free counters

2010. szeptember 26., vasárnap

Friss

4 megjegyzés

Sziasztok!
Tudom, múlthétre ígértem a frisst, de annyi tanulni valóm volt, hogy nem volt időm befejezni a fejezetet, ráadásul még beteg is vagyok... szóval így nem egyszerű! :S Ha ma estig sikerül befejeznem a fejit, akkor fel is teszem, ha nem akkor pedig csak holnap este!
Puszi nincs, nehogy bacisak legyetek!

Hencii

2010. augusztus 25., szerda

Brilliant Moon 27. fejezet!

8 megjegyzés

Sziasztok! Szép jó reggelt/ délelőttöt kinek mit!:)

Ahogy ígértem hoztam a fejezetet! Ez most egy Jake- Nessie fejezet lett. Bocsánat, ha másra számítottatok, de úgy éreztem ezt kell most megírnom!:) Nagyon szépen köszönöm a megjegyzéseket az előző fejezethez, nagyon jól esett, hogy ennyire örültetek!:)


Akkor lássuk még… mit is akartam… ja igen megvan! Képzeljétek a mai napon 1éves és 1hónapos a blog! Nagy tapsot nektek, hiszen ez nektek is köszönhető!

Lássuk csak, mi van még mára…

Igen, igen megvan!


A mi drága kedves Nymphink szerepjáték estet szervez.

Időpont: Szeptember 1. (szerda) este hét óra (19:00). Nevezhetjük őszköszöntőnek, suliköszöntőnek, vagy nyárbúcsúztatónak, ahogy akarjátok.

Téma: Téma még nincs, a jelentkező karakterek alapján majd lesz valami...legyen meglepetés. :D

Karakterek: Egy biztos, Nessie Henciié, Jake Nymphié. :)

További szereplők:



~ Rosalie - Lilymooo

~ Emmett- Gréti

~ Alice- Wámpírlány

~Bella- Betty




A szerepjáték szabályzatot itt olvashatod!

Jelentkezéseket ide várjuk: twilightfanfiction324@gmail.com (De persze aki szeretne, és kényelmesebb neki az nekem is szólhat!)

Mindenkit sok szeretettel várunk! :)

Na és akkor még pár mondat a fejezetről…

… Szigorúan +18-as!!!!

… Erotikus tartalommal rendelkezik!

… Előre szólok, hogy rövid lett!

… Átvezető fejezet!

… Mást azt hiszem, nem kell mondanom!

Jó olvasást kívánok!

Puszi: Hencii

Brilliant Moon

27. fejezet – A szerelem az egyetlen gyógyír a szívnek

(Renesmee/Nessie szemszöge)

Szörnyű ez az állapot, ami napok óta uralkodik itthon. Fagyos a légkör, mintha a boldogság leghalványabb szikráját is eltűntették volna az életünkből. Anyu szenved, és ez által apu is. Nem bírom így látni őket. Ki kell innen szabadulnom legalább egy kis időre. Meg kell feledkeznem nagyapáról, nem örökre természetesen, csak pár óra ereéig szeretnék kikapcsolni. Ez pedig csak egy módon lehetséges, ha elmegyek innen. És ki máshoz mehetnék, mint az én egyetlen szerelmem?!

„Hogy van?” – kérdeztem gondolatban apától. Mire egy sóhajtást hallottam – „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” – apa újra felsóhajtott - „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!” – üzentem még, majd felkaptam magamra a pulcsim, és már indultam is La Push felé.

Mikor odaértem halvány mosollyal az arcomon kopogtam az ajtón. Nagy csalódottságomra Billy nyitotta ki.

- Oh, szia Nessie – mosolygott kedvesen rám, de láttam a szemében a fájdalmat, hiszen elveszítette a legjobb barátját.

- Szia Billy, Jake itthon van? – kérdeztem.

- Nincs – rázta meg a fejét – járőröznie kell.

- Értem – sóhajtottam fel.

- De szerintem lassan már hazaér – mondta csalódott arcom láttán – addig gyere nyugodtan be.

- Köszönöm – mondtam hálásan és bementem az aprócska házba. Egyszerű volt, de mégis otthonos. Szerettem itt lenni, itt minden olyan más volt.

- Hogy vannak a szüleid? – kérdezte Billy.

- Rosszul, anyu már napok óta fel se kelt az ágyból, apa meg persze vele van. Nekem… nekem… - sóhajtottam fel – ki kellett onnan szabadulnom egy kis időre – sütöttem le a szemeimet.

- Értem – bólintott – Charlie elvesztése mindenkit megrázott.

- És te hogy vagy? – kérdeztem finoman.

- Jól a körülményekhez képest – ejtett egy halvány mosolyt Billy – de ha nem haragszol magadra hagylak, nekem van egy kis dolgom ma.

- Nem, dehogy. Menj csak – vágtam rá azonnal.

- Vigyázz magadra Nessie – mosolygott még rám, majd egyedül maradtam a házban.

Besétáltam Jake szobájába, és lehuppantam az ágyára. Napok óta nem aludtam már, fáradtnak éreztem magam. De tudtam, ha lehunyom, a szemem Charlie nagyapát fogom látni, és azt nem akarom. Most mégis olyan gyengének éreztem magam… eldőltem az ágyon, és hagytam magam zuhanni az ismeretlen fekete sötétségbe.

Egyszer csak két forró kart éreztem a derekam körül, és hogy szorosan magához von szerelemem. Hallottam a szív verését, az egyenletes légzését, és éreztem bőre melegét. Jó érzés volt hozzásimulni, hiányzott ez az érzés ebben a pár napban. Jake szorosan feküdt a hátamhoz bújva, és közben karjaival is átölelte testem, majd egyszer csak puha ajkait éreztem meg a nyakamon. Lágy apró puszikkal hintette be bőrömet, mire egy kicsit morgolódni kezdtem. Olyan jó volt félálomban feküdni kedvesem mellett, erre ő felkelt?

- Nem szép dolog felkelteni… - mondtam kissé durcásan.

- Bocsáss meg, de nem tudtam megállni – hallottan a hangján, hogy mosolyog.

Szembe fordultam Jake-kel.

- Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Nessie éjszaka van – simított végig arcomon, majd a nyakamon, karomon, és megállt a derekamon.

- Hmmm – sóhajtottam fel az érintés nyomán.

- Hmmm – vigyorgott rám, és a nyakamhoz hajolt majd csókolgatni kezdte.

- Szeretlek – motyogtam, és a lábammal is átöleltem Jake derekát még közelebb vonva magamhoz.

- Mit szeretnél? – kérdezte nevetve.

- Téged – suttogtam, és hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam.

- Akkor jó – mondta halkan és kényeztetni kezdte testem. Levette a fölsőmet, és a nadrágomat így egy szál fehérneműben feküdtem mellette. Szerelmem hátát kezdtem simogatni, de ő elkapta a kezem és csuklómnál fogva a fejem fölé szorította. Fölém térdelt pár percig csak nézte testem, majd szabad kezével lassan végig simított rajtam.

- Gyönyörű vagy – suttogta halkan, és láttam szemeiben a vágyat irántam. Forgatni kezdtem a csuklóm kezében jelezve, hogy engedjen el, de ő nem engedelmeskedett, közelebb hajolt hozzám finom, lágy csókot hintett ajkaimra, majd kulcscsontom kezdte csókolgatni, belőlem pedig egyre hangosabb nyögések, és sóhajok törtek fel. Jake egyre lejjebb és lejjebb kezdte csókolni testem én pedig alig bírtam magammal. Azt éreztem, hogy nyomban felégek ebben az édes kényeztetésben. Lángolt a vérem és még többet akartam. Őt akartam. Fészkelődni kezdtem, hogy most már igazán elengedhetné a kezeimet.

- Ne legyél türelmetlen – mondta vigyorogva, és kezével a combom belső felét kezdte simogatni, mire én reflexszerűen még jobban szétnyitottam a lábaim.

- Jake, ne kínozz, kérlek – nyögtem.

- Úgy érzed kínozlak? – kérdezte.

. Én is viszonozni szeretném az érintéseid – mondtam kicsit elpirulva, mire szerelmem elmosolyodott, és a fülemhez hajolt.

- Nekem az is elég, hogy látom, te mennyire élvezed, hogy mit tudok kiváltani belőled egy érintésemmel – suttogta.

- De én azt akarom, hogy te is érezd ezt…

- Nessie – szólt rám – érzem, és élvezem.

Én pedig nem kívántam tovább vitatkozni elengedtem magam, engedtem, hogy kényeztesse testem. Ám amikor combjaim közé furakodott, és megéreztem férfiasságát nekem se kellett több. Azonnal akartam őt mindenestül. Megszabadítottam mindkettőnket a felesleges ruhadaraboktól, és hagytam, hogy testünk egyé váljon.

Kimerülve, pihegve, de boldogan bújtam Jake mellkasára.

- Szeretlek – pusziltam meg Jake forró bőrét.

- Én is téged – kezdte el simogatni fedetlen hátam.

Hamar elnyomott az álom. Álmomban a Cullen házban voltunk, és két kicsi gyereket tartottam a karjaimban. Egy kisfiút és egy kislányt. Gyönyörűek voltak mindketten. Szerelmem is mellettem volt és boldogok voltunk.

Reggel a Nap sugarai keltettek, ahogy a meleg fény a bőröm cirógatja. Mocorogni kezdtem, mert épp a szemembe sütött a nap. Mikor kinyitottam szemeim két gyönyörű barna szempárral találkoztam, aki megbabonázva figyelt engem.

- Ilyen rémesen festek? – kérdeztem mosolyogva, és közelebb hajoltam hozzá egy jó reggelt csókért.

- Nem – rázta meg a fejét – gyönyörű vagy, szó szerint ragyogsz – nézett végig rajtam, és valóban a bőröm halványan csillogott. Nem olyan erősen, mint a vámpírok bőre, de azért az én is csillogtam.

- Ez olyan érdekes – ráncoltam a homlokom – nem mindig szoktam így fényleni… csak akkor amikor boldog vagyok…

- Boldog vagy? – kérdezte miközben kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Melletted ki ne lenne boldog szerelmem? – kérdeztem mosolyogva, és egy újabb lágy, finom csókot loptam.

2010. augusztus 3., kedd

Brillaint Moon 26. fejezet

8 megjegyzés

Sziasztok!

Igen, visszatértem a mai nap alkalmából. Nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb, de még biztos, hogy hozok fejezeteket, ha ilyen rövid röpke pár perceseket is, de tuti jönni fogok!

Hogy miért pont ma hoztam egy fejezetet, amikor lezártam már a blogot? Egy személynek köszönjétek!:) Az én drága Krisztumnak akinek történetesen ma van a születésnapja, és én ezzel a fejezettel szeretném a mai napon megajándékozni őt!

Köszönöm Neked, hogy mindig számíthatok Rád, és mindig meghallgatsz bármiről is legyen szó! Nagyon boldog születésnapot Neked!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi: Hencii

UI: A fejezet tartalma is neked szól, ugyanis tudom, hogy imádod az ilyen részeket! Éljen a mi mocskos fantáziánk! :D


Brilliant Moon

26. fejezet- Elterelő hadművelet: éljen az édes játékszer!

(Edward szemszög)

Elveszíteni egy tárgyat az életünkben semmi. Bármennyire is fontos lehetett számokra is az a tárgy, mégsem érhet fel azzal az érzelmi traumával, mint amikor egy szerettünket veszítjük el. Én is átéltem ezt, nehezen de átvészeltem, hiszen itt volt Esme, ki anyám helyett anyám volt és Carlisle, ki a világ legcsodálatosabb pótapjának bizonyult. Örök hálával tartozok feléjük, és a testvéreim felé. Boldognak kéne lennem, hogy egy szerető családban élhetek, most mégis kedvesemmel fekszek a közös hálószobánkban, és próbálom csitítani a sírását. Szenved az, kinek mindig mosolyognia kéne. Boldogságot ígértem neki, de ezen a fájdalom nem lehet segíteni.

- Edward – nyögi rekedtes hangon Bella.

- Ssshh, itt vagyok szerelmem – simítom meg hátát, Ő belekapaszkodik ingembe és újra érzem mellkasomon láthatatlan könnyeit.

„Hogy van?” – kérdi a fejemben egy hang. Renesmee hangja. Felsóhajtok. „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” Újra felsóhajtok. „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!”

Karjaimmal szorosabban körbeölelem Bellát.

- Nincs semmi baj – súgom a fülébe, és hajába temetem az arcom.

- Mindent Neki köszönhettem, ha apa nincs, téged se ismerlek meg – motyogja kedvesem – szerettem őt!

- Most is figyel, és vigyáz Rád! – simítok végig hibátlan arcán.

- Miattam történt, én vagyok a hibás – motyogja szerelmem.

- Hogy mi? Miért lennél te a hibás? Ne mondj butaságokat Bella. Erről nem Te tehettél, kedvesem – mégis hogy gondolhatja, hogy az édesapja miatta halt meg. Badarság.

- Edward – nyögi elhaló hangon, és még közelebb húzódik hozzám.

- Ssshh, kedvesem minden rendbe jön - ölelem át szorosan. Most már nem tudok kárt tenni benne, már nem törékeny emberi lény.

Napokig feküdtünk már mozdulatlanul Bellával. Nem akart kikelni az ágyból, én pedig nem akartam őt semmire se kényszeríteni. A gondolataimba merülve tartottam kedvesem, amikor ő váratlanul, és követelődzőn megcsókolt.

- Khm… Bella – nyögtem a csók után. Nem biztos, hogy ezt most kellene. Nem akarom évszázadokig a bátyáim csípős megjegyzéseit hallgatni.

- Edward, kérlek – meggyötört tekintetét rám emelte – szükségem van rád, kérlek! – én pedig nem tudtam neki ellenállni. Éhesen ittam a csókjait, miközben ő az ingem gombjaival küszködött. A hátára fordítottam szerelmem, és lehúztam róla a felsőjét, majd a kulcscsontját kezdtem csókokkal ellepni. Bella körül ölelte csípőm lábaival, és még közelebb vont magához, hogy az ölünk összeérjen.

- Szeretlek – suttogta, én pedig a kezeimmel is kényeztetni kezdtem a felsőtestét mely hatására szerelmemből halk sóhajok törtek elő. Egy pillanatra felemeltem a fejem, hogy kedvesem vágytól izzó szemeibe nézhessek, majd megcsókoltam mézédes ajkait. Nem akartam tőle elválni soha. Örökre a karjaimba akartam tartani, és szeretni. Bella kezei a hátamon kalandoztak, és az én testem is össze-összerándult egy-egy érintésre. Tudta mik a gyengéim. Kedvesem az ágyékomnak dörzsölte csípőjét, jelezve, hogy mit szeretne.

- Várj még – suttogtam a fülébe, és a kezem Bella legérzékenyebb pontjára vándorolt – meg szeretnék neked mindent adni, azt szeretném, hogyha sokáig élvezhetnéd – majd újra megcsókoltam szerelmem, és míg egyik kezemmel kényeztettem nőiességét, a másikkal fölé támaszkodtam.

- Edward… - nyöszörgött alattam Bella, csókolgatni kezdtem a nyakát és egyre lassabban felfelé haladva elértem az ajkait, pont abban a pillanatban, amikor szerelmem teste ívbefeszült és szemei felragyogtak a gyönyörtől. Karjait nyakam köré fonta és a lehető legközelebb húzta az egész testem, majd úgy csókolt meg. Vadul, szenvedélyesen, sürgetően.

- Akarlak, mindenestül – mondta mohón, ellenkezést nem tűrve. Nekem se kellett több pillanatok alatt megszabadítottam magam, és őt is a felesleges ruhaneműktől, és hagytam, hogy testünk egybeolvadjon. Érezni őt minden porcikámban a világ legjobb, legcsodálatosabb dolga. Éreztem, hogy a testem ellazul és mindenem átjárja a már jól ismert mindent elsöprő gyönyör. Pár pillanat múlva Bella is pihegve omlott a karjaiba, én pedig készségesen öleltem át.

- Szeretlek – simítottam végig szerelmem hátán.

- Én is – motyogta a vállamba – azt hiszem, veszek egy hideg zuhanyt, velem tartasz?

Hogy lehetne ennek nemet mondani?

- Persze, hogy veled tartok – nyomtam egy lágycsókot a homlokára.

Bella kikelt az ágyból, én pedig követtem őt a fürdőszobába. Szerelmem megnyitotta a zuhanyt és beállt alá, nekem pedig a látványtól elakadt a lélegzetem. Akárhányszor megpillantom ezt a tökéletes testet valami földöntúli érzés kerít a hatalmába. Megbabonáz, elvarázsol.

- Nem csatlakozol? – kérdezte Bella.

Nem tudtam mozdulni, úgy éreztem mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna. Szerelmem egy halvány mosolyt villantott rám, mire a lábaim önálló életre keltek és kedvesem mögé álltam a zuhanyba. Átkaroltam a csípőjét még közelebb vonva magamhoz, és belecsókoltam a nyakába.

- Azt hiszem, tartozok még valamivel – fordult meg és mosolygott gonoszan rám.

- Oh… mégis mivel? – húztam fel a szemöldököm. Mire készül?

Nem válaszolt a kérdésemre csak simogatni, és csókolni kezdte a testem a zuhany alatt. A testéből áradó édes illat elkábította az érzékszerveim, így átadtam magam a kényeztetésnek. Ám amikor Bella a férfiasságomra tette kicsi kezét egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam szerelmem, két karját a csuklójánál fogva a feje fölé támasztva.

- Veszélyes vizeken evezel kedvesem – búgtam a fülébe.

- Szeretem a veszélyt – vágott vissza.

- Bella nem szeretnék benned kárt tenni… és nem tudom… hogy ha te… - hajtottam le a fejem, mire szerelmem két keze közé fogva felemelte, így késztetve, hogy a szemébe nézzek.

- Edward. Jelen pillanatban még mindig én vagyok az erősebb nálad. Nem tudsz már kárt tenni bennem, érted? Kérlek, engedd, hogy én is azt tegyem, amit szeretnék… - kérlelt.

- Én nem szeretnék… a… - megköszörültem a torkom, de mire feleszméltem a számon már Bella édes ajkait éreztem.

- Csak engedd át magad nekem, ígérem, mindent úgy teszek majd, ahogy szeretnéd – súgta a fülembe, én pedig engedelmeskedtem neki. Először lassan, már fájó, kínzó lassúsággal csókolta végig a felsőtestem majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Engem mindenhol átjárt a kellemes melegség, és amikor már éreztem a beteljesülés utolsó fokát Bella abbahagyta, amit csinált-, amit én egy nem tetsző morgással jutalmaztam, de ő csak fejcsóválva rám mosolygott – karjaival átölelte a nyakam lábaival pedig a derekam és így folytattuk tovább az édes szeretkezést.

Mikor már mindketten Bellával elég tiszták, és boldogak voltunk kiléptünk a zuhany alól, felöltöztünk és végre valahára kedvesem úgy döntött, hogy ideje lenne elmennünk, vadászni. A nappalin keresztül mentünk lefelé, ahol Jazz, Emmett és Rosalie ült.

- Legközelebb lehetnétek halkabbak is, kezd tőletek megfájdulni az ember feje! – kacagott Emmett, mire Rosie jó fejbe vágta, mi pedig az erdő felé közeledtünk Angyalommal.

Settenkedés

0 megjegyzés

Ma este meglepetés!

Puszi: Hencii

2010. június 25., péntek

Kérdések- és válaszok amikre vártatok

2 megjegyzés

Sziasztok!

Kérdések- és válaszok, amikre vártatok.

Először is. Köszönöm a megjegyzéseket, a chates üzeneteket, a rengeteg e-mailt és az msn-es üzeneteket!

Sokan írtátok nekem, hogy mi lett azzal az ígéretemmel, hogy én örökre Veletek leszek?! Az ígéretem nem szegtem meg. Tudjátok, mindent Értetek teszek(most is). Nem akarlak Titeket becsapni. Én mostanában nem tudtam írni, de Ti vártátok. Minden este lelkiismeret furdalás mellett aludtam el, mert még mindig nem hoztam fejezeteket Nektek! Tudtam/és tudom, hogy szerettek én is Titeket, mindennél jobban. Ezért hagytam/hagyom egy kicsit az írást. Ahogy Biuus írta Nektek… hiába küzdök ellene nem fog menni. Beismerem, hogy igaza van. Hiába próbálom hagyni a történeteket, nem gondolni rá. Ez nem megy. Tényleg hatalmas szerepet tölt be az írás az életemben és ezt nem lehet csak úgy félre tenni.

Aby azt mondta, lehet csak az a baj, hogy már túl sok ötletem van… ez így is van! Rengeteg ötletem van, hogy mit, hogyan kellene megírnom. De amikor megnyitom a Word-öt elkezdenék írni, nem megy. Mintha egy szempillantás alatt kitöröltek volna belőlem valamit… az ötleteim. Éjszaka a laptoppal az ölembe ülök pár napja már és írok. Azt érzem megszűnt a nyomás rajtam, és könnyebben megy a gépelés. Tudom, ez helytelen, de nem tudok mit tenni.

Mano*- hogy válaszoljak a kedves kérdésedre, hogy félek- e törölni a blogot. Igen, bevallom, hogy félek. Túl nagy törés lenne az nekem. Viszont, ha nem lennének Kedves Olvasóim/Barátaim már rég töröltem volna.

Egyelőre nem törlöm ki a blogokat. De mondom csak egyelőre. Még nem tudom, mi lesz a későbbiekben. Helyre kell hoznom az életem. És ebben megint az írás segíthet és segít is. Nem tudom, fel fogom-e tenni az agyszüleményeim. Ez még kérdéses. Mindenesetre Köszönök Nektek Mindent! Örökre a szívembe zártalak Titeket!

Esme, Neked is tartozok még egy válasszal: Mindig itt leszek Veletek! Lehet, hogy nem írok már bejegyzéseket, vagy olyan sűrűn a chat-be de Mindig gondolni fogok Rátok és amilyen gyakran tudok, jövök Hozzátok!

Millió és még annál is több köszönet, hála Drága Olvasóim: Hencii

2010. június 16., szerda

Vége

7 megjegyzés

Sziasztok!

Sokáig gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes döntés, és végül ez mellett döntöttem. Még mindig imádom a Twilight Saga világát, és öröké hálás leszek Meyer-nek, hogy megírta ezeket a csodás könyveket, de én nem vagyok képes tovább írni. Szeretek olvasni, de az írás már nem tölt el akkora boldogsággal. Nem tudom mi ütött belém, én se értem magam… Sajnálom, ezt az egészet… Talán majd egyszer újra találkozunk Kedves Olvasóim! A történeteim és a blogjaim pár nap múlva törlöm.

Ég Veletek: Hencii

2010. június 3., csütörtök

Élet jel

2 megjegyzés

Sziasztok!

Sajnálom, hogy a napokban eltűntem, és friss sincs még mindig. De most nehéz a helyzet körülöttem, nagy a nyomás rajtam és a fejem se tudom merre hagytam. Jelenleg a Gwathel és az Álomrnegeteg fejiken dolgozok, tudom ,hogy nem ez a kedvenc töritek de a csajok várják már a Gwathel-t és a pályázatra be kell adnom az Álomrengeteg-et. Amint tudom összekapom magam és hozom a többi töriből is az új fejezeteket!
A jövőhetem húzós lesz, pénteken ballagok:S Szóval nem nagyon leszek gépközelben, ha minden igaz akkor pedig jöv. hét szombaton újra megyek Siófokra vissza! Szorítsatok, hogy összejöjjön mert ha sikerül én is jobb kedvel kezdek el írni! :D
2 hét múlva tuti, hogy már hozok BM fejit!
Millió puszi addig is: Hencii

2010. május 25., kedd

Megjegyzés

3 megjegyzés

Szerepjáték

Néhány hozzáfűzni valóm a pénteki játékról. Nem szokásom nagyon kritizálni valamit, max 1- 2 embernek elmondom az ilyenekről a véleményem, de általában inkább elfojtom, amit gondolok. Ilyenkor jobbnak látom nem felhúzni magam rajta… Az senkinek se lenne jó, azt hiszem. A napokban újra folynak az események az életemben jó és rossz egyaránt és lehet, hogy most ez a játék is azért érintett ennyire mélyen.

Azért szerveztem meg ezt az egészet, mert Ti kértétek, kérdeztétek, hogy mikor lesz újra. Jelentkeztetek is páran, amit köszönök, tudom, hogy az olvasóim számának csökkenésének egyedül én vagyok a hibása, mert én nem hozok nektek fejezetek… sajnálom, de nem fogok magyarázkodni ez miért van!

Visszatérve a játékra, nekem volt már egy előérzetem, ami azt súgta, hogy ez most nem lesz, az a megszokott vidám pörgős játék. És ez egy részben bejött. Nem jött el mindenki, aki ígérte.

Melinda! Nem haragszok, nem sértődök meg… csak rosszul esett:(( Nem baj, hiszen nem Te tehetsz róla, hogy ez most így alakult.

Wedó! Ezt már megbeszéltük… és itt is kérlek, hogy ne legyél mérges magadra! Nem dőlt össze a világ!;):D

Mindenkinek köszönöm a részvételt, azért szép estét sikerült összehoznunk!

Külön köszönet: Wadgesztenye és mano* ÉLMÉNY volt veletek!:D(N)

És persze köszönöm Nymphi-nek! Nem tudom mi lett volna velem nélküled! Ismét megmentettél!:D

Még 1x köszönöm szépen a részvételt mindenkinek!

A szerepjátékot összevágva nem teszem fel, és senkinek nem is küldöm el. Ne kérjétek! Több szerepestet egy darabig nem fogok rendezni! Köszönöm, de én nem szeretnék még ez végett is esténként kikészülni!

UI: Bettynél szerepjáték lesz!

Puszi: Hencii

2010. május 20., csütörtök

Ne felejtsétek el!

1 megjegyzés

Sziasztok! :)

Ne felejtsétek el, hogy holnap 19:30-kor szerepjáték!
Mindenkit sok sok szeretettel várok! :)

Hencii

2010. május 15., szombat

Boldog Névnapot!

1 megjegyzés

Boldog Névnapot Nymphi! :)

Nagyon sok idézetet végig olvastam, de kevés tetszett (azokat megmutatom) egyik se fejezte ki igazán azt, amit érzek. Nagyon- nagyon sokat köszönhetek neked, és sohase fogom tudni eléggé megköszönni mindezt az én „Jacobomnak.” Áldom azt a novemberi napot, és azt az elvetemült ötletem, hogy szerepjátékot szervezzek és veled elkezdtem beszélgetni MSN-en. Nem gondoltam volna akkor még, hogy majd egyszer Te is egy biztos pont leszel számomra az életben. Az én biztos pontom vagy, mert tudom, hogy Te bármikor meghallgatsz, elsírhatok neked bármit és Te fel tudsz vidítani. A mi Jake-ünk és Nessie-ink oly’ annyira összehangolódott már, mintha csak levegőt vennék. Valamennyire sikerült már kiismerjelek, ha még csak így neten keresztül is, de Te nekem nagyon sokat jelentesz. Amikor ezt írtam belegondoltam abba, mi lenne, ha Te és a szerepjátékaink nem lennének. Ez a hét kínszenvedés volt számomra, hiszen este nem volt ott az az álomvilág, nem tudtam jót aludni.. Most értettem meg igazán, hogy ez már az életem része, és oly annyira fontos, mint az oxigén. Köszönöm, tényleg nagyon Köszönöm, hogy elfogadsz és játszol velem… remélem ez ma este sikerülni fog! Boldog Névnapot!

A harag és a boldogság úgy váltakozott, mint a hullámvasúton a fenn és a lenn. (Nymphi)

Ezt leginkább azért, mert most én így érzem magam :S:D

A véletlenek olykor nagyon meglepő játékot tudnak játszani az emberrel.(Nymphi)

Ez mert teljesen igaz :)

Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével.

(Robert Anthony Salvatore)

A legfőbb kincs nem az arany vagy az ékszer, nem is a műkincs. Sosem birtokolhatod azt, ami bent a szívedben nincs. A földi javak bizony mulandók, és idővel mind eltűnnek. Ám az igaz, hű barátságok soha, soha meg nem szűnnek.

(Csingiling és az elveszett kin c. film)

Boldog Névnapot!

Hencii

UI: A fejzet, és a SzerepJáték még mindig kint van...;)

2010. május 11., kedd

Haliho:)

15 megjegyzés

Sziasztok!

Én már megint valamit tervezek:$.. Egyszerűen nem tudok egyhelyben megmaradni, ismertek!:D

Szóval, mivel páran már kérdezték és rám is rám férne már egy ... (találjátok ki hogy mi...)

Na, jó segítek egy kicsit:

- MSN-en szoktuk rendezni (általában)

- Jeleket KELL használni!(ezért harapok, ha nem tartja valaki be)

- És valakinek a bőrébe bújunk!

Na, kitaláltátok??? Ha nem, akkor segítek egy kicsit: SzerepjátékEst :):):)

- A témát még nem tudom:S Azt majd megmondom:D

- Időpont: 2010.05.21. 19:30 - tól

- Helyszín: msn(aki játszani szeretne és még nem vett fel, az kérem tegye meg! : hencii.twilgiht@hotmail.com - nem most nem írtam el, még akkor gépeltem el amikor csináltam...:D)

- Jelentkezés: Itt komiban, vagy msn-en szólj rám(henike99@hotmail.com- ezt használom rendszeresen) Illetve dobj meg egy üzivel (szantoheni@gmail.com- ezt nézem naponta)

- Szereplők! A szereplők lehetnek farkasok és vámpírok is egyaránt! :)

- "Szereposztás": Az kapja meg hamarabb a karaktert, aki előbb szól! Sajnálom de ez így érvényes!

Foglalt karakterek:

- Jake(Nymphi)


- Nessie/Renesmee(Hencii)

- Bella(Krisztu)

- Edward(Wedó)

- Alice(Vampire Nori)

- Esme(Melinda)

- Rosalie(Luca)

- Embry(Crazyy)

- Leah(mano*)

Kérek mindenkit, hogy olvassa el és rögzítse is a szabályokat:

Szabályok a szerepjátékhoz:
Mindenekelőtt fontos, hogy megismerjük a jeleket, amik a netes szerepjátékhoz kellenek!

ha valaki csinál valamit, akkor: *a cselekvés* TEHÁT pl. Én vagyok a fogó! *mondta*
Neveket nem kell írni, mivel 1. ki lesz írva MSN-en, 2. úgyis tudjuk ki kicsoda. DE ehhez az kell, hogy LEGYEN kiírva MSN-en a név.

ha valaki gondol valamit, akkor AZT CSAK EDWARD hallja, senki más. Viszont Edwardnak hallania kell a gondolatokat, ezért használjuk a következő jelet: ~Amire gondol a szereplő~ (ez a kis hullámvonal a shift+1-gyel hozható be) TEHÁT pl. ~De hülye ez a lány~ *gondolta* (de a gondoltát oda sem kell írni)

ha valaki NEM a játékohoz szól hozzá, akkor annak két jelölése lehetséges: vagy /amit írsz/ vagy (amit írsz), TEHÁT (Ki kell mennem, mindjárt jövök) vagy /1 pillanat/

A szerepjátéknak nem az a lényege, hogy gyorsan összehozzunk valami történetet, hanem az, hogy meghallgassuk, hogy a szereplők mit csinálnak, tesznek és így alakul a történet. Éppen ezért 2 dolog lehetséges. Vagy figyeljük ki mit ír és annak válaszolunk, aki szólt hozzánk és NEM szólunk bele más beszélgetésébe, vagy sorrendet állítunk össze. A hivatalos szerepjátékban un. körök vannak, de itt elég a sorrend.
Ezt azért írom, mert a múltkorinál elég fura volt, amikor egyszerre három beszélgetést folytattam.
Persze nem fontos, hogy egyszerre 1 beszélgetés folyjon, de arra figyeljünk, hogy nem szólunk bele egy olyan beszélgetésbe, ha NEM VAGYUNK OTT.

Fontos az is, hogy (mivel múltkoz is úgy játszottunk, ezért) E/3-ban írjunk. Tehát NEM
Edward, szeretlek téged *mondtam*, hanem *mondta*

Ne hagyatkozzunk feltétlenül a párbeszédre. Néha sokkal jobban halad a történet, ha kifejtjük ki mit csinál. Gondoljatok bele, mennyivel más, hogy

Siess, mert utolérnek minket! * kiáltotta, miközben az üldözőik haragos moraja hallatszott a hátuk mögül*

mint az, hogy

Siess, mert utolérnek minket! *kiáltotta*

És még valami. Valaki lassabban, valaki gyorsabban gépel. Ne siettessük egymást! Az MSN alján látszik, hogy KI gépel, így ne szóljunk a másiknak, csak akkor ha nem ír.

Mindezt nem azért hoztam össze, mert akadékoskodni akarok, hanem azért, mert így sokkal élvezetesebb lesz a játék, mint akkor, ha anarchia lesz és mindenki mindenkivel beszélget. Tehát, amik a múltkori játékban nem voltak "szabályszerűek".

Az első és legfontosabb: CSAK Edward hallja a gondolatokat. Használjátok őket, mert hasznosak tudnak lenni, és Edwardnak is könnyebb, ha nem ő találja ki, mit gondolunk. :D
Ne beszélgessünk egyszerre 2 helyen. Olyanra még a vámpírok sem képesek. Oké, hogy hallják egymást, de ők sem olyan bunkók, hogy beleszólnak mások beszélgetésébe. Ami belekerül a chatbe, az CSAK megtörtént, nem biztos, h TE is a tanúja voltál, ezért kellenek a cselekvés leírásai.
És tartsuk be a szereplőink tulajdonságait. Oké, hogy a farkasok és a vámpírok nem igazán bírják egymást, de ettől függetlenül nem kell rögtön egymásnak ugrani, főleg mivel Jake már Nessie pasija! :P Na jó, ez gonosz dolog volt.
Ja igen! És ne zárjunk ki senkit, mert a múltkor kicsit Jane szerepe eltörpült, pedig tul.képpen az ő szerepe elég fontos lett volna!

Asszem ennyi és higgyétek el, a ti szórakozásotok miatt szedtem ezeket össze.
Nem tudom, ki mennyit szerepjátékozott már, épp ezért nem akarok senkit sem megbántani!
Köszönöm, hogy elolvastátok és előre is köszi, hogy az alapvető szabályokat betartjátok!

Köszönöm a szabályzatozt Nymphinek! Várom a jelentkezőket!

(A fejezet pedig ez alatt olvasható!;))

Hencii

2010. május 10., hétfő

Brilliant Moon 25. fejezet 2. rész!

5 megjegyzés

Sziasztok!

Remélem tetszeni fog az, amit mondok :) Kész van a 2. része a fejezetnek! Sajnálom, hogy még csak most:S Ugyanaz ami az első rész, csak Edward szemszögéből. Nagyon jól esett most Vele azonosulni, mindig is szerettem a karaktarét :) És sokkal jobban érzem most magam, így írás után.

Másrészt! Köszönöm a kedves szavakat, a törődést! Mérhetetlen boldogság áraszt el! Miért? Mert tudom, hogy itt vagytok nekem, Ti az én Hű Olvasóim! Köszönöm, nagyon Köszönöm! Jó érzés egy nyomasztó nap után felnézni az oldalra és látni, hogy Ti akkor is mellettem álltok, ha nincs friss. Többet kapok Tőletek, mint amennyit megérdemlek!


Na, de jó olvasását! Puszi: Hencii








Brilliant Moon 25. fejezet

A sors fintora – avagy mikor lesz ennek már vége?

(Edward szemszöge)

Édesen szuszogva fekszik a mellkasomon a világ legszebb felesége. Gondolatait nem ismerem, de testtartása és lélegzetvételei elárulják. Elárulják, hogy biztonságban érzi magát, hogy tudatában van annak, hogy most már talán minden a helyére jön. Mélyen magamba szívtam édes, erős illatát, és hagytam, hogy aromája betöltse tüdőm minden egyes négyzetmilliméterét. „Szeretlek” – kavargott fejemben ez az egyszerű, de óriási hatalommal bíró szó. Kezembe vettem Bella egy hajtincsét, ujjamra csavargattam, játszadoztam vele, és belegondoltam milyen volt az első találkozásunk. Bellül megborzongtam. Majdnem bántottad te szerencsétlen – szidtam magam elmémben. A vérének édeskés íze nem érhet fel a szívének szépségével. Nem. Nincs még egy ilyen ember a földön, Ő maga is egy csoda. Agytekervényeinek sajátossága, hogy pont kitől félnie kéne, az lett élete szerelme. Sokszor, milliószor feltettem már magamban azt az egyszerű kérdést: Miért? Miért pont engem? Miért pont azon a napon? Miért kaptam én meg ezt az Angyalt? Annyi mindent tettem törékeny lelkével, hogy menekülnie kéne tőlem, utálnia. De Ő mégis a szerelmemre vágyik, arra hogy örökre a karjaimba zárjam, és szeressem. Bella teste megrázkódott karjaimba és én aggódó tekintetem hibátlan arcára emeltem.

- Bella, minden rendben? – kérdeztem selymes vámpírhangon, tudtam ettől eláll a lélegzete.

- Persze, minden a legnagyobb rendben –mosolygott kedvesem– Végre újra egész a család.

- Igen, ez valóban így van – helyeseltem, és testünk szorosan egymáshoz simulva ringatni kezdtem az ágyon.

Szerelmem mellkasomra hajtotta fejét, én pedig arcom barna hajába rejtettem. Nem kellettek szavak. Tökéletesen megértettük a másikat hangok nélkül. A családunk újra folytathatja békés életét. Család. Soha se gondoltam volna, hogy egyszer nekem ilyen szerető családom lesz. Hogy lesz egy szerető, gondoskodó „anyám”, hogy egy bölcs, kiegyensúlyozott „apám”, egy mindig pöffeszkedő „nővérem” és hozzá csatlakozik majd egy medve „bátyó” is. Nem is beszélve az örökké mozgó koboldról, kinek annyi mindent köszönhetek, míg nem találtam rá Bellára Alice volt az, aki mindig mindenben mellettem állt, és persze nem feledkezhetek meg Jasperről sem, aki egyre jobban tudja viselni ezt az életformát, és miért? Mert Alice mellette van. Mert ki tart a szerelme mellett. Mikre képes ez az érzés, megváltoztatja a benned lakozó kislényt. Képes a fellegekbe felemelni, de képes a lelkedet üvegszilánkokra törni. Én is összetörtem egyszer egy porcelán lelket, nem lett volna szabad.

Szemeim elsötétültek az emlék hatására. Hazudtam annak, kinek szerelmet ígértem. Ostoba voltam most már belátom. Az idő hatalmas szárnyakon repült körülöttünk, én pedig könnyedén lebegtem utána a szél hűvös fuvallatán.

- Mit szeretnél ma csinálni? – kérdeztem Bellát, és végig simítottam oldalán.

- Hát – fordult felém – lenne pár ötletem – nyalta meg először a felső majd az alsó ajkát, tudta hogy ezzel az őrületbe tud kergetni. Vámpír és férfi hormonjaim egyaránt beindultak. Bella jobb kezét a mellkasomra tette, és eldöntött az ágyon én pedig a kedvenc féloldalas mosolyom-vettem elő. Meg akartam csókolna, a puha meleg ajkait az enyémeken érezni. Elkezdtem felé közeledni, de Ő egy váratlan pillanatban kitért előlem.

- Most meg mi van? – kérdeztem, ugyanis Bella hangos nevetésbe tőrt ki. Kedvesem csak megrázta a fejét, és ajkaival az enyémek felé kezdett közeledni. Ha játék, akkor legyen játék! Elhúzódtam Bellától, és a féloldalas mosolyom-öltöttem arcomra. Tudtam, hogy ezzel az őrületbe fogom taszítani.

- Edward – nyögte nevem vágytól elhaló hangon.

- Valami problémája van a kisasszonynak? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nem, nincs semmi probléma – mászott ki ölemből kedvesem, és ült le mellém az ágyra.

Felültem én is, meg akartam érinteni Bellát, vágytam rá, kívántam őt. Olyan közel volt, de mégis oly távol. Kezemmel az arca felé közeledtem. „Mit csinálsz te őrült?” – sopánkodtam magamban. Kezem-leejtettem testem mellé.

- Bella – kezdem volna bele a magyarázkodásba, de Bella leintett, hangosan kifújta a levegőt és ajkaim után kapott. Még közelebb vontam felhevült testét az enyémhez, érezni akartam minden egyes mozzanatát. Kezével beletúrt édes hajamba, én pedig a heves csókcsata közben ujjammal arcát simogattam. Ismét eldőltünk az ágyon, feleségem fölém kerekedett és észveszejtő lassúsággal csókolgatni kezdett. Ingem gombjait szépen, lassan gombolta ki, majd az ágy mellé a földre hajította. Jobb kezével végigsimított mellkasomon, mire egy morgás tört ki mellkasomból. Akarlak- akartam mondani, de egy hang se jött ki torkomon. Bella újból hevesen csókolni kezdett és hol ő- hol én halkan belenyögtünk szenvedélyes csókjainkba. Kedvesem jobb lábát átdobta csípőmön, és én hanyatt fekve élveztem a kényeztetést, csókjai úgy hullottak mellkasomra, mint az eső az udvarra. Megragadtam kétoldalt Bella csípőjét, mire Ő ringatni kezdte azt. Szégyenkezve is- és nem is, de tudomásul vettem hogy férfiasságom is egyre jobban szeretné az övének tudni kedvesem. Nem tudtam tovább várni, megőrjített. Megfogtam felsőjét, és letéptem róla.

- Így jobban tetszel – mondtam, és felültem Vele az ölembe majd gyönyörű felsőtestét kezdtem csókolgatni mire a második legkedvesebb hang dalolt füleimnek- ugyanis az első Bella szívverése volt- szerelmem szájából egyre hangosabb nyögések törtek elő.

- Miért kínzol? – kérdezte elsötétült tekintettel.

- Te is ezt tetted velem – válaszoltam, és ujjam Bella legérzékenyebb pontjára helyeztem, mire Ő halkan felsikkantottam. Testestül- lelkestül az enyémnek akartam tudni ezt az Angyalt. Láttam, hallottam, hogy feleségem letépi nadrágom, de egy másik hang is motoszkálni kezdett elmémben. „Edward! Bella most jujj nektek, jön Emmett a bohókás mackó!”

Felmorogtam. Minek kell bátyámnak mindent elrontania? Szerelmem arcára kétségbeesés ült ki, meg akartam nyugtatni, hogy Ő mindent jól csinált, de erre most nem volt lehetőség.

- Ssh – súgtam, és magunkra rántottam az aranyszínű takarót.

Az ajtó kinyílt, és Emmett kukucskált be rajta.

- Hiába, nem veszem be, hogy alszotok – mondta nevetve.

- Emmett tűnj el innen! – morgott rá Bella, és láttam, rajta hogy megértette reakciómat.

- Mi a baj Bella, csak nem zavartalak meg a játékban? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Menj már! – morgott megint kedvesem.

- Biztos nem maradhatok? – kérdezte ártatlan arckifejezéssel Emmett.

- Biztos – vágtuk rá azonnal- egyszerre szerelmemmel.

- Hát jó… - hajtotta le Em a fejét és becsukta maga után az ajtót.

- Végre! – örvendezett.

- Talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom.. – húztam el a számat, mi lett volna, ha más nyit ránk? Azt nem bocsájtanám meg magamnak…

- Miért? – kérdezte Bella szinte fájdalommal csengő hangon.

- Mi lett volna, ha Nessie nyit ránk? – kérdeztem.

- Ohh, Edward fogd be! – morgott rám, és hevesen csókolni kezdtet. Nem tudtam tiltakozni én is épp annyira vágytam rá, mint Ő rám. Faltuk egymás ajkait, élveztük a végtelen szerelmet, éreztem Bella édes ajkainak ízét számon. Ennyi nem elég! – csengett bennem e mondat. Újra csókolni kezdtem szerelmem, mire Ő mintha meghallotta volna gondolataimat benyúlt alsógatyámba.

- Miért kínzol? – tettem fel a nálunk már oly’ gyakori kérdést.

Válaszul csak beharapta az alsó ajkát és elveszett tekintetemben, ezt kihasználva felülkerekedtem rajta, így Ő került alulra, és csigalassúsággal kebleit kezdtem csókolgatni, míg bal kezemmel megtámaszkodtam mellette jobbommal hibátlan combjait cirógattam.

- Hmm.. – daloltak Bella ajkai – Miért kínzol? – kérdezte nevetve.

- Én? Kínoználak? – kérdeztem kaján vigyorral az arcomon, és hívogató fedetlen nyakát kezdtem csókolgatni.

Most már nem hallottam Em perverz gondolatait, és senki más lépteit. Végre megtörténhetett az amire a legjobban vágytam. A testi szerelmünk is elérhette a csillagos eget és pár percig szárnyalhattunk e csodás helyen.

- Szeretlek – mormolta feleségem.

- Tessék? – kérdeztem, mintha nem hallottam volna jól, amit mondott.

- Szeretlek – mondta újra.

- Azt hiszem meg kell keresnem Carlisle-t, valami baj lehet a hallásommal – ráztam mosolyogva a fejem.

Pár percekig csöndbe feküdtünk egymás mellett, majd elmémben feltűnt egy ismerős hang.

- Szeretlek – üzente Bella gondolatban.

- Hm, a képességemmel is valami baj van.. valaki folyton azt hajtogatja, hogy Szeret. – nevettem.

- Tényleg, ki az? Leszedem a fejét – morogta „féltékenyen.”

Felemelő érzés volt őt így látni, alig tudtam megállni, hogy hatalmas mosoly terpeszkedjen el arcomon.

- A világ legcsodálatosabb teremtése, az én szívem és lelkem, a szerelmem, a kincsem, a féltett álmom, a feleségem – mondtam a szemeibe nézve.

- Huha, mázlista egy nő – nyögte.

Megráztam a fejem – Nem! Én vagyok mázlist, hogy Ő az enyém lehet –mosolyogtam Rá.

- Majd bemutatsz egyszer neki? – kérdezte.

- Csak ha jó kislány leszel – kacsintottam Rá, és ajkaimmal megérintettem az övéit.

„Jó kislány, na persze” –hallottam ismét Bella gondolatait– „Mellette jó kislánynak lenni. Edwardnak tényleg elromlott valamije, egy agytekervénye!”

- Nem romlott el semmim – duzzogtam.

- Tényleg? Az előbb még azt mondtad, hogy meg kell vizsgáltatnod magad Carlisle-el mert elromlott a képességed, és a hallásod se a régi – kuncogott ördögien.

- Azóta helyre jött – kacsintottam.

- Hm – mély levegőt vett kedvesem, mintha szüksége lenne az oxigénre… közelebb hajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.

- Szeretlek – mondtam szerelmem szemeimbe nézve.

- Örökre- bújt még szorosabban karjaim közé. Arcom Bella hajába temettem, és a hátát simogattam. Jó érzés volt a nyugalom tenger édes hullámain lebegni. Órákig feküdhettünk így, beszéd nélkül. Mikor meghallottam húgom gondolatait: „Edward! Edward! Rossz hírünk van… Bella édesapja, Charlie.. Edward!” Nem értettem, hogy mi lehet a baj, így hát elhatároztam magam, hogy lemegyek egyedül a nappaliba, akkor csak kinyögi Alice, hogy mi a probléma. „Edward! Ne! Charlie… meghalt” – „zokogta” Alice gondolatban. Nem, ez nem létezik, még szorosabban szorítottam magamhoz Bellát. Annyi mindent kellett már megélnie, és pont azt veszítette el, akinek én is annyi mindent köszönhetek. Hisz ha nincs Charlie, ha nem él Froks-ban talán rá se találok Bellára. Mégis hogy mondjam el neki? „Edward gyertek le... Az lesz a legjobb” – üzente Alice.

- Le kellene mennünk – mondtam fojtott hangon.

- Mi a baj? – kérdezte automatikusan.

- Menjünk le- simítottam végig Bella arcán.

- Edward! Érzem, látom, hogy valami baj van – mondta feszülten.

Nem feleltem Bella kérdésére. Kikeltem az ágyból és magamra vettem valami rendes ruhát, szerelmem is feladta és Ő is kikelt az ágyból majd magára vett egy farmert és felsőt. Megfogtam a kezét, és kifújtam a levegőt. Még nem tudja, hogy mi vár rá odalent. Lesétáltunk a lépcsőn, egyenest a nappaliba. Senki nem szólt semmit és a gondolataik is csak nagy fájdalmat tükröztek. Mindegyikünk szerette és tisztelte Charlie rendőrfőnököt.

- Bella beszélhetnénk? – kérdezte Carlisle.

- Persze – bólintott és Carlisle dolgozószobájába sétáltunk.

Carlisle leült az asztalhoz.

- Üljetek le – kínált hellyel.

Bella leült nevelőapámmal szembe. „Mit mondjak ennek a szegény lánynak?” - morfondírozott gondolatban. Leültem kedvesem mellé, és kezét szorongattam.

- Bella – kezdte Carlisle – Édesapád tegnapeste egy betörésszínhelyére látogatott, de a betörő még a házban volt. Sajnálom Bella, mire behozták édesapád a kórházba a szíve már leállt, én mindent megtettem – csuklott el a végén a hangja.

A mondat végén Bella teste összecsuklott.

- Bella – ugrottam kedvesemhez és karjaim közé kaptam – Szerelmem – szólongattam.

- Vigyük fel a szobátokba – ajánlotta Carlisle. Engedelmeskedtem „apámnak” és felrohantam feleségemmel, majd az ágyra fektettem.

- Mi a baja? – kérdeztem kétségbe esetten.

- Sokkot kapott, túl sok volt ez neki, fiam elveszette az édesapját ez természetes, hogy így reagált a teste, ez erős érzelmi trauma számára.. – hadarta.

- Értem – bólintottam.

- Magához fog térni hamarosan, legyél, mellette én magatokra hagylak, ha kellek csak szóljatok..

- Rendben, köszönöm – mondtam fájdalmas hangon.

Majd Carlisle kisétált a szobából, én pedig Bella kezére hajtottam a fejem.

- Bella kérlek, nyisd ki a szemed – kérleltem – Bella, szerelmem, Bella – nyögtem rekedtes hangon. Ő nem válaszolt, csak feküdt az ágyon, olyan volt mintha aludna, édesen, gyermekien.

- Eeeed – hallottam meg a világ legszebb hangját.

- Bella! – könnyebbültem meg.


2010. április 30., péntek

Brilliant Moon 25. fejezet 1.rész!

6 megjegyzés

Sziasztok!:)

Végre azt írhatom, amti már hetek óta szeretnék! Brilliant Moon 25. fejezet! :D
Tudom, hogy sokat vártatok, sajnálom :((( De most itt van!
Csak sajnos van egy bibi! 2. részesre terveztem eredetileg a fejezetet! 2. szemszögből (Bella- Edward)
Az 1. része kész van a Bella szemszög, de az Edwardos még nincs teljesen kész, sajnos :(((( Úgy terveztem, hogy ma itthon leszek és lesz időm befejezni, de ez nem jött össze:(((
1 hét múlva, az az jöv. hét pénteken felteszem a 2.részt! Addigra 100% hogy befejezem ;))
A fejezetről annyit, hogy +18 karikás! És hogy utálni fog sokmindenki érte.. de ami történni fog a végén az számítani fog a további részekben(Igen még lesz pár fejezet, köszönjétek Biusnak aki még távolrol is, de mellettem van:) ) Bocsánat érte előre is!
Kritikákat szeretnék! :$$

Puszi(már nem vagyok annyira beteg): Hencii

Brilliant Moon 25. fejezet

A sors fintora – avagy mikor lesz ennek már vége?

(Bella szemszöge)

TÖBB NAPJA MÁR; hogy Tanya-t megölték a többiek, én akartam őt megleckéztetni, hogy őrült lassúsággal haljon meg. Tudom, ez nem én vagyok, de ami az enyém az az enyém! Kőkeményen megharcoltam Edwardért, a szerelmemért. Nem fogom csak úgy feladni, mint lassú csiga a futóversenyt. Nem! Az nem Bella Cullen-re vall. Túl sok mindenen mentem már keresztül az életben, túl sokat szenvedtem mikor Ő nem volt velem. Nem akarom ezt újra, és újra átélni. Azt mondják, hogy a vámpír memória tökéletes, de az emberi emlékeinkre csak halványan emlékszünk vissza. Csak emlékképek maradnak. Néhány dolgot oly’ szívesen elvesztettem volna, de nem! Az én agyamnak mindent meg kellett tartania. Edward sokszor mondogatta már ember mivoltomban is, hogy az agyam rosszul működök. Hát, ez biztos! Kicsiként biztos a fejemre estem, vagy én már nem tudom. A rossz emlékek intenzívebben élnek elmémben, és a jók mellettük eltörpülnek, pedig én oly’ szívesen felcserélném őket.

Halványan emlékszek arra a pillanatra, amikor megpillantottam Edward sötét szemeit. A körülöttünk tartózkodó személyek arca elhomályosult, még Edward tökéletes teste se tiszta elmémben, de a szemei a szemire tisztán emlékszek. Az éjfekete szemekre, melyekben már akkor ott csillogott a féltés. Ajkai pirosan izzottak krétafehér arcán. Ennyire emlékszek, a többit már szürke fátyol fedi. De viszont az erdőre, ahol elköszönt tőlem… az bezzeg ragyogón él bennem! Nem tehetek mást, csak annyit, hogy elfogadom ezt a helyzetet, hisz ha nyavalygós, hisztis kislánnyá változok, akkor azzal senkinek se teszek jót. Az emlékképek akkor is így fognak élni bennem, még ha ez nekem nem is tetszik.

- Bella, minden rendben? – kérdezte szerelmem bársonyos hangján. Ha kiscica lennék, akkor biztos a lábához dörgölődzve dorombolnék.

- Persze, minden a legnagyobb rendben – mosolyogtam – Végre újra egész a család.

- Igen, ez valóban így van – ringatott ölében a szobájában ülve.

Mellkasára hajtottam fejem, és mohón szívtam magamba Edward édes, egyedi illatát. Ez az, ami az elmémben is ragyogón él. Az Ő illata, mi semmihez se fogható. Ilyen még egy nincs a földön, azt lemerem fogadni. Jó érzés volt közel lenni hozzá, nem kellettek szavak, csak a közelsége, hiszen olyan rég lehettünk már kettesben. Annyi minden történ oly’ hirtelen. Tanya, nevezzük a család zaklatójának nem is egyszer kísérelte meg Edward elcsábítását, de Ő ellenállt a veszedelmes kígyónak, és a bárányát választotta.

- Mit szeretnél ma csinálni? – zökkentett ki gondolataimból szerelmem.

- Hát – fordultam Edward felé – Lenne pár ötletem – nyaltam meg először a felső- majd az alsó ajkam, és eldöntöttem szerelmem az agyon. Edward a kedvenc féloldalas mosolyommal válaszolt és ajkaival az enyémek felé közeledett, de én hátrálni kezdtem. Kérdőn tekintett rám szerelmem, és fintorba ülő arcán nevetés tört elő belőlem.

- Most meg mi van? – kérdezte.

Én csak bohókásan megráztam a fejem és szemeim az Ő gyönyörű aranytekintetébe fúrtam. Éreztem, hogy testem minden porcikája kívánja szerelmem és, hogy a nem létező szívem nagyot dobban mellkasomban. Közeledni kezdtem Edward arcához ajkaimmal az övéi után kaptam, de ekkor én jártam pórul. Szerelmem hátrálni kezdett és a kedvenc féloldalas mosolyával megőrített.

- Edward – nyögtem vágytól elfojtott hangon.

- Valami problémája van a kisasszonynak? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Most komolyan játszani akar velem?! – tettem fel magamban a kérdést

- Nem, nincs semmi probléma – ültem le az ágyra.

Edward követte a példám és leült mellém, majd kezét felemelte és az arcomhoz akarta érinteni, már csak pár milliméter választotta el őt, amikor vissza leejtette maga mellé fehér márvány kezét.

