!
- Ki volt az mami? - kérdezte Renesmee kíváncsian.
- Rosalie.
- Ők hol vannak?- szomorú volt a hangja.
- Franciaországba.
- Az messze van innen?
- Igen.
- Nagyon hiányoznak- és egy kövér könnycsepp kerekedett Nessie arcán. Letöröltem egy hajtincsével, majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Ezt Rosalie és Emmett küldi- Renesmee nevetett, elbűvölő kacaja volt.
Pár percen belül Edward mellettünk állt.
- Na hogy ment?- kérdeztem
- Megoldottunk minden problémát, Jacob minden nap ellátogathat, és Renesmee is vele mehet ha mi megengedjük neki.
- Hurrááááá !!! - kiáltotta Nessie, és mindenki elnevette magát.
- Nessie !! - kiáltotta Alice, és Renesmee egyből odafutott hozzá.
- Ma itt alszol nálunk rendben tündérkém?- kérdezte trillázó hangon Alice.
- Oké.
Edward felém fordult, és értetlenkedve nézett rám.
- Mért alszik ma Nessie itt?
- Gondoltam, mi is lehetnénk kettesben, és mivel Jasper is elutazott pár napra, így Alice-nek is lesz társasága.
- Ez remek ötlet- és a kedvenc féloldalas mosolyom kaptam, amibe mint mindig beleszédültem. Elköszöntünk kicsi lányunktól, és elindultunk haza, vagyis csak indultunk volna. Oda kint elkezdett zuhogni, és hát nem volt kedvünk bőrig ázni. Esme egyből betessékelt minket a nappaliba.
- Nyugodtan itt maradhattok éjszakára! Bársonyos hangján érezni lehetett a törődést.

- Köszönjük- válaszolta Edward teljesen higgadtan. De, ha itt maradunk éjszakára az romba dönti, a „nem gyakorlás” tervem. De az eső nem akart el állni, csak egyre jobban esett, és esett. Majd eszembe jutott egy új gondolat, hogy elkerüljem a gyakorlást.
- Edward - szóltam
- Igen?
- Meg..meg..
- Mi az Bella? - hú ezt az egy mondatot nehezebb kibökni mint gondoltam.
- Meg tanítanál zongorázni?- Edward nevetésbe kezdett.
- Höh, mi olyan vicces?
- Te, és a zongora?!- hangja hitetlenkedő volt, és egyben humoros
- Ö, igen azt hiszem.
- Bella, majd talán máskor.. szerintem Rosalie is szeretné hallani az első „órád.”
- Hát persze - morogtam
- Mit szólnál hogyha a mai „gyakorlást” elhalasztanánk? - kérdezte Edward. Micsoda? Kérdeztem magamtól. Mégis belelát a fejembe?

– Mostanában talán túlságosan is erőltettük, te is megérdemelsz egy kis pihenést.

Bella, Bella csukd már be a szádat ismételgettem magamnak. Edward mindig tudja, hogy mire vágyok. Leültem az ablak elé és csak bámultam kifelé az esőbe. Amikor megláttam egy pirosan izzó szempárt. Vajon ki lehet az?

"Twilight 5" - Billiant Moon 1.fejezet

Előszó

Nem is emlékszem, hogy kezdődött az éltem. De mégsem bántam meg hogy 3 évvel ezelőtt apámhoz költöztem. Nem hittem a mesebeli lényekben, de mára nem tudom, már mit gondoljak. Néha azt hiszem csak egy álomba csöppentem bele. De ha az élet valóra váltja a legfontosabb álmod, meddig is tarthat az? Örökké? Napokig? Hetekig? Évekig? Az én válaszom az örökké valóság lesz. Mert három személy mindig ott lesz velem, bármi is történik az idő során. És hogy kik is azok? Majd meglátjátok.

1. fejezet- Emlékek

1 év telt el vámpírrá születésem óta. Az idő csak úgy repül. Már a napokat se tudom számolni, hiszen Renesmee se a korához képest néz ki. Charlie minden nap meglátogat minket. Teljesen oda van Renesmeeért . Jacob és Nessie nagyon közel állnak egymáshoz, és most már nem bánom, hiszen Jacob mindig is az életem része volt és lesz..
- Pontosan szeptember 13-át írunk a naptárba - figyelmeztetett Alice
Alice mindig is imádta megszervezni a partikat, bármennyire is győzködtük őt Edwarddal, tudtuk, hogy úgysem fogja kibírni egy évfordulós parti nélkül. Leültem a számomra még mindig hatalmas nappaliba a családom házába. Ültem és csak arra tudtam gondolni, hogy már 1 éve Mrs. Cullenként ismernek az emberek. Edward semmit se változott, tudom kinézetre soha nem fog megváltozni, de még mindig ugyanúgy szeret, mint 3 évvel ezelőtt, számomra ez még mindig hihetetlen,és az hogy van egy gyerekünk, a mi gyerekünk, ez már tényleg kezd hasonlítani egy álomra, és ez az álom soha többé nem szakíthat ketté minket .
- Bella, Bella - szólt újra és újra Alice.
- Igen Alice?- Vidd át a házatokba Renesmee-t öltöztesd át, te is öltözz át és gyertek vissza.
- Rendben.
- Renesmee !!!??
- Hello Bells
- Oh, szia Jacob, nem láttad Renesmee-t ?
- Velem volt, kicsit meg futtattam – vigyorgott rám.
- Oké, és most hol van?
- Szia, anyu!
- Na, végre előkerültél, indulhatunk?
- Hova?
Renesmee olyan volt mintha én lennék, a szeme, az arca annyira hasonlítottunk, de Edward vonásai is látszottak rajta a fehér bőre, a haja színe.
- Haza, átöltözünk és utána visszajövünk, Jacob biztos itt lesz addig.
- Ugye itt maradsz Jacob?
- Felőlem
- Na, gyerünk indulás kicsim, apa biztos már vár otthon.
- Rendben.
Néha az őrületbe tudott kergetni az, hogy a lányom mennyire oda van az én legjobb barátomért, és az a hosszú vontatott elválásuk is .De szeretik egymást és ez a legfontosabb, én már csak tudom, mindenem képes voltam feláldozni az igaz szerelmemért,és megérte bármennyi kínt is kellett megélnem most itt lehetek, az én szerető családommal együtt.
- Gyerünk anyaaaa!!!! - Kiáltotta Nessie az ő sajátos kis csilingelő hangján.
Épp a ház elé értünk, amikor megláttam Edwardot egy hintaszékben a teraszon, persze így még jobban hasonlított egy álomra.
- Sziasztok!!
- Szia apu - és Renesmee már az ölébe is volt, kicsi kezeit Edward arára helyezte és megmutatta neki a gondolatait.
- Ügyes vagy kicsim, most futás átöltözni - Nessie felállt és befutott a házba, én oda sétáltam Edwardhoz, olyan feszültnek tűnt, valami baj van éreztem, az ölébe ültem ő pedig óvatosan megcsókolt, pont olyan volt ez a csók még mikor ember voltam, nem lépte át a határt, pont megfelelt.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Semmi,1 évvel ez előtt pontosan ilyen csókot adtam az akarom után. Ember voltál, óvatosnak kellett lennem, de most már nem.
- És ez rossz? – kérdeztem meglepődve.
- Néha igen, hogy nem láthatom, hogy elpirulsz ha bármi olyat mondok neked, látom azt hogy sokszor sírnál, de nem teheted, vagy az hogy nem érzem többé az illatod, ma este a parti után kérlek legyél újra ember.
Hát mit ne mondjak ez igazán meglepett Edwardtól. Eddig azt hittem, hogy pont az a lényeg, hogy neki ne legyen többé nehéz, erre pedig legyek újra ember? Ezt mégis hogy gondolja?
- Hogy lehetnék újra ember? – kérdeztem összezavarodva.
- Ez igazán egyszerű, ügyetlennek kell lenned, és óvatosnak semmi vámpír cselekedet.
- És Renesmee?
- Őt bízd csak rám, Rosalie biztos szívesen vigyázni fog rá.
- Oké – sóhajtottam fel.
Még mindig furcsálltam ezt az egész emberesdis dolgot, de most nem volt időm ezen gondolkodni át kellett öltöznöm és vissza kellett mennünk a Cullen házba.
- Anyu, anyu, anyu – kiabálta Nessie.
Jézusom, egyből berohantam a lakásba.
- Itt vagyok kicsim, mi a baj? – siettem egyből hozzá.
Ajaj, Renesmee elvágta a kezét, miközben a ruhájáról vágta le a címkét. Edward másodperceken belül mellettem állt.
- Menj, csak majd én elintézem- mondta.
- Edward, tudom kezelni a helyzetet, nem fogok semmi őrültséget csinálni. Menj, öltözz inkább át.
Hogy gondolhatják azt, hogy képes lennék a saját lányomnak ártani? Bennem fejlődött, én akartam őt, az életem árán is. Hogy bánthatnám pont őt? Aki olyan, mint egy angyal az életemben? Bekötöttem Renesmee kezét, ráadtam egy piros ruhát, amin egy rózsaszín rózsa volt.
- Köszönöm anyu – puszilta meg arcomat.
Válaszként egy mosolyt adtam, megfésültem a haját, majd feltűztem.
- Elmegyek én is átöltözök, rendben kicsim?

- Veled mehetek? – kérdezte.
- Ha szeretnél – mosolyogtam.
Egy testhez álló kék selyemruhát vettem fel, megfésültem a hajam, felvettem az ölembe Renesmee-t, és kisétáltunk a ház elé, Edward már ott várt minket. Kék inget és fekete öltönyt viselt.
- Indulhatunk?- kérdezte.
- Aha – bólintottam.
Együtt átfutottunk az erdőn, szerettem együtt lenni a családommal nekem ezek a percek voltak a legemlékezetesebbek, hiszen azzal a két személlyel lehettem, akik az én életem közepei voltak. Itt is vagyunk a nagy fehér ház előtt. A Cullen ház. Alice ezúttal fehér díszítést választott, Mindenhol fehér virágok voltak és fehér lámpások.
- Isten hozott - titeket köszöntött minket Esme.
- Szia, anyu – ölelte át Edward
- Szia, Alice hol bujkál? – kérdeztem.
- Szia, mama.
- Azt hiszem, épp átöltözik – mondta mosolyogva.
- Rendben, köszönöm.
Besétáltam a házba.
- Aliceeeee, Aliceeeeeeee , hol vagy??? – kiáltottam.
- Igen Bella?
- Alice ez gyönyörű lett
- Örülök, hogy tetszik - Alice felnevetett.
- És milyen hamar elkészültél vele!
- Volt segítségem, Esme sokat segített a díszítésbe, Emmett és Jasper pedig feltették a díszeket. Rosalie pedig fogadta a vendégeket.
- Vendégeeek ???????
Én azt hittem, hogy csak egy kis családi ünneplés lesz, hát igen EZ ALICE !!
- Nyugi Bella, csak pár ember, de ha már az esküvőn ott voltak illik meghívni az évfordulós partira is!
- Jól van, jól van, de nem lesz kicsit furcsa, hogy már nem ember vagyok?
- Nyugi apukádon kívül, és Nessien kívül egy ember se lesz.
Ez tényleg megnyugtatott, hiszen hogy magyaráznám el pl.: Mike-nak hogy miért lettem ilyen csinos, hirtelen?!
- Rendben kösz, Alice!
Próbáltam elvegyülni a tömegben, élvezni a „bulinkat” de nem sok sikerrel jártam, állandóan Edward szavai csilingeltek a fülembe, „este legyél újra ember!” nem tudom mégis, hogy gondolja ezt.. de, olyan nem is tudom, furcsa nagyon, mi a baj a vámpír énemmel? Mit ronthattam ennyire el? Nem világos ez nekem, vagy lehet, hogy csak én csinálok a bolhából elefántot?
- Bella kedvesem - egy ismerős hang szólt a hátam mögül, megfordultam és Edward állt mögöttem ki más is lehetett volna..
- Emlékszel mit kértem a házba tőled?
-„Legyek újra ember”
- Igen, és mikor?
- Este.
Nem értettem mit akar ezzel mondani, azt hittem csak a parti után érvényesül ez „Bella újra ember” játék.
- És nézz az órára.
Pontosan este nyolc óra volt.
- Nyolc óra – mondtam.
- Igen – vigyorgott szerelmem.
- Akkor „Bella újra ember” – sóhajtottam.
- Pontosan
Mielőtt egy szót is szólhattam volna, felkapott a hátára és végig rohant velem az erdőn, fogalmam se volt, hogy merre megyünk, végül a régi balett termemnél megállt. Pont ahol megmentett Jamestől. Most már főképp nem értettem semmit. Miért hozott pont ide?
- Emlékszel még erre a helyre?
- Edward Cullen. Most ugye csak viccelsz? Hogy ne emlékeznék arra, amikor kimentettél James karjai közül? Homályos emberi emlék csupán, de az elmém nem szelektálta.
Majd mielőtt befejezhettem volna a mondatom megint a hátára kapott és tovább futott, most visszatért az erdőbe az erdőnek, annak a részére amikor, fagyhalál idő volt, amikor Victoria értem jött, és megmentett, amikor mi az erdőbe sátoroztunk, és amikor igazán hálás volt Jacobnak. Majd hirtelen megint megállt, én leszálltam a hátáról és megint feltette a kérdését:
- Emlékszel erre a helyre?
- Edward mégis hogy ne emlékeznék, a világ leghidegebb napja volt, és nekünk akkor kellett persze sátrazni, és ismét megmentettél.
Ismét arra vártam, hogy a hátára kap és megint eszet vesztett rohanásba kezd, de nem ezt tette, óvatosan közelített felém, amennyire óvatos csak lehetett az egyik kezét felemelt, majd azt mondta – Nem kell félned Bella, most már biztonságba vagy.
Ismerős szavak voltak, de nem tudtam őket a helyükre rakni, mintha itt történt volna, de sötét, borús emlékek voltak, és fájtak, nagyon fájtak. Hirtelen összecsuklottak a lábaim, és ha Edward nem kap, el a földre vágódok.
- Szerelmem, szerelmem jól vagy? Ez igazán emberi volt.
- Igen, igen, csak nehéz volt vissza emlékezni nem tudom mi ütött belém.
Edward óvatosan megközelítette az arcom végig simította ajkaim, majd ajkait rátapasztotta az enyémekre és vadul megcsókolt. Ez több volt mint „jó” Edward mindig is az én gyógyszerem volt, mindig tudta mit igénylek, még ha a gondolataimban nem is tudott olvasni.
- Azt hiszem, most már jól vagyok, sőt tökéletesen.
Edward felnevetett. És azén kedvenc féloldalas mosolyom kaptam, amibe mindig is beleszédültem, az ő ellenállhatatlan mosolya.
- Ops.! Szeretnél inkább haza menni?
- Nem, nem, jól vagyok, azt hiszem.
Majd megint a hátára kapott, és a régi szobámba találtam egyszer csak magam, de ő nem volt sehol. Befeküdtem az ágyamba és csak bámultam a plafont. Ha tudnék aludni akkor most biztos megtettem volna, a régi ágyamba feküdtem ugyan az a lila huzat volt felhúzva mint 3 évvel ezelőtt. Edward egyszer csak a szobámba termett. Leült velem szembe az ágyamra, én is felültem.
- Alice nem fog haragudni?
- Megemlítettem neki hogy mi el fogunk tűnni, végül is mi nem akartuk ezt az ostoba partit.
- Ismered Alice-t.
- Igen, de most nem ez a lényeg.
- Hanem?
- Három évvel ezelőtt még apukád aludt mi ebbe az ágyba feküdtünk, együtt voltunk csak te és én.
Hirtelen abba a pozícióba találtam magam, amikor egymás mellett feküdtünk, félig átkaroltam Edwardot, be voltam bugyolálva egy vastag takaróval, arcát a hajamba rejtette én pedig a mellkasán feküdtem.
- Edward, nem szereted a mostani életünket?
Edward arca elfintorodott
- Már hogy ne szeretném, csak kíváncsi vagyok hogy mennyi dologra emlékszel a régi életedből.

- Mindenre, aminek van értelme.
Szívem szerint inkább megmutatnám Edwardnak, de ma „embernek” kell lennem. Edward hirtelen felállt a karjaiba kapott kiugrott velem az ablakon,és futni kezdett. Egy olyan helyre vitt amitől, 18 éves korom óta rettegtem. Az a hely ahová soha többé nem akartam kerülni. Életem legfájdalmasabb pontjához érkeztünk. Az a pont, amibe majdnem belehaltunk mindketten. Edward meg állt óvatosan lerakott a talajra, de nem engedte el a derekam, érezte, ha most elenged, összesek. Láttam arcán a szomorúságot pont azt, amit 4 évvel ez előtt, amikor elhagyott.
- Edward mért jöttünk ide? Ugye nem? Nem, nem!!!! – üvöltöttem.
- Bella kedvesem, Bella kérlek, nyugodj meg, Bella – simogatta a hátam.
- Nem, nem, nem, nem hagyhatsz el újra, Edward!
Ha tudtam volna sírni a város „víz alatti” városként végezte volna.
- Bella, szerelmem, kérlek, nyugodj meg, Bella eszem ágába sincs elhagyni!
Fejem a mellkasába temettem, nem mertem felnézni, féltem, nagyon féltem, az emlék képektől, hogy újra látom, amint azt mondja „Én már nem szeretlek.”
- De hát akkor mér jöttünk ide?
- Emlékezés Bella..
- Most én jövök egy kérdéssel Edward Cullen! Megbántad, hogy mégis velem maradtál?
- Isabella Cullen soha de soha nem bántam meg, mindig is rád vártam.
- Edward kérlek mennyünk innen.
Mivel Edward látta rajtam hogy ez mélyen, és fájdalmasan érint karjaiba kapott és egészen arra a helyre vitt ahol majdnem elvesztettem a családom, és a barátaim, amikor Volturi el akarta tőlem venni a lányom, de én meg tanultam kezelni a pajzsom, mindenkit megvédtem ez által, legyőzhetetlenek voltunk. De Aro látta az igazságot és békével távozott, vártam Edward kérdését, de nem tette fel, csak némán álltunk egymás mellett, de nem tudtam elképzelni, se hogy mi járhat a fejében.
- Halhatatlanságod első olyan pillanata ahol te lehettél a csatába a „királynő” mint a sakktáblán.
Edwardnak teljesen igaza volt, ha nem lett volna, ez a képességem már rég halottak lehetnénk. Majd hirtelen megint a hátára kapott végig rohant az erdőn, de egy ismerős helyen megállt, tudom, hogy nagyon rég jártam itt, nem is tudom már idejét, de annyira ismerős volt, emberi emlék volt, de emlékeztem, Edwarddal a mi rétünkön voltunk.
- Emlékszel?- kérdezte Edward.
- Mióta nem jártunk itt, semmit nem változott.
Fáradtnak éreztem magam, pedig ez képtelenségnek tűnt. Úgy éreztem mindjárt elalszok, Edward az ölébe kapott.
- Remek alakítás Mrs. Cullen.
Egészen a Cullen házig futott velem. A bejáratnál lerakott és besétáltunk, olyan volt mintha friss házasok lennénk. Renesmee egyből ide futott , és már a karjaimba is volt. Alice pedig csinált egy fotót rólunk. Az én kis családom. Későre járt, ideje volt Nessie-t is ágyba fektetni. Átadtam kicsi lányom Edwardnak. És oda léptem Alice-hez.
- Nagyon szépen köszönök mindent
- Én köszönöm Bella.
Edward kezébe már el is aludt Renesmee. Átfutottunk az erdőn Renesmee-t pedig befektettem ágyába. Imádtam nézni, ahogy alszik bárcsak tudtam volna, mit gondol, Edward a mázlista mindig tudta mi jár a fejében. Edward mellém állt és nézte a lányunkat.
- Mire gondol? - kérdeztem
- Ránk. Látta ma hogy mennyire szeretjük egymást és ez boldoggá teszi. De a legtöbbször rólad álmodik. Emlékszik milyen volt magzati kora hogy mindenki el akarta venni tőled, és nagyon hálás Rosalie-nak hogy ki állt melletted. Tudja, hogy mennyi fájdalmat okozott neked, akaratlanul, és azt is tudja, hogy milyen nehéz most neked. Nagyon félt téged, mert téged szeret a világon a legjobban, meg persze engem.
- Ez, ez, ez… egyszerűen olyan hihetetlen
- Mindenkit megbolondítasz, gyere hagyjuk aludni.
- Rendben.
Befeküdtem az ágyunkba, Edward mellettem termett.
- Vége a „Bella újra ember játéknak”?
- Közel se.
Vajon mit tartogat még Edward?
- Emlékszel a nász-éjszakánkra?
- Hogyne emlékeznék életem legszebb estéje volt
- Ez az este is legyen olyan. Óvatos. Én pedig magam elé képzelem a régi illatod. Menni fog?
- Ööh, remélem.
Ezzel a lendülettel kezét a kezemre tette és óvatos csókot lehelt ajkaimra.

Képzeletbeli interjú

Tevén, egy lány írt egy nagyon jó "képzeletbeli interjút"
, remélem mindenkinek tetszeni fog :)



Tengerpart, hűvös szél, sós levegő, öreg faházak, öles fenyőfák: ez a látvány fogad, amikor kocsimmal behajtok a La Push rezervátumba. Billy Black pontosan megadta a címét, de azért kis időbe telik, amíg odatalálok a girbegurba, kanyargós utcák között. Egyébként szép kis település; a házak nem állnak zsúfoltan, az udvarok tiszták és rendezettek, s a tenger, az enyhe halszag és a körülöttünk lévő fenyvesek különleges atmoszférát teremtenek.
Billy kedvesen beinvitál a házába. Helyet foglalok a nyikorgós kanapén, és belekortyolok a felkínált kávéba. Körülnézek. Kellemes, otthonos kis lakás, bár talán kissé sötét. A szemem megakad az egyik szoba ajtaján, amely talán Jacobé lehet.
- Jake most nincs itthon – szólal meg Billy kellemesen mély, kedves, kicsit rekedtes hangján. Bólintok, majd felhajtom a maradék kávét.
- Nem mehetnénk ki a partra? – kérdezi. – Ott szívesebben beszélgetek.
- Az nagyon jó lenne.
Így hát felkerekedünk, és öt perc múlva már a homokos fövenyen sétálunk. Letelepszem egy csontfehér uszadékfára, házigazdám pedig leállítja velem szemben a kerekesszékét.

