Kárpótlás :D

Sziasztok!:) Ma nem leszek itthon, de írni fogok, és holnap majd begépelem nektek. Ígérem. :)
Kárpótlásul hoztam nektek valamit, ami engem nagyon- nagyon feldobott ma.. hiszen kicsit lemaradtam a Twilight saga híreivel kapcsolatban :D

Breaking dawn megjelenése : katt ide
Kimaradt jelent a New Moon- ból : katt ide

Puszi: Hencii

Brilliant Moon 24. fejezet

Sziasztok! :D Jó a kevdem.. sikerült befejeznem az egész fejezetet! ;) Sok- sok komit várok. Megint érvényes : Ahány komi- annyi oldis a fejezet! :P
Jó olvasást ;)

Brilliant Moon – 24. fejezet (III/III)
-Levegőtől megfosztva

(Bella szemszöge)

Már csak pár perc, és ismét a szerető családom otthonában lehetek. Nessie teljes erejével le akart beszélni a hazatérésemről, de én hajthatatlan voltam. Szerinte ez az egész nem jó ötlet, és még Tanya a Cullen házban van, addig én maradjak Alaszkában. De szerintem ez fölöslegesnek bizonyult volna, hiszen Jake már a lányom mellett van.
A futás most még lassabbnak tűnt, mint valaha. Edwarddal szerettem volna már lenni, az ő karjaiba zárni magam, és engedni az érzésnek, hogy átjárja testem, és mélyeket lélegezve édes, mámorító illatából boldogság áradjon szét ereimben.
A Cullen ház elé érve egy nyugtalanító érzés kerített hatalmába. Nem tudtam a miértjét. Megráztam a fejem, tiltakozás képen – így próbáltam magam nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
Kezem a kilincsre emeltem, és benyitottam a házba.

- Nem – suttogtam szinte magamnak, és éreztem, hogy lábaim megremegnek.
Edward a kanapén ült, és ölében Tanya foglalt helyet.
Pillanatokon belül egy hűvös szellőt éreztem, majd lányom előttem állt, és karjaival szorosan magához ölelt. Láttam Edward arcát, ami egy pillanatra mély fintorba torzult.
- Menjünk fel – kérlelt Nessie.

Készségesen elfogadtam az ajánlatát, és szélsebesen felrohantam Nessie szobájába. Lányom leült az ágyszélére megpaskolva maga mellett a takarót. Én pedig leültem mellé. Renesmee hangosan kifújta a levegőt.
- Nem tudom, hol kezdjem – húzta el a száját.
- Talán az elején – mosolyogtam idegesen.
Nessie bólintott.
- Hát tudod, Tanya-nak van egy képessége…
- Mi az? – kérdeztem mérgesen.
- Érzéseket tud manipulálni, csak sokkal erősebben, mint Jasper, de…
- De mi? – ismét közbe vágtam.
- De, ha én apa mellett vagyok, akkor nem hat rá Tanya – mondta Nessie.

Belém pedig nem tudom mi ütött. Legszívesebben most helyben letéptem volna Tanya fejét. Még is mit képzel magáról, hogy csak úgy elveheti a férjem?! És valahol mélyen, nagyon mélyen csalódott voltam, és ezt nem akartam beismerni magamnak. Annyi minden ért már az életben, de ez… ez most Újra összetörte a szívem, melyet már nem lesz olyan egyszerű megragasztani.

Renesmee eltűnt, majd egy perc múlva ismét előttem ült hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ilyen vicces? – kérdeztem keserűn.
Éles fájdalmat éreztem testemben, mely egy percre se tért nyugovóra. Minden porcikám égető lassúsággal kínozta. Az ördög nyelve égette bőrömet, mintha tömény sósavval öntötték volna le… mintha a törékeny Bella lettem volna.
- Menj a rétre! –utasított Nessie.
- Milyen rétre? – húztam össze szemöldököm.
Válaszul egy dühtől fortyogó pillantást kaptam.
- Anyu! – szólt mérgesen lányom. – A Rétre – forgatta szemeit.

- Minek? – rántottam meg a vállam.
Nem akartam, hogy Nessie olyan állapotban lásson. Hogy lássa mennyi fájdalom, és keserűség kavarog ereimben.
- Mert minél távolabb van apa Tanya-tól.. annál kisebb befolyása van rá – mosolygott lányom.
- Köszönöm –nyomtam egy puszit Nessie arcára, majd eszeveszett futásba kezdtem a közös rétünk felé Edwarddal.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de most szinte minden érzés elpárolgott testemből. Csak futottam a rétre, élveztem ahogy a hűvös szellő kényezteti arcom.
Amint lefékeztem a gyönyörű virágokkal borított táj előtt, a szívembe újra felerősödött a fájdalom, mintha kettéhasadt volna és még apróbb- és apróbb darabokra törték volna a lelkem.
Beljebb sétáltam a réten, és ekkor megpillantottam Edward alakját. A lábaim megremegtek, mintha ember lettem volna.

- Szia. – köszönt szerelmem.
Majd szemem előtt termett. Meglepődve pislogtam hibátlan arcára. Kezét végig húzta arcomon, érintése szint égette fagyos bőröm.
- Nincsenek szavak a bűnömre – mormolta fülembe, és illata elbódította elmém.
- Nem tehetsz róla – suttogtam elkábulva.
- De hibás vagyok – mondta egy hatalmas sóhaj kíséretében kedvesem, majd ajkait enyémekre tapasztotta, és nem tudtam neki ellen állni. Ujjaimmal selymes hajába túrtam, és ingjénél fogva még közelebb húztam testét az enyémhez. Ajkaink vad táncot jártak egymással, és egy pillanatra se akartam megszakítani ezt a csodás érzést.
- Nem, nem vagy hibás – tiltakoztam.
Edward megadóan sóhajtott, de valahogy kiolvastam a szemeiből, hogy ezt a csatát én nyertem, de a háborút nem!

Újabb csókot leheltem férjem ajakira, és ez oly váratlanul érte őt, hogy szabályszerűen hátra borult velem.
Hatalmas nevetésbe törtem ki, és nem tudtam abbahagyni. Edward mellkasán feküdtem elég félre érthető helyzetben. Boldog voltam, egyrészt azért, hogy Edwardon per pillanat egy nyomát sem látom az önmarcangolásnak, és végre felettébb boldog voltam. A kacagás hirtelen komoly csendé vált, és elmerültem szerelmem aranybarna szemeimben. Férjem karjai szorosan derekam köré csavarodtak, és ajkaink ismét egymáséra találtak.

Teleszívtam tüdőm Edward különleges, egyedi illatával, és porcikáim bizsergésükkel jelezték, hogy most már testileg - lelkileg olyan boldogság kerített hatalmába, melyben már rég volt részem. Majd hirtelen valami átsuhant az agyamon. És fájdalmas fintorba borult arcom, akaratom ellenére.

- Mi a baj kedvesem? – kérdezte Edward.

- Semmi – hazudtam.
- Bella, látom – simított végig arcomon.
Hangosan kifújtam a levegőt.
- Ha Tanya idejönne, akkor te őrá néznél szerelmes szemekkel. – mondtam lesütött szemekkel.
- Valószínű – nézett a távolba Edward.
- Sajnálom – motyogtam.
- Még is mit? – nézett rám szerelmem, szája mosolyra húzódott, de szemeiben láttam a temérdek fájdalmat.
- Hát, hogy szóba hoztam.
- Ugyan Bella, nem te tehetsz róla – szerelmem arcán a kedvenc féloldalas csibészes mosolyom ült.
- Kérlek, hagyjuk ezt – néztem könyörgően.

Nem akartam most a térrel, idővel foglalkozni. Csak az számított igazán, hogy azzal lehetek ezen a csodálatos helyen, kiért mindenem feláldoznám. A sors volt, hogy csúnyán elbánt velem, de volt, hogy cukor mázos réten legeltetett. A cukor finom volt, de vészjósló, hiszen ha egy cukorka elolvad a kezedben, a tenyered ragad, és amihez hozzáérsz ragacsos lesz, így a hibáid sorban követik egymást, minta tyúkanyót a kiscsibéi.

- Kérésed számomra parancs – adta meg magát Edward.
- Köszönöm – mosolyogtam.

Edward mellkasára hajtottam fejem, ő pedig lágyan cirógatni kezdte hátam, és mélyeket lélegzett hajam illatából. Kellemes érzés járta át testem, minden egyes érintésénél szerelmemnek. A vágy hirtelen fellángolt ereimben, és mohón kaptam férjem ajkai után. Ám, amikor megéreztem egy illatot a vágy érzése átcsapott egy hűvös szellőbe testembe. És megfagyva tekinttetem előre.

- Tanya – szűrődött fogaim közt a név.
- Sziasztok – mosolygott ördögien Tanya.

Megszorítottam szerelmem kezét, és próbáltam a pajzsom alá vonni, de a képességem nem működött. Mintha nem is lett volna. Így már csak reménykedni tudtam, hogy Edward önmaga marad, és nem fog Tanya kegyeiért bájologni.

- Bella – nézett rám Tanya – Neked nem halottnak kellene lenned? – érdeklődött.
- Nem – nyögtem, és úgy éreztem, hogy torkomban egy hatalmas gombóc telepedett le.
- Szerintem pedig igen – sziszegte Tanya.

Felkeltem a földről, és védekező állásba álltam. Edward kábán pislogott. Úgy vettem észre, hogy Tanya próbál rá hatni kisebb- nagyobb sikerekkel. Szerelmem küzdött ellene, én padig tehetetlenül álltam, és figyeltem a cselekményeket.

- Hagyd békén – sziszegtem dühtől izzott hanggal.
- Nem tehetem – vigyorgott Tanya. – Tudod – végig mérte szemével külsőmet- Nem érdemled őt meg – fejét Edward irányába fordított, ki még mindig a fűben feküdt. Teste meg- meg rándult. Fájdalmai vannak? Merült fel bennem a kérdés. És itt elszakadt a cérna.
- Hagyd békén – utasítottam Tanyát.
És ekkor ami történt… felfoghatatlan számomra. Megkövültem álltam, halványan pislogtam, de szemem nem akart kitisztulni. Tanya arcáról, csak úgy tükröződött az önelégültség. Edward tökéletes karja ez az átkozott nő derekán pihent.

- Nem – suttogtam elhaló hangon.
- Bocsika Bellácska – nevetett fel hangosan Tanya.

Szívem apró, pici üvegszilánkokká tört szét, és a darabjait nem lehetett összeilleszteni többé. Tisztában voltam vele, hogy Edward Tanya hatása alatt áll. De fájt az igazság. Az igazság, hogy mindennél jobban szerettem szerelmem, és rá kellett jönnöm. A szerelem először maga a gyönyör, majd összetör téged, a poklok- poklát járatja meg veled, és csak fájdalmat okoz a szívnek.

- Meg némultál? – röhögött Tanya.
Fejem felemeltem, és dühtől fortyogó szemeimmel az övéibe néztem. Írisze vérvörös színben égett.
- Nem – villantottam ki tökéletes fogaim.
- Ne merd bántani – szólt rám Edward, és éreztem, hogy valami éles fájdalom a mellkasomba nyilall. Mély fájdalom költözött lelkembe, és nem tehettem ellene semmit se. Mély levegőt vettem, és vártam, hogy az édes bánat betöltse szívem.
Nem tudtam Edwardnak válaszolni. Szavai vízhangoztak elmémben, és kín keservesen égették azt. A valóság fáj, hiszen mindig lesz az életben egy apró hibapont, mely nem hagyja, hogy lelked kibontakozzon, és önfeledten éld az életed. Mindig lesz valami, ami szöget üt a fejedben, épp, hogy csak egy tűhegynyi hiba. De hiba, mely örökre megbélyegezi sorsodat.

- Ugyan Edward maci – simított végig Tanya férjem arcán. – Nem tud nekem ártani – kacarászott.
Szívemben dúló éles fájdalom rosszabb volt, mint egy fizikai fájdalom. Minden egyes levegő vétel, egy újabb fájdalom hullámot sodort magával. Titkolt könnyeim nem tudtak kifakadni, szemeim szúrtak, de erős maradtam.
A fény árt a szemnek, a hangos zaj a fülnek, a forró étel a nyelvnek, a maró szag az orrnak, és a fájdalom a szívnek, a léleknek.
Edward mindig is úgy tartotta, hogy a vámpíroknak nincs lelkük. De ez nem igaz, hiszen ha nem lenne lelkünk, akkor nem lenne ekkora fájdalmunk belül.

- De, viszont neked ÉN tudok ártani – nézett a szemeimbe Tanya. – Hiszen, neked halottnak kellene lenned. – morogta.
Szemeim lesütettem. Tudatomban állt, hogy most már végleg eljött az idő. És nem bántam, hiszen a lányom boldog és tudom, hogy Jake vigyázni fog rá. Ezt, ezt pedig nem tudom elviselni többé. Emberi mivoltomba is volt elég időm a pokolban ékeskedni, és többé nem akarom, hogy ez az érzés csordogáljon ereimben. Akkor inkább a halált választom, de ez már nem megy nekem.

Lassan előre léptem, hogy szembe nézzek Tanya akaratával. De ő nem közeledett felém. Gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Azt hiszed, ilyen zökkenőmentes lesz? – nevetett.
Majd kezével végig simított Edward arcán, majd egyre lejjebb haladt, keze végig cikázott szerelmem mellkasán, minden négyzetmilliméterét bejárva. Ajkaival Edward ajkai felé közeledett, és vadul megcsókolta szerelmem.

Fájdalmamban legszívesebben felsikítottam volna. De nem tettem. Erősnek kell lennem. Meggyötört arcvonásaim egy maszk mögé rendeztem, és próbáltam közömbös arcot festeni. Kisebb- nagyobb sikerekkel elértem ezt, és egy halvány mosolyt erőltettem arcomra.

- Mi tetszik ennyire? – húzta fel szemöldökét Tanya.
- Szánalmas a kis játékod – forgattam a szemeim.

Magabiztos, határozott lényem kellet előásnom a pincéből, hiszen erre volt most szükségem. A sárba tiporni Tanyát és az érzéseit. Kölcsönkenyér visszajár.

- Oh, azt hiszed – nevetett fel, majd kezeivel szép lassan kigombolta Edward ingjét és apró csókokkal halmozta el azt. Újabb fájdalom hullám söpört végig minden egyes porcikámon vibráló sebet égetve belém.
- Elég – csattantam fel, és Tanya mellé léptem, majd egy hatalmas pofonnal jutalmaztam arcát.
- Mit képzelsz magadról te csitri? – morgott fel Edward.
Egy cédulát ragasztottam lelki szemeim elé „Tanya teszi ezt vele, Tanya teszi ezt vele, Tanya teszi ezt vele!”

Hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg.
- Anya! Anya! – kiáltotta Renesmee.
És ekkor láttam Edward szemeiben ismét a küzdelmet Tanya ellen. Nessie jelenléte blokkolja Tanya képességét.
- Anya, jól vagy? – lépett mellém lányom, majd Tanyára morgott.
- Jól. – válaszoltam egyszerűen. De korántsem voltam jól.

Edward értetlenül tekintett a karjaiban álló nőre, majd ellökte magától minek hatására Tanya a földre esett. Legszívesebben oda sétáltam volna, és saját kezemmel téptem volna le a fejét. De nem tettem, nem fogom ezt megtenni Nessie előtt.

Pillanatokkal később egy hatalmas farkast észleltem az rét szélén.
- Jake – szólt mérgesen Nessie. De Jacobot nem hatotta ez meg. – Jake menj haza! – kérte Nessie. Mire Jacob hevesen megrázta hatalmas fejét.

Szerelmemre tekinttettem, kinek pillantását egy másodpercre elnyertem. Szemei nem tükröztek mást, mint temérdek fájdalmat, sajnálatot, és szerelmet. Az utolsó érzést nem tudtam hova sorolni. Nem tudtam, hogy most ki iránt táplálja ezt az érzést.
Alice alakja rajzolódott ki egy fa árnyéka mögül.

- Menjetek innen! – utasított Alice.
- Nem – tiltakoztunk egyszerre Nessie-vel.
- Bella kérlek! – nézett rám könyörgő szemekkel – Elintézzük!

Alice-nek megint igaza volt. El kellett innen tűnnöm. Gyenge voltam. Legalábbis annak éreztem magam. A szívemben ismét lüktetni kezdett az elviselhetetlen fájdalom. Most értettem meg igazán, hogy mit jelent egy embernek az alvás. Nem mást, mint elmenekülni a valóságból az álomvilágba. Legalább most, egy olyan önkívüli állapotba kerülhetnék, ahol nem kell a jelennel foglalkoznom, elmenekülhetnék egy varázslatos helyre.

- Menjünk – mondta végül Nessie.
Megfogtam lányom kezét, és szélsebesen futni kezdtem vele. Edward szorosan a nyomunkban volt. Még Alice, Jasper, és Emmett a réten végeztek Tanyaval. Percek alatt a ház előtt találtam magam.

Féltem betenni a lábam a házba, féltem szembe nézni Edwarddal. Tudtam, hogy évekig a sajnálkozását kell hallgatnom, amikor nem tehet az egészről. Én vagyok egyedül a hibás, hogy ennyire törékeny üvegből készült a szívem, mely darabokban hever. És most semmi sem képes újra összeragasztani.

Túl nagy a fájdalom, mely már nem hagyja nyugodni lelkem. A szívem és a lelkem egyaránt darabokban hever. Bár mennyire szeretném újból egészbe látni magam, ez nem megy… szétestem. Darabokban álltam. Élettelen darabokban voltam az élet tengerén.

- Magatokra hagylak – mondta Nessie amint beléptünk a Cullen házba.
Mérgesen néztem lányom után, hiszen pont ezt nem akartam. Besétáltam a nappaliba, és leültem a kanapéra.
Edward az ajtókeretnek támaszkodva állt, mint egy kőszobor.
- Edward, nem harapok – próbáltam viccelődni.
Hangosan kifújta szerelmem a levegőt. – Bella, nincsenek szavak a bűnömre.

- Hát persze! Jellemző. Bármi történik, de megfutamodsz. Ez tipikus. Edward én nem haragszok. Nem mondom azt, hogy nem bánt, ami történt, de nem lett vége az életünknek. És újra egymás mellett vagyunk. – mondtam teljesen kikelve magamból.

Edward meglepődve reakciómon, közelebb sétált, majd leült mellém a kanapéra.
- Szeretlek – búgta a fülembe.
- Én is – mondtam őszintén.

És végre egy igazi boldog, halvány mosoly ült ki arcomra. És valójában boldogságot éreztem, hogy Edward itt van velem.

Brilliant Moon

Sziasztok!:) Mélységesen mértem, ha most megutáltok, hiszen egész feit ígértem.. de ezt nem tudtam betartani. Kisebb- nagyobb problémáim akadtak így este.. nem részeletezném. Holnap ha minden jól megy akkor hozom a BM feji többi részét, és Az új év rejtelmeit + a Nessie Story kövi fejijét ;)

Brilliant Moon – 24. fejezet
- ( II/III )

(Bella szemszöge)

Már csak pár perc, és ismét a szerető családom otthonában lehetek. Nessie teljes erejével le akart beszélni a hazatérésemről, de én hajthatatlan voltam. Szerinte ez az egész nem jó ötlet, és még Tanya a Cullen házban van, addig én maradjak Alaszkában. De szerintem ez fölöslegesnek bizonyult volna, hiszen Jake már a lányom mellett van.
A futás most még lassabbnak tűnt, mint valaha. Edwarddal szerettem volna már lenni, az ő karjaiba zárni magam, és engedni az érzésnek, hogy átjárja testem, és mélyeket lélegezve édes, mámorító illatából boldogság áradjon szét ereimben.
A Cullen ház elé érve egy nyugtalanító érzés kerített hatalmába. Nem tudtam a miértjét. Megráztam a fejem, tiltakozás képen – így próbáltam magam nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
Kezem a kilincsre emeltem, és benyitottam a házba.

- Nem – suttogtam szinte magamnak, és éreztem, hogy lábaim megremegnek.
Edward a kanapén ült, és ölében Tanya foglalt helyet.
Pillanatokon belül egy hűvös szellőt éreztem, majd lányom előttem állt, és karjaival szorosan magához ölelt. Láttam Edward arcát, ami egy pillanatra mély fintorba torzult.
- Menjünk fel – kérlelt Nessie.

Készségesen elfogadtam az ajánlatát, és szélsebesen felrohantam Nessie szobájába. Lányom leült az ágyszélére megpaskolva maga mellett a takarót. Én pedig leültem mellé. Renesmee hangosan kifújta a levegőt.
- Nem tudom, hol kezdjem – húzta el a száját.
- Talán az elején – mosolyogtam idegesen.
Nessie bólintott.
- Hát tudod, Tanya-nak van egy képessége…
- Mi az? – kérdeztem mérgesen.
- Érzéseket tud manipulálni, csak sokkal erősebben, mint Jasper, de…
- De mi? – ismét közbe vágtam.
- De, ha én apa mellett vagyok, akkor nem hat rá Tanya – mondta Nessie.

Belém pedig nem tudom mi ütött. Legszívesebben most helyben letéptem volna Tanya fejét. Még is mit képzel magáról, hogy csak úgy elveheti a férjem?! És valahol mélyen, nagyon mélyen csalódott voltam, és ezt nem akartam beismerni magamnak. Annyi minden ért már az életben, de ez… ez most Újra összetörte a szívem, melyet már nem lesz olyan egyszerű megragasztani.

Renesmee eltűnt, majd egy perc múlva ismét előttem ült hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ilyen vicces? – kérdeztem keserűn.
Éles fájdalmat éreztem testemben, mely egy percre se tért nyugovóra. Minden porcikám égető lassúsággal kínozta. Az ördög nyelve égette bőrömet, mintha tömény sósavval öntötték volna le… mintha a törékeny Bella lettem volna.
- Menj a rétre! –utasított Nessie.
- Milyen rétre? – húztam össze szemöldököm.
Válaszul egy dühtől fortyogó pillantást kaptam.
- Anyu! – szólt mérgesen lányom. – A Rétre – forgatta szemeit.