- Bella – kezdett volna bele a magyarázkodásba, de én leintettem, hangosan kifújtam a levegőt, és ismét Edward ajkai után kaptam. Kedvesem még közelebb vonta felhevült testem az övéhez. Kezemmel beletúrtam édes, selymes hajába, ő pedig hüvelykujjával az arcom simogatta. Ismét eldőltünk Edward ágyán, én fölé kerekedtem és nyakától kezdve kínzó lassúsággal elkezdtem csókolgatni. Ingje gombjait szépen, lassan gomboltam ki, majd az ágy mellé a földre hajítottam. Jobb kezemmel végigsimítottam szerelmem csodálatos fedetlen mellkasán, és újra csókolgatni kezdtem őt. Edwardból egy vágytól teli morgás tört elő, és hallottam- éreztem, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt. Ajkaimmal ismét az övéit kerestem, és vadul csókolni kezdtem. Jobb lábam „átdobtam” szerelmem csípőjén és egy kicsivel férfiassága fölé ültem. Edward megragadott kétoldalt a csípőmnél fogva, mire én ringatni kezdtem azt. Pár másodperc elteltével éreztem szerelmem egyre merevedő férfiasságát. Kedvesem szemeibe néztem, de nem láttam mást, csak a vágytól elsötétült éjfekete tekintetet. Hirtelen a felsőm megadó reccsenésére eszméltem fel.

- Így jobban tetszel – mondta, és felült velem az ölébe majd felsőtestem kezdte csókolgatni mire számból egyre hangosabb nyögések törtek elő.

- Miért kínzol? – kérdeztem.

- Te is ezt tetted velem – válaszolta, és ujjával megérintette a legérzékenyebb pontom, mire halkan felsikkantottam. Hallottam, hogy a nadrágom is cafatokban hullik a földre. Bal kezemmel én is megfogtam Edward nadrágját, és egy egyszerű rántással letéptem róla.

Hirtelen Edwardból egy nem tetsző morgás tört elő, amit nem tudtam mire vélni – eddig ezzel nem volt semmi baja.

- Ssh – súgta Edward és ránk rántotta a takarót.

Az ajtó kinyílt, és Emmett kukucskált be rajta.

- Hiába, nem veszem be, hogy alszotok – mondta nevetve.

- Emmett tűnj el innen! – morogtam rá.

- Mi a baj Bella, csak nem zavartalak meg a játékban? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Menj már! – morogtam megint rá.

- Biztos nem maradhatok? – kérdezte ártatlan arckifejezéssel.

- Biztos – vágtuk rá azonnal- egyszerre szerelmemmel.

- Hát jó… - hajtotta le Em a fejét és becsukta maga után az ajtót.

- Végre! – adtam hálát az égnek.

- Talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom.. – húzta el a száját Edward.

- Miért?

- Mi lett volna, ha Nessie nyit ránk? – kérdezte.

- Ohh, Edward fogd be! – morogtam rá, és hevesen csókolni kezdtem. Ő nem tiltakozott, kezével a hajamba túrt és testem az övéhez préselte. Kezem az alsónadrágjába kalandozott, mire szerelmem belenyögött a csókunkba.

- Miért kínzol? – tette fel a nálunk már oly’ gyakori kérdést.

Válaszul csak beharaptam az alsó ajkam és elvesztem a fekete szemekbe. Edward felülkerekedett rajtam, fölém hajolt így én kerültem alura, majd csigalassúsággal csókolgatni kezdte kebleimet. Bal kezével megtámaszkodott felettem, míg a jobbal combjaim simogatta.

- Hmm.. – nyögtem fel – Miért kínzol? – kérdeztem nevetve.

- Én? Kínoználak? – kérdezte kedvesem kaján vigyorral az arcán, és a nyakam kezdte csókolgatni.

Sokáig folytattuk Edwarddal ezt a „miért kínzol játékot?” végül hagytuk, hogy a vágy utolérje minden egyes porcikánkat, megsúgom olyanokat is amelyekről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. A kéj édes ízével testemben feküdtem el az ágyon, és fejem szerelmem vállára hajtottam.

- Szeretlek – mormoltam.

- Tessék? – kérdezte Edward, mintha nem hallotta volna jól, amit mondtam.

- Szeretlek – mondtam újra.

- Azt hiszem meg kell keresnem Carlisle-t, valami baj lehet a hallásommal – rázta mosolyogva a fejét.

Erősen koncentrálni kezdtem, a pajzsom szépen lassan kilöktem elmémből, így feltárva férjem előtt gondolataim.

- Szeretlek – üzentem Edwardnak.

- Hm, a képességemmel is valami baj van.. valaki folyton azt hajtogatja, hogy Szeret.

- Tényleg, ki az? Leszedem a fejét – morogtam.

Kedvesem végig simított az arcomon, és közelebb hajolt hozzám. Ha még ember lennék, akkor most tuti elállt volna a lélegzetem, és a szívem őrült tempóban verne a mellkasomban.

- A világ legcsodálatosabb teremtése, az én szívem és lelkem, a szerelmem, a kincsem, a féltett álmom, a feleségem – mondta a szemeimbe nézve.

- Huha, mázlista egy nő – nyögtem.

Edward megrázta a fejét – Nem! Én vagyok mázlist, hogy Ő az enyém lehet – villantotta rám a kedvenc féloldalas mosolyát.

- Majd bemutatsz egyszer neki? – kérdeztem.

- Csak ha jó kislány leszel – kacsintott rám, és ajkaival megérintette az enyémeket.

„Jó kislány, na persze” – duzzogtam magamban – „Mellette jó kislánynak lenni. Edwardnak tényleg elromlott valamije, egy agytekervénye!”

- Nem romlott el semmim – duzzogott szerelmem.

- Tényleg? Az előbb még azt mondtad, hogy meg kell vizsgáltatnod magad Carlisle-el mert elromlott a képességed, és a hallásod se a régi – kuncogtam.

- Azóta helyre jött – kacsintott.

- Hm – mélyen beszívtam Edward édes illatát, közelebb hajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Szeretlek – mondta szerelmem szemeimbe nézve.

- Örökre- bújtam még szorosabban Edward karjai közé. Kezével a hátam simogatta, nem tudtam betelni a kényeztetéssel. Mikor lehunytam szemeim olyan érzés volt, mintha aludnék. Órákig feküdhettünk így, beszéd nélkül. Most nem volt szükség szavakra, egymás ki nem mondott gondolatait értettük. A levegőben kézzel tapintható volt a szerelem. A Mi szerelmünk, mely végre ismét kibontakozhatott.

- Le kellene mennünk – mondta Edward, és éreztem, hogy teste megfeszül.

- Mi a baj? – kérdeztem automatikusan.

- Menjünk le- simított végig Edward arcomon, és láttam a szemeiben a fájdalmat.

- Edward! Érzem, látom, hogy valami baj van – mondtam feszülten.

Szerelmem kikelt mellőlem az ágyból, és magára vette ingjét és nadrágját, majd én is követtem a példáját felvettem egy farmert és egy felsőt, megfogtam Edward kezét és így lesétáltunk a nappaliba. Mindenki bús- komor képet vágva bámult maga elé, még Emmett se poénkodott.

- Bella beszélhetnénk? – kérdezte Carlisle.

- Persze – bólintottam és Carlisle dolgozószobájába sétáltunk.

Carlisle leült az asztalhoz.

- Üljetek le – kínált hellyel.

Leültem vele szembe, Edward pedig a bal oldalamra, kezem görcsösen szorongatta.

- Bella – kezdte Carlisle – Édesapád tegnapeste egy betörésszínhelyére látogatott, de a betörő még a házban volt. Sajnálom Bella, mire behozták édesapád a kórházba a szíve már leállt, én mindent megtettem – csuklott el a végén a hangja.

Az agyam kikapcsolt, és én csak lebegtem az élet vízének felszínén.

***

- Bella kérlek, nyisd ki a szemed – kérlelt egy édesen csengő hang. – Bella, szerelmem – éreztem meg tenyeremen arcát. – Bella – nyögte fájdalmas hangon.

Beszélni akartam, mondani, hogy ébren vagyok, de egyetlen hang se jött ki a számon. – Eeedd – nyögtem.

- Bella! – fújta ki a levegőt kedvesem.