"Twilight 5.rész 8.fejezet"

Szép jó estét mindenkinek !!! :) * dobpergés* :DD tehát.. jó a kedvem... :D És remélem nektek is az lesz : készen van a 8.fejezet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jó olvasást... =)

- Twilight 5.rész

8.fejezet

„Még több kérdés…”

Na jó, most már tényleg nem értek semmit. Jacob Renesmeenek szólított? Ez érdekes. Remélem valami jó dologgal fog előállni. Valakinek még is szolnom kellene hogy elmegyek itthonról, mondjuk Alice úgy is látni fogja mi történik…
- Héé Emmett hol van Alice ?
- Nem tom.
- Kösz, sokat segítettél.
Azt hiszem talán a konyhával kezdem. Nem találom sehol Alicet. De nekem most már mennem kell. Ahj mit csináljak? Mindegy én eltűnök.
- Elmentem. Kiabáltam Emmettnek.
Emmett bólintott egyet én pedig elindultam. Jó érzés volt ismét futni. Ahogy a szél az arcomba vágja a különböző illatokat. Éreztem egy szagot. Ismertem őt, de még nem jártam a mi helyünkön. Jacob volt az. Oda futottam ahhoz a fához amelyik az ő szagát terjesztette.
- Szia Jake. Kiabáltam.
Jacob végre felém fordult. Lövelt felém egy aprócska mosolyt,és kimászott szinte félmeztelenül a fa mögül. Elfogott a nevetés uralma. Képtelenségnek éreztem , hogy én ezt valaha abba tudom hagyni.
- haha.. bökte ki Jacob.
- bocsi, de ez akkor is.. és tovább nevettem.
Jacobon egy farmernadrág szerűség van, amiből már csak itt-ott van néhány maradvány. A felső testén pedig semmi nincs.
- Nessie beszélnünk kell. Komolyan.
- Oké, de szerintem inkább vegyél fel valami ruhát.
- Menjünk hozzám. Válaszolta könnyedén szerelmem.
- Rendben. Elkezdtem rohanni, Jake követett, persze vérfarkasként. Amint áttettem a lábam a La Pushba mindig valami furcsa érzés fogott el, hogy egy részem ide tartozik. Pontosan tudtam merre megyek, hányszor is jártam én már itt, és még hányszor szeretnék én ide jönni. Jacob kinyitotta a házuk ajtaját, és bementünk mind a ketten az otthonába. Besétáltam a szobájába, és le csüccsentem az ágyára. Jake kivett egy másik gatyát,és felsőt a szekrényéből, majd szinte berohant a fürdőszobába. Mikor kijött le ült mellém az ágyra. Én az ölébe bújtam, és szorosan magamhoz szorítottam, igaz ő sokkal erősebb volt nálam, az én erőm bolha csípésnyire se fájt neki. Annyira jól éreztem magam, ahogy a teste a testemhez simult egy egységes egészet alkottunk. Pont így volt tökéletes. Ennél jobbat,szebbet el se tudtam képzelni. A szerelmemmel lehetek, kettesben. Jacob nem mondott semmit. Elkezdtem a nyakától egyre feljebb, és feljebb csókolgatni, Jake összeszorította a szemeit nem szólt semmit, valami nem volt rendben. Mit csinálok rosszul ? Arcom vissza szálingózott a vállához, és beletemettem magam. Ahogy az arcom a testéhez ért, minden porcikája beleremegett. Valami megint elfogott. Nem tudtam irányítani magam, összeroppantam. Mikor újra kinyitottam szemeim Jacob mellett feküdtem az ágyába, az arcom nézte, és simogatta. Közelebb húzodszkodtam hozzá.
- Sétáljunk egyet. Ajánlotta fel.
- Oké. Feleltem
- Jól érzed magad? Kérdezte
- Soha jobban. Válaszoltam. Bárcsak jobb hazudó lennék, valami fusztrált, Jake soha nem viselkedik így. Mi lehet a baj ? Meg érintetem a kezét, de ő elhúzta az övét. Jacob nem csinált még ilyet. Elérkeztünk egy ponthoz, éppen hogy átléptük a vámpír-vérfarkas határt. Jake felém fordult, mélyen a szemembe nézett, én megborzongtam, ez az egész olyan félelmetes volt. Olyan ismerős az egész történet, csak a szereplők nem ugyan azok.
- Nessie. Kezdte Jake. – Tudod hogy mindenkinél jobban szeretlek.
- Ő, igen azt hiszem. Bárcsak így is lenne suttogtam magamnak.
- Így is van. Válaszolta
- Jacob bökd már ki mi van… türelmetlen voltam.
- Nessie nekem el kell hagynom Forksot.
Nem, ez nem, egyre szaporábban vettem a levegőt, a szívem felgyorsult, úgy éreztem nem kapok levegőt, meg fulladok, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem !!!!!!!!! üvöltötte egy hang a fejemben.
- Mmm-iii-ééé-rrr-ttt ? dadogtam.
- El kell, mennem, apám , bele ment egy műtétbe ami talán segíthet rajta, de nem tudom hogy haza jövök-e valaha… de én nagyon ssszzz-eee-rrr-eee-tt-lll-eee-kkk.
- Ha szeretnél, nem hagynál el.
- Nessie, ő az apám.
- Veled megyek. Pattant ki az ötlet a fejemből.
- És a családodnak mit mondasz majd ? kérdezte.
- Nem tudom, nem is érdekel, Jacob én nélküled egy nagy 0 vagyok, nem tudok nélküled létezni Jacooooob… temettem ismét arcom a vállába. Zokogtam. Nem tudtam abba hagyni, nem ment, nincs többé értelme az életemnek. Jacob eltolt magtól.
- Mennem kell. Holnap 7:00-kor indulok.
- Neeeeeeeeeeeeee !!! üvöltöttem.
- Ég veled !
És a sötét alak eltünt az erdőből. Képtelenségnek éreztem magam. Nem ment a járás, a gondolkodás, semmi. Nem tudtam még felfogni se , hogy elment , elhagyott, örökre egyedül leszek. Hajamat az arcomba fújta a szél. Csurong víz volt. A könnyeim eláztattak mindent. Elveztettem az ésszerű gondolkodást. Leültem egy fához, az eső elkezdett zuhogni. Ahj. Mért pont én?????? Nem akarok létezni. Fejem neki hajtottam a fának, hagytam hogy megemésztsen a fájdalom.
Jacob arcát láttam mindenhol, amint azt hajtogatja ég veled .. nem , nem !!!!