- Minek? – rántottam meg a vállam.
Nem akartam, hogy Nessie olyan állapotban lásson. Hogy lássa mennyi fájdalom, és keserűség kavarog ereimben.
- Mert minél távolabb van apa Tanya-tól.. annál kisebb befolyása van rá – mosolygott lányom.
- Köszönöm –nyomtam egy puszit Nessie arcára, majd eszeveszett futásba kezdtem a közös rétünk felé Edwarddal.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de most szinte minden érzés elpárolgott testemből. Csak futottam a rétre, élveztem ahogy a hűvös szellő kényezteti arcom.
Amint lefékeztem a gyönyörű virágokkal borított táj előtt, a szívembe újra felerősödött a fájdalom, mintha kettéhasadt volna és még apróbb- és apróbb darabokra törték volna a lelkem.
Beljebb sétáltam a réten, és ekkor megpillantottam Edward alakját. A lábaim megremegtek, mintha ember lettem volna.

- Szia. – köszönt szerelmem.
Majd szemem előtt termett. Meglepődve pislogtam hibátlan arcára. Kezét végig húzta arcomon, érintése szint égette fagyos bőröm.
- Nincsenek szavak a bűnömre – mormolta fülembe, és illata elbódította elmém.
- Nem tehetsz róla – suttogtam elkábulva.
- De hibás vagyok – mondta egy hatalmas sóhaj kíséretében kedvesem, majd ajkait enyémekre tapasztotta, és nem tudtam neki ellen állni. Ujjaimmal selymes hajába túrtam, és ingjénél fogva még közelebb húztam testét az enyémhez. Ajkaink vad táncot jártak egymással, és egy pillanatra se akartam megszakítani ezt a csodás érzést.
- Nem, nem vagy hibás – tiltakoztam.
Edward megadóan sóhajtott, de valahogy kiolvastam a szemeiből, hogy ezt a csatát én nyertem, de a háborút nem!

Újabb csókot leheltem férjem ajakira, és ez oly váratlanul érte őt, hogy szabályszerűen hátra borult velem.
Hatalmas nevetésbe törtem ki, és nem tudtam abbahagyni. Edward mellkasán feküdtem elég félre érthető helyzetben. Boldog voltam, egyrészt azért, hogy Edwardon per pillanat egy nyomát sem látom az önmarcangolásnak, és végre felettébb boldog voltam. A kacagás hirtelen komoly csendé vált, és elmerültem szerelmem aranybarna szemeimben. Férjem karjai szorosan derekam köré csavarodtak, és ajkaink ismét egymáséra találtak.

Teleszívtam tüdőm Edward különleges, egyedi illatával, és porcikáim bizsergésükkel jelezték, hogy most már testileg - lelkileg olyan boldogság kerített hatalmába, melyben már rég volt részem. Majd hirtelen valami átsuhant az agyamon. És fájdalmas fintorba borult arcom, akaratom ellenére.

- Mi a baj kedvesem? – kérdezte Edward.

- Semmi – hazudtam.
- Bella, látom – simított végig arcomon.
Hangosan kifújtam a levegőt.
- Ha Tanya idejönne, akkor te őrá néznél szerelmes szemekkel. – mondtam lesütött szemekkel.
- Valószínű – nézett a távolba Edward.
- Sajnálom – motyogtam.
- Még is mit? – nézett rám szerelmem, szája mosolyra húzódott, de szemeiben láttam a temérdek fájdalmat.
- Hát, hogy szóba hoztam.
- Ugyan Bella, nem te tehetsz róla – szerelmem arcán a kedvenc féloldalas csibészes mosolyom ült.
- Kérlek, hagyjuk ezt – néztem könyörgően.

Nem akartam most a térrel, idővel foglalkozni. Csak az számított igazán, hogy azzal lehetek ezen a csodálatos helyen, kiért mindenem feláldoznám. A sors volt, hogy csúnyán elbánt velem, de volt, hogy cukor mázos réten legeltetett.

Bocsánat:( Puszi♥

Friss

22:15 -kor egséz BM feji!! ;) Így Az Új év rejtelmeiből nem tudok ma hozni friss fejit :'( Majd holnap megróbálom a Nessie Stroyval ;)
Puszi:D

BM friss

Brilliant Moon – 24. fejezet ( I/II)
-

(Bella szemszöge)

Már csak pár perc, és ismét a szerető családom otthonában lehetek. Nessie teljes erejével le akart beszélni a hazatérésemről, de én hajthatatlan voltam. Szerinte ez az egész nem jó ötlet, és még Tanya a Cullen házban van, addig én maradjak Alaszkában. De szerintem ez fölöslegesnek bizonyult volna, hiszen Jake már a lányom mellett van.
A futás most még lassabbnak tűnt, mint valaha. Edwarddal szerettem volna már lenni, az ő karjaiba zárni magam, és engedni az érzésnek, hogy átjárja testem, és mélyeket lélegezve édes, mámorító illatából boldogság áradjon szét ereimben.
A Cullen ház elé érve egy nyugtalanító érzés kerített hatalmába. Nem tudtam a miértjét. Megráztam a fejem, tiltakozás képen – így próbáltam magam nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
Kezem a kilincsre emeltem, és benyitottam a házba.

- Nem – suttogtam szinte magamnak, és éreztem, hogy lábaim megremegnek.
Edward a kanapén ült, és ölében Tanya foglalt helyet.
Pillanatokon belül egy hűvös szellőt éreztem, majd lányom előttem állt, és karjaival szorosan magához ölelt. Láttam Edward arcát, ami egy pillanatra mély fintorba torzult.
- Menjünk fel – kérlelt Nessie.

Készségesen elfogadtam az ajánlatát, és szélsebesen felrohantam Nessie szobájába. Lányom leült az ágyszélére megpaskolva maga mellett a takarót. Én pedig leültem mellé. Renesmee hangosan kifújta a levegőt.
- Nem tudom, hol kezdjem – húzta el a száját.
- Talán az elején – mosolyogtam idegesen.
Nessie bólintott.
- Hát tudod, Tanya-nak van egy képessége…
- Mi az? – kérdeztem mérgesen.
- Érzéseket tud manipulálni, csak sokkal erősebben, mint Jasper, de…
- De mi? – ismét közbe vágtam.
- De, ha én apa mellett vagyok, akkor nem hat rá Tanya – mondta Nessie.

Belém pedig nem tudom mi ütött. Legszívesebben most helyben letéptem volna Tanya fejét. Még is mit képzel magáról, hogy csak úgy elveheti a férjem?! És valahol mélyen, nagyon mélyen csalódott voltam, és ezt nem akartam beismerni magamnak. Annyi minden ért már az életben, de ez… ez most Újra összetörte a szívem, melyet már nem lesz olyan egyszerű megragasztani.

Renesmee eltűnt, majd egy perc múlva ismét előttem ült hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ilyen vicces? – kérdeztem keserűn.
Éles fájdalmat éreztem testemben, mely egy percre se tért nyugovóra. Minden porcikám égető lassúsággal kínozta. Az ördög nyelve égette bőrömet, mintha tömény sósavval öntötték volna le… mintha a törékeny Bella lettem volna.
- Menj a rétre! –utasított Nessie.
- Milyen rétre? – húztam össze szemöldököm.
Válaszul egy dühtől fortyogó pillantást kaptam.
- Anyu! – szólt mérgesen lányom. – A Rétre – forgatta szemeit.

- Minek? – rántottam meg a vállam.
Nem akartam, hogy Nessie olyan állapotban lásson. Hogy lássa mennyi fájdalom, és keserűség kavarog ereimben.
- Mert minél távolabb van apa Tanya-tól.. annál kisebb befolyása van rá – mosolygott lányom.
- Köszönöm –nyomtam egy puszit Nessie arcára, majd eszeveszett futásba kezdtem a közös rétünk felé Edwarddal.

Ennyivel lettem kész:$ Ezer bocsi.. tényleg!! Holnap hozom a 2.részét a fejinek!;) Puszi! :D

Rossz hír!

Sziasztok!:)
Öhm. Nem valami jó hírekkel szolgálok. Ma egésznap nem voltam itthon, ugyanis megszületett az unokaöcsém, és ezért pesten voltam. Így írni se tudtam. Megpróbálom holnap az egész fejit hozni, de nem bizt. , hogy ez sikerülni fog. Sietek ígérem.
Pusz: Hencii(:♥

Meglepi

Jobb oldat kint van a meglepi!! :) :P

Brilliant Moon 23. fejezet(Egész!!)

Haliho! Most még a legjobbnál- is jobb kedvem van!:D Hiszen SIKERÜLT!!!!!!! Kész van az egész 11 oldalas fejezet!! Gyerekek kész van, megcsináltam *hatalmas vigyor ül a képén:D* áááh.. remélem, ti is ennyire örültek ennek mint én!! :P Kérek szépen SOK komit! Ez nagyon fontos nekem, és ismét él az ajánlatom. Ahány komi- annyi oldalas a fejezet...
Na de.. felteszem egyben az egész 11 oldaldt!! :P

Brilliant Moon – 23.fejezet

Te mit tennél, ha elvesztenéd az életed értelmeit?

(Renesmee/Nessie szemszöge)

A nap a lehető leglassabban kezdett felvánszorogni az égre. Nem tudtam, hogy mi fog történni családommal a következő napokban, de nagyon féltem. Féltem, hogy elvesztem azt, ki az én életem közepe. Nem akartam senkinek se elmondani mennyire rettegek, de ez lehetetlennek bizonyult. Apa kiolvasta gondolataimból bizonytalanságom.

- Nem lesz semmi baj – suttogta, miközben végig simított arcomon.

- Nem tudhatod – sóhajtottam.
- De tudom. Nem engedem, hogy bántódásod essen. Tanya meg fog fizetni mindenért – biztosított apa.

Anya már hajnalok hajnalán elutazott. Könnyes bocsú árán engedtem csak el, de legalább abban biztos lehetem, hogy ő jól lesz.

- Mindenki rendbe lesz – mondta nyugodtan apa, és éreztem, hogy az én ereimbe is szétárad a nyugodtság.

- Köszi Jasper! – mosolyogtam rá hálásan.

Jazz válaszul rám kacsintott – Bármikor csajszi!

Alice valamit hadart a telefonba, majd elém szökkent.

- Bella megérkezett. Minden rendbe – mosolygott nénikém.

- Hála Isten! – fújtam ki hangosan a levegőt.

Apa hátulról átölelt. Majd a fülembe súgta:
- Fel kell készülnünk kicsim.. Tanya bármelyik pillanatban berobbanhat.

Megölöm. Gondoltam magamban mire apa csak ennyit mondott:
- Legszívesebben én is azt tenném kincsem.

- Akkor miért nem keressük meg, és tépjük le a fejét? – hisztiztem, mint valami ötéves kislány.

- Először megkeressük Jacob-ot, utána ígérem, gondoskodok Tanya-ról.

Ez nem éri.. én bezzeg nem láthatom el a nőszemély baját, aki elrabolta szerelmem. Ez így nagyon nem fair.

- Sajnálom kicsim! Nem engedem, hogy bajod essen – válaszolt apa gondolataimra.

De ez így akkor se oké.

- De igen! Hidd el tündérem, nekem se a szívem közepe Tanya! – mosolygott apa.

És ekkor egy szőke nő lépett a házba, haját eperszínű tincsei megbabonázták. Tökéletes alakjára rásimult ruhája. És arcán gonosz, levakarhatatlan vigyor ült. Undorító volt, ahogy ránéztem.. olyan volt, mint valami gonosz Barbie. Inkább mint, egy ördög.. nagy fekete szemekkel.. vagy nem is, inkább egy szúnyog!! Kb. akkora orra lehetett.

Fújj…majd átsuhant az agyamon, hogy mi most „Anyát gyászoljuk”. Így hát lehajtottam a fejem, és a földet méregettem. Erősen anyára koncentráltam… és Jacobra. Reméltem, hogyha az ő emlékképükre gondolok, és arra, hogy mekkora veszélynek tettem ki őket, akkor még nagyobb szomorú hullámot leszek képes végig küldeni testemen.

Éreztem, hogy egyre nyugtalanabb leszek, és helyben le akartam szedni Tanya fejét a helyéről! Hülye Picsa, hogy tehette ezt a családommal?? Mit képzel ez magáról? Ki ő? Azt hiszi ő a Jani.. na majd én megmutatom neki, hogy ki a Jancsi.

Apa rosszallóan rám nézett és megrázta a fejét.

De apa… feladom.. nyögtem gondolatban. Carlisle kisétált a konyhából. Mindenki feketében volt, mindenki „gyászolta” anyát. Nevetséges..

- Üdvözlünk Tanya. Minek köszönhetjük szíves látogatásod? – sétált Tanya elé nagyapa.

- Nagyon jól tudjátok, hogy miért jöttem! – nevetett fel Tanya.
Hát én mindjárt betöröm a képét!!!!! Apa erre a gondolatomra megszorította a kezem.

Carlisle értetlenül nézett a nőre.
- Tévedsz kedvesem – sétált le Esme az emeletről. Arcát elborította a mély fájdalom, de nem tudta „maszkja” alá elrejteni az összes érzését. Szemében vadul ott csillogott a gyűlölet. Igen, ő az én nagymamám!! Egy talpra esett nőő.. legalább ő nem mézes- mázos arcocskával akar mutatkozni.

- Hidd el kicsim, én se erre vágyok! – súgta apa a fülembe, olyan halkan, hogy csak én halljam meg.
Akkor már nem élne, ez a nem mondom ki milyen nő.

- Mindennek eljön az ideje – meredt a távolba apa, majd a következő pillanatba elengedte kezem és ragyogó mosollyal Tanya mellé sétált, ujjait a nő ujjaiba fűzte és szerelmesen rá mosolygott.
Mi a fenét művelsz apa???

De apa meg se hallva gondolataim, Tanya-val összekulcsolt kezét végig simította a lány arcán. Mindenki tátott szájal bámulta kettősüket.
Nem, nem.. ez nem lehet, fel kell ébrednem ebből a rémálomból. Neeeeeeeeeeem!!! Valaki csípjen meg könyörgök! Ne… apa ne!

Zokogva a földre hulltam, mint egy őszi sárga falevél mely elválik a fától.
Nem, ez nem lehet. Ráztam meg a fejem. Fel kell ébrednem! A földön zokogtam továbbra is. Majd egy hűvös érintést éreztem, és Emmett karjaiba találtam magam.

- Sssh! Nyugodj meg prücsök – puszilta meg a homlokom Em. Majd megindult velem az emelt irányába. Ingjét görcsösen szorongattam, könnyeim milliói ruháját áztatták.
- Nem, nem lehet Emmett! – dadogtam.
- Nyugalom kislány – vitt Rosalie-val közös szobájukba, és lefektetett az ágyra. – Apád biztos csak meg játssza az eszét. Amihez hozzá teszem, hogy nincs sok.. inkább csak káposzta leve, ami már eléggé megposhadt. – próbált mosolyt csalni az arcomra.
- Nem hiszem Em bácsi! Csak anyára szokott így nézni. Remek. Szétszaggatom az egész családot – sírtam tovább.
- Ugyan kislány! Még egybe vagyunk – kacsintott.
- Nem! Elveszettem Jacbot, anya Alaszkában, apa pedig egy másik nőt ölelget – fakadtam ki.

Elveszettem az igaz szerelmem, melyet nem egy boltban kaptam meg. Életem legértékesebb kincse oda veszett, melyet nem egy drágakő tartalmazott, nem egy szép ruha, nem egy barát, nem egy autó. A szerelmem, az egyetlen olyan ember a földön, akit feltétel nélkül elfogadtam, és tiszta szívemből szeretek. Az életemnek nem volt tovább értelme. Mindenről csakis én tehetek. Meg se kellett volna születnem, és akkor nem lenne semmi probléma. Mindenki élhetné boldogan az életét, és szárnyalhatna a fellegekben. De nem! Nekem erre a világra kellett jönnöm, és be kellett mocskolnom a családom életét. Egy fekete tintapaca voltam a gyönyörű fehér családvonások között.

Az ajtó kinyílt, és egy alak teste rajzolódott ki a folyosó sötétségéből. Egyből felismertem az alak tulajdonosát.

- Ez nem lehet igaz – suttogtam.

Mikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó alakot, a lélegzetem is elakadt.
- Jake – nyögtem.
Szerelmem berohant a szobába, és szorosan átölelt belőlem pedig újból előtört a zokogás.
- Jake, Jake, annyira hiányoztál. Minden rendben? Jól vagy? – támadtam le kedvesem.

Emmett halkan kisétált a szobából, és magunkra hagyott szerelmemmel.
- Nessie – mondta rekedtes hangon – Nessiem – ölelt még szorosabban, és mélyen belélegezte hajam illatát. – Jól vagy szívem?
- Én kérdeztem először – próbáltam mosolyogni – Én…hát…meg vagyok – vontam vállat. Két kezem közé fogtam Jacob arcát. – De te hogy vagy?

- Jól – mondta Jake ez hatalmas fintor kíséretében. Én pedig mellkasának döntöttem fejem és beszívtam illatát.
- Annyira hiányoztál. El se hiszed mennyire aggódtam érted – sírtam mellkasába.
- Ssssh!! – ringatott egész testével Jake. – Semmi baj, most már itt vagyok – mosolygott halványan.

De én láttam az álarca mögött rejtőző Jake-t. Ideges volt, és elkeseredett. Saját magát emésztette.

Komolyan mondom, kezdem megutálni azt, hogy apa és Jake együtt lógnak. Nem, hogy valami pozitív tulajdonsága ragadna át apáról Jacob-ra. Nem!! Neki át kellett venni ezt az „én vagyok mindenért a hibás” stílust. Betegek!!

- Nessie! Mindent el kell mondanod, hogy mi történt, amíg nem voltam itt. – kérlelt Jake.
Aprót bólintottam.

- Anya Alaszkába ment – mondtam a lehető leghalkabban – Tanya azt hiszi, hogy meghalt… csak így kaphattalak vissza – simítottam végig kedvesem arcán. Bőre forrósága kényeztette az én hideg kezem. – És hát röviden ennyi.
- A falkának szóltatok?
- Igen, Carlisle közölte velük, hogy mi az ábra – fintorogtam.
- Rendben – fújta ki szerelmem a levegőt.

Nem akartam még jobban letámadni szerelmem, így elhatároztam, hogy később kérdezgetem.
Jasper lépett be az ajtón.

- Nessie, drágám beszélnünk kell – vágott fancsali képet Jazz.
- Mi a baj? – kérdeztem hisztérikusan.
- Nyugodj meg, kérlek. – sóhajtott. – Tudod… - rázta meg a fejét – apád nem csak színlel – mondta végül ki.
A vér megfagyott ereimbe, nem kaptam levegőt. Újabb könnyek szöktek a szemembe.

Nem! Most biztosan csak rám akar ijeszteni. Nem! Apa mindig is anyát szerette. Nem!!! Nem, nem teheti ezt. Nem! Nem árulhat el…Nekem a családom a mindenem. Én tehetek mindenről. Tanyanak meg kellene fizetnie mindenért, erre apa karjaiba bájolog. De hát.. Alice?! Alice nem látta ezt előre??

- Jazz, hol van Alice- kérdeztem remegő hangon.
- Valamiért Tanyaval… mintha máris legjobb barátnők lennének…

Mi vaaaaaaaaaan?? Ide jön ez az isten verte nőszemély és azt hiszi, hogy egyszerre elveheti apám, és a nénikém. Ez nagyon elvan, tévedve azt hiszem. Ő még nem ismeri Renesmee haragját. Meg fogom ölni. Nem most, majd a megfelelő pillanatban lecsapok rá. Hát velem ne szórakozzon ez az isten verte.

- Köszi – fújtattam mérgesen.
Jasper kisétált a szobából, és hangosan becsapta maga után az ajtót.
- Ez a nő nem normális – rázta meg a fejét Jake.
- Kire gondolsz? – kérdeztem szerelmem.
- Tanyara! Kire, másra?

Nem normális? Ez a nő sokkal több annál, mint egy nem normális nő. Ez egy kígyó. Egy csúszómászó gusztustalan gerinctelen élősködő. Utálom.

Az ajtó megint kinyílt. Komolyan mondom, legközelebb egy üvegszobába megyek.. ennyit ki- bejárkálni.
Apa és Tanya lépet be a szobába.

Oh kérlek istenem, had törjem be a képét ennek a nőnek!

Jake arca hatalmas fintort öltött, én pedig még közelebb húzódtam hozzá. Karjaival védelmezőn átkarolta derekam.

- Nem lesz semmi baj – suttogta a fülembe, hogy csak én halljam meg.
- Sziasztok! – Köszönt gúnyosan Tanya, gonosz vigyora a képembe világított.
- Hello – szűrtem ki a fogaim közül.
- Sziasztok – vett egy mély levegőt Jacob.

Apa elengedte Tanya kezét és egy csókot lehelt ajkaira, majd mellém sétált és leült az ágyra.

Menj innen. Bájologj Tanyácskával!! - üzentem apának gondolatban.
- Beszélnünk kell – suttogta a lehető leghalkabban a fülembe. – Elmegyek vadászni, gyere utánam! – utasított apa.

Nem értettem miért mondja ezt, és nem is nagyon érdekelt, de még mindig szeretem őt, így akaratom ellenére is bólintottam kérésére. Hatalmas vigyor terpeszkedett apa arcán és visszasétált Tanyahoz.

- Gyere szerelmem, hagyjuk őket! – karolta át Tanya derekát apa.
- Rendben Édes – mosolygott Tanya.

A „szerelmes pár” kisétált a szobámból, én pedig újabb zokogásba törtem ki.
Miért csinálja ezt? Miért?

- Sssh, Nessie nyugi – simogatta a hátam, szerelmem.
- Azt mondta, hogy mennyek utána.. vadászni megy – dadogtam.
- Akkor utána megyünk – mondta határozottan Jake.
- Nem kell velem jönnöd – tiltakoztam.
Elég, hogy ilyen állapotban kell látnod. Istenem, hogy tehetem ezt Jacobbal? Legalább nem előtte lennék kibukva.
- De veled megyek – ellenkezett szerelmem.
Hangosan kifújtam a levegőt. Nem akarok pont most vitázni Jacobbal.
- Rendben. – egyeztem bele.

(Edward szemszöge)

Miután kisétáltam Tanyaval az oldalamon Nessie szobájából, ismét hatalomba kerített egy érzés. A szerelem érzése. Nem értettem, hogy ez miért, hogyan lehetséges, de inkább hagytam beteljesülni a szerelmet, mint tiltakozni ellene. Nem voltam ura saját testemnek. Az agyam próbált harcolni a szerelem ellen, de a testem többi pontja cserbenhagyott. Mi történik velem?

Lesétáltunk a nappaliba, ahol a mindig szökdécselő vidám Alice szomorkás arcát véltem felfedezni.
- Mi a … - akartam kérdeni, de ahogy Alice meglátta Tanya arcát felpattant, és elénk táncolt.
- Elmegyünk vásárolni? – kérdezte kedvesemtől Alice nagy boci szemekkel.

Kedvesemtől? Hát én hova dugtam az eszem? Miket hordok én itt össze? Azt hiszem, ki kellene mosni az agyam szappannal. Az tenne most csak jót nekem. Hogy vagyok képes Tanyara szerelmes szemmel nézni?

- Édes – simított végig arcomon Tanya – Nem baj, hogyha elmegyek Alice-el? – Ahogy megérintette arcom különleges forró bizsergés áradt szét testemben, és már megint elvesztettem a fejem.

- Menj nyugodtan szerelmem – mondtam bársonyos hangon, majd közelebb hajoltam hozzá és vad- tüzes csókot leheltem ajkaira.
Tanya elengedte arcom. – Este találkozunk kicsim – majd ragyogó mosollyal eltűnt a házból.

- Ez meg mi a fene volt öcskös? – kérdezte mérgesen Emmett. – Neked elment a maradék józan eszed? Mit művelsz te szerencsétlen? - kelt ki magából bátyám.
- Remekül vagyok kösz Em – mondtam kaján vigyorral a képemen.
- Lehet, hogy remekül vagy, de százas tuti nem! – morogta.
Megrántottam a vállam – Elmegyek vadászni.

Ezzel a lendülettel kilépem az ajtón, és eszeveszett futásba kezdtem. Érzékeim kikapcsoltam nem akartam semmit se érezni, vagy foglalkozni a külvilággal. Nem érdekel senki, és semmi. Csak lebegni akartam a messzeség édes vizében.

Mi történik velem? Én, én nem akarom ezt. Ahogy távolodtam a háztól, egyre jobban távolodott elmémből Tanya képe. Mintha kivágták volna belőlem, és egy hatalmas űrt kezdtem érezni a nem létező szívemben. Valami hiányzott belőlem. Pontosabban valaki. Szemeim előtt egy csokoládébarna hajú, arany szemű nő képe jelent meg. A feleségem, Bella képe.

Lefékeztem az egyik fánál, nem tudtam tovább menni, nem volt erőm vadászni. Hogy tehettem ezt a világ legtisztább lelkű lényével? Hogy tehettem ezt az én Bellámmal? Amikor megígértem neki…

Fejem a falba akartam verni. Meg akartam szűnni létezni. Hogy lehet ekkora fatuskó? Mi tettem édes istenem… Pont vele…

Leültem a fához. Arcom tenyerembe temettem.

Tudatomba akaratom ellenére is beszűrődtek a képek. Ahogy átkaroltam a szőke vámpír derekát, ahogy ajkai az enyémekhez értek. Elmém elborította a düh. Nem, nem lehet, hogy én hozzá értem ahhoz a nőhöz. Nem, nem… nem tehettem ezt!

- Apa? – hallottam meg egy remegő hangot. – Apa – mondta erőteljesebben. És én mentem felismertem a hang tulajdonosát.
- Nessie – szóltam.

A lányom közelebb lépett hozzám, leguggolt mellém, és karjaimba vetette magát. Mellkasából előtört a zokogás, ingem görcsösen szorongatta.

- Sssh! Nessie, kicsim… - dörzsölgettem a hátát.
- Apa, hogy tehetted ezt? – kérdezte kiabálva.

Nagyon is megtudtam érteni, hogy így kikelt magából. Soha nem volt még ilyen, de ezt most jogosan tette. Megérdemeltem. Jobban, mint azt bárki hinné. A tetteimért az örökké valóságig bűnhődni fogok.
Arcom fájdalmas grimaszba torzult.

- Apa!!? – szólított ismét Renesmee.
- Nem… tudom… kincsem – mondtam ki egyesével, nagyon lassan a szavakat.
- Hogy, hogy nem tudod? Jazz azt mondta, hogy szerelmes vagy Tanyaba! Alice, az én legjobb mindig mosolygós barátnőm, ALICE, pedig Tanyaval van…apa miért? – zokogott lányom karjaimban.
- Bárcsak tudnám édesem – simítottam végig Nessie könnyel áztatott arcán.

(Nessie szemszöge)

Miután Jake beleegyezett, hogy egyedül találkozzak az erdőben apámmal, arra hivatkozva, hogy szükségem van egy kis apa- lánya beszélgetésre szélsebesen apám nyomába eredtem. Az illatát követtem mindvégig. A kellemes édes illatot. Nem kellett sok idő mire megpillantottam apa alakját. Nagyon remélem, hogy mindenre van ésszerű magyarázata.

- Apa – szóltam remegő hangon. De Edward nem felelt, kezdtem bedühödni – Apa – szóltam erőteljesebben.
- Nessie – nyögte apa.

Közelebb mentem apához, leguggoltam mellé, majd hirtelen rá vetettem magam. Nem tudtam testem irányítani. Egyszerűen képtelen vagyok rá haragudni. Nem, nem megy. Hiszen én mindennél jobban szeretem apám. Könnyeim akaratom ellenére is kiszivárogtak. Görcsösen magamhoz szorítottam apát ingjénél fogva. Kitudja, hogy mikor lehet újra a közelében. Hogy mikor lesz önmaga.

- Sssh! Nessie, kicsim… - dörzsölgette apa a hátam.
- Apa, hogy tehetted ezt? – kérdeztem kiabálva.

Nem akartam őt egyből letámadni, de nem volt rá máslehetőségem. Választ akarok kapni a kérdéseimre! Kerüljön bármibe…

- Apa – szóltam újra, ugyanis a kérdésemre még mindig nem válaszolt.
- Nem…tudom…kicsim – mondta nagyon lassan apa.
Még, hogy nem tudja!? Persze, én nem vagyok galamb, engem ne etessen!!!
- Hogy, hogy nem tudod? Jazz azt mondta, hogy szerelmes vagy Tanyaba! Alice, az én legjobb mindig mosolygós barátnőm, ALICE, pedig Tanyaval van…apa miért? – zokogtam kikelve magamból apa mellkasába.
- Bárcsak tudnám kincsem- simított végig kézfejével arcomon.
- Meg kell tudnunk apa… emlékezz anyára. – mondtam dadogva.

Apa hangosan kifújta a levegőt, és arca még, ha lehet ilyesmi… még fehérebb volt!

- Nagyon jól emlékszek Bellára! – mondta szinte zokogó hangon.
Értetlenül néztem apa arcára. De hát, az előbb még azt az átkozott kígyót ölelgette. Még a gondolattól is felfordult a gyomrom.
- Ezt nem értem – vallottam be őszintén – Hiszen az előbb még… - de hirtelen apa a kezét a számra tette.
- Kérlek, ne mond ki – kérlelt meggyötört arccal.
- Nem értem – ráztam meg a fejem. Apa mély levegőt vett.

- Ha a közeledben vagyok, vagy ha Tanya elég távol van tőlem, akkor nem érzek iránta mást, csak színtiszta gyűlöletet – szűrte ki fogai közt apa.
- Ez nekem magas – szűkítettem össze szemeim.
- Nessie kicsim, én nem önszántamból bájologok azzal a nővel! – mondta indulatosan apa.

Szemeim felcsillantak, mint az esthajnalcsillag. Hát nincs minden remény veszve! Szám széle felfelé húzódott, és boldogsággal töltött el a tudat: apa nem hagyott cserben.

- Minek örülsz ennyire kincsem? – kérdezte meglepetten apa.
- Hogy nem hagytál cserben!
- Miért tettem volna? – húzta össze szemöldökét.
- Hát, hogy… anyát szereted még – mondtam hatalmas vigyor kíséretében.

Annak az isten verte nőnek mégse sikerült szétszednie a családom. Apa még szereti anyát. Csak erre tudtam gondolni. Hát mégis van remény! Nincs veszve semmi. Ki kell tervelnünk valamit.. majd valami szöget ütött a fejemben.

- Ha most visszamegyünk, akkor te újra Tanya karjaiba borulsz? – kérdeztem, és éreztem, hogy arcomon végig folyik egy nagy kövér könnycsepp.
- Valószínű, kivéve… - töprengett apa.
- Kivéve? – kérdeztem.
- Ha te mellettem vagy, nem hat rám…
- Ez olyan, mint egy képesség? – kérdeztem csodálkozva.

- Bizonyára, még pedig az érzéseinket tudja befolyásolni, csak sokkal erősebben, mint Jasper… de ha te mellettem vagy, valamiért blokkolod ezt…
- Vagy, csak mert túlságosan szeretlek – morogtam az orrom alatt alig hallhatóan.
- Az is lehet- mosolygott végre apa is.
- Mit teszünk? – kérdeztem bizonytalanul.

Apa habozott egy percig, majd megszólalt.

- A közelemben kell lenned, mindenképp, nekem pedig olyankor tettetnem kell magam – fintorgott ismét apa.
- Az nehéz lesz – motyogtam.
- Meg kell tennünk…
- És Alice? Vele mi lesz?- és a könnyeim újra utat törve maguknak könyörtelenül végig folytak arcomon, olyan érzés volt mintha savval marták volna bőröm. És mind ez a fájdalomtól, hogy Alice Tanya-val van…,hogy elárul, és kitudja… lehet, hogy ő önszántából pártolt át Tanya-hoz.

- Azt erősen kétlem – rázta apa a fejét – Nem hiszem, hogy Alice cserbenhagyná anyádat – válaszolt apa ki nem mondott gondolatomra.
- Kitudja… én már… semmit sem értek – dadogtam.

Éreztem, hogy szemeim égnek a szárazságtól, hogy könnycsatornáim kifogytak a vízkészletükből. Sírtam volna még, de nem lehetett, tennem kell valamit. Meg kell mentenem a családom jövőjét. Nem hagyom, hogy Tanya elfeketítse az én gyönyörű családi képem.

Hogy bemosódjon, mint egy véletlenül oda cseppentett fekete pötty. Ha kell, én magam sikálom, és törlöm el a családi festményemről. Én irtom őt ki a családból.

- Nessie, nyugalom, elintézem Tanya-t – mondta nyugodtan apa.
- Igen, persze, a múltkor is ezt mondtad… - mondtam szemrehányóan.
- Megengeded, hogy befejezzem a mondatot? – nevetett gonoszul apa
- Hát persze – én pedig fülig vörösödtem.
Apa nagyot sóhajtott- El se hiszed, hogy mennyire hiányzott ez a kipirult arcod!

- Apa.. – mondtam még vörösebben.
- Elintézem Tanya-t, a te segítségeddel – kacsintott apa.
- Komolyan? – kérdeztem szájtátva.
- A lehető legkomolyabban – válaszolta apa, anya kedvenc féloldalas mosolyával meghintve.

Nekem pedig lefelé görbült a szám, és ismét elkeseredtem.

- Valami rosszat mondtam? – kérdezte szomorúan apa.
- Nem, dehogy – tiltakoztam egyből, igen, persze.. már megint kezdi a „mindenért én vagyok a hibás” hisztijét. – Csak hiányzik anya – mondtam őszintén.
- Nekem is kicsim, nekem is – mondta apa.

Majd még közelebb vont magához, és lassan ringatni kezdett. Élveztem a közös pillanatokat, hiszen kitudja, hogy még meddig kell majd elviselnem a „Tanya-val folytatott viszonyát”.

Most az egyszer valamelyest örültem is, hogy anya nem volt itt.

Amikor apa ezt a gondolatom meghallotta egyből rám nézett: - Miért?
- Apa megengeded, hogy befejezzem gondolatomat? – kérdeztem durcásan.

Szóval, azért örülök, hogy nincs itt anya, mert legalább nem szenved, és nem tudja, hogy mi folyik itt – mondtam apának gondolatban.

- Úgy is el kell majd neki mondanunk – hajtotta le fejét apa.
- Meg fogja érteni – mondtam halványan mosolyogva.
- Nagyon remélem – sóhajtott apa.

Ismertem már eléggé az én csupa szív anyám, és tudtam, hogy nála a szerelem a nyerő kártyalap. Őt nem érdekli majd, hogy milyen áron értük el a célt. Csak az lesz a szeme előtt, hogy újra boldogok vagyunk. Igen, mert ő az én önzetlen, boldog, erős, kitartó, bátor anyukám. Nem is tudom, hogy mi lenne, hogyha ő nem lenne. Egy biztos, hogy még az életemnél és többet köszönhetek neki.

És ezért, jár neki annyi, hogy rendbe hozok mindent itthon, mire ő visszatér. Mindent helyre fogok állítani. Ezt megígérem magamnak, apának, anyának, Jacobnak, és Alice-nek is… egyszóval mindenkinek, hogy ismét egy család leszünk Tanya nélkül!

Puszi: Hencii(:♥
KOMIT :D;)

Friss,Meglepetés, Valentine day's

Először is :) Minden kedves olvasómnak nagyon boldog Valentin Napot kívánok.. így este! :D Bocsánat, de ma egésznap úton voltam! :(
Remélem kellemesen töltöttétek el a szerelmesek napját:D! (én nagyon:$)

Másodszor :) Ma nem lessz friss!! Most estem haza.. :'( Viszont! Jöv. héten kedden este hozom egybe mind a 6 oldalt! Ez fix !! ;)

Harmadszor :) Mivel Valentin nap van, de másr kicsit késő.. főleg, hogy még a földrajznak most kezdtem neki, így nem tudok írni. DE!! Szerda este meglepetés vár majd rátok ;)

Azthiszem mára ennyi!! :) Ne haragudjatok!! Kedden jövök.

Pusz: Hencii(:♥

Friss!!

Feltettem az ez alatii bejegyzésbe a kövi részét a fejinek. 2 oldalra volt össz vissz időm :(:( Bocsánat, de nagyon fáradt vagyok, és beteg!!
Holnap nem tudok hozni frisseket, mivel nem leszek itthon :'( Majd csak vasárnap este!!
Puszii nektek♥♥
UI: az 1. rész alatt megtalálod a fjei 2. részét!!

Brilliant Moon 23.fejezet(1.-2rész!)

Sziasztok!:):) Most értem haza.. másfél órája! :D Szóval nem volt időm, se lehetőségem befejezni az egész fejzetet! 3 oldalt sikerült össz vissz megírnom :( :( De ez nem azt jelenti, hogy nem 11 oldalas lesz a fejezet! Holnap hozok újabb 3 oldalt! fél5 körül du. mert utánna progarom lesz, és ezért megpróbálom du. feltenni a 2.részét a fejezetnek. Majd pénteken is hozok 5 oldalt! És így meg lessz a 11 oldal! Remélem nincs harag, bocsánat, de nagyon ki vagyok merűlve..minden értelembe!! :(:(
A fejezet Nessie szemszögéből van írva. Hogy miért?
Ez nem a Nessie mániámnak köszönhető, csupán annyiban játszott közre, hogy azt szerettem volna.. míg Bella távol van a családtól, közben a Cullenek életébe is nyerjünk egy kis betekintést!! Na de jó olvasást!! KOMIT!!

Brilliant Moon – 23.fejezet

Te mit tennél, ha elvesztenéd az életed értelmeit?

(Renesmee/Nessie szemszöge)

A nap a lehető leglassabban kezdett felvánszorogni az égre. Nem tudtam, hogy mi fog történni családommal a következő napokban, de nagyon féltem. Féltem, hogy elvesztem azt, ki az én életem közepe. Nem akartam senkinek se elmondani mennyire rettegek, de ez lehetetlennek bizonyult. Apa kiolvasta gondolataimból bizonytalanságom.

- Nem lesz semmi baj – suttogta, miközben végig simított arcomon.

- Nem tudhatod – sóhajtottam.
- De tudom. Nem engedem, hogy bántódásod essen. Tanya meg fog fizetni mindenért – biztosított apa.

Anya már hajnalok hajnalán elutazott. Könnyes bocsú árán engedtem csak el, de legalább abban biztos lehetem, hogy ő jól lesz.

- Mindenki rendbe lesz – mondta nyugodtan apa, és éreztem, hogy az én ereimbe is szétárad a nyugodtság.

- Köszi Jasper! – mosolyogtam rá hálásan.

Jazz válaszul rám kacsintott – Bármikor csajszi!

Alice valamit hadart a telefonba, majd elém szökkent.

- Bella megérkezett. Minden rendbe – mosolygott nénikém.

- Hála Isten! – fújtam ki hangosan a levegőt.

Apa hátulról átölelt. Majd a fülembe súgta:
- Fel kell készülnünk kicsim.. Tanya bármelyik pillanatban berobbanhat.

Megölöm. Gondoltam magamban mire apa csak ennyit mondott:
- Legszívesebben én is azt tenném kincsem.

- Akkor miért nem keressük meg, és tépjük le a fejét? – hisztiztem, mint valami ötéves kislány.

- Először megkeressük Jacob-ot, utána ígérem, gondoskodok Tanya-ról.

Ez nem éri.. én bezzeg nem láthatom el a nőszemély baját, aki elrabolta szerelmem. Ez így nagyon nem fair.

- Sajnálom kicsim! Nem engedem, hogy bajod essen – válaszolt apa gondolataimra.

De ez így akkor se oké.

- De igen! Hidd el tündérem, nekem se a szívem közepe Tanya! – mosolygott apa.

És ekkor egy szőke nő lépett a házba, haját eperszínű tincsei megbabonázták. Tökéletes alakjára rásimult ruhája. És arcán gonosz, levakarhatatlan vigyor ült. Undorító volt, ahogy ránéztem.. olyan volt, mint valami gonosz Barbie. Inkább mint, egy ördög.. nagy fekete szemekkel.. vagy nem is, inkább egy szúnyog!! Kb. akkora orra lehetett.

Fújj…majd átsuhant az agyamon, hogy mi most „Anyát gyászoljuk”. Így hát lehajtottam a fejem, és a földet méregettem. Erősen anyára koncentráltam… és Jacobra. Reméltem, hogyha az ő emlékképükre gondolok, és arra, hogy mekkora veszélynek tettem ki őket, akkor még nagyobb szomorú hullámot leszek képes végig küldeni testemen.

Éreztem, hogy egyre nyugtalanabb leszek, és helyben le akartam szedni Tanya fejét a helyéről! Hülye Picsa, hogy tehette ezt a családommal?? Mit képzel ez magáról? Ki ő? Azt hiszi ő a Jani.. na majd én megmutatom neki, hogy ki a Jancsi.

Apa rosszallóan rám nézett és megrázta a fejét.

De apa… feladom.. nyögtem gondolatban. Carlisle kisétált a konyhából. Mindenki feketében volt, mindenki „gyászolta” anyát. Nevetséges..

- Üdvözlünk Tanya. Minek köszönhetjük szíves látogatásod? – sétált Tanya elé nagyapa.

- Nagyon jól tudjátok, hogy miért jöttem! – nevetett fel Tanya.
Hát én mindjárt betöröm a képét!!!!! Apa erre a gondolatomra megszorította a kezem.

Carlisle értetlenül nézett a nőre.
- Tévedsz kedvesem – sétált le Esme az emeletről. Arcát elborította a mély fájdalom, de nem tudta „maszkja” alá elrejteni az összes érzését. Szemében vadul ott csillogott a gyűlölet. Igen, ő az én nagymamám!! Egy talpra esett nőő.. legalább ő nem mézes- mázos arcocskával akar mutatkozni.

- Hidd el kicsim, én se erre vágyok! – súgta apa a fülembe, olyan halkan, hogy csak én halljam meg.
Akkor már nem élne, ez a nem mondom ki milyen nő.

- Mindennek eljön az ideje – meredt a távolba apa, majd a következő pillanatba elengedte kezem és ragyogó mosollyal Tanya mellé sétált, ujjait a nő ujjaiba fűzte és szerelmesen rá mosolygott.
Mi a fenét művelsz apa???

De apa meg se hallva gondolataim, Tanya-val összekulcsolt kezét végig simította a lány arcán. Mindenki tátott szájal bámulta kettősüket.
Nem, nem.. ez nem lehet, fel kell ébrednem ebből a rémálomból. Neeeeeeeeeeem!!! Valaki csípjen meg könyörgök! Ne… apa ne!

Zokogva a földre hulltam, mint egy őszi sárga falevél mely elválik a fától.
Nem, ez nem lehet. Ráztam meg a fejem. Fel kell ébrednem! A földön zokogtam továbbra is. Majd egy hűvös érintést éreztem, és Emmett karjaiba találtam magam.

- Sssh! Nyugodj meg prücsök – puszilta meg a homlokom Em. Majd megindult velem az emelt irányába. Ingjét görcsösen szorongattam, könnyeim milliói ruháját áztatták.
- Nem, nem lehet Emmett! – dadogtam.
- Nyugalom kislány – vitt Rosalie-val közös szobájukba, és lefektetett az ágyra. – Apád biztos csak meg játssza az eszét. Amihez hozzá teszem, hogy nincs sok.. inkább csak káposzta leve, ami már eléggé megposhadt. – próbált mosolyt csalni az arcomra.
- Nem hiszem Em bácsi! Csak anyára szokott így nézni. Remek. Szétszaggatom az egész családot – sírtam tovább.
- Ugyan kislány! Még egybe vagyunk – kacsintott.
- Nem! Elveszettem Jacbot, anya Alaszkában, apa pedig egy másik nőt ölelget – fakadtam ki.

Elveszettem az igaz szerelmem, melyet nem egy boltban kaptam meg. Életem legértékesebb kincse oda veszett, melyet nem egy drágakő tartalmazott, nem egy szép ruha, nem egy barát, nem egy autó. A szerelmem, az egyetlen olyan ember a földön, akit feltétel nélkül elfogadtam, és tiszta szívemből szeretek. Az életemnek nem volt tovább értelme. Mindenről csakis én tehetek. Meg se kellett volna születnem, és akkor nem lenne semmi probléma. Mindenki élhetné boldogan az életét, és szárnyalhatna a fellegekben. De nem! Nekem erre a világra kellett jönnöm, és be kellett mocskolnom a családom életét. Egy fekete tintapaca voltam a gyönyörű fehér családvonások között.

Az ajtó kinyílt, és egy alak teste rajzolódott ki a folyosó sötétségéből. Egyből felismertem az alak tuajdonosát.

- Ez nem lehet igaz – suttogtam.

KOMIT!! Puszi: Hencii(:♥

Brilliant Moon – 23.fejezet(2.rész)
(Nessie szemszöge)


Mikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó alakot, a lélegzetem is elakadt.
- Jake – nyögtem.
Szerelmem berohant a szobába, és szorosan átölelt belőlem pedig újból előtört a zokogás.
- Jake, Jake, annyira hiányoztál. Minden rendben? Jól vagy? – támadtam le kedvesem.

Emmett halkan kisétált a szobából, és magunkra hagyott szerelmemmel.
- Nessie – mondta rekedtes hangon – Nessiem – ölelt még szorosabban, és mélyen belélegezte hajam illatát. – Jól vagy szívem?
- Én kérdeztem először – próbáltam mosolyogni – Én…hát…meg vagyok – vontam vállalt. Két kezem közé fogtam Jacob arcát. – De te hogy vagy?

- Jól – mondta Jake ez hatalmas fintor kíséretében. Én pedig mellkasának döntöttem fejem és beszívtam illatát.
- Annyira hiányoztál. El se hiszed mennyire aggódtam érted – sírtam mellkasába.
- Ssssh!! – ringatott egész testével Jake. – Semmi baj, most már itt vagyok – mosolygott halványan.

De én láttam az álarca mögött rejtőző Jake-t. Ideges volt, és elkeseredett. Saját magát emésztette.

Komolyan mondom, kezdem megutálni azt, hogy apa és Jake együtt lógnak. Nem, hogy valami pozitív tulajdonsága ragadna át apáról Jacob-ra. Nem!! Neki át kellett venni ezt az „én vagyok mindenért a hibás” stílust. Betegek!!

- Nessie! Mindent el kell mondanod, hogy mi történt, amíg nem voltam itt. – kérlelt Jake.
Aprót bólintottam.

- Anya Alaszkába ment – mondtam a lehető leghalkabban – Tanya azt hiszi, hogy meghalt… csak így kaphattalak vissza – simítottam végig kedvesem arcán. Bőre forrósága kényeztette az én hideg kezem. – És hát röviden ennyi.
- A falkának szóltatok?
- Igen, Carlisle közölte velük, hogy mi az ábra – fintorogtam.
- Rendben – fújta ki szerelmem a levegőt.

Nem akartam még jobban letámadni szerelmem, így elhatároztam, hogy később kérdezgetem.
Jasper lépett be az ajtón.

- Nessie, drágám beszélnünk kell – vágott fancsali képet Jazz.
- Mi a baj? – kérdeztem hisztérikusan.
- Nyugodj meg, kérlek. – sóhajtott. – Tudod… - rázta meg a fejét – apád nem csak színlel – mondta végül ki.
A vér megfagyott ereimbe, nem kaptam levegőt. Újabb könnyek szöktek a szemembe.

Nem! Most biztosan csak rám akar ijeszteni. Nem! Apa mindig is anyát szerette. Nem!!! Nem, nem teheti ezt. Nem! Nem árulhat el…Nekem a családom a mindenem. Én tehetek mindenről. Tanyanak meg kellene fizetnie mindenért, erre apa karjaiba bájolog. De hát.. Alice?! Alice nem látta ezt előre??

- Jazz, hol van Alice- kérdeztem remegő hangon.
- Valamiért Tanyaval… mintha máris legjobb barátnők lennének…

Mi vaaaaaaaaaan?? Ide jön ez az isten verte nőszemély és azt hiszi, hogy egyszerre elveheti apám, és a nénikém. Ez nagyon elvan, tévedve azt hiszem. Ő még nem ismeri Renesmee haragját. Meg fogom ölni. Nem most, majd a megfelelő pillanatban lecsapok rá. Hát velem ne szórakozzon ez az isten verte.

- Köszi – fújtattam mérgesen.
Jasper kisétált a szobából, és hangosan becsapta maga után az ajtót.
- Ez a nő nem normális – rázta meg a fejét Jake.
- Kire gondolsz? – kérdeztem szerelmem.
- Tanyara! Kire, másra?

Nem normális? Ez a nő sokkal több annál, mint egy nem normális nő. Ez egy kígyó. Egy csúszómászó gusztustalan gerinctelen élősködő. Utálom.

Az ajtó megint kinyílt. Komolyan mondom, legközelebb egy üvegszobába megyek.. ennyit, ki- bejárkálni.
Apa és Tanya lépet be a szobába.

Oh kérlek istenem, had törjem be a képét ennek a nőnek!

KOMIT!!

Frissek!!

Sziasztok!:)
Előre is bocsánat, de kérlek értsétek meg, hogy nem könnyű 11 oldalas fejezetet írni!!!
Szedrán jön a BM feji!! Este felé..
Elnézést, de sok a tanulni veló, és a tetjében beteg vagyok, és még ezenkívűl akadtak személyes problémáim is :(:(:(:(

Holnap Új Év Rejtelmei friss..
Szerdán még hozok nektek a Nessie-s törimből is új fejezetet.
És utánna csüt- vagy péntek Sunrise friss :P:P
Azthiszem ennyi!! :D
2 rendeszeres olvasó még, és megint jön ajándék novella :P
Pusszancs(L)(L)
UI: Kerültek még fel képek ;)♥

Fantáziám :D( na meg persze Nymphi is közre játszott benne!! :D)

Sziasztok!:)
Mint ahogy tudjátok már rólam, imádok szerepjátékozni.
Nymphi mindig a csapdámba esik *hatalmas boci szemek* és játszik velem jóóó sokat :D!!
köszönöm neked Nymphi! :D azzóta tudok jókat aludni.. :D:D:D
Szóval tegnap este nagyon- nagyon felpörögtem, hiába vagyok beteg..nem tudok nyugton maradni XD
Na de lessétek meg, ha van kedvetek.. ezt mind én állítottam össze:
(Jake - és Nessie a későbbiekben összeházasodnak, van 2 kisbabájuk, és Billyhez költöznek.. de Billy házát Esme kibővíti, és felújítja.. na nézzétek, ha érdekel a fantáziám: (jha és vélemények nagyon jól esnének:D)
Hencii fantázia ( Katt erre a linkre...)
Pusszancs: Hencii(:♥

A KÉPEK BŐVÜLTEK!!!!!! KUKSIIII :P :P

15.000 Novella

Sziasztok!! :):)
Olyasmi történt velem amiről azt hittem, hogy soha nem élem meg. A gondolatára is könnybe lábad a szemem. Ekkora boldogságot, amit ti adtatok nekem.. elképzelni se lehet!!
Akkor nézzük is.. miért vagyok ilyen boldog :
- 2009.07.30-án nyitottam meg a blogot.
- 2009.08.25-én raktam fel a Brilliant Moon első fejezetét még csak "Twilight 5.rész névvel"
- 2009.10.01-én hivtalosan is Brilliant Moon lett az írásom címe.
A blogon összesen 136 bejegyzés található.
És 430 komment!!!! (KÖSZÖÖÖÖÖNÖM!!!!!)
Az első fejezethez Vicky írt megjegyzést. Ez volt életem első komija. Hihetetlen. Köszönöm neked Vicky!:)
29. rendszeres olvasóval büszkélkedek.
És 2009.11.12-é feltettem egy látogató számlálót ami mára elérte a 15.246-os számjegyet is!:)
Köszönök neketek mindent!:)
Írtó hálás vagyok nektek, hogy itt vagytok nekem, és olvassátok a történetem.
Kiemelném még Wedó-t ki mindig segít nekem a diziben. Köszönöm édesem!
Hálás vagyok mindazoknak akik folyamatosan bíztatnak.
Első ilyen ember Esme volt. Ő írt nekem először e-mailt..és bíztatott a folytatásra! :)
De persze köszönöm Nymphinek; Wedónak; Bijuusomnak; Anitának; Timimnek; és Krisztuhnak is!:)
Köszi csajok!:)(L)
Na de nem jártatom tovább a számat. Hiszen egy meglepivel is készültem.. Még hozzá egy novellával. Életemben először arra merészkedtem, hogy Edward szemszögéből írjak valamit. Gyerekek nekem ez hatalmas dolog!:D Komolyan!:D Ezért kérek mindenkit, hogy KOMIZZON, hogy hogy tetszett!! :P :P

( A fenti kép volt az ihlet adó... :D )

Egy nap szerelmemmel

Édes leheletét az ajkamon érzetem. Bőre melegsége átjárta testem. Arcát megvilágította a hold fénye.
Érintése feltüzelte a rég nyugovóra térő vámpírt. Elástam őt- elrejtettem a belsőm legmélyebb ketrecébe.

De Ő kinek hatalmas csokoládé barna szemei melegséget árasztanak, haja édes illata érzékeim előcsalogatója, bőre forrósága szívem megolvasztója, Vére csábító illata testem megbabonázója.
Bella szemeimbe fúrta tekintetét, és nem eresztette pillantásom.

- Aludnod kéne kedvesem – simítottam végig kedvesem arcán.
Bella persze megmakacsolta magát, mint mindig.
– Nem vagyok álmos. – mondta, de hatalmas ásítása elárulta őt.
Halkan- hogy csak ő hallja meg az altatóját kezdtem dúdolni.
- Edward!- szólt rám erőteljesen – Nem akarok aludni – mondta szerelmem.
Kérdőn felvontam egyik szemöldököm.
- Valami másra vágyok – ezzel Bella közelebb hajolt és olyan szenvedélyes csókban részesített, mint még soha életemben.
Ez a csók jócskán átlépte a határt, melyet én felépítettem kettőnk közé.

A bennem lakozó szörnyeteg a felszínre akart törni vérének illata elbódította elmém.
Törékeny kezével hajamba túrt, én pedig hüvelykujjammal simogattam arcát. Azt a puha, bársonyos tökéletes arcot. Az én törékeny porcelánbabám.

Elhúzódtam Bellától. Nem bánthatom – intettem magam fegyelemre. Ha bántanám, azt nem élném túl. Csak keringenék céltalanul a nagyvilágban, mint egy sírós kisfiú az életét keresve.

Kedvesem lehunyta őzike szemeit, fejét mellkasomra hajtotta. Mélylevegőt vett.

- Szeretlek – mondta, majd fülig vörösödött.
Imádtam ezt a szégyenlős kislányt.
- Az oroszlán beleszeret a bárányba… - mondtam.
- Micsoda buta bárány – ásította félálomba léve szerelmem.
- Aludj kedvesem, az oroszlánod őrizni fogja álmaid – mondtam őszintén.
És Bella altatóját kezdtem dúdolni. Pár perc múlva egyenletessé vált szívverése, és lélegzete.

„Az oroszlánod őrizni fogja álmaid” – vízhangzott fejemben mondatom. Bella volt az én áldozatom, a lényem áldozata. Bár mennyire is szerettem volna elengedni, hagyni, hogy egy normális életet éljen. Ha kell Jacob Black-kel. Ez a gondolat égette fagyos szívem.

Bármennyire is fájt volna, hiszen én már soha nem lehetek boldog Bella nélkül. Ő megváltoztatott engem. Felolvasztotta az igazi Edwardot. Nem csak a vámpírt keltette fel ezeréves álmából, hanem azt a férfit is, aki mellette lehettem.

De ha neki Jacob-ra lett volna szüksége megértettem volna. Csöndben érzelemmentes arcot vágva elhagytam volna, mert képes lettem volna rá az Ő érdekében.

Persze belül jéghideg szívem apránként tört volna szét, mint egy tükör, amely 7 év balszerencsét hoz. Az én esetemben ezt a 7 évet az örökké valósággal kell megszorozni, hiszen Bella nélkül egyetlen percet sem érdemes élnem.

Szerelmem mocorogni kezdett karjaimba. Álmodott. Egy boldog álomvilágba kerülhetett, hol nem kellett megbirkóznia önmagával. Ábrándozhatott, egy olyan helyre repülhetett, amit ő megálmodhat magának. Álmaiban boldog lehetett.

- Edward – Hallottam meg Bella hangját. Rögtön rá emeltem tekintetem. Még mindig alszik – sóhajtottam gondolatban. Szerelmem szája felfelé görbült. Mosolygott. És az én nevemet mondta. Nem létező szívem hihetetlen mennyiségű szeretet járta át egyszerre, és az én szám is hatalmas mosolyra húzódott.

Régen soha se mosolyogtam. Bella mindig a régi életemről faggat, de én próbálom kikerülni ezt a témát. Ha elmondanám neki az igazat, hogy milyen voltam azt nem fogadná pozitívan. Sőt- kitudja, lehet, hogy nem is hinne nekem. Ő és az a furfangos észjárása. Lábat csókolok Emmettnek ha egyszer rájövök kedvesem észjárására.

A nap halvány sugarai besütöttek Bella szobájába jelezve, hogy reggel van. Ennyire elmerültem volna gondolataimba? – Ez rám vall..
Kedvesem újra mocorogni kezdett, de immár nem álmában tette..

- Jó reggelt – köszönt rekedtesen.
- Jó reggelt szerelmem – köszöntem Bella kedvenc féloldalas mosolyával.
Felpattantam szerelmem mellől, lerohantam a konyhába, majd a következő pillanatba egy tálcával a kezembe álltam az ágy mellett.
Bella felült az ágyba, én pedig ölébe tettem reggelijét. Még mindig túlságosan is sovány volt.
Mit tettem vele? Vízhangzott fejemben e kérdés. Nem lett volna szabad elmennem.. kezdtem ostromozni magam újra- és újra.

- Köszönöm – szakított ki gondolataimból szerelmem.
Megeresztettem egy halvány mosolyt, és leültem mellé.
- Finom az az izé? – mutattam a pirítósnak elnevezett ételre.

- Megkóstolod? – kérdezte Bella a szám elé tartva azt a furi micsodát.

Én pedig beleharaptam a kenyérbe. Kedvesem szájtátva bámulta „akciómat.” Szemei majd kiestek a helyéről, és szája hatalmas O betűt formálva, tátva maradt. Elég vicces látványt nyújtott. Akaratom ellenére is felkuncogtam.

- De…de…de…de – dadogta.
Mire én csak megrántottam a vállam.
- Mondtam már, hogy képes vagyok megenni bármit – mosolyogtam.
- Nem kellett volna – mondta Bella, közben egy újabb kenyérbe harapott bele.
- Nem haltam bele. – kacsintottam szerelmemre. – Jut eszembe, Charlie elment Billyhez, nincs kedved a mai napod nálunk tölteni? – néztem Bella szemibe, lehet, hogy önző vagyok, de ha a szemeimbe néz, akkor nem tud nemet mondani nekem.
- Még szép, hogy átmegyek hozzátok – mondta hatalmas mosoly kíséretében.
- Akkor megvárlak oda lent – mondtam, majd emberi tempóban lesétáltam a nappaliba.

Párperc múlva kedvesem egy egyszerű összeállításba bicegett le a lépcsőn.
Mikor leért szorosan magamhoz öleltem, és a fülébe súgtam:
- Futni fogunk!
Erre Bella egész testében remegett.
- Nyugalom, nem lesz semmi baj. Csak hunyd le a szemed! – bíztattam.
Szerelmem aprót bólintott, majd kisétáltunk a házból kedvesem bezárta azt, én pedig a hátamra kaptam.

- Csak hunyd be a szemed! – ismételtem újra.

Bella szorosan, már görcsösen kapaszkodott az ingembe. Mosolyogtam magamban egyet, majd futásnak eredtem. Fejét hátamnak szorította, és éreztem, hogy mélyeket szippant ruhám illatából.

Perceken belül lefékeztem családom háza előtt.
- Megérkeztünk – súgtam Bella fülébe.
Lefejtettem görcsös ujjait ingemről, és óvatosan letettem a földre. Alice tündöklő mosollyal szökdécselt ki a házból.

- Azt hittem már soha nem értek ide – mondta a kis kobold.
„Emmett és Rosalie összeveszett, szóval Rosie még undokabb, mint szokott” – üzente Alice gondolatba.
Mire én csak bólintottam.
- Menjünk be – sóhajtottam.

A nappaliban Emmett és Jasper TV-zett, Esme az árvaházba ment, Carlsile dolgozott, Rosalie pedig a szobájában duzzogott.

- Sziasztok! – köszöntünk Bellával egyszerre. Alice Jazz mellé táncolt, és lehuppant a kanapéra.
Emmett keserű képpel bámulta a TV-t. Bella figyelmét ez nem kerülte el, mint soha semmi se.

Leült Emmett mellé a kanapéra, ahová én is követtem.
- Mi a helyzet Em? – kérdezte mosolyogva szerelmem.
Emmett megrántotta a vállát.
- Átlátok rajtad, mint sajtos szendvics a folpakkon! – próbált viccelődni Bella.

Em megeresztett egy mosolyt. Bella hangosan kifújta a levegőt, ezt úgy véltem elkönyvelte, hogy nem tudja felvidítani Emmettet.
- Bocsi hugi – nézett bátyám kedvesemre – nem a te hibád!
Bella hirtelen felugrott a helyéről.
- Maradj itt! – mondta nekem szegezve. Majd eltűnt az emelet irányába.

Perceken belül – melyek óráknak tűntek Rosalie-val az oldalán sétált le. Rose Em elé szökkent és egy rövid csókban részesítette bátyám.
- Sajnálom. - Dörmögte az orra alatt. – majd mind a ketten eltűntek látó teremből.
Bellát az ölembe húztam. És fülébe súgtam.
- Büszke vagyok rád! Emmett jön, neked egyel – kacsintottam életem értelmére.



Hát ez lenne a novellám...
Pusz: Hencii(:♥

Díj

Sziasztok!! :)
Hatalmas örömmel tölt el, hogy már 7-en megjutalmaztatok ezzel a díjjal!! :):):)
Mit kell tennem??

1.) Köszönöm a Díjat WEDÓNAK; VAMPIRE NORINAK; OJÁNAK; ABIGELNEK ;KLAUDYÁNAK; SZANDIINAK; BEEEZYNEK és NOXONAK !! :):):)
Köszönöm Csajok (LLL)

2.) Dolgozok rajta ;) :D ( logók...)

3.)
Wedó blogja
Vampire Nori Blogja
Oja Blogja
Abigel Blogja
Klaudyia Blogja
Szandii Blogja
Beeezy Blogja
Noxo Blogja

4.) Írni kell magaról 7 dolgot...
hááát :):)
- Egy örökké mozgó. Sürgő- forgó lány vagyok
- Imádom a zenét...
- A barátaim a mindeneim
- Új.. hobbim melyet egyre jobban szeretek az Írás
- 5 éve van egy kutyusom.. ő az életem
- Imádom a húgom(LLL)
- Hűűűűű Twilight Saga rajongóvá váltam én is :):):)

5.)
7 további blog.. mer ők is megérdemlik
Mert egyből megszerettem az összes történetét:
http://cullenslife-abigel.blogspot.com/

Nessie mániás lettem, és Vivi felűl múlja történetével minden képzeletem!:)
http://www.nessiecullenstory.blogspot.com

Klaudya - ki megálmodja nekünk a Volturi életét!:)
http://stories-of-the-volturi.blogspot.com

Nymphi tündéreinél jobbat elképzelni se lehet :P;)
http://tunder-nymphi.blogspot.com

Vampire Nori, mert nagyon tehetséges :)
http://vampireswar.blogspot.com

Wedó drágám, kinek írásába BELESZERETTEM :) Reményszava.. Édesem! Egyszerűen fantasztikus ez a "történeted" Ha kiíváncsiak vagytok, hogy élte meg Edward Nessie születését, akkor mindenképp olvassátok el!!..
http://bd-wedo.blogspot.om

Mert sok - sok fantáziát látok benne!! :):):)
http://donna-szeretet.blogspot.com

És mivel 6-szor megkaptam a díjat, hozzá teszek még 2 blogot!!

Drusilla!! Én még emlékszem a La Push Vámpírja kezdetére, és soha el nem felejtem!
http://lapushvampirja.blogspot.com/

És Leia! Köszönöm/Köszönjük, hogy általád átélhetem/átélhetjük a kimaradt 18-as jeleneteket is a Brekaing Dawn-ból :)
http://bd-deletedscences.blogspot.com

6.) Végrehajtva :P:P

Pusziii(:♥