- Mindig itt élt, a rezervátumban? – kérdezem.
> Igen. Bár fiatalkoromban elég sokat utazgattam. Megfordultam itt-ott, de sehol se bírtam sokáig megmaradni, kínzott a honvágy. És főleg ez a tengeri levegő hiányzott – mosolyodik el. – De persze a balesetem is közrejátszott ebben.
- Hogyan történt?
> Egyik este meccset néztünk Charlie-nál, 32 éves voltam akkor. Hazafelé tartottam, és elaludtam a volánnál. Nekihajtottam egy fának. Charlie talált rám, mert fel akart hívni, nála felejtettem a dzsekimet, és mivel nem vettem fel a telefont, utánam jött.
- Nagyon bántotta, hogy kerekesszékbe került?
> Eleinte igen. Lelkileg nagyon megtörtem, de idővel elfogadtam és megszoktam a helyzetet. És hát ott volt Jake is; az ő kedvéért is össze kellett szednem magam.
- Maga soha nem változott át vérfarkassá?
> Nem, és az én nemzedékemből senki se. De a törzsünkben ez amolyan nyílt titok: ritkán beszélünk róla, de mindenki tudja, mi a helyzet. A gyerekeknek is elmondunk mindent, ha már elég érettek hozzá.
- Mit gondol, miért lett sok fiatalból most vérfarkas?
> Mert a fenyegetés, a veszély is megújult.
- És ennek tulajdonképpen Bella az oka…
> Igazság szerint sajnálom ezt a lányt, fonák módon jutott ki neki a szerelem. De ha már itt tartunk, jobb szeretném a fiam mellett látni. Jake nagyon erős, és biztos vagyok benne, hogy a dühét is jobban tudja kontrollálni.
- De végső soron ezt Bella dönti el.
> Természetesen; az ő élete. Korábban, amíg Jake még nem változott át, igyekeztem vigyázni rá és távol tartani Cullenéktől. De most már egy szót se szólhatok, a vérfarkasok is éppen elég veszélyesek. Annak azért nem örülnék, ha Bella is vámpír lenne. Nem szabad mindent feláldozni a szerelemért; ott van az apja, aki nagyon ragaszkodik hozzá, és biztos vagyok benne, hogy az anyja is nagyon szereti. Ha pedig Bella vámpír akar lenni, akkor mindent el kell mondania a szüleinek, őszintén, világosan.
- Önnek egyébként mi a véleménye a vámpírokról, és a viszonyukról a vérfarkasokkal?
> Egy biztos: mind a kettő egy roppant érdekes faj. A vámpírok a világ legtökéletesebb ragadozói lennének, ha nem okozna számukra lelkifurdalást az ölés. Hisz egykor ők is emberek voltak. Én személy szerint nem kedvelem őket; gondolom, ez érthető. Vérfarkasok pedig azért léteznek, hogy féken tartsák a vámpírokat. Én így gondolkodom
- A világ más pontjain is élnek vérfarkasok?
> Nem tudom biztosan, de valószínű. Szerintem ahol több vámpír bukkan fel, és tartósan letelepszenek, ott megjelennek a vérfarkasok is. Mindenesetre majd valamelyik jövőbeli generáció feladata lesz, hogy némiképp egységbe kovácsolja a vérfarkasokat.
- Maga sosem vágyott arra, hogy ilyen lénnyé váljon?
> De igen, amikor fiatal voltam, gyakran gondoltam rá, hogy egy nagy fekete farkassá változom, és jól odavágok azoknak, akik bosszantanak (nevet). De akkor még nem fogtam fel igazán, mit is jelent ez tulajdonképpen. És igazán csak most értettem meg, hogy látom Jake-et. Látom, hogy olykor nagyon nehezen viseli, és nagy szüksége van Bellára. Pontosan úgy, mint ahogy Bellának volt szüksége Jacobra, amikor Edward elhagyta.
Hirtelen hűvös szél támad a tenger felől. Ekkor eszmélek fel, hogy már csaknem teljesen besötétedett.
> Be kéne mennünk – javasolja Bill.
A házban még elfogadok egy csésze forró teát. Billy még a telefonszámát is megadja.
> Ha bármi kérdése lenne, nyugodtan hívjon fel.
Megköszönöm a segítőkészségét, és hogy válaszolt a kérdéseimre, majd beszállok az autóba és elhajtok.
Vaksötét van, alig lehet látni valamit. Az árnyak és a szél különös játékot játszanak velem: mintha egy nagy farkas futna a kocsim mellett, a fák között. Talán csak képzelődöm. Talán.

"Twilgiht 5 ??"

Mivel szeretek képzeletbeli interjúkat is írni, gondoltam megpróbálok Twilight 5. részt írni , hát elis kezdtem , sok oldalon jártam már , sokféle "5.rész" változatot olvasok folyton ( kedvencem : http://twilightniky.blogspot.com/) de amit én kezdtem el írni , az egyikre se hasonlít, lehet h felteszem a blogra is , nem tudom még eggyenlőre , és az NEM HIVATALOS 5.rész csak egy hobbi számomra.
Veréb Nikolett : Night Light :
„Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól…” Vigyorgott Edward. Arra a befejezésre gondoltam, hogy „akkor nem mosolyogtam volna rád.” Ehelyett, Edward megint kitett magáért, mert ezt a befejezést kaptam:
„… már előbb rád mosolyogtam volna.”
Na páá.. :)

Eclipse

Idézetek:

"Ha véghezviszem az akaratomat, az időm nagy részét Edward csókjával tölteném."
"Természetes volt, hogy Sam-et Emily-vel láttam, és mással nem is tudnám elképzelni. Ahogy rám nézett... emlékeztetett egy pillantásra, egy olyanra, amit néha Edward szemében láttam - amikor rám nézett." /Bella/

"Soha sem fogom megbocsátani magamnak, amiért elhagytalak. Akkor se, ha száz ezer évig is élek." /Edward/

"Tudtad, hogy a rekordom majdnem olyan jó, mint Charlisle-é, jobb, mint Esme-é és eggyel jobb mint Edward-é... Még sohasem kóstoltam emberi vért. "
"Sajnálom, hogy egy szörnyeteg vagyok. Mostantól megpróbálok viselkedni." /Rosalie/

- "Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem."
- "És nekem pedig azt kellene sajnálnom, hogy te nem sajnálod, de nem." (Edward, Bella)
- "Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - veled hagytam." (Edward)
- "Elképesztő. Hogy lehet valaki ilyen apró, mégis ennyire idegesítő??"
- "Ez tehetség." (Edward, Alice)
- "Itthon vagyunk csipkerózsika, ideje felkelni." (Edward) - "Nagyon örülök, hogy Edward nem ölt meg. Minden sokkal viccesebb körülötted." (Emmett)
- "Inkább a barnákat szeretem." (Edward)
- "Bajban vagy. Hatalmas bajban. A dühös grizzlik unalmasak lesznek azután, amit itthon kapsz." (Bella)
- "Azon gondolkodtam, miért szúrtad meg. Nem mintha ellenezném." (Edward)
- "Grizzliket megszégyenítő haragra készültem, és ez az, amit kapok? Gyakrabban kellene felhúznom téged." (Edward)

Breaking Dawn

Rövid tartalom:

A negyedik és utolsó részben, Bella és Edward Mr. és Mrs. Cullen és ebben a részben már gyermekük is születik. A könyv az esküvő és a nászút részletezésével kezdődik, majd jön a terhesség, ami nem is olyan könnyen zajlik, mint gondolnánk. A könyvben sok fejezeten keresztül Jacob Black, azaz Bella legjobb vérfarkas barátja szemszögéből olvashatjuk mi történik a Cullen-ekkel. Edward és Bella gyermeke a vérfarkasok szerint fenyegetést jelent rájuk és Forks-ra is. De nemcsak ők, Edward is bármit megtenne, ha Bellát rá tudná venni az abortuszra, hiszen a gyermek megölheti főhősnőnket. Bellát annyira megviseli az egy hónapig tartó terhesség és a szülés, hogy Edward-nak nincs más választása, megharapja Bellát. És aki mindez alatt végig Bellával volt az Rosalie, aki mindig is szeretett volna egy gyereket. A harmadik részben ismét Bella szemszögéből olvashatjuk, hogy nagyon élvezi a vámpírlétet. De ez nem tart sokáig, feltűnik a színen ugyanis a Volturi család, akik szintén a Renesmét, Bella kislányát akarják, hiszen úgy hiszik a gyermek halhatatlan. Cullenék összehívják a világ vámpírjait, köztük a 150 éves Nahuel-t is, aki szintén vámpír és ember keresztezéséből született, akárcsak Renesmee. A Volturi rájön, hogy nincs mitől tartania és főhőseink ismét boldogan élhetnek amíg... ?! amíg élnek.

Idézetek:

"Akarlak, örökre csak téged. És egy élet nem elég nekem." (Bella)

"Jasper? Mit csinálnak a vámpírok egy legénybúcsúztatón? Nem viszitek sztiptízbárba, ugye?" (Bella)

"Az utolsó éjszakám Isabella Swan-ként. Holnap éjszaka már Bella Cullen leszek." (Bella)

"Gyengéden, imádnivalóan csókolt meg. Elfelejtkeztem a többiekről, a helyről, az időről, az ésszerűségről...csak azt tudtam, hogy ő szeretett, hogy akart, és én is akartam őt." (Bella)

"Élvezi a partit, Mrs. Cullen?" (Edward)

- "Feltételezem nem vagy tudatában annak, mennyire teljesen, lélegzetelállítóan gyönyörű vagy ma este. Nem vagyok meglepve Mike veled szembeni ízléstelen gondolataitól. Csalódott vagyok, hogy Alice nem erőltette, hogy nézz bele egy tükörbe.
- "Tudod...eléggé elfogult vagy."
- "Sóhajtott, majd megállt és a házzal szembe állított. Az üvegfal tükrözte a partit, mint egy hosszú tükör. Edward közvetlenül a velünk szemben lévő párra mutatott.
- "Elfogult lennék?" (Bella, Edward)

- "Játszani fogunk. Kő, papír, olló."
- "Miért nem mondod meg inkább ki nyert?"
- "Jó. Remek." (Alice, Edward)

- "Rettenetesen kicsi vagy, hogy ennyira mérhetetlenül bosszantó legyél." (Edward)

- "Engedjetek táncolni a kishugommal. Ez az utolsó esélyem, hogy elpiruljon tőlem." (Emmett)

- "Olyan bűnösnek tűnsz-mintha egy elkövettél volna valamit." (Edward)

- "Akarod, hogy énekeljek neked? Egész este éneklek, ha ez távol tartja a rémálmokat." (Edward)

- "Mit nem adnék azért, hogy legalább most lássam, mi jár a fejedben." (Edward)

- "Úgy leütnélek." (Rosalie)

- "Azthiszem, az agyam már sohasem fog rendesen működni. Legalább csinos vagyok." (Bella)

- "Nem értem. Én ezt nem bírom." (Jasper)

- "Félnem kellene?"
- "Rettegned." (Edward, Bella)

- "Azthiszed megengedném, hogy felöltözz, ha nem így állnának a dolgok?" (Edward)

- "Nem akartunk...öö zavarni." (Rosalie)

- "Milyen elbűvölő lény ő..." (Edward)

- "Hé, akármi, ami boldoggá tesz téged bátyus." (Bella)

"Megtaláltam az igaz helyemet a világban, a helyet, ahová illettem, a helyet, ahol ragyogtam." (Bella)

- "Különleges vagy, ez nem rossz dolog." (Bella)

- "Üdv itthon." (Edward)

A kedvenc mosolyomat láttam. - "Siess vissza hozzám."
- "Mindig." (Edward, Bella)

- "Aro, megkérnéd Jane-t, hogy álljon le a feleségem támadásával?"
- "Még mindig a bizonyítékokat vitatjuk." (Edward)

- "Csakhát...szóval, nagyon hiányoztál, Alice. Ne tedd ezt mégegyszer velem." (Bella)

- "Mostmár tudod." - mondtam könnyedén. - "Senki más nem szeret mást, mint ahogy én téged."
- "Majdnem igazad van." - Mosolygott, szemei kicsit még mindig szélesebbek, mint általában.
- "De tudok egy kivételt."
- "Hazudsz." (Edward, Bella)