Álmodtam. Jacobbal. Hol vagyok kérdeztem magamtól. Pár napja már nem jártam itt, az én kis zugom volt, az én szobám. Tiszta ruhában voltam, éreztem hogy a könnyeim,se a víz nem itatja át a bőröm. Hogy kerültem én haza? Az utolsó emlékem az a nagy kopasz fa, és az eső. Egy cetli volt az éjjeliszekrényemen. „A konyhában leszek. Anya „ Le dobtam magamról a takaróm, fel szerettem volna állni, de vissza lehuppantam az ágy matracára. Renesmee kapard össze minden csepp erőd, hajtogattam magamnak. Sikerült. Fel álltam. Ki nyitottam az ajtóm, és a konyha felé vettem az irányt. Senki nem volt a házban anyán, és rajtam kívül.
- Szia anya. Kezdtem bele.
- Szia.
- Hogy kerültem haza ?
- Hát, Jake hívott, de lefeküdtél pár percre, és utána gondoltad hogy találkozol vele. De nagyon elaludtál, és Alice meg Jasper áthoztak.
Tessék??????? Kérdeztem magamtól. Oh, persze, biztos Alice ezt a mesét találta ki.
- Oh, oké. Böktem ki. Végülis valami választ csak kellett adnom
- Nessie minden rendben? Kérdezte anya. – Csak mert álmod közbe folyton Jacobról beszéltél, és hogy nem mehet el.
- Igen. Jól vagyok.
Megcsörrent a telefon. Anya felvette.
- Igen persze, már is adom.
Kikell zárnom minden emléket Jacobról, úgy lesz a legegyszerübb, ha mindent kitörlök róla magamból. Még a nevére se akarok többé gondolni. Számomra Jake nem is létezett, nem is létezik, és nem is fog létezni.
- Renesmee, elvennéd végre a telefont? Kiáltotta anya a fülembe.
- Ops! Bocsi.
Egy könnycsepp kószálódott az arcomon. Letöröltem gyorsan, még mi előtt anya észre vehette volna. Fülemhