free counters

2010. január 15., péntek

Apja- Lánya novella


Sziasztok!!:) Ma volt egy kicsit se jó találkozásom egy személlyel.. vagyis nem is tudom h, jó volt vagy rosz.. de megihletett.. és gondoltam megosztom veletek újabb agyszüleményem :D Ez most nem vers, hanem novella!! :)

Gyors bevezetés : A novella a Breaking Dawn azon idején játszódik, amikor tudomást szereznek arról, hogy eljön a Volturi megölni Nessie-t .. ez a rész nincs a könyvben, csak gondoltam betekintést nyerhetnétek Nessie szemszögéből is..
Ismétlem : EZ A RÉSZ NINCS A KÖNYVEBEN, CSAK AZ ÉN KELEKÓTYAGOS FANTÁZIAM SZÜELÉNYE!!! :D;)..


„Apja lánya”



(Nessie szemszöge)

Minden kislánynak van egy álma az életben. Én nem mondanám magam kislánynak, hiszen a koromhoz képest gyorsan fejlődök. Még is van egy álmom, egy álomvilágom. Egy hely mely csak az enyém. Ahol nem létezik a jó- és a rossz. És csak azok vesznek körül, akik szeretnek. Az álmom, hogy a családom boldog legyen. Még ha ennek az ára az én végzetem. Féltem belegondolni a valóságba, féltem élni az életem, hiszen annak perceken belül vége lehet. Féltem, hogy elveszítek mindenkit, akit szeretek. Féltem a mától, a holnaptól, a jövőtől. Anya végre boldog volt, igazán boldog, én pedig elfeketítettem a boldogságát. Bár csak kiradírozhatnám magam a világból, mint egy rajzlapról, bárcsak meg se születtem volna. Akkor most nem rettegne senki, hogy a család darabokra törhet, mint egy jégüveg.

- Ezt most verd ki a fejedből – szólt rám apa – Kicsim – apa a mellkasára vont – Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben, anyáddal együtt. Ti vagytok az én életem. Ha elveszítenélek, a levegőt vonnák el tőlem, a földet melyen járok, vagy a nap tűnne el az életemből, mely melegíti fagyos lelkem- és fényének sugara nyaldossa gyémánt testem.
Szemem könnybe lábadt, nem tudtam apának hinni, hiszen ez képtelenség…

- Renesmee – itatta fel egy hajtincsemmel könnyem – Igazat beszélek.
Szorosan átöleltem apát, nem akartam őt elveszíteni, ő az én szívem egyik fontos alkotó eleme. Csak reménykedni tudtam, reménykedni, hogy eljön a holnap, és bevilágítja életem, a viharfelhők pedig messze elkerülnek.
A szív fáj, ha nem hagyod érvényesülni, kibontakozni. Én lehetőséget sem adtam magamnak arra, hogy éljem az életem. Minek?! Semmi értelme.
- Nessie – szólt rám Jasper.
Egyik szemöldököm, felvontam, nem értem miért szólt rám.
- Túl negatív vagy – súgta apa a fülembe.
- Bocsánat – néztem Jazz-re nagy boci szemekkel.
- Jasper – kiabált Alice sajátos, csilingelős hangján.
- Megyek.. – sóhajtott Jazz
Emmett besétált emberi tempóban a nappaliba, és lehuppant mellénk a kanapéra.
- Mi a helyzet gyerekek?- vigyorgott az én mackó bácsim.
A fáradtság kezdett eluralkodni elmémen. Szemem alig bírtam nyitva tartani, apa mellkasára hajtottam fejem, és hagytam, hogy egy álomtengerbe kerülhessek.



- Neeeeeeeeeeeeee – sikítottam.
Fekete köpenyes alakok közeledtek felénk. Apa- és anya elvált egymástól, és mindenki harcba kezdett. Jake farkas alakban volt, az orrával megbökte kezem, jelezve, hogy nekünk mennünk kell.
Nem voltam képes családom így itt hagyni.
- Renesmee menj!!!!! – kiáltott anya.
Felmásztam Jacob hátára, szemeim elhomályosodtak. Nem értettem mitől vagy hogyan, de egy hisztérikus hangot is meghallottam. A felsőm csupa víz volt.
„Mi a fene” gondoltam. Mikor rájöttem, hogy a homály, a víz, és a hang forrása én vagyok. A könnyeim patakokban ömlöttek, egész testemben remegtem a zokogástól.
„A családom, a családom, a családom…neeeeeeeeeeeeeee!!!”- üvöltöttem magamban.
- Jake, vigyél vissza!! – rimánkodtam.
Jacob csak megrázta fejét.
- Kérlek – könyörögtem.
De Jacob, mintha meg se hallotta volna kérlelésem, tovább futott.
Már messze járhattunk, amikor megláttam az erdőben egy fekete füstöt, és szúrós szaga égette torkom.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem !!!!!!!!!!!!!!!!!!! – kiáltottam hangosan.




Egész testem rázkódtam, amikor felkeltem.
- Sssh.. Nessie..nincs semmi baj – ringatott ölében apa előre- és hátra.
Belekapaszkodtam ingjébe, és mellkasába temettem arcom.
- Szeretlek – suttogtam száraz hangon
- Én is- mosolygott apa
- Kérlek – néztem szemébe – Legyetek mindig velem – motyogtam
- Mindig- ismételte meg apa. Majd egy csókot nyomott homlokomra
.

The End : )

Komit kéreek :$:$♥♥
pusz(:

7 megjegyzés:

Nymphi írta...

Akármit mondasz is Hencii tök szupi ez a novella! :D Én szeretem és tetszik. Úgyhogy én veled vagyok! Nehogy eltüntesd! :P

кяιѕzтυ♥ írta...

nekemis nagyon tetszik:)
kicsit szomorú lett.de a BD ezen része elég szomorú:)
egyetértek Nymphivel:)

puszi(K)

Hencii írta...

Köszi Nymphi, hát nem tduom nekem nem tetszik :/ :S Pusziillak♥

Örülök neki Krisztu:P Köszönöm:)
Puszi(:

noxo. írta...

jajj istenem ez nagyon csodálatoooos.<3333333333szerintem is kicsit szomorkás lett de én imáádom.<3
tégedis.
puxx.noxo

k. írta...

nagyon jóó lett!!!:) mondanám, hogy aranyos...de nem illik ide nagyon:) egy szóval, inkább fantörpikus!!;D

Névtelen írta...

hat az fantasztikus!!!

Hencii írta...

Köszönöm mindenkienk:$
Puszillak tieteket♥♥

Megjegyzés küldése