Brilliant Moon 21. fejezet

Sziasztok! :):)
Most már véglegesen is hazatértem, és újra a rendelkezéstekre állok!!:D
Ahogy ígértem begépeltem a 21.fejit!!
Jó olvasást, és sok -sok kritit nekem!!!

Brilliant Moon
21.fejzet (Bella szemszöge)
Minden rosszban van valami jó

Mindig lesz valami az életemben, mely mágnesként vonzza magához a bajt. Soha nem lehet napos- és felhőtlen. Valami mindig beárnyékolja majd azt. Úgy látszik, én soha nem lehetek boldog majd.

- Bella- szólt egy édes hang a hátam mögül. – Bella én sajnálom, ami történt, de ezen is túl leszünk, mint már minden máson. Együtt. Így- vagy úgy, de mi mindig egymáshoz fogunk tartozni.
- De most nem – szűrtem ki szavaim.

Az élet egy óceán, hatalmas, önálló, vad. Az én életem inkább egy tengerhez hasonlított. Ő is vad, hatalmas, de nem önálló. Ő csak egy kisebb jelenség. A tenger életét az óceán szabályozza. Az én életem Edward jelentette. Nekem Edward volt az óceánom, a létem lényege, csak mellette lehettem önmagam.

- Bella kérlek!
- Nem Edward, most meg kell tennem.
- Bella- Edward a kezét a számra tapasztotta- szerelmem, erre nincs semmi szükség. Megoldjuk!
Majd a mellkasára szorította testem.
Körbenéztem a szobámban, és rájöttem, hogy a Cullen házban vagyok.

- Hogy kerültem haza? –kérdeztem
- Az hosszú történet- rontott be a szobába Nessie - Hogy mehettél el? Anya, én nem élném túl, ha elveszítenélek! – mondta lányom.
- Kicsim- szegeztem a tekintetem Renessme-re – Ha engem elveszítenél, azt túlélnéd, beletörődnél, az elején nehéz lenne, de túl lennél rajtam. – szegeztem le.
- Anya- fojtotta belém a szót lányom- Ha téged elveszítenélek, kitépnének belőlem egy darabot!
- De ha Jacob-ot veszítenéd el, akkor pedig az egész életed elveszne!- mondtam megértően.
- Egyikőtök nélkül se tudok élni! – zárta le Nessie.
Edward mindvégig csöndben hallgatta „vitánkat”.
- Kérlek, ne tegyél többet ilyet! – kérlelt Nessie.
- Nincs más lehetőség. – sütöttem le szemeim.
- Bella, kérlek, már hogyne lenne más lehetőség! – bővült egyel a szoba létszáma.
Edward megforgatta a szemeit.
- Bella! - szólt rám mind a három személy.
Edward egy hatalmas nyögést ejtett.
- Bella, drágám, még mindig erősebb vagy nálam- pillantott a karjára.
- Bocsáss meg!- néztem szerelmemre könyörgően.
- Megbocsátok, egy feltétellel. – Edward arcán ott bujkált a kedvenc féloldalas mosolyom.
- Kompromisszum – mondtam.
- Így van – helyeselte szerelmem.
- Had halljam – adtam meg magam.
- Ha te nem tervezel magán akciókat – én megbocsátok.
- De Edward! Én csak megszorítottalak, amit szánok- bánok, de ez nem ugyan az! – könyörögtem.
- Hát persze, nem ugyan az, Bella te nem vagy képes még felfogni, se hogy mennyit jelentesz nekem!
- Akkor megbocsátanál!
Edward erre eltolt magától, és kiviharzott a szobából.
- Ezt jól elszúrtam- roskadtam az ágyra.
Nessie leülte mellém az ágyra, melyet Alice is követett.
- Mi mind nagyon szeretünk! Bella értsd, meg hogy van más lehetőség is!- kérlelt Alice.
Én csak megráztam a fejem.
- Legalább egy tulajdonságod eltűnhetett volna a vámpírráválásoddal. – Alice mindig is nyíltan kimondta a családunk körében, hogy mik is vagyunk valójában.
- Még is mi?- kérdeztem
- A makacsságod – forgatta a szemeit Alice.
Mélylevegőt vettem.
- Apa? – kérdezte Nessie.
- Bellára lenne szüksége, és arra hogy egy kicsit képzelje magát az ő helyzetébe, és értse meg miről is beszél ő valójában!- mondta nyersen Alice.
De értettem miről beszélt húgom. Hiszen ha én lennék Edward szerepében és ő lenne ilyen, mint én, én se viselkednék különb módon, mint ő.
- Megkeresem Edwardot- jelentettem ki.
- Remek – mosolygott Alice.
- Anya!
- Igen Nessie?
- Kérlek, ne csinálj semmilyen magánakciót!

- Rendben- bólintottam rá.
Majd szerelmem után siettem az erdőbe. A szél enyhén cirógatta arcomat. A lábaim lassúnak bizonyosodtak.

Edward szerető- ölelő karjaiba akartam zárni magam. Mellette lenni, eltörölni az időt, a gondokat, és csak engedni akartam az érzésnek, hogy a szeretet, a szerelem szétáradjon ereimbe, hogy lángoljanak ott, és Edward hűvös teste csillapítsa a tüzet testemben, hogy kiegészítsük egymást, hogy boldogak legyünk.
Vajon ez az érzés még befog, teljesedni valaha?
Nem tudom a jövőt befolyásolni, csak a saját életünk kovácsai vagyunk. Én kovácsoltam magamnak egy életet, egy boldog életet. Szeretetteljes családot, és az a család darabokra hullhat miattam. Minden átkozott dolognak én és csak egyedül én vagyok a hibája. Jacob- a legjobb barátom is miattam szenved. Több okból is. Nessie hiányába majd beleőrül. Vannak a bevésődésnek jó – és rossz oldalai is. Hiszen a szerelmes- lenyomatod nélkül alig bírsz ki két teljes napot.

- Bella szerelmem. – hallottam meg Edward hangját egy hatalmas fa mögül.

A fának égig nyúló ágai voltak. Számtalan gally helyezkedett el rajta. Ahány gally annyi választási lehetőség. Mint az életben. Számtalan utat választhatsz, hogy te kivé- mivé akarsz válni. Én választottam. És méghozzá az én sorsom az igaz szerelem lett.

- Sajnálom, hogy csak úgy eljöttem!- lépett elő a fa mögül Edward.
- Én sajnálom.
- Még is mit sajnálsz te? – kérdezte szerelmem.
- Én, nem gondolkoztam, fordított esetben már rég kitekertem volna a nyakad. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Én szeretem a nyakam így is. – mosolygott Edward.
De a szemei nem mosolyogtak, hanem szomorúak voltak- bánatosak. Furdalt a lelkiismeret, hogy ennyire mélyen megbántottam szerelmem.

Megjegyzést :$:$(LL)
Puszii : Hencii(:
ha kapok 15 kritit( mindenkitől egyet fogadok el:D! - és az enyém nélkül, akk legközelebb dupla fejit kaptok!! ;) )