- "Ezen még lesz időnk dolgozni." - emlékeztettem.
- "Örökké, örökké és örökké." - mormolta.
- "Ez nagyon jól hangzik." (Edward, Bella)

- "Szeretlek téged." - mondtam neki. - "Mindennél jobban."
- "Én is szeretlek téged, mami." - válaszolta és megérintette a medált a nyakában, amiben egy apró fotó volt rólam és Edwardról. - "Mi mindig együtt leszünk."
- "A szívünkben mindig együtt leszünk." - javítottam ki őt amíg levegőt vettem és nyugodtan suttogtam. - "De majd eljön az az idő amikor el kell hagynod engem."
A szemei kitágultak és az arcomhoz érintette a kezét. A csöndes "Nem" akkor is hangosabb lett volna ha kiáltja. (Bella, Nessie)

- "Hacsak, nem félsz...?" - javasolta Emmett.
Kihúztam magam. - "Te. Én. Szkander. Ebédlő asztal. Most."
Emmett vigyorgása szétterült az arcán.
- "Öö, Bella" - mondta gyorsan Alice. - "Esme meglehetősen rajong ezért az asztalért. Ez egy régiség."
- "Köszi." - mondta neki Esme.
- "Nem probléma." - mondta Emmett egy ragyogó mosollyal. - "Erre gyere Bella." (Emmett, Bella, Alice, Esme)

- "Rendben Emmett. Győzök és te nem teszel semmilyen megjegyzést a szexuális életemről senkinek, még Rosenak sem. Nincsenek utalások. Nincsenek célozgatások. Nincs semmi."
A szemei összeszűkültek. - "Áll az alku. Győzök, és ez sokkal roszabb lesz." (Bella, Emmett)

- "Gyerünk, Bells! Nessie is kedvel engem." - állította.
Megfagytam. A légzésem megállt. Hallottam a hangok hiányát mögöttem, ami a nyugtalan rekciójuk volt.
- "Minek...hívtad őt?"
Jacob hátrált egy lépést miközben próbált szégyenlősnek tűnni. - "Nos" - motyogta. - "Ez a név..."
- "A Loch Nessi Szörny után adtál becenevet a lányomnak?" - kiáltottam.
Azután nekitámadtam a torkának. (Jacob, Bella)

"Sötét minden, mint szürkületkor egy borús napon, csak egy kevés fény dereng, hogy lássam, nincs semmi látnivaló. Én pedig ott rohanok úttalan utakon a homályban, és csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre kétségbeesettebben. Ahogy múlik az idő, próbálok gyorsabban futni, de ettől csak még ügyetlenebbül csetlek-botlok... Aztán mindig eljön az az álombéli pillanat - és hiába érzem, hogy közeledik, mégse tudok soha felébredni, mielőtt utolérne -, amikor már nem emlékszem rá, mit is keresek. Amikor rájövök, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok találni semmit, hogy soha nem is létezett semmi más, csak ez a kietlen, kihalt erdő, és soha nem lesz semmi más... semmi, de semmi."

"Bárhol is legyen, számomra a pokol az a hely, ahol nem vagy velem."

New Moon :
"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor, mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes." (Shakespeare - Rómeo és Júlia) Elérkezik Bella 18. születésnapja, ami borzalmas esemény számára, hiszen máris egy évvel "öregebb lesz" mint Edward. Túl borzalmas, ahhoz, hogy még meg is ünnepelje. Alice mégis szervez neki egy születésnapi bulit, ami balul sül el, mikor az ajándékbontásra kerül sor... A szerzőről: Hivatalosan még egy szó sem jelent meg tőle magyarul, de már nálunk is kultusza van, ahogy néhány éve a világ minden táján. A neten szaporodnak a Stephenie Meyer rajongói oldalak. Az amerikai írónő népszerűsége hollywoodi sztárokéval vetekszik. És nem méltánytalanul. Meyer minden kétséget kizáróan egy eredeti hangú író, friss, briliáns stílusú író, aki Twilight (Alkonyat) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg. A sikerszéria folytatódott, az Alkonyatot hamarosan követte a második rész, a New Moon, majd az Eclipse címet viselő harmadik kötet. A könyvsorozat negyedik része - Breaking Dawn - 2008 augusztusában jelent meg Amerikában. Főhősei Bella Swan, az érzékeny, zárkózott 17 éves középiskolás lány, és osztálytársa, a csöppet sem hétköznapi Edward Cullen. Súlyos, sötét titkok veszik körül a fiút, melyeknek árnyéka eléri a lányt is, amikor egymásba szeretnek, az örökösen esőben ázó kisvárosban. Egy csipetnyi a Hegylakóból, némi Rooswell-i melankólia, kaland, romantika, fantasy elemekkel spékelve, remek karakterek, árnyalt viszonyok, sok-sok eredetiséggel és humorral fűszerezve.

Nomsokára nov.19 nagyon várom :)(L)
Könveket olvastátok?:)