Megint én!! :D

Sziasztok :):) Én avgyok újra XĐ .. képzeljétek.. elértük a 3hónapos kort !!!! :DD HippHipp HurááááXD Ezért pár új apróság... Nah pusz mindenkinek :):):)!!!



Twilight

Twilight New Moon Movie

Újabb meglepetés!! :D

Még a végén besokaltok tőlem, újab írásom tárom elétek. Valami rejtéjes oknál fogva megszállt az ihlet :D. Felkelltem, még tiszta kóma voltam, de elkezdtem írni. és hát ez született: Jó olvasást: (Véleményeknek nagyon örülnék, legyen az rossz vagy jó, csak ha rossz kérlek megfelelő formátumba, ne minősitsd az oldalt!!! Köszönöm :] )

Végzet

Edward Olaszországba ment. Azt hiszi meghaltam, meg kell állítanunk, ő csak egy tévedés áldozata. Miért csinálja ezt? Hiszen már nem is szeret.. az én szívembe még mindig ott ragyog Ő. Hosszú idő múltán is fájdalommal tölti el szívem, lyukat égetve mellkasomba, mikor ki mondom a nevét. Nem teheti ezt!!!!!!! Sikítottam gondolataimban.
- Bella kérlek nyugodj meg!! – zökkentett ki Alice.
- Bella, én nem tudok veled menni, amint meghalja gondolataimat, nem fog várni, azt fogja hinni becsapom. Magyarázta Alice. – Emlékszel az útra amit mondtam, hogy hol lesz?
- A toronyóra alatt. Böktem ki.
- Igen. Nincs több időnk menned kell.
Kipattantam az autóból, és rohanni kezdtem, meg kell állítanom, nem teheti ezt, hiszen élek, és szeretem, bár ő már nem engem, de nem nem halhat meg!!!!!!!! Átvágtam a tér közepén a szökőkúton mindenhol vörös köpenyes alakok, nem látom őt, de érzem itt van, mindig megérzem jelenlétét. Szemem egy hatalmas épületre emeltem. Igen ezaz!!!! Meg van!!! Ott áll a toronyóra alatt, a napfény elől épp pár centire húzódott meg, már az ingét gombolja ki. Rohanok, gatyámból ömlik a víz. Nem érzi az illatom? Mi történik? Hirtelen a földön találtam a fejem, a következő másodpercben pedig Edward karjaiban tartott. Szorosan magamhoz vontam.
- Carlislenak igaza volt. Mégis csak létezik a mennyország. Mondta nevetve.
- Edward, élek, és te is élsz még!!!!! Kiáltottam fülébe. Kitágult szemekkel nézte arcomat, de a következő pillanatban már nem éreztem hűvös érintését, egy másik kar fogta testem. Felix kiről már annyi történetet hallottam tartotta szerelmem, Edward közelebb hajolt, bőre súrolta az enyémet, és csak ennyit mondott: Szeretlek.
Ez volt az utolsó szó mit hallottam tőle, és a sötét alak elvitte tőlem.
- Nem , neeeeeeeeeeeeeeeee, sikítottam. Edward Szeretleeeeeeeeek!!!!!! Kétségbe estem tudtam itt a vége. Belehalok, ha még egyszer elveszítem. Ez nem lehet. Könnyeim előtörtek, és csak ömlöttek. Megláttam egy másik fekete köpenyes alakot, kinek kezeibe az én törékenynek látszó legjobb barátnőm volt.
- Sajnálom. Suttogta. – mond meg mindenkinek. Sajnálom. Mondta újra.
- Ne Alice ne!!! Ordítottam. Majd az alak elengedett.
- Távozz!! Utasított. De én nem reagáltam semmit, magamat is belevetettem abba a sötét helybe ahol utoljára láttam szeretteimet. Ennyi volt. Vége az életemnek. Nem fájt nem éreztem semmit. Csak egyedül voltam, teljesen egyedül.

Egész testem remegett, és sikítoztam mikor felébredtem. Testem egy hűvös érintéssel találkozott.
- Bella minden rendben? Kérdezte Edward.
Hát persze csak álmodtam. Közelebb húztam hogy meg tudjam, tényleg ébren vagyok. Illata édes volt, bőre hideg, márvány teste enyémet súrolta.
- Köszönöm. Suttogtam.
- Még is mit? Kérdezte értetlenkedve.
- Hogy itt vagy, és szeretsz engem. Mondatom elmosolyodott, majd közelebb hajolt hogy ajkunk összeérjen.
- Bella te vagy az életem. Majd forró csókot intett ajkaimra.


Remélem tetszett újabb agyszüleményem :D Puszilok mindenkit: Hencii(: ♥
UI: Remélem már mindenki a kezében tartja Eclipse könyvet, én majd csak sajnos karácsonykor, de megéri rá várni :D 2fejezet között nézz be ide is hátha írok még ma valamit :D !!!

Meglepetééééés...

Megszált az ihlet.. és elkészült a régóta várt Edward-Bella képzeletbeli interjú :D ( ne feldjétek a 13.fejezet fent van, és még mindig várom a komikat ;) )
Nah de jó olvasást :

Edward Cullen- Isabella Marie Cullen – Szántó Henrietta

Képzeletbeli interjú.

Több hónappal ezelőtt megbeszéltem Edward és Bella Cullennel egy találkozót. Edward felvetett egy ötletet, melyben az szerepelt hogy tegyünk egy kellemes sétát hármasban az erdőben. Egyből rá vágtam válaszom. Mellyel támogattam ötletét. Szerettem a frisslevegőt. És jó mókának tűnt velük sétálni. 2009.10.29.-ére szerveztük a találkozót a Cullen ház elött. Aféle kiindulási pontnak. Mikor leállítottam a motror kocsimba, egyre jobban, és hangosabban kalapálni kezdett a szívem, nem a félelemtől, vagy ijetségtől hogy 2 vámpírral leszek kettesben, maga a ténytől Edwarddal és Bellával álmomban sem gondoltam volna ilyesmire. Boldogság áradt szét testemben, és tudtam kinek a műve ez. Kipattantam szél sebesen a kocsimból, vagyis a vámpírokhoz képest csiga lassúsággal. Közelebb léptem a házhoz, és bekopogtam.
- Nyitva. Kiabálta egy elkápráztatóan bájos, édes, szeretetteljes hang.
Benyitottam a házba, és tátva maradt a szám, a tökéletes ívek, a fehér falak, a bútorok. Tökéletes volt. Szavakat nem találva álldogáltam pár másodpercig, míg nem az összes Cullen tekintetét magamon nem éreztem.
- Szia kedvesem. Ölelt meg Esme. Tényleg úgy mozgott, viselkedett mint egy szeretett teljes anyuka, karamell színű haja a vállára omlott, miközben körbefogta szív alakú arcát.
- Örülünk hogy megérkeztél. Mondta Carlisle megtörve a csendet. Káprázatos volt, alakja, hófehér bőre, szőke szinte már fehér haja.
- Már alig vártam hogy itt legyél. Ugrott a nyakamba Alice. Huuuhh… ő tényleg olyan koboldszerű, imádni való kis tündér. Vissza sétált helyére és megszorított párja, Jasper kezét.
- Nagyon örvendek. Szürte ki fogain keresztül Jazz.
- Úgy szin. Válaszoltam.
- Bellára hasonlít. Nevetett Emmett – Máris paradicsom vörös az arca. Erre már mindenki halkan kuncogott, beleértve magamat is.
- Hello. Sziszegte Rosalie. A leggyönyörübb személy a házben, hosszú aranyszínű haja volt. Csodálatosan nézett ki, nem bírtam szememet le emelni róla.
- Szia! Szólalt meg kicsit bátortalanúl Nessie.
- Szia. Mosolyogtam rá. Bella a lánya vállát fogta, majd előrébb lépett, Edwarddal kézenfogva.
- Szia. Mondták egyszerre. Mire nekem felfelé húzodott a szám széle.
- Sziasztok!
- Akkor mi most megyünk! Jelentette ki Edward.
Biccentettem egyet. – örülök hogy megismerhettelek titeket!!
- Gyere máskor is mondta mindenki. Kivéve Rosalie
- Rendben válaszoltam a legédesebb mosolyommal szegezve.
Kisétáltunk a házból, de mielött az erdőhöz értünk volna Edward és Bella megtorpant. Kérdőn néztem rájuk.
- Futni fogunk. Mondta ki végül.
Na nem, azt meg hogy, de én nem tudok, nem értem, most mi van ??
- Természetesen én viszlek. Mondta Ed’. Bella kedvenc féloldalas mosolyával meghintve. Tényleg szívdöglesztő látvány volt.
- öhm, azt már nem. Böktem ki.
- Ugyan csak le kell hunynod a szemed.
„Edward meg ne próbáld!!!!!!!” üzentem neki gondolatba. De a következő másodpercben már az erdőt szeltük, én a hátán pihentem, és arcom az ingjébe temettem. Edward Bella kezét fogva futott. Oh istenem csak neki ne menjenek egy fának!!! Mikor ezt kigondoltam fejembe Ed’ halk kuncogásba kezdett. BE is ugrott miért, hát persze, Bella is folyton ettől tartott. Hirtelen lefékeztek. És megálltak számomra egy ismeretlen helyen. Vagyis idővel nekem is eszemeb jutott ez a hely, hiszen már sokat írtam, illetve olvastam róla. Ez az Ő szerelmük megtestesült rejteke helye volt. És engem elhoztak ide. Láttam mindkettőjük aranyszemébe a csillogást, a szerelmet egymás iránt. Leírhatatlan élmény volt.
- Úgy gondoltuk, egy ilyen nagy rajongónak kijár ennyi. Mosolygott rám Bella. Hát persze ő tudta, hiszen vele már számtalanszor beszéltem telefonon, illetve leveleztünk.
- Köszönöm. Leheltem. Látták reakcióm, így hát jobbnak vélték ha leülünk a nedves fűbe. Hihetetlenül boldog voltam, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna hogy egyszer itt leszek, velük.
- Félsz tőlünk? Kérdezte Bells aggódva.
- Nem, dehogy is, szó sincs ilyenről, csak még mindig nem tudom elhinni hogy itt vagyok.
- Pedig igaz. Nevetett Edward. Szerelme kezét egy másodpercre se engedte el. Teljes mértékben szétválaszthatatlannak mértem őket.
- Mióta is szeretett bele az oroszlán a bárányba? Kérdeztem.
- 3 éve. Válaszolta önelégülten Edward.
- Megbántál valaha valamit is Bella? Szegeztem felé a kérdésem.
- Nem. Minden döntésem így jó, ahogy van. Az életem tökéletes.
- Edward? Fordultam felé.
- Ez nyilvánvaló. Lesütötte szemeit, és én értettem mire céloz. – Bella elhagyása. Bökte végül ki. Mindkettőjük arca eltorzult. Gyorsan próbáltam terelni a témát.
- Bella kihez állsz a legközelebb a családba, természetesen férjed után.
- Alice. Ő a legjobbbarátnőm.
- Edward?
- Alice. Ő a kedvenc hugom. Kicsi és roppant bosszantó.
Mindhárman nevetésbe törtünk ki.
- Neked ki a legszimpatikusabb? Kérdezte Bella, felém nézve.
- Alice és Emmett, Aliceben magam látom, és Emmettet pedig mert mindig vicceseket mond. Félre ne értsétek, ti is roppant szimpatikusak vagytok.
- Persze, persze, Alice mindenkit le vesz a lábáról. Nevetett Edward.
- Igen, azt hiszem.
- Meddig maradsz Forksban? Érdeklődött Bella.
- Ma már utazok haza, ti mikor álltok tovább?
- Még van időnk. Mosolygott szerelmére Edward.
- Hogy tudtad megállni, hogy ne öld meg Bellát, az átváltoztatáskor? Csaptam bele a lecsóba.
- Tudod a szerelem felülkerekedik a vérszomjon. Nem élném túl ha elveszíteném a fényt az életemben.
- Bocsánat de nekem mennem kell. Pillantottam az órámra.
- Ugye meglátogatsz még minket? Kérlelt Bells.
- Ha nem vagyok teher, bármikor a legnagyobb örömmel.
- Rendben akkor még megbeszéljük. Vigyorgott Edward, majd a hátára kapott és egészen az autómig rohant velem. Mindenkitől elbúcsuztam és elindultam haza. Így visszagondolva ez volt életem legszebb élménye, és érzem még elég szoros barátság fog születni köztem és a Cullenek között.

Remélem tetszett agyszüleményem :D A véleményeket szívesen olvaasom..
Pusz : Hencii(: ♥

!!!

Sziasztook!!! Bocsánat hogy msot sok minden elveszett, nem szándékos volt, egy teljesen új dizit tettem ki, és ezzel járóan elvesztek a cuccok az oldalról, idővel mindent megint kiteszek, csak rájuk kell találnom :D :S Szóval bocsánat még 1x-szer valaki a linkcserében hiányzik szóljon bátran, nem harapok :D Remélem tetszik az új kinézet pusz: Hencii(: ♥

Brilliant Moon 13.fejezet

Sziasztoook!!! Ahogy ígértem 29.-ére megírom a frisset(00:00 van:D )!!! Tádááám.. bocsi a kétféle betűtipusért csak idő közben elállítottam.. remélem itt nem lesz olyan feltűnő XĐ Komikat mint mindig, most is várom :$ Jó olvasást... :


- Brilliant Moon

13.fejezet

Az ünnep

Bella szemszöge

Edward meztelen testén „ébredtem”. Bőre bársonyos, puha volt, teste melege, közelsége megnyugtatta nem létező szívem. Tudom ma van karácsony, nehéz rejtegetni Alice elől az ajándékokat. Nem határoztam el semmit az elmúlt napokban, de még is meglátta Edward ajándékát a jövőmbe és csak annyit tudott mondani: „ Ennyire mi se lehetünk egyek.” Nem értettem reakcióját, de azt mondta idővel mindenre fényderűl. Megígérte hogy szerelmem elől rejtegetni fogja ezen gondolatát. Kikeltem az ágyunkból, és a gardróbom felé szegeztem az utam. Mi előtt már a két lábamon állhattam volna egy hűvös érintés kapta el a kezemet.
- Hova, hova? Érdeklődött.
- Még el kell intéznem pár dolgot.
Válaszomra csak bólintott egyet, és elengedte kezemet. Gyorsan magamra húztam egy felsőt, és egy farmernadrágot. Az ebédlőbe igyekeztem. Alice foto albumával, képekkel, egy filctollal, és ragasztóval. Az első képen az egész család szerepelt ehhez csak annyit tudtam írni : „köszönöm hogy vagytok nekem szebbé teszitek életem.” Beragasztottam már kb. 20 képet. De a következő fájdalmas emlékeket idézett fel bennem. Jasper és Edward egymásnak rontanak rajta, az én 18. születésnapomon. Tudom amint meglátja bárki ezt a képet le fog konyulni a szája, de ezt nem hagyhatom, valami vicceset kell oda írnom. Így hát végül erre jutottam : Nyugalom fiuk, inkább igyatok csiga vért!!! Jól van, minden kép a helyén. Tökéletes. Alice ki fog ugrani a bőréből amint meglátja, hiszen nagyon bosszantja hogy nem tudhatja előre hogy fog sikerülni az ajándékozás, mindenki titkolódzik mindenki elől. Még szerelmem se tudja hogy kinek mit vettem. Erről jut eszembe a többiek ajándékát is be kell csomagolnom. Be siettem a hálószobába Edward a fürdőben volt. Szerencse, nem szeretném ha megtudni miket vásároltam. Kivittem az össze ajándék zacsit, és az ajándékokat is. Esme gyönyörű nyakláncát egy fém dobozocskába helyeztem, mely még jobban kiemelte egyedi, csodaszép, különleges ragyogását. Emmett „sapkáját” egy ajándék táskába tettem. Rosalie mérhetetlenül csodálatos óráját egy másik dobozkába, de ennek szív formája volt, és piros anyag díszelgett rajta. Alice ajándékát csomagoló papírral vontam körbe. Így még jobban fog mérgelődni, hiszen a csomagoló papírtól nem olyan könnyű megválni mint egy ajándéktáskától. Edward ajándékát nem itthon rejtettem el. Nem szerettem volna, hogy még véletlenül se bukkanjon rá. Így hát Charlienál hagytam a régi szobám éjjeliszekrényének fiókjában. Bevittem a gardróbom egyik szekrényébe az ajándékokat. Magamhoz vettem a kocsim kulcsát, hogy Charliehoz siessek Edward ajándékáért, és még időben vissza érjek, hogy a karácsonyi partyra átöltözzek. Már a kocsimban ültem indulásra készen, amikor valaki az üveget kocogtatta. Lehúztam, és a világ leggyönyörűbb arcával találkoztam.
- Hova mész? Kérdezte, édes hangján.
- Charlie. Böktem ki miután magamhoz tértem mámorító illatától.
- Veled megyek. Jelentette ki.
- Edward…
- Nem szeretnéd? Húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem… nem arról van szó… csak … tudod… karácsony…ajándékok….. – dadogtam össze vissza.
- Oh értem én. És száját a kedvenc féloldalas, csibészes mosolyomra húzta, majd lágy csókot lehelt ajkaimra.
- Egy óra múlva találkozunk. Kacsintottam rá.
Beindítottam a kocsi motorját, és már messze jártam a házunktól. Edward ajándéka a legkülönlegesebb, és számomra a legszebb. Kiszálltam autómból, és gyermeki otthonom felé vettem az irányt. Emberi tempóba kellett haladnom, nehogy leleplezzem magam a szomszédik kíváncsi nénik előtt. Kinyitottam a házikó ajtaját, és a lépcsőhöz siettem.
- Szia Bells.! Szólt utánam Charlie.
Nem álltam meg hogy válaszoljak, csak sebesebben berohantam a szobámba. Elkezdtem kutatni a fiókomban, és megtaláltam a legbecsesebb ajándékot, mely az én szerelmemet jelképezi. Gyorsan beledugta a nadrágom farzsebébe, és lerohantam a lépcsőn hogy apa mellé huppanjak a kanapéra.
- Szia apu. Mondtam csilingelő hangomon.
- Mi járatban ? érdeklődött. – Hol hagytad Nessie-t ?
- Jacobbal van, azt hiszem La Push-ban. , apu nem tudom hogy Alice szólt-e már , de ma estére egy kisebb partyt rendezett. És szeretnénk ha eljönnél.
- Igen, említette. Ott leszek.
- Rendben, most megyek, este látlak.
- Oké kölyök.
- Szia!!
-Szia Bells!
Rendben akkor most már apa is elintézve. Edward ajándékát is a zsebembe tudhatom. Alig várom a megfelelő pillanatot, és helyet hogy átnyújtsam neki szeretetem. Beindítottam kocsim, és száguldozni kezdtem haza felé. Mikor észrevettem a Cullen házat lelassítottam. Kiszálltam, és besétáltam a fehér palotába. Alice lázasan díszítgette a karácsonyfát, mely a nappali közepén állt. Hatalmas volt. Jasper egyik kezével egy dobozt tartott amiben számtalan karácsonyi gömb volt megtalálható. Másik kezével a fejét fogta. Amint Alice megpillantott kecsesen elém táncolt.
- Szia Bella! Köszöntött tündéri mosolyával meghintve.
- Sziasztok!
- Segítesz? Kérdezte.
- Persze, de ő Alice mit csináljak?
- Mondjuk terítsd meg az asztalt. Esme már előkészítette az üveg tányérokat.
- De mi nem is eszünk! Értetlenkedtem.
- Ugyan Bella, mi nem , de itt lesz Jake, Nessie, És Charlie is ha minden igaz.
- Öh, igen Charlie, elintéztem. Nevettünk.
- És a hangulatot is meg kell teremteni, szóval kérlek mindenkinek tegyél tányért és evőeszközt.
- Értettem főnök.
A kifejezésemre Emmett hangos kacaja válaszolt először, majd mindenki halk nevetésbe tört ki.
Hát igen az én bátyókámba mindig is ott bújkált/bújkál az édes kisfiú, aki mindre mozdulatunkra megjegyzést tesz. De ehhez már hozzá szoktam. Besétáltam a konyhába, és ahogy Alice mondta a konyha pulton már ott díszelgett az üvegkészlet. Esme a konyhában sündörgött.
- Szia kedvesem. Imitált be.
- Szia. Villantottam felé egy kedves mosolyt.
- Edward? Kérdezte meglepetten. Hiszen minket csak együtt lehetett megtalálni, össze voltunk nőve. Ahogy még mindig, csak vannak dolgok amikor nem lehetünk minden percben egymás mellett.
- Nem tudom. Válaszoltam hiszen valójában tényleg nem tudtam, sőt fogalmam sem volt róla merre bujkálhat.
- Ez érdekes. Nevetett Esme.
- Ezeket kell elhelyeznem? Próbáltam terelni a témát.
- Igen, Rosalie ezeket kérte.
- Tényleg ő hol van? Rosalie illatát nem éreztem a házban.
- Vadászni.
- Oh értem, és mit főzöl?
- Rántott húst, rántott halat, és burgonya pürét.
- Charlie odáig lesz.
Sarkon fordultam a dobozzal a kezembe, és az ebédlő asztalhoz siettem. Egyesével kiemeltem a tányérokat és minden székhez tettem egyet. A dobozt vissza vittem a konyhába.
- Ezt hova tegyem? Kérdeztem Esmetől.
- Add csak ide, majd én elteszem.
- Esme, kaphatok poharakat?
- Persze, mennyire van szükséged?
- Jake, Nessie, Charlie, Edward, Esme, Alice, Rosalie, Emmett, Jasper, Carlisle és én. Szóval 10 pohárra.
- Tessék.
Esme a kezembe nyomott 10 üveg poharat, elhelyeztem minden tányérhoz egyet, már csak az evőeszközök, és a szalvéta volt hátra. Átsétáltam a nappaliba egyenest Alicehez.

- - Hogy állsz Bella?
- Perceken belül elkészülök.
- Rendben. Köszönöm.
Biccentettem egyet a fejemmel, és vissza tértem Esmehez a konyhába evőeszközök után kutatva.

- - Tessék drágám. – Nyújtott át 10villát,10kést,10kanalat Esme.
- Köszönöm. Dadogtam
Át száguldtam az étkező asztalhoz. Odatettem minden személy ülőhelyéhez az étkezéshez használt tárgyakat. A konyhaszekrény egyik fiókjából kirántottam egy karácsonyi szalvétákkal teli zacskót, gyertyákat, és egyéb karácsonyi díszeket tettem az asztalra mesés volt. Mint a HollyWoodi filmekben. Minden tökéletes csillogott. Szinte kirepültem barátnőm után keresve a nappaliba. Alice még mindig a karácsonyfával ügyetlenkedett, még Jasper apró, szeretett teljes puszikat nyomott a lány karjára, mire az beleborzongott ajkai közelségébe.
- Végeztem. Jelentettem ki megtörve a csendet.
- Köszönöm. Vetett rám egy hálával teli pillantást legjobbarátnőm.
- Ha rám már nincs szükség haza mennék…
- Menj csak, de 21:00-re legyetek itt!!!
- Rendben. Nevettünk Jasperrel Alice szigorításán.
Elindultam az otthonom felé. Futni volt kedvem, szabadnak lenni, hogy a szél az arcomba söpörje, kitárja oly nagy puttonyának illatait. Hogy teljesen rabul ejtsenek az édes, bódító illatok. Futottam. Az erdő két színes folttá folyt össze. Mérhetetlen sebességgel haladtam. Mellettem csak a barna- mely a fatörzs színét szimbolizálta- és a zöld- mely a lombkorona és a növények leveleinek árnyalatát pompázta- . Mikor megérezte orrom az édes, különleges, legjobb illatot számára elmémet elöntötte a vágy hogy minnél hamarabb magamnak nyilváníthassam annak tulajdonosát. Mikor beértem az Esmetől kapott házunkba megláttam a leggyönyörűbb teremtést a nappaliban. Oda siettem hozzá és ölébe bújtam. Márvány teste tökéletesen simult enyémhez. Élveztem ahogy testünk egy egységes egészt alkot. Közelsége, illata, látványa elöntötte elmém a vággyal. Mikor felnéztem szemébe, mintha az enyémeket tükrözték volna benne. Mély, gondolkodásra nem méltó pillantást vetettünk, és a következő másodpercben ruháink sírva jegyzeteltek. Edward egy hajtincsemmel játszadozott amikor végre kinyitásra méltattam szemeimet. Arcán a kedvenc féloldalú csibészes mosolyom játszott. Rápillantottam a szekrényen lévő órára és pontosan 19:15-öt mutattak. Edward mérhetetlen sebességgel bevitt a gardróbunkba.
- Hova ez a nagy sietség? Vontam kérdőre szerelmem
- Renesmee pár perc múlva itthon lesz. És most már én is tisztán hallottam lépteit Jacobbal az oldalán.
- Köszönöm. Leheltem fülébe. Mire arcán széles vigyor terpezkedett.
Fel álltam, és valami ruha után kutakodtam. Jobbnak tartottam lezuhanyozni, tudom vámpír életem révén nincs szükségem ilyesmikre, de a hideg víz lenyugtatná ziháló testem Edward közelségétől, még mindig megőrjít. Lesz ez valaha jobb? Természetesen erre a kérdésemre az ő válasza „ remélem nem „ ez egy kicsit bosszantó, olyan felvágós. Nevettem saját agyszüleményeimen. Egy törölközőbe bugyoláltam meztelen testem, és kislisszoltam a fürdőszobába hogy a víz testem kényeztetésére „esedezzen” . Mikor végeztem mindennel vissza osontam gardróbomba. Keresni kezdtem valami nem túl feltűnő, de még is elegáns ruhadarab után. Mikor szememmel elkaptam egy csoda szép ruha költeményt. Világoskék selyem, térdig érő meseszép darab volt. Pántja gyöngyökből kirakva.
- Csodálatos. Mondtam magamnak. Belebújtam egyből a számomra legszebb ruhába, és végig mértem benne magam a tükörben. Kijelenthetem hogy ez éppen az amit szerettem volna. Hajam megfésültem, és lágyan hátra igazítottam. Egy ezüst szandált kerestem. Meg is találtam a ruház illő cipőt. Magassarkú volt, elől nyitott, volta kép egy szandál, ezüst pántja körbe fogta bokám. Kezemre helyeztem egy ezüst karperecet, míg nyakamba nem találtam semmi értékeset, dekoltázsom nem volt túl mély, éppen hogy szolíd.
- Anyu!! Kiáltott nekem lányom.
Besétáltam szobájába és két ruhát tartott a kezében. Az egyik egy világos, napsárga pántnélküli koktélruha volt. A másik pedig egy karácsonyi meleg színre emlékeztető fenyő színű nyakba kötős térd alá érő zöld ruha.
- Melyik legyen? Kérdezte döntésképtelen arcot kifejezve.
- Szerintem a zöld. Mutattam a jobbkezében díszelgő ruhára.
- Köszi anya.
- Nincsmit, ha szükséged van még valamire kint leszek.
- Rendben. Köszi
Kisétáltam a teraszra, Edward a nap sugaraiban gyönyörködött. Hozzá simultam testéhez, karjait hátamra helyezte és lágyan simogatta azt.
- Gyönyörű vagy. Jelentette ki.
- Össze öltöztünk. Öltöttem rá ki nyelvem.
Rajta egy kék ing volt, fekete öltönnyel körbevéve, és egy fekete nyakkendővel.
Megállapításomra mosolyra húzta száját. Még mielött bármit is mondott volna ajkaim az övére tapasztottam. Jake a lányom kezét foga sétált ki a házunkból. Renesmee csodálatosan nézett ki. A zöld ruha kontrasztban volt bronzvörös hajával mely egy kontyban díszelgett. Meghazuthatatlanúl szép volt. Jake is lányomhoz öltözött rajta egy rövid zöld ing volt, és egy fekete nadrág. Hirtelen eszembe jutott.
- Az ajándékok! Nyögtem fel. És vissza siettem a gardróbomba, kivettem mindenkinek szánt csomagunkat, és vissza rohantam Edward mellé.
- Mit szólnátok, hogyha kocsival mennénk, hogy a hölgyek csodaszép ruhája ne legyen mocskos. Kérdezte férjem.
- Rendben. Mondtuk mindhárman egyszerre.
- De nekem Aliceknél maradt az autóm. Jelenttem be hirtelen.
- Akkor megyünk az enyémmel. Ajánlotta fel szerelmem.
Elsétáltunk a garázs felé, én az anyósülésen míg Nessie és Jake a hátsó ülésen, Edward pedig a vezető helyén foglalt helyet.
Perceken belűl egy mesés ház elött parkoltunk le. Mintha egy gyönyörű karácsonyi álomba csöppentem volna bele. A házat hó borította, elötte pedig rénszarvas és mikulás figurák álltak. Na jó azért ez kezd túlzásba esni. Kirántottam a csomagokat a csomagtartóból és kézenfoga besétáltunk a házba. Elsőként Esme meleg ölelésében találtuk magunkat. Aztán Carlisle ölelt meg mindenkit. És utána találkoztam a legtündéribb mosollyal, önfeledten szikrázott belőle a büszkeség, és a boldogság.
Alice a karjaimba vetette magát, és szorosan magához ölelt, majd sorba mindenki mást. Köszöntöttük a család többi tagját, majd Esme ajánlatára leültünk az ebédlőbe Jacob,Nessie neki is láttak az evésnek. Amikor kopogtak az ajtón. Alice könnyedén oda táncolt, és kinyitotta. Charlie lépett be, Alice a konyhába tolta őt, majd helyet foglalt Nessie mellett.
- Jó étvágyat !!
- Ti nem esztek? Kérdezte Charlie.
- Nem, mi nem agyunk éhesek , a többiek pedig már ettek. Válaszoltam gyorsan a kérdésére.
Mikor mindenki végzett, és hasa teli volt mindenféle finomsággal a nappaliba indultunk. Mikor Charlie bejelentette hogy távoznia kell, nem örültünk de megígérte hogy holnap meglátogat minket. Mikor elment besétáltunk a nappaliba megálltunk a karácsonyfa elött.
- Most már jöhet az ajándékozás!! Jelentette be Alice mérhetetlen kíváncsisággal.
- Először hagy mi. Kérlelte Esme Alicet. Alice bólintott egyet, és Esme Carlisleal az oldalán előrébb lépett.
- Ezt tőlünk kapjátok. – nyújtott felém, Nessie, és Jacob felé egy aprócska dobozocskát Esme. Mikor kinyitottam nyitva maradt a szám. A dobozban egy apró ezüst karlánc díszelgett mely utolsó szeme ami összetartotta az ékszert a Cullen Család Címerével díszelgett, vagyis maga a címer volt. Elkáprázatott. Szemeim csillogtak az örömtől. Nessie egy nyakláncot kapott, mely hasonló volt Alicehez. Jake pedig egy csuklószorítót pontosan ugyan olyat mely Edwardnak,Emmettnek és Jaspernek van. Alkonyodott, tudom itt az én időm, Alice vette az adást, kivette az ajándék zacskókat a kezemből, és gyorsan szétszorta a jelenlévők között.
- Köszi hugi. Nevetett Emmett.
- Ez igazán gyönyörű. Köszönöm. Ámult, és bámult Rosalie.
Alice csilingelően nevetett. – Ez nagyszerűű!!!
- Köszi öcskös vigyrogott Jasper egy boros üveget tartva melyen ez állt: Egri Bikavér.
- Esme a boldogságtól könnynezett volna, de nem tudott. – Ez…bámulatos….köszönöm…dadogta.
- Carlisle egy hatalmas gyógyászati könyvet tartott a kezében valami új technikákról szólt. Köszönöm hangzott el véleménye.
- Jake. Szóltam közbe. Tessék. És átnyújtottam a neki szánt fényképezőgépet. – Örömében köpni nyelni nem tudott. – Szívesen. Mondtam könnyen.
- Nessie. Szólalt meg Edward. – Tessék nyújtotta át autója kulcsát. Renesmee értetlenkedve tekintett rá. – Holnap a ház elött fog állni ajándékod. Kacsintottam rá biztatva.
Mindenki elmerült ajándékaiba. Észrevétlenül ki osontunk Edwarddal.
- El szeretnélek vinni valahova. Mondtuk egyszerre. Nevettünk.
- Akkor majd kiderül ugyan arra gondultunk-e. levettem szandálom a lábamról és a ház elé helyeztem, tudom ezért még kapok egy alapos letolást Alicetől. Megragadtam szerelmem kezét és eszet vesztett futásba kezdtünk. Mikor elértünk arra a pontra ahova mindig is vágytam mindketten lefékeztünk. Alkonyat volt, a mi napszakunk. Szinte egyszerre előhúztunk egy ezüst láncot a zsebünkből. Először ő nyújtotta át majd én.
- Az oroszlán beleszeret a bárányba. Suttogta.
- Micsoda buta bárány…
- Micsoda beteg mazochista oroszlán.
Amit én kaptam ajándék nem volt más mint egy ezüst lánc rajta egy tökéletes oroszlán medállal. És Edward ajándéka is pont ugyan ilyen volt csak az enyémmel ellentétben egy bárányka volt megtalálható. Feltettük egymás nyakába az ékszert, kezünket egymás mellkasán tartva. Vad csókot lehelve egymás ajkára.
- Mást szerettem volna adni, de ezt megfelelőbbnek találtam. Vágott közbe férjem.- Megszerettelek volna kérni. Jelentette ki.
Lélegzetem elakadt, mi mostanra már nem volt baj, Edward kisímított egy tincset arcomból és újabb csókot intett ajkamra.


Remélem tetszett... siettem ;] Kommenteket szívesen fogadom :$
Pusz mindenkinek : Hencii (: ♥

New Moon!! :D

Így készültek a vérfarkasos jelenetek... :

http://www.youtube.com/watch?v=DnyLS3gxgVs

New Moon Kiss :

http://www.youtube.com/watch?v=l67m8CV8wKs&feature=player_embedded

Sztem. tök jó(Y) csekkoljátok :D ;]

[Forrás : Bellablog.]

Ma még lehet h jelentkezek..

Pusz : Hencii (:♥

Brilliant Moon 12.fejezet

Halihooooooo!!!!! :):):) Remélem mindenki örülni fog annak amit most mondok.. : Megírtam ma az egész felhejezésre készen álló fejezetet :D:D:D Én nagyon örülök neki XD Remélem ti is... ;)
A kommentárok nagyon jól estek az előző fejezethez... még 1x mindenkinek nagyon szépen köszönöm a dícsérő szavakat :$ és hát most is kiváncsi lennék a véleményetekere :$ :) Na ... de jó olvasást :

Brilliant Moon
12.fejezet
Karácsonyi előkészületek

Holnap karácsony,Alice már pár napja a lázas szervezkedésben ég. Szegény Jasper csak kapkodja utánna a fejét. Ma délután valamit meg szeretett volna kérdezni Edward, de én nem hagytam. Vajon mi lehet az? Az ablak elött állok, és bámulok ki a szakadó essőbe mely a hideghatására hó formájában hullik a földre. Edward az ágyban fekszik, oda sétálok hozzá, és látom megzavartam gondolatát.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Mi lenne szerelmem?
- Csak nagyon elgondolkodtál, azt hittem már valami baj van.
- Ugyan én kicsi Bellám, ne aggódj!Majd finom csókot hintett ajkaimra. Valaki akaratlanul zavarta meg ölelkezésünket.
- O, bocsi! Sütötte padlóra szemeit Nessie.
- Ugyan, semmi baj drágám.
- Alice kért meg hogy szoljak apának, beszélni akar vele. És Rose néni pedig el akar menni egy vásárló körútra anyával.- Ecsetelte a lányom.
- Rendben már is megyünk. Válaszolt szerelmem.
- Oké, sziasztok!Amint Renesmee becsukta maga mögött az ajtót Edward nevetésbe tört ki. Nem értettem reakcióját.
- Mi olyan vicces? -kérdeztem.
- Nem tudod te még milyen nap vár ma rád Rose mellett.
- Miért is érdeklődtem?
- Nem láttad még őt vásárolni. Kuncogott Edward.
- Mér te már igen? Hitetlenkedtem.
- Igen, egyszer volt szerencsém, vagy is szerencsétlen fejem. Nevetett tovább Edward.
- Miért?
- Rosalie minden boltban vesz valamit. Fejtette ki válaszát röviden, tömören szerelmem.
- Csak nem olyan szörnyű. Böktem ki.
- Majd láthatod saját szemeiddel.
- Jól van, jól van.
- Ne vágj ilyen fancsali képet! Simított végig szerelmem keze az arcomon.
- Menjünk inkább Alicehez. Gondolatban egyfolytában üzeni: " Ha most azonnal nem jöttök át én rángatlak ide titeket!! "Erre mind a ketten nevetésbe törtünk ki.
- Induljunk- Jelentettem végül ki.
- Kérésed számomra parancs! Pattant fel szerelmem, és tárta elém karját hívogatóan. Én bele markoltam hatalmas tenyerébe, mostanra kezdett eltűnni a hatalmas erőm, és már nem kellett annyira figyelnem hogy mekkora erővel ölelek meg pl. valakit. Edward érintése se volt már olyan hideg a számomra. Minden így tökéletes. A teraszon álltunk Edwarddal, emlékszek még amikor ember lány voltam mennyire gyűlöltem Edward hátán utazni, amikor ő éppenséggel csupán egy kicsit nagyon sietett. Saját mondatomba belemosolyogtam. Ezt szerelmem figyelme nem kerülte el.
- Mi olyan vicces? Kérdezte.
- Csak az jutott eszembe mennyire utáltam a hátadon utazni futás közben. Erre már férjem szája is felfelé kívánkozott húzódni.
- Én megmondtam.
- Mégis mit?
- Hogy imádni fogod a futást.
- öh, igen, azt hiszem.
- Én pedig tudom. Vigyorgott szerelmem. Szorosan magához ölelt száját kulcscsontomra helyezte és apró csókokat lehelt felsőtestemre. Kezét felsőm alá csúsztatta a hátamon és kör körös mozdulatokkal incselkedett. - Edward Alice… szűrtem ki fogaimon keresztűl.Edwardot mint sem érdekelte amit mondtam, nem tágított viselkedésétől. Tekintetét az enyémekbe fúrta, némán álltunk és élveztük egymás közelségét, hiszen a mi sorsunk immár egybefort, Szerelmem nélkül én csak egy sötét valaki lennék aki bolyongna a nagyvilágban értelmetlenül. Edward nélkül, én csak egy fél voltam , ő volt az én másik fele, a fény melytől életem ismét értelmet nyert, hogy volt kiért élnem. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy szerelmem arany szemei eltűnnek elölem, és fülembe súgja: - Szeretlek. Te vagy az életem.Mire én csak még szorosabban magamhoz öleltem, arcom a mellkasába fúrtam és kezeim vad táncot jártak hajában. A következő pillanatban Edward eltolt magától, és gyötrelmes képet vágott.
- Mi a baj? Kutakodtam tekintetében.
- Alice perceken belül elindul, ha mi nem tesszük.
- Akkor mire várunk? Kérdeztem, mosolyomba kivillantottam borotva éles fogaimat.
- Kövess ha bírsz. Mondta Edward az én kedvenc féloldalas mosolyommal körbe zárva.Mikor szólásra nyitottam a számat, ő hirtelen eltűnt, mintha soha nem is állt volna velem szembe. Tudtam elkezdődött a játék. Bizonyítanom kell egy részt saját magnak más részt a szerelmemnek is hogy én is tudok olyan sebességgel haladni mint ő. Mikor már éreztem, és láttam is férjemet, és már csak pár méter választott el attól hogy megelőzzem, ő hirtelen megint gyorsabb iramot diktálva el illant előlem. Mérges lettem, hisz ez így nem fer. Még gyorsabb ütemet diktáltam lábimnak, nem hagyhatom hogy Edward így elbánjon velem. Végtagjaim egyre nagyobb sebességbe váltottak, és már láttam férjemet is, és hogy ha nem „kapcsol” nagyobb sebességbe, még talán utol is tudom őt érni. Mikor ezt elhatároztam elmémben, egyről a kettőre a Cullen háznál teremtem. Örömben elkezdtem ugrálni. Mikor Szerelmem meg állt velem szembe csak ennyit bírt mondani.:
- Hát benned aztán van lóerő. Arcán hatalmas vigyorral elterülve bámult rám.
- Igen, igen ez mind szép és mesés…. Hadarta gyorsan a kis pöttöm lány. Edward égnek emelte a szemét. És arcáról lerít a tény: „miért pont most?”
- Gyertek már be. Sürgetett minket Alice. – Edward legyél szíves feljönni velem a szobámba. Beszélnünk kell MOST!!!!
- Rendben Alice két perc és ott vagyok. Szerelmem egy forró csókot ejtett ajkaimra, majd a semmivel , vagyis a levegővel találtam szembe magam. - Bella.. – szólalt meg Rose.
- Igen? Kérdeztem.- Beszélhetnénk?
- Persze Rosalie. Besétáltam a nappaliba, és leült a kanapéra Rosalie mellett. Velünk Szembe Jasper és Emmett vigyorgott.
- Hm.. hol is kezdjem…
- Talán az elején….
- Oh. Bella hogy te mennyire irónikus vagy. Kacarászott rajtam Emm. Akihez most már Jazz is társult. Mire Rose egy villámgyors mozdulattal fejbe kólintotta mind a két fiút.
- Szóval, Bella, el kellene mennem vásárolni, nem-e lenne kedved velem tartani?
- Persze. Ez remek ötlet. Tényleg örülök hogy elmegyünk Rosalieval vásárolni, hiszen még be kell szereznem pár karácsonyi ajándékot. A szőke hajú szépség a karjaimba vetette magát.
- Köszönöm Bellaaa!!! Újjongott.
- Majd meglátjuk meddig bírja. Kacarászott még mindig Emmett.
- Emmett. Mordultrá Rose.
- Bocsi kicsim, de te is tudod milyen vagy ha vásárlásról van szó, és mint tudjuk hogy Bella sincs oda ezért a „hobbiért” nem hiszem hogy sokáig bírja majd.
- Te csak ne képzelődj Emmett. Vágtam rá.
- Lefogadom hogy nem fogod kibírni az egésznapot Rosalieval. Emmett szemében láttam a remény csillogását arra hogy álljam a fogadást.
- Állok elébe. Válaszoltam.
– Szóval ha egésznapomat kibírom vásárolva, és még jól is érzem magam, mi lesz a nyereményem? Érdeklődtem.
- Egyhétig nem nyúlok Rosehoz.
- És ha vesztek?
- Egy hétig nem nyúlsz Edwardhoz. Kacagott Emmett.
- Rendben báttyus. Egy hideg kar zárta hirtelen körbe derekam.
- Komolyan gondolod? Kérdezte Edward.
- A legkomolyabban válaszoltam.
- Hát akkor indulás. Sürgetett Rosalise, kikapott szerelmem karjai közül és a piros autója felé ráncigált.
- Bella, képes lennél magadtól is jönni?
- Persze, bocsi. Kinyitotta a piros csoda ajtaját helyet foglaltam az anyós ülésen. Mire Rose beindított a kocsit és gázt adott. Port Angelesbe tartunk.
- Miket szeretnél vásárolni? Érdeklődtem.
- Hát ezt, meg azt. Nevetett Rosalise. – De legfőképp karácsonyi ajándékokat.
- Neked van valami konkrét elhatározásod? Kérdezte.
- Karacsonyi ajándékok. Vágtam rá. Mire megérkeztünk a város plázájához nem akartam hinni a szememnek, mindenhol rénszarvas és télapó figurák ácsorogtak. A fákra karácsonyi égösorok voltak feltekerve. Azt nem mondanám hogy hű de gyönyörű volt, de azt se hogy roppant csúnya úgy a kettő között kullogott. Rosalie megint megfokta a csuklómat és az egyik bolt felé közelítettünk a plázában. Nekem kellett elintéznem : Alice, Emmett, Rosalie, Esme, és természetesen Edward ajándékát, na meg persze Jacobot se hagyhatjuk ki. Renesmee ajándékát közösen vásároltuk meg Edwarddal, vagyis inkább választottuk ki. Ő egy Audi R8-as kocsit kap ajándékba. Ezüst színbe. Edwardnak szánt meglepetésem is már elintéztem. Már csak Esme, Alice Emmett és Rosalie Ajándéka volt hátra, na meg persze a jóbarátomé.
- Bella én elmegyek megkeresni pár cuccott. Fél óra múlva itt találkozunk. Rendben?
- Okés. Nyögtem ki. Utam az első ékszer bolt felé vettem, besétáltam és szebnél szebb ékszereket pillantottam meg. Ami egyből kiszúrta a szemem egy szvarovszki kristályokkal kirakott gyönyörű óra volt, az óráról egyből Rosalie jutott eszembe az elképesztő szépsége, és csodálatos kinézete.
- Ezt kérem! –mutattam rá az ékszerre.
- Parancsoljon.
Miután kifizettem az órát, a tekintetem egy következő boltot keresett, meg is állt egy sportboltnál besétáltam hátha valami hasznosat is találok. Miután a második körömet tettem meg kezdett elveszni bennem a remény, de mikor az eladó egy különös sisakot rakott a próbaba fejére megcsillant a szemem.
- Ez mégis mi? Érdeklődtem az eladótól.
- Tudja kedvesem akik otthon szokták nézni a baseball meccseket ezt a valamit helyezik a fejükre az oldalába egy-egy üditőt és amint láthatja ezeken a szívószálakon keresztül eljut a folyadék a szájukba.
- Ó, most már értem, köszönöm. Akkor egyet kérek szépen.
- Rendben hölgyem. Mikor már a sapka is a birtokomba volt, és Rosalie ajándéka is elkezdtem törni a fejem hogy mi a csudát vegyek Alicenek amikor egy váratlan de nagyszerű ötlet jutott az eszembe. Berohantam a legközelebbi fotos üzletbe ahol egy hatalmas albumot vásároltam, és átnyújtottam a pendirveomat a boltos lányak aki szó nélkül elvette és már nyomtatta is a képeket. Még jó hogy ez a kis kütyü mindig a pénztárcámban van telis tele számtalan családi fotoval. Alice ajándéka igazán egyedi lesz, az album természetesen tele lesz képekkel, és meléjük irkálva események, és vicces beszólások, de holnapig nem szabad semmit se elhatároznom hiszen azt még testvérkém megláthatja. Sajnos le telt a félóra vissza kell mennem a kiindulási ponthoz. Különben Rose még kétségbe esik.
- Tessék, készen is vannak, nyújtott át a hölgy egy vastag borítékot a képekkel tele.
- Köszönöm. Kifizettem Alice ajándékának „alkatrészeit” és már indultam is a pláza bejáratához ahol Rosalieval szétváltunk.
- Sikerült mindent megvenned? –kérdezte Rose
- Nem igazán.
- Kinek kell még venned?
- Esme, Jacob.
- Vegyél annak a korcsnak 1kg kutyatápot és el van intézve!!
- Rose!!! Förmedtem rá.
- Jól van bocsánat. Szóval Esme. Hm. Esme oda van a családért, végtelen a szeretete valami hozzá illőt kellene keresnünk.
- Már meg is van. Ezzel a lendülettel megfogtam Rose csuklóját és az ékszerboltba kezdtem húzni.
- Mégis mit szeretnél itt venni?
- Esmenek ajándékot. Vigyorogtam öntelten.
- És szabadna megtudnom, hogy még is mi a csuda az?
- Hát persze.- Elnézést. Szólítottam meg az eladót. – Árulnak önök feliratos nyakláncokat?
- Persze kedvesem. A hölgy egy nyakláncokkal teli tálcát mutatott nekem és testvéremnek. Egy gyönyörű szép, de még is szolídabb darab teljesen elnyerte tetszésem. Esmet lehetett felfedezni benne.
- Elnézést mit jelent a la mére de i’ affection ?
- A szeretet édesanyja. Válaszolta Rose.
- Tökéletes.
Rose szemében is felfedeztem a csillogást az áhitatot, melyet ez az ékszer váltott ki belőlünk, gyönyörű ezüst lánc volt egy szív formájú medállal melyen most már tudomásom szerint az ált hogy: a szeretet édesanyja. Tökéletesebb nem is lehetett volna.
- Elviszem. Vágtam rá gyorsan mikor megpillantottam két halandó embert betérni az üzletbe. - Rendben. Mikor már Esme ajándékával és a másik három zacskóval lobogtam ki a boltból eszembe jutott Jake, neki még mindig nem vásároltam semmit.
- Rose.
- Igen Bella?
- Jacob. Sziszegtem.
- Bella. Ebben már nem tudok segíteni. Te ismered Jaket.
- Rendben. Mivel Nessie és Jake eléggé sok időt töltenek egymással, és hogy ezeket a pillanatokat meg is tudják örökíteni mit szolnál mondjuk egy fényképezőgéphez?
- Felőllem. Vonta meg a vállát Rosalie.
- Hát akkor irány egy műszaki bolt.Már minden ajándékot megvettem. Csak a becsomagolás, és persze Alice ajándékának az elkészítése van hátra így már indulhatunk haza.
- Most már megvettél mindent??
- Persze. Neked sikerült elintézned mindent? Kérdeztem érdeklődve.
- Igen. Vigyorgott Rose. – De amint látom Emmett megint bebukta a fogadást és egy hétig nem fog hozzám érni.
- Megint?
- Hát persze. Mindig ezt csinálják Jasperrel.
- Szegény áldozat.
Mostanra már mind a ketten nevettünk. Beszáltünk a túz piros autóba és haza indultunk. A Cullen házban éreztem hogy Edward már alig fér a bőrében örömében, mivel látta Alice hogy én győztem Emmett felett és ezt szerelmem már ki is olvasta gondolataiból. Az ajándékokat a kocsi hátsóülésén tartottam, hogy még véletlenül se leshessen bele senki. Mikor beléptünk a házba Edward ajkai fogattak.
- Hiányoztál. Suttogta fülembe. És közelebb húzott mellkasára.
- Te is nekem.
- Amint látom bátyókám elvesztetted a fogadást. Kacagott kárörvendően szerelmem.Emmett dünnyögött valamit az orra alatt. Megpróbáltam meg se hallani.
- Menjünk haza. Súgtam Edward mellkasába.
- Rendben. Csak még váltok két szót Aliceszel. Addig szedd ki a begyüjtött ajándékaid.Bólintottam egyet, és már kocsiból emeltem ki a csomagokat.
- Indulhatunk? Kérdezte szerelmem a hátam mögül.
- Hát persze.Pár perc alatt már a saját, Esmetől kapott házam falai közt élveztem a csendet. Elmélkedéseimből Edward rántott ki. Ajkaimat mohón az uralma alá vette, és testem minden egyes négyzetméterét felfedezte. A mai nap nem is végződhetett volna tökéletesebben.

Hát remélem tetszett :):):) A komikat nagyon nagyon nagyon szívesen olvasgatnám :$:$:$ :DDD
Puszilok mindenkit : Henciii(:♥

Nem vagyok a legfényesebb formában, és nem tudok aludni, ezért elkezdtem végre, ismét, újra újabb new moon előzetesek után kutatni hát íme néhány :

Jacob-Edward pofon:
http://www.youtube.com/watch?v=XaXAeCIYRJ8

Bella-Paul pofon( most ez a kedvencem:D):
http://www.youtube.com/watch?v=0NHbeOXGYe0&feature=player_embedded

New moon zene:
http://www.youtube.com/watch?v=GsTPWWZGYSI&feature=related

Leghosszabb New Moon video :
http://www.youtube.com/watch?v=o8r-xcnlSOA

Hát igen.. húzzák az agyunkat.. :D Már alig váom a november 20.-át :) Kitartás mindenkinek a mai napra ;)

Puszilok mindenkit : Hencii (: ♥

Brilliant Moon 11.fejezet

Sziasztoook!!! Ma remélem egy nagyszerű hírrel szolgálhatok!!! Végre sikerült egyik ígéretem teljesíteni.. megírtam a 11.fejezetet!!! Az egészet BELLA SZEMSZÖGÉBŐL ÍRTAM!!! Remélem mindenkinek tetszeni fog, bocsánat a sok késésért :S Jó olvasást :

- Brilliant Moon

11.fejezet

Örök szerelem.

Bella szemszöge

A lépcső felé vettem az irányom, Jake és Nessie a szobájában, talán nem kellene zavarnom őket. Átmegyek inkább Aliceékhez. Edward vadászni ment Emettell. Igaz még csak egy órája ment el, de nekem ez az egy óra a végtelenségnek tűnt. Felvettem egy pulcsit hogy ruhám ne ázzon el teljesen, már az ajtót nyitottam, amikor Nessie sietett le a lépcsőn, Jakkel az oldalán.

A vigyort nem lehetett levakarni az arcukról, sugárzott belőlük a boldogság. Renesmee mellém szökkent. Jacob ahogy a lányomra nézett azzal a szenvedéllyel, szerelemmel, nem tudtam róluk levenni a szemem, ennyire boldognak még nem láttam őket.

-
- Szia Anya. Nyomott Nessie egy puszit az arcomra.
- Sziasztok!
- Hol van apu? Érdeklődött Nessie
- Vadászni.
- Te hogy hogy nem mentél ?

Hát, most mit mondjak? Alice figyelmeztetett hogy a mai nap tragédiával is végződhet.

- Alice. Böktem ki végül.

Renesmee szemei villámokat szortak. Jacob mellé állt, és lágyan simogatta lányom karját.

- Épp Aliceékhez tartottam. Hadartam gyorsan.
- Veled tartok. Vágta rá Nessie
- Maradj csak, este találkozunk!
- Rendben, köszi anya!

Hátat fordítottam és kirohantam a házból. Eszméletlen gyorsasággal kezdtem átszőni az erdőt. Egy édes, finom illat csapta meg orromat. Azén kedvenc illatom. Lehunytam szemem, és még gyorsabban kezdtem futni. Hirtelen neki vágódtam egy márvány testnek. Az én kedvenc testemnek. Lassan, de biztosan kinyitottam a szemem, és a világ leggyönyörűbb pillantása fürkézte arcomat.

- Szia! Súgta fülembe, hangja rabul ejtette elmém, szorosan magamhoz szorítottam, és mellkasába súgtam.
- Köszönöm. Erre ő értetlenűl nézett rám, tudtam nem érti miért mondtam ezt.
- Hogy vagy nekem. Fejeztem be mondtam. Edward a kedvenc csibészes, féloldalas mosolyával ajándékozott meg.
- Hova indultál? Kérdezte.
- Alicehez. Nyögtem ki, fejem szédelgett amikor beszívtam mámorító illatát. Nekem Ő olyan volt mintha egy alkoholistát bezártak volna egy sötét pincébe több száz liter vízzel, majd az éjszakában kigyullad a fény, és megjelenik a bor amikor az alkoholista se tudja uralni elméjét, és enged a csábításnak.

- Fontos elintézni valód van vele? Zökkentett ki Edward kérdése gondolat soromból.
- Nem, csak tudtára szeretném adni hogy Nessinek semmi baja.
- Oh, a látomása, Jacob. Feszült meg Edward.
- Igen, de kutya baja, és a mosolyt nem lehet letörölni az arcáról. Kérlek szerelmem ne rontsd el ezt a napot!!!
- Nem állt szándékomban. Kacsintott rám.
Majd közelebb hajolt és vadul megcsókolt. Valaki hirtelen elrántott Edwardtól.

- Öcskös, vadászunk még? Kacagott Emmett.
- Én már jól laktam. Kacsintott szerelmem.
- Oké. Bella.. Bella...Bella…
- Emmett…Emmett…Emmett…
- Bella…Be..
- Emmett nyögd már ki hogy mit akarsz!!! Förmedtem rá.
- Szeretem az én kis ártatlan hugicámat, olyan aranyos tudsz lenni, amikor szégyenlős vagy.
- Nem is vagyok szégyenlős. Öltöttem ki rá a nyelvem.
- Mint egy 50 éves testvér pár. Fogta a fejét Edward. -Hát hova kerültem én? Kacagott.
- Hova kerültél te? – Majd én megmutatom..

Ezzel a lendülettel rávetettem magam, ellöktem a fűben.. és csiklandozi kezdtem minden egyes porcikája beleremegett érintésembe. Szemem sarkából láttam hogy Emmett vet még ránk egy utolsó pillantást és köddé válik. Kezem kezdte felderíteni Edward testének minden pontját. Körkörösen játszadoztak ujjaim a hasán, majd egyre lejjebb , és lejjebb. Mire ő nyögött egyet , elhúzta kezem, fel állított a földről, átkarolta derekam. Nem értettem miért csinálja ezt. Amikor egy másik személy jelenétére lettem figyelmes. Ops! Tényleg képes vagyok ennyire kizárni a külvilágot? Lesz ez valaha jobb? A távolból érkező személy körvonalai egyre jobban kezdtek kirajzolódni. Alice volt az, és tündérien kacagott.

- Bocsánat, én nem akartam semmit megzavarni.
- Ugyan Alice, mi járatban?
- Természetesen vadászni indul…
- Egyedül? Hitetlenkedett Edward. Szegény lány még be se fejezhette mondandóját.
- Ha meg engedted volna hogy befejezzem a mondatom, most nem kellene kérdezősködnöd.
- Nyugi Hugi, engedd ki a gőzt.
- Edward!!!!!! Förmedt rá Alice, majd hirtelen a földre esett, és remegni kezdett.
- Alice. Alice. Alice. Szólongatta Edward.
- Mi történik???????? Kérdeztem. Mire rájöttem, szólásra nyitottam a számat.
- Látomása van. Mondtuk egyszerre Edwarddal.

- Alice szeméből könnyek kezdtek folyni. Könnyek?? De hát a vámpírok nem tudnak sírni. Vajon mit láthat Alice?? Mi történik, vagy mi fog történni? Ezernyi kérdés tombolt a fejemben. Edward érintését éreztem karomon, mikor ő is legugolt hozzám, testvérünk mellé. Alice lassan kinyitotta szemeit. Értetlenkedve bámultunk rá. Teste még mindi remegett, de könnyei mát nem folytak. Csak egy hatalmas sikolyt hallottunk, ez a sikoly Alice mellkasából tört ki. Edward nem bírta tovább a feszültséget. Feltette neki kérdését.

- Mit láttál?? Érdeklődött szerelmem.
- Jasper… szipogta Alice.
- Alice te sírtál? Miközben feltettem kérdésem, ujjammal letöröltem egy könnycseppet hugom szeméből.
- Azt hiszem. Bökte ki Alice.
- Mit láttál? Szegezte kérdését újra Alice felé Edward.
- Jasper.. és …egy…. Másik nő… és Jasper elmegy vele… és… Alice vékonyhangja elcsuklott. Nem bírtam tovább nézni szenvedését, szorosan magamhoz öleltem. Ő vállamba temette arcát, nem nézett ki, lehunyta két aranyszemét, és próbálta kitörölni az emlékképet elméjéből.

- Az lesz a legjobb ha haza viszünk. Jelentette ki Edward.
- Köszönöm lehelte Alice.

Szerelmem karjaiba kapta a lányt, és rohanni kezdett vele a családunk házába. Mikor beértünk a nappaliba Edward lefektette Alicet a kanapéra, én pedig mellé ültem.

- Szólok Carlislenak. Hadarta Edward. Mire én csak bólintottam egyet.
- Szeretnél róla beszélni? Kérdeztem megértéssel a hangomba.
- Később. Mondta hugom.
- Rendben, ha szükséged lesz valamire, csak szólj.

Edward Carlisleal az oldalán sietett le a lépcsőn. Férjem gyötrelmes képet vágott. Mielött megkérdezhettem volna mi a baj, belemarkolt kezembe, és felhúzott emeleti szobájába.

- Mi a baj? Simogattam szerelmem márványarcát.
- Tanya ellátogat hozzánk.

Hallottam már Tanyáról, egy pasifaló. Már mindenkivel egyaránt próbálkozott a családban, de még is családtagnak tekinti őt Carlisle, sokkal régebb óta ismeri őt mint engem, szóval még elmémbe se furakodhat az a tény hogy megkérjem hogy ezt a látogatást ne helyeselje. Csak megköszörültem a torkom, és nyeltem egy hatalmasat. Edward az arcomat fürkézte.

- Jól vagyok. Nyugtattam meg. – Alice ez miatt lett ilyen zaklatott? Kérdeztem viszonylag higgadtan.
- Nem tudom.

Közelebb bújtam férjem testéhez, a kanapét szinte már nem is érintettem.

- Bella. Nézett rám Edward.
- Igen?
- Benne lennél egy kis játékban? Száját a kedvenc féloldalas mosolyomra húzta.
- Mi is az a játék?
- Kérdezz felelek. Ha már a gondolataidba nem látok bele.
- Öhm. Oké.
- Felváltva kérdezhetsz…
- Rendben. Böktem ki.
- Én kezdem. Öltötte rám ki a nyelvét gúnyosan Edward.

- Mi volt életed legrosszabb döntése?
- Hogy elmentem a balett terembe, James csapdájába. Szerelmem szemei kikerekedtek, szólásra nyitotta száját, de én azt betapasztottam ujjammal.
- Hékás, én jövök. Vágtam vissza. – Mi volt életed legjobb döntése?
- Hogy elvettelek. És rá találtam az örök boldogságra.

Szemeiben láttam a boldogság lángját, a mérhetetlen szeretetet. Nem lehet leírni, elmondani hogy ezekben a percekben mennyire boldog voltam, a fellegekben jártam, hiszen Edward volt az én világom közepe a beteljesült álom.

- És… kezdte meg a kérdését Edward, de én nem hagytam hogy a második szavát ki ejtse száján, mérhetetlen sebességgel ajkaimat az övéhez tapasztottam, és ingjével kezdtem babrálni…

Várom a komikat. :)
Pusz : Hencii (: ♥

2009.10.21. Szerda

Sziasztook!!! Örömmel jelentem be, hogy nekem mától elkezdődött az őszi szünet!! :) Megpróbálom megírni a következő fejzetet, és a meglepit is megcsinálni !! :) Mostmár komolyan behozok minden lemaradást!! Kérlek ne haragudjatok .. :(:(
Mivel be köszöntött az ősz(majd megfagyok:D ) és már kevesebb mint 1 hónap( 29nap , pontosanXD) és new moon .. áá.. nem hiszem el XĐ.. Szóval ennek örömére új dizit tettem ki. Remélem tetszik mindenkinek :) Köszönöm mindenkinek, aki esetleg szavazott a bellablogon. Létszives szavzzatok a kérdésemre is. :P Köszönöm.
Pusz : Hencii(: ♥

Kivételes alkalom, ismét :D

Sziasztook!!! Nem tudom mikor lesz időm a fejezetet végig megírni, és remek állapotban elétek tárni. Szóval hogy addig is tudjatok mit olvasni , egy kis "előzetest" adok most nektek.. jó olvasást.. :

- Brilliant Moon

11.fejezet

.

Bella szemszöge

A lépcső felé vettem az irányom, Jake és Nessie a szobájában, talán nem kellene zavarnom őket. Átmegyek inkább Aliceékhez. Edward vadászni ment Emettell. Igaz még csak egy órája ment el, de nekem ez az egy óra a végtelenségnek tűnt. Felvettem egy pulcsit hogy ruhám ne ázzon el teljesen, már az ajtót nyitottam, amikor Nessie sietett le a lépcsőn, Jakkel az oldalán.

A vigyort nem lehetett levakarni az arcukról, sugárzott belőlük a boldogság. Renesmee mellém szökkent. Jacob ahogy a lányomra nézett azzal a szenvedéllyel, szerelemmel, nem tudtam róluk levenni a szemem, ennyire boldognak még nem láttam őket.

-
- Szia Anya. Nyomott Nessie egy puszit az arcomra.
- Sziasztok!
- Hol van apu? Érdeklődött Nessie
- Vadászni
- Te hogy hogy nem mentél?

Hát, most mit mondjak? Aéice figyelmeztetett hogy a mai nap tragédiával is végződhet.

- Alice. Böktem ki végül.

Renesmee szemei villámokat szortak. Jacob mellé állt, és lágyan simogatta lányom karját.

- Épp Aliceékhez tartottam. Hadartam gyorsan.
- Veled tartok. Vágta rá Nessie
- Maradj csak, este találkozunk!
- Rendben, köszi anya!

Hátat fordítottam és kirohantam a házból. Eszméletlen gyorsasággal kezdtem átszőni az erdőt. Egy édes, finom illat csapta meg orromat. Azén kedvenc illatom. Lehunytam szemem, és még gyorsabban kezdtem futni. Hirtelen neki vágódtam egy márvány testnek. Az én kedvenc testemnek. Lassan, de biztosan kinyitottam a szemem, és a világ leggyönyörűbb pillantás fürkézte arcomat.

- Szia! Súgta fülembe, hangja rabul ejtette elmém, szorosan magamhoz szorítottam, és mellkasába súgtam.
- Köszönöm. Erre ő értetlenűl nézett rám, tudtam nem érti miért mondtam ezt.
- Hogy vagy nekem. Fejeztem be mondtam. Edward a kedvenc csibészes, féloldalas mosolyával ajándékozott meg.
- Hova indultál? Kérdezte.
- Alicehez. Nyögtem ki, fejem szédelgett amikor beszívtam mámorító illatát. Nekem Ő olyan volt mintha egy alkoholistát bezártak volna egy sötét pincébe több száz liter vízzel, majd az éjszakában kigyullad a fény, és megjelenik a bor amikor az alkoholista se tudja uralni elméjét, és enged a csábításnak.

- Fontos elintézni valód van vele? Zökkentett ki Edward kérdése gondolat soromból.
- Nem, csak tudtára szeretném adni hogy Nessinek semmi baja.
- Oh, a látomása, Jacob. Feszült meg Edward.
- Igen, de kutya baja, és a mosolyt nem lehet letörölni az arcáról. Kérlek szerelmem ne rontsd el ezt a napot!!!
- Nem állt szándékomban. Kacsintott rám.
Majd közelebb hajolt és vadul megcsókolt.


Remélem tetszik eddig, SIETEK a folytatással!!!!! Kérlek ne haragudjatok!!!!
Pusz : Hencii(: ♥

Sajnálom :(

Tudom azt ígértem hogy ma felteszem az új fejezetet..de nem tudtam sajna megírni, ha ma gyorsan megrögzül elmémben a tanulnivaló akkor még talán, de nem ígérem hogy sikerül megírnom, illetve feltennem. Bele adom minden erőm, tényleg nagyon szégyellem magam. Sietek!!!! Bocsánat a sok késésért, és igen , tudom h még az interjúval is "lógok", megígérem h a héten MINDENT bepótolok, a meglepivel együtt ;)
Köszönöm h ennyire türelmesek vagytok.
Pusz mindenkinek : Hencii(: ♥

Előrejelzéseim :)

Tárátárárárááááá :DD Jó kedvem van :$ ..
Ma van időm írni, és remélem, sőt szerintem biztos hogy meg tudom írni a fejezetet, de, ma semmi kép sem tudom feltenni, mert nem sokára lelépek itthonról,.. és csak holnap délután jövök haza. szóval addig kitartás!!!! igérem amint haza jövök, begépelem a 11.fejezetet!!! Ötletem van bőven, és egy kisebb meglepetéssel állok majd elő, remélem elnyeri a tetszéseteket ;] Szép napot mindenkinek!!!
Pusz : Hencii(:♥

New Moon!!!

Fájdítom a szívetek ( sajátomat is.. :'( )

Szeretnél jegyeket nyerni New Moon premierjére ??

( Amerikai vagy ?? :@:@ Vagy legalább is ott tartozkodsz... )

Ha mind 2 kérdésre igen a válaszod akkor figyelj :

- Az Amerikai lakosok számára elindult egy verseny, amiben CSAK A 13 ÉVNÉL IDŐSEBBEK VEHETNEK RÉSZT!!

- A Teen Vogue azt mondta : "One lucky winner, a chaperone and their guest."
Vagyis : A szerencsés nyertes a vendégünk.. , és a gardedám.

- A Premier Los Angelesben lesz nov.20.-án !!!

AKI NYER SZÓLJON ÉS VIGYEN MAGÁVAL!!!!!!!!!!! :DDD Kösziii (ŁŁŁŁ) XD

Nah szóval itt regisztrálj ;) : http://condenast.promo.eprize.com/teenvogue/?affiliate_id=1d

Szóval a mázlista jelentkezését várom.. annyira irigy vagyok XD

Pusz mindenkinek : Hencii(:♥

Bocsánat :S

Bocsánatot kérek mindenkitől, tudom, mára meglepit ígértem, de nem tudtam teljesíteni, eléggé fáradt vagyok , és pocsékul érzem magam, remélem holnap már jobban leszek. Elnézést mindenkitől, hamarosan megtudjátok mi is az én meglepetésem ;]
Addig is puszilok mindenkit: Hencii(:♥

Nem akarom elhinni :$

Sziasztok!! Ma egy csodálatos dolog történt velem :|:|:| 2. helyezet lettem a Novella író versenyen :$$$$ a Bellablogon.

Így hát gondoltam veletek is megosztom az írásom...

Sziasztok!én Gianna vagyok! Ti nem ismertek engem igazán.. hogy megértsétek mért,hogyan kerültem a Volturihoz.. most elmesélem mindenkinek:

1. fejezet

Ragyogó életem.

- Drágám siess már még le késsük a repülő gépet !!! Kiáltott szerelmem a fürdőszobába.
- Rendben pár perc és készen vagyok..
Franciaországban élünk életem szerelmével, és ma, ma van életem legszebb napja, Olaszországba utazunk, összeházasodni. Ennél szebb dolgot elképzelni se tudtam volna.
Kiszálltam a kádból , magam köré tekertem egy törölközőt , és ki slisszoltam a mosdóból.
Caius az ágyunkon ült, és a repülőjegyes borítékkal játszadozott. Caius vámpír volt. Nem akár milyen vámpír, egy gyönyörű szőke arany szemű vámpír. Akár hányszor kimondtam azt a szót ami azt foglalt magába hogy mi is ő valójában égette a torkom. Nem zavart hogy ő mi is valójában. Az életemnél is jobban szerettem őt. A szeretettem legyőzte egy idő után a félelmem, és éreztem hogy ő is jobban szeret annál hogy megöljön. Tudtam hogy van másik 2 testvére is a tartózkodási helyüket viszont nem. Caius sohasem beszélt róluk. Nem éreztem hogy táplált volna irántuk valami féle érzelmet is. Szerelmemnek volt egy ígérete mely azt tartalmazta ha hozzá megyek feleségül OLASZORSZÁGBAN akkor a nászutakon lefekszik velem. Az esküvővel nem volt égadta semmi problémám, de nem értettem miért pont olasz országban kell megesküdnünk. Családom tagjai közül se vehetett senki részt a szertartáson. Furcsálltam a dolgot, de végül bele mentem. Oda sétáltam Caiushoz, kivettem a repülőjegyeket a kezéből és karjai közé fúrtam magam. Teste hideg,és kőkemény volt. Egy rövid didergés futott karomon végig ahogy testem a testéhez szorítottam. Nekem Ő volt a mennyország, a teljes megnyugvás. Felnéztem arcára.
- Nem gondolod hogy fel kellene öltöznöd kicsim? Kérdezte tőlem.
De én közelebb hajoltam arcához és vad,szerelmem minden apró,cseprő,dolgát beleöltve megcsókoltam. A csókom túl lépte a határt és finoman eltolt magától. Az én épségem érdekében.
Utam a gardróbom felé szegeztem, kivettem egy farmert,és egy hozzá illő felsőt bele bújtam és vissza mentem a hálószobánkba. Caiust viszont nem találtam sehol.
- Hol vagy éltem? Kiabáltam a lakásba.
- Az előszobában.
Kisétáltam és szerelmem indulásra készen állt az ajtóban. Felvettem a cipőm, mohón szabad kezéhez nyúltam.
- Indulhatunk. Jelentettem ki.

Az út hosszú volt mire elértük a végállomást. Olaszországot. Kicsit nyomott voltam. Fáradt nem. Csak iszonyatosan fáj a fejem. A hotel szobánkban ültem, a kanapén. Volterrában voltunk ha jól tudom. Olyan ismerős volt a város neve.. mintha már hallottam volna.. de nem városnév ként..

Ábrándozásom Caius hidegkeze szakította félbe amint arcom simogatja.

- Lázas vagy. Jelentette ki.
- Kutya bajom sincs. Hol a ruhám ? emelkedtem fel az ágyról, de hirtelen szerelmem karjaiba zuhantam vissza.
- Pihenned kellene.
- Jól vagyok. Ismételtem meg.
- Hozok neked gyógyszert.
- Neee…
Mondatom nem tudtam befejezni, amint észlelte hogy tiltakozni szeretnék már köddé is vált.
Elvánszorogtam az ágyhoz, talán tényleg pihennem kellene jelentettem ki magamnak. Bebújtam a takaró alá, fejem a bársonyos párnára hajtottam, és hagytam hogy az álom elrabolja elmém.

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee !!!!!!!!!!!!!!!! Sikítottam milliomodszor.. senki nem hallott, meg se kottyant nekik amit mondtam. Féltem, nem engedhettem hogy ez megtörténjen.

Fordultam egyet, és a hideg test találkozott az enyémmel, szépen lassan kinyitottam szemeim és ziháltam. Álom volt, nem valóság, csak egy álom ismételgettem magamnak. Caius szemöldökét felvonna fürkészte arcomat.

- Jól vagy kedvesem? Kérdezte aggódva.
A fejem még mindig szörnyen hasogatott.
- Fáj a fejem. Jelentettem ki.
- Tessék hoztam neked gyógyszert.
Felültem, szívem közepe pedig két pici fehér tablettát és egy pohár vizet nyomott kezeimbe.
Pár perc múlva már éreztem is a gyógyszer hatását.. Új erőre kaptam szert.
- Köszönöm életem.
És már rohantam is a fürdőszobába hogy a csodálatos ruha költeményt magamra vegyem, sminket hintsek arcomra, és a hajamat is megcsináljam.
Eltelt 2 óra körűbelül, amikor kinyitottam a fürdő ajtaját, kiléptem és a hatalmas tükör elé álltam. A tükörből egy csodaszép szőke,göndör hajú lány nézett vissza rám. Gyönyörű kék szemei csillogtak a boldogságtól, ruhája tökéletesen simult testéhez. Nem láttam még ennyire szépnek magam. Nem akartam hinni tükörképnek. Még egy öröm könnycsepp is kiszivárgott,utat törve magának arcomon, ezt pedig nem engedhetem, még elmaszálom itt a sminkem. A bőrönd felé fordultam, amikor a sötétség elborította elmém, nem tudtam mi történik, lábaim összerogytak , és lehulltam a földre.




















2.fejezet

Sorsom.

Kinyitottam szemim és 5 alak bámult vissza rám. 1-et közülük jól ismertem Caius volt az , de az a másik 4 is olyan ismerős volt, mintha ők rokonok lennének. Nem tudom hol vagyok. Nagyon nagyon félek. Fogalmam sincs mi történik velem, mit akarnak ők tőlem és szerelmemtől.
- Gianna. kezdett bele az egyik pasas. – Én Aro vagyok. Aronak hosszú barnás feketés haja volt, szemei vörösen izzottak, bőre pedig hófehér volt.
- Ő itt Jane. És a jobb oldalára mutatott. Janenek angyalian édes pofikája volt, mint egy édes kislány. De szemeiben láttam a vágyat hogy itt és most megöljön engem, neki is csontfehér bőre volt, és piros szemei. Haja szőke. Látszott rajta hogy ő még „ kislány”. Majd Aro tovább folytatta beszédét. – Aki pedig mellette ál a testvére Alec. Alec se volt valami idős, de pár év kor különbség mégis látszódott a testvérpáron. Alec nagyon jóképű fiatal ember volt. Barna rövid haja és mint a többi vámpírnak fehér bőre, és piros szeme.
- Ő a testvérem Marcus majd a bal oldalára mutatott az idősebb vámpír. Marcuson is látszódott az évek múlása, de még is találtam benne valami elbűvölő tulajdonságot.
- És hát őt pedig már nem kell be mutatnom. Kacagott Aro. Ő a te barátod Caius. Szerelmem nem nézett rám, ő különbözött a többiektől, Szőke szinte hozzájuk képest fehér haja volt, és aranyan csillogó szemei tükrözték a bánatot és a megbocsátásomért esedeztek. Még mi elött szólhatott volna bár mit is Aro Caius elkezdte mondandóját.

- Néhány hónappal ez előtt Aro küldött nekem egy levelet hogy tudja hogy élek, és hogy te mindent tudsz a fajtánkról, a családomról. Azt mondta ha nem hozlak el ide örökre megfoszt a lelkedtől. Hogy soha viszont nem láthatlak. És végez velem is.

Még mindig nem értettem semmit. Kába voltam kicsit. De a lényeget felfogtam. Életem hatalmas veszélyben forog minden egyes másodpercben a túlélésért kell küzdenem, de mikor elmém erre öszpontosított valami belém nyílalt, a fájdalom, a düh, hogy Caius végig csak átvert, hogy mi soha többé nem lehetünk egy pár. Könnyeim akaratlanul előtörtek. Nem tudtam abba hagyni a sírást. Zokogásom alól még is meghallottam valamit.

- Neee!! Neee !!! Neee tedd!!! Kiáltotta Caius Janennek.

De már késő volt. Valami szörnyűt éreztem. Inkább a halál mint ez a fájdalom, rázkódtam a földön, szúrt,égetett,mart, borzalmas érzés volt. Mintha szívem ki szakadt volna a helyéről. Legyen már vége.. ismételgettem magamnak.

- Elég Jane.. szólt Aro a tündérkére.
Jane vetett egy önelégült arcképet, majd vissza lépett testvére mellé.
Lassan, de magabiztosan feltáplázkottam a földről. Ki egyenesedtem, könnyeim letöröltem, és Caius szemébe néztem. Csak csupa kesrűséget,fájdalamt,bánatot láttam szemeibe, és enyémek is ezt tükrözték vissza.

- Caius szolt Aro.
- Igen ? lépett előre szerelmem.
- Kísérd Giannat a szobájába.

Caius bele markolt kezembe , és magával rántott, elképeztően gyorsan haladtunk, majd meg állt egy hatalmas ajtó elött.

3.fejezet

Ígéret

- Szerelmem,kérlek bocsáss meg, szerelmem én teljes szívemből szeretlek… kezdte magát menteni Caius.
- Nem, elég hagy!!!!! Kiáltottam rá. Sokkolva voltam, nem tudtam még igazán felfogni hogy mi is történt velem valójában. Pá óra alatt ide jutottam, annyi mindenre fény derült. Az életem egy sötét kis lyukhoz hasonlíthat. De nem érdekelt, ez a pár perc amíg itt van Ő mellettem az a világ legjobb érzése. Hiába művelte ezt, elmém nem tudta Őt utálni, sőt inkább egyre jobban szerettem.
- MEGÍGÉREM szerelmem hogy ki foglak innen szabadítani, és boldog életet fogunk élni súgta fülembe.

Próbáltam egy mosolyt villantani felé, de nem ment, könnyeim ismét folyni kezdtek. Caius fel állt és ki sétált szobámból.

Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Mi fog velem történni? Gyönyörű szobám volt, telis tele csecsebecsékkel, értékes holmikkal, de ezek számomra csak kacatok voltak. Szobám hatalmas volt, saját fürdővel,konyhával,gardróbbal,nappalival,és hálóval rendelkezett. Minden az én ízlésem szerint volt kialakítva.. Mint egy kisebb házikó. Szép volt, jó volt, de nekem nem erre volt szükségem. Számomra most az egyetlen menedéket Caius nyújtotta volna, hogyha bőröm a bőréhez simulhatna, ha forrócsókokkal kényeztetni, istenem. Szállj le a földre Gianna ismételgettem magamnak. Hátra dőltem a kanapén, becsuktam szemeim, és azt reméltem perceken bellűl egy álomországban találom magam.























4.fejezet

3 évvel később

Még mindig a Volturi fogságában élek, hogy is mondjam olyan titkárnő szerűség vagyok itt, intézem a dolgokat, hogy minden a legsimábban menjen …
Caius elvett egy másik nőt.. a neve Athenodora..
Én még mindig erős érzelmeket táplálok a szerelmem iránt, nem tudtam érzéseim megváltoztatni közel 3 év alatt sem. Azt mondta hogy ő még szeret, de hogy életben tartson minket el kellett vennie ezt a nőt, őt soha nem nevezem nevén, annyira ellenséges velem szembe, talán észre vette hogy nem valami szimpatikus számomra, és hogy Caius iránt még mindig nem haltak ki érzelmeim, Aroval nagyon közelkerültünk egymáshoz, minden este átjön a szobámba megkérdezi hogy vagyok, és hogy félek-e még tőlük,bíztat,hogy van értelme az életemnek..

A válaszom természetesen a „félek-e tőlük” kérdésre - nem. Szeretem most már ezt az életet.. és harcolni fogok a szerelmemért. Jelentettem ki elmémben minden este. Menni fog bíztatom egyre jobban magam. Sokan nem értitek mért maradok itt, és miért választottam ezt az élet formát..

De nekem más lehetőségem NINCS!!!

Reménykedek abban hogy rám is vár még egy csodálatos jövő, és talán egyszer véget ér ez a rémálom..


Köszönöm hogy elolvastátok éltem. Röviden,tömören ez vagyok én.. , és remélem még sokáig lehetek önmagam, vagy ha legközelebb életrajzot írok . .akkor már vámpír mivoltommal, vagy pedig már nem lesz mit írnom mert már lelkem,se testem nem fog létezni.

Csak reménykedek,és reménykedek..

HISZEN A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA!!!! JJJ


Azért a véleményeket szivesen elolvasom :)
Puszilok mindenkit : Hencii(:♥

Fanfiction !

Hahooo !! Ma 2.-szer is írok nektek ;] Szóval igaz mára írtam a jelentkezési határidő lezárását.. de még ma és holnap van esélyetek a jelentkezésre !!
Mit kell tennetek.. :
- Kell már ugye egy alap történet, lehetőleg Edwardról és Belláról szoljon, de ha nem az se baj.
- 3 fejezetenek már készen kell lennie.
- Közönség fog dönteni.. hogy melyik írás legyen dobogós..
- A nyertes írás már készen lévő fejezetei fel lesznek téve folyamatosan ;]

Igyekezzetek...

KÉSZERKEZTŐKET pedig még mindig várok :):):)!!!
E-mail: szantoheni@gmail.com vagy henciitwilight@gmail.com
Gyerünk!!!

Szép estét =)
Pusz : Hencii(:♥

Titkom :|

Sziasztook!! Ma egy személyes dolgot árulok el magamról :$
Szóval... Az a helyzet hogy én New Moon-t nem olvastam el teljesen, csak az elejét és a végét, mert nem szerettem Jacob-ot, és nem tűntek szimpinek azok a fejezetek.. de elhatároztam hogy a film elött minden képe elolvasom az EGÉSZET, így hát ma bele is kezdtem, és Jessicát már most utálom, de viszonylag tetszik ;] És 37 nap alatt sikerül elolvasnom... :$

Na de most nektek is valamit :

FANFICTION : Még mindig várom az írásokat... ;]
KÉPSZERKEZTŐ : Hahooo, ti szerettétek volna... várom a jelentkezőket... gyerünk halandók,vámpírok,farkasok,félvérek !!!!!!!

Pusz : Hencii(:♥

Brilliant Moon 10.fejezet

Szép jó napot !!!!!!!!!! Remélem örülni fogtok a híremnek : Meg írtam a 10. fejezetet, ahogy ígértem összeszedtem magamat... =) Jó olvasást..

Brilliant Moon

10.fejezet

A boldogság.

- Hallgatlak apa.
- Szóval.. – kezdett bele.. Azon gondolkodtunk anyáddal hogy.. szóval.. hogy…
Apa nem jutott egyről a kettőre szavaival. Így hát anya folytatta.

- Apád csak azt szeretné mondani hogy nem fog beleszólni a ti dolgotokba legyen szó bármiről is.

Azt hiszem értem anyát, szóval, valahogy sikerült apánál elérni a célom. Akaratlanul apa ölébe ugrottam,szorosan átöleltem, nem találtam a szavakat, könnyeim utat törtek arcomon, de ezek most már öröm könnyek voltak.

- Köszönöm. Suttogtam apa fülébe.
- Vigyázz rá kutya. Morogta apa Jacobnak.

Jake felállt. – Sétáljunk. ajánlotta fel.
- Rendben. Bele kapaszkodtam hatalmas kezébe.

Ki sétáltunk kéz a kézben, Jacob vezetett, az erdő felé kezdett sétálni, az erdő egyik legismerősebb pontján haladtunk végig. Nem szólt egy szót se, és én se, már zavart a csend így hát kénytelen voltam megszólalni.

- Jacob. Kezdtem. – Mire gondolsz ?
- A helyesen és a helytelenen.
- Ez meg mit jelentsen ?? kérdeztem hitetlenkedve.
- Majd megtudod. Jacob nevetett.

Végig sétáltunk az erdőn, átlépve a képzeletbeli határ vonalat, és a tenger part felé vettük az irányt, kezdett az ég halványkék színe most már egyre sötétebbe átmenni. A hold mindjárt leváltja a napot. Jake egyenest a tengerpart felé húzott. Hirtelen meg állt egy sziklánál, ez a szikla úgy nézett ki mint egy őskori szék. Rá ültem, Jacob közelebb lépett hozzám, lábaim dereka köré fontam, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, a csók mámora elárasztotta az elmém, semmi mást nem akartam, csak Őt. Gyorsan lerántottam róla a felsőjét, már a nadrágjánál akartam folytatni, amikor ő levette rólam szépen, óvatosan a nacim, nem úgy mint én az ő felsőjét, ami mostanra darabokba hevert a földön. Jake elkezdte a combom simogatni, körkörösen, nem engedtem el hátát, egyre közelebb és közelebb akartam érezni testét testemhez. Nem voltam képes magam felett uralkodni, a vágy minden porcikámat átjárta, elkezdtem kutatni én is az ő nadrágjában, mi egyre szűkebbnek bizonyult.

- Folytasd kérlek!! Szólaltam meg.

Ő csak vadítóan rám mosolygott, és szemem elmerült gyönyörű barna szemeiben.

- Nessie, nem gondolod hogy ennyi elég mára ? kérdezte tőlem. Sőt a kérdés inkább kijelentésnek hangzott. Kivettem kezem nadrágjából, majd nyaka köré fontam azokat. Arcom beletemettem mellkasába és hagyta hogy illata elárassza elmémet. Közben ő egy mozdulattal leemelt a szikláról, de nem eresztettem se nyakát, se derekát, lefeküdt a parton, én pedig rajta ültem.. Lebukfenceztem mellé, ráfeküdtem mellkasára és néztük a csillagokkal hímzett égboltot. Arcát hajamba temette, majd a nyakam kezdte csókolgatni.

- Szeretlek. Suttogta a fülembe.
- Én is. Válaszoltam.

Szemeim lehunytam, fáradt voltam, kimerültem. Jacob a karomat cirógatta, minden érintése melegséggel árasztotta el szívemet. Tudtam ha ő velem van, nem eshet bántódásom.

Nee! Nee!! Sikítottam számtalanszol, de nem hallottak, nem is figyeltek rám, anyát apát el vitték a szemem elől, hatalmas forró könnycseppek folydogáltak az arcom, mikor Jake magához rántott, hogy ne lássam a borzalmat.

Testem minden porcikája rázkódott amikor felkeltem. Jacob még mindig mellettem volt ugyan abba a pozícióba amelyben elalvás előtt . Rá emeltem tekintetem, ő szemeivel az én arcomat fürkészte. Hirtelen egy könnycsepp szivárgott arcomra. Forró kezével letörölte azt. Én pedig kezét az arcomnál tartottam és beszívtam édes illatát.

- Jól vagy? Kérdezte aggódva.
- Persze. Válaszoltam higgadtan.

Jake vett egy mély levegőt, majd szépen lassan kifújta azt.

- Mostanában… kezdtem el. – Csupa rossz dolgokról álmodok, hogy elvesztek valakit, vagy csak csupán elveszik tőlem azokat akiket a világon a legeslegjobban szeretek. Ezzel arcomat Jake mellkasába fúrtam.
- Mindig itt leszek veled. Válaszolta könnyedén.
- Ajánlom is vágtam vissza.
- Nem gondolod hogy haza kellene mennünk ?? kérdezte szerelmem.
- De. vágtam rá.

Feltáplázkodtunk a földről, felvettem a nadrágom, és eszetvesztett rohanásba kezdtem. Pár pillanat alatt már otthon is voltam. Kinyitottam a ház ajtaját és besétáltam, apa volt csak otthon, anya vadászni indult.

- Renesmee. Szólt apa.
- Igen? Kiabáltam a nappaliba.
- Gyere be kérlek.

Besétáltam a hatalmas nappaliba és leültem apa mellé a kanapéra.

- Jacob? Kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
- Mindjárt itt lesz ő is.

Jacobnak átkellett cserélni a felsőjét, azért még se állíthat be félmeztelenül.

Hallottam már Jaket az erdőből közeledni. Apa a kezeit tördelte. Ideges volt. Ez nem jellemző apára. Még is mi a baj? Jacob belépett a házba.
- A nappaliban vagyunk. Kiabáltam neki.

Jake besétált, és lehuppant mellém. Megfogta a kezemet. Apa ennyivel még megbírt békélni, de elötte mást nem nagyon csinálhattunk, még anyát meg se hatotta még egy hosszan elnyújtott csók sem.

- Mondjad apa. Törtem meg a csendet.
- 2 dologról szeretnék veletek beszélni.
- Hallgatunk.
- Az első.. Karácsonykor újra megkérem Bella kezét.

Apa nyakába ugrottam.

- Hiszen ez fantasztikus ujjongtam.

Apa egy mosolyt lövelt felénk.

- A 2. pedig… hogy is mondjam… Nessie…. Meg kell tanulnod emberien viselkedni….
- De én tudok emberien viselkedni.
- És az iskolában is fogsz tudni?

Mi suliii????? Ez komoly ???????

- Iskola ??? ennél szebb napom nem is lehetne.
- Igen. Válaszolt apa.

Apa most Jake irányába fordult.

- én? Kérdezte szerelmem apámtól.
- Most kérlek meg először és utoljára józanésszel hogy legyél a lányommal.

Jake arcán hatalmas mosoly terült el.

- El megyek vadászni. Ti addig gyakoroljatok.

Majd apától egy érdekes dolgot kaptam, amit még soha, Jakkel kapcsoltba, apa rám kacsintott. Értettem a célzását.

- Menjünk a szobámba. Jelentettem ki. Majd belekaroltam szerelmembe és felhúztam egyenest a szobámba.
Leültünk az ágyamra.

- Hol kezdjük ? kérdezte.
- Azt hiszem az lenne a legjobb ha a legelején. Nevettünk.
- Szóval az emberek nem képesek egy helyben lenni több órán kersztül, egyszer legyen keresztbe a lábad, mindig változtass a testhelyzeteden. Világos?
- Ő, igen azt hiszem. Helyeseltem.
- Akkor, nézzük az evést, képes vagy ugye emberi kaját enni, egy héten egyszer azért egyél majd meg valamit, hogy ne tartsanak komplett idiótának.
- Oké, meglesz. Kacagtunk.
- Minden 5. másodpercben pislogj egyet hiszen a közönséges emberek nem képesek több óráig egy dologra koncentrálni.
- Ne hadard el a dolgokat, szépen érthetően beszélj. Hisz ők nem képesek vámpír tempóval figyelni.

Jake kifújta a levegőt, végre, és hátra vágódott az ágyamon.

- Ennyi ?? kérdeztem.

Gyilkos tekintettel rám nézet. Mintha hülyére venném. Ekkor én is mellé huppantam, és finom, lágy csókot adtam köszönetem jeléül. Jacob elkezdte a ruháimat leszedni rólam ,és az én kezeim se álltak le ….

Remélem tetszett.. várom a komikat..
Pusz: Hencii(:♥

1000 Bocsánat !!!

Tudom hogy már nagyon rég írtam neketek... se új fejzet, se interjú nincs új.. BOCSÁNATot kérek 1000-szer.. de nem vagyok a legfényesebben mostanában:S
Ígérem össze szedem magam és írok nektek ;]

Pusz : Hencii(:♥


A komikat még mindig várom ... :/ :)

Köszönöm!!

Köszönöm mindenkinek a szavazatokat..
- Megpróbálom megcsinálni az interjút !!! :):)
Szerintem jöv. hét közepe felé felteszem!!! =)
Új kérdés.. Ha van egy kis időtök kommentáljátok nekem légyszi hogy miért Edward/ vagy miért Jake ??!!!
Ide, msn-en, vagy e-mailben !! :) Csak egy meglepi készül neketek, és aki nyer(E. vagy J.) azzal kaptok egy kis meglepetést !!! ;]
Szóval hajráá,hajrááá... várom a komikat :)
Új fejezet készülőben ;](LLL)

Jha.. és a napokban újabb meglepit kaptok, nem tőlem függ.. várom aa tippeket ;)

Pusz : Hencii(:♥

Olvasni való.. =)

Annyira jóó.. annyira tetszik.. Jacob nem a kedvencem.. soha nem lesz az.. de akkor ez annyira jóóóóó ;] Olvasd tovább :$

Mint tudjátok (vagy nem) én a házunkkal szembeni kisbolban dolgozom eladóként. Lassan 1 éve ott tengetem napjaim nagy részét és szinte mindenkit ismerek a környékről. Általában jókedvű vagyok és csacsogok a vevőkkel,főleg ha vmi szimpatikus úriember XD. Persze vannak öreg bácsikák is, akikkel nemszívesen beszélget az ember,de hát ez is hozzátartozik a dologhoz...
Egyik nap reggel én nyitottam a boltot. Szokásos reggeli teendők: kirakni a kenyereket,elrendezgetni a friss péksütiket,kávéfőzőt bekapcsolni, stb. Útálom,amikor nyitás előtt 10 perccel már tolonganak a bolt előtt és kopogtatnak,hogy nyissak már ki,mert ők mennének dolgozni.
Ugyan így valaki kopogott az ablakon. Mivel jó fej vagyok,kinéztem,hátha tényleg siet, vagy megy a busza,vagy valami. Amikor kinyitottam az ajtót, 2 motoros srác várt kinn. Ők kopogtattak. Mindkettőn bukósisak volt,bár így is látszott,hogy egész jókiállásúak és jóképűek. Csak az egyik szállt le a motorról,hogy bejöjjön vásárolni,a másik csak biccentett felém. Igazán szép szemei voltak,mivel csak annyi látszott belőle,meg hogy hosszú haja van ami kilógott a bukó alól.
A másik srácnak is hosszú haja volt aki bejött.
-Szia, tudom,hogy még nem vagy nyitva,de kérhetnénk egy pár zsömlét meg vmi felvágottat,mert egész éjjel nem aludtunk és iszonyúan éhesek vagyunk.
-Hello. Na jól van,de csak hogy lásd,milyen jó szívem van.- egy mosoly kíséretében bementem a pult mögé.- tehát,hány zsömit adhatok? Gondolom 2 jókora embernek vagy 10-et csomagoljak,nem?
-Hát az az igazság,hogy elég jó étkűek vagyunk,meg az este is kifárasztott, inkább csomagolj 20at- kicsit félénken és halkan válaszolt a bukósisak alól
Huhh....20 zsömle? Tényleg jó étkűek- gondoltam magamban. - Mellesleg útálatos ha valaki nem veszi le a bukósisakot,amikor bejön a boltba és úgy beszél hozzám.Nem bírtam tovább, zsömi csomagolás közben megkérdeztem tőle:
-Hogy hogy nem veszed le a sisakot?Nincs egy kicsit meleg benne?
-Hát ilyenkor nemszoktam levenni
Síri csönd...igazából nem is ezt kérdeztem,nem értettem a kitérő válaszát.Mi az hogy ilyenkor?
- Kérsz még valamit a zsömléken kívül?Talán egy fél disznót?- sikerült megtörnöm a csendet, elkezdett kacagni a bukósisak alatt.
-Hát igazából épp egy fél kg párizsit szerettem volna,de ha van disznód,azt is elviszem.- kacsintott rám.
-Hát várnod kell,mert épp most vágják a raktárban - viccelődtem,biközben a parizert szeleteltem.
-Akkor feltétlen szólj,hogy a felét mi elvisszük. Este sütögetés lesz, el fog fogyni.
-Hányan lesztek,hogy egy fél disznót megennétek? Házibuli lesz?
-Igazából csak apummal csinálunk vacsit. A naggyát én enném meg.
Én nevettem,de ő csak mosolygott,mint aki komoly beismerő vallomást tesz. Nem hiszem el,hogy valaki ennyit eszik. ...
-Mást kérsz még?
-Hát vennék még paradicsomot és paprikát.
-Az a kinti előtérben van,ha gondolod segítek szedni. Ha jól sejtem, egy nagy zacsival szedjek,ne egy kicsi nejlon-táskányit.
-Honnan gondolod?- mosolygott,és tudtam,hogy készíthetem az 5 kilós zacsit.
A bolt rettentően pici,alig lehet elférni. De ahhoz,hogy tudjak neki segíteni,előre kellett mennem a zöldséges állványhoz. A pult előtt elhaladva véletlenül a kezemmel hozzáértem az ő kezéhez.
- Aucs...
-Jajj, ne harizz, csak próbálok sietni.Nem akartam neked menni - most,hogy ott álltam mellette, most tűnt fel,hogy milyen magas. Vagy 1 fejjel nagyobb volt nálam. Majdhogy nem ilyesztő lett volna,ha nem tudnám,hogy milyen jó fej.
-Á, semmi gond. Ez az este egyik mellékterméke.- halványan elmosolyodott,majd elkomorult.
-Na mostmár elmondanád,hogy mit csináltál,ami miatt rohadtul éhesek vagytok a haveroddal és még sérüléseid is vannak?- micit mosolyogva de inkább dühösen kérdeztem.
-ÓÓÓ, hát ha az elmondom,meg kell hogy öljelek- mondta szinte nevetve, bár szemei komolyan rámszegeződtek.
-Akkor ölj meg,de ha nem mondod el,a kíváncsiság fog megölni. - jól láthatóan durcásan elkezdtem a paradicsomokat a zacsba hajigálni.
Igazából nem tudtam mérges lenni,mert ez az ő dolga,hogy mit csinált,de azért szeretem láttatni,hogy haragszom rá,mégha nem is. Ez jó manipuláló eszköz, főleg ha az ember ki akar a másikból húzni avalmit. Síri csöndben visszamentem a pult mögé és csak ennyit kérdeztem kimérten:
-Más valamit adhatok?
-Jajj már,mi ez a rossz kedv korán reggel?! Mosolyogj már,mert különben egész napom azzal fog eltelni,hogy arra gondolok,hogy az egész napod miattam romlott el - ezt egy iszonyúen szexi és igéző nézés követte.Nem tudtam ellenállni, muszály volt mosolyognom.
-Na az ilyet szeretjük.
Kifizette a számlát és éppen készült kifelé. Az ajtóból visszafordult.
-Nem lehet itt kávét venni? Quil barátommal innánk egy kávét.- Quil??? Na várjunk,csak? Ha a haverja Quil ül a motoron,akkor tudom már,miért volt olyan ismerős ez a stílus.Na neeeem, ilyen nincs,hogy pont hozzám jönnek be egy őréjszaka után kávézgatni. Mindenesetre jobb,ha nem fedem fel,hogy tudom hogy ő Jacob Black. Így már érthető a nagy étvágy és a sérülésk...
-De lehet kávézni, de csak ha meghívtok engem is. - mosolyogva öntöttem ki nekik és magamnak a kávét és kisétáltunk a boltból.Szeretek kávézgatni a kevőkkel,főleg ha Jacob az.... Úristen, remélem tényleg ő,mert... aaaa
- Uhh,de jó meleg. Na várjunk....
-Igen,én is pont arra gondoltam,hogy sisakban,nem lehet kávézni,kénytelenek vagytok felfedni magatokat- nagy kacagás közepette levették a sisakot.
Jól gondoltam. Jacob Black ott állt előttem teljes valójában. Leírhatatlan élmény látni a motoros szerkójában a motort támasztva amint szürcsölgeti a kávét. Anniyra emberi, anniyra szexi és mégis anniyra más.
-Hé,hát téged ismerlek, te Jacob vagy,nem?
-Hé, hát te ezt meg honnét tudod?- kaccsintott,majd szürcsölt egyet a kávéjából. - Egyébként meg ne kiabálj,mert nem szerencsés szétkürtölni,jobb ha nem tudja ezt senki.
-És most akkor mi a tervetek mára?
-Hát először is eszünk,majd beszámolunk Embryéknek a ma történtekről, majd alszunk egy hatalmasat.
-És mi történt?
-Csak a szokásos. Szerencsére minden rendben van, de a jó hírt is közölni kell nem csak a rosszat.
-Igaz,és lehet egy személyes kérdésem?Tudom nem rám tartozik,de kíváncsi vagyok. Milyen érzés a olyannak lenni?
-Ugyan már,milyennek?- Teljesen érhetetlen arcott vágott,holott ő is tudta,hogymire gondolok.
-Hát olyannak...olyan -itt suttogóra fogtam - Hát farkasnak!
-Hát tényleg nem rád tartozik,de ez a kávé megér ennyit- kacsintott,majd folytatta - Igazából hasonló érzés,mint amikor álmodsz,és valaki más vagy. Tudod,hogy ki vagy valójában,de tudod,hogy egy másik lény is vagy. Kettős érzés,de nemfeltétlen kell rosszra gondolni. - Quillel összenéztek,és nevettek. - meg persze olyankor állandóan éhes vagy...
Mind a 3an együtt nevettünk,mintha ősidők óta ismernénk egymást. Felhőtlen baráti nevetés volt.
-Meg persze az átalakulás az izgalmas a farkas létben,nem maga a tény,hogy farkasként közlekedsz.
-Ezt nem értem.
- Tudod ez egyfajta orgazmikus érzés. Nem kell szó szerint érteni, csak vmi iszonyúan kellemes. Amikor eldöntöm,hogy farkas leszek,az agyamból egyfajta zsibbadás meg végig az ujjaimba és a lábaimba,majd onnan visszafelé jön a másik érzés,ami hasonló ahhoz,amikor erősen megfogod a saját kezed. érzed a szorítást,de tudod,hogy te uralod. Egy pillanatra azt átérzed,hogy te és csakis te vagy ura a testednek.
-Wáó..uhh...ez elég furcsán hangzik.
-Hát tényleg elég furcsa,de nagyon jó. Mint amikor elzsibbad a lábad,és mikor elkezd "kizsibbadni" rájössz,hogy tudod irányítani a lábad,csak érzel valami mást is. Kb ehhez tudnám hasonlítani.
-Váó, és hogy reagáltál,mikor először felötlött benned,hogy "Úristen farkas vagyok!"
Megitta az utolsó korty kávéját,kidobta az üres poharat. Szépen visszasétált a motorhoz,ráült,bár még nem indította be csak elkezdte a sisakját tisztogatni.
-Nem is tudom. Olyan volt,mintha mindig is tudtam volna hogy ez fog történni. Egyszerűen dejavu érzés volt érezni a bizsergést az ujjaimban. Szerintem már álmomban átváltozhattam párszor,mire ébren is megtörtént.
Feltette a sisákját,és beindította a motort. A motorjának berregő mély hangja kizökkentett a képzeletemből.
-Jajj,hát máris mentek?
-Hát igen,mert marha éhesek vagyunk,meg neked is nyitni kell,már 7 óra 5 perc..késésben vagy ksilány.- mosolygott, rámkacsintott és csettintő hangot adott ki a szájával.
-Hát jólvan, kössz a beszélgetést,jöhettek ám sűrűbben is.
-Holnap is te nyitsz?
-Hát és délutános vagyok, 2re jövök.
-Esetleg elhozzalak munkába?
Hatalmasat mosolyogtam és a házra mutattam a bolttal szemben: Én ott lakom,pont a bolttal szemben, de ari vagy.
-Váó,hát nem jársz messzire dolgozni! Esetleg egy délelőtti motorozás?
-Éppen benne vagyok,de készülj fel,hogy nagyon tudod sikítani ha vélek!
-Ugyan már,nem mondod? Mellettem félsz?
Lehajtotta a bukó plexijét,beindította a motort.Felbőgott a mély,semmihez sem hasonlítható motor hangja.Meghúzta a gázt,a kavicsok csak csikorogtak a kerekek alatt. Elindultak a hátsó kertek felé.
Végignéztem,ahogy a motorok lámpája eltávolodik, majd visszamente a pult mögé,és vártam,hogy jöjjön a többi vevő.


Írta: Batancs Enikő

Köszönöm =) ..

Pusz: Henciii(:♥

Fanfiction!!!

Tudom hogy még van idő az írások beadásával kapcsolatban...
DE.. minden kedves jelentkező írja le nekem az e-mail címét, vagy msn címét hogy pontosan tudjam minden apró cseprő dologról tájékoztatni..
- Akár itt, akár msnen vagy csak simán az e-mailjéről küldjön nekem egy levelet !!!

Nagyon szépen köszönöm..

Képszerkeztők.. jelentkezéseket vároook.. !!!!!! Hajráááááááááá !!!!!!

A " legjobb kép" cím elnyeréséért még nem tudom milyen plusz ajándékok járnak.. akinek van tippje írjon nekem!!!

Puszilok mindenkit: Henciii(:♥

UI: Köszönöm ismét a szavazatokat.. sietek az interjúval.. vagyis igyekszek.. minnél hamarabb megcsinálni ;]Sziasztook!!! :):):):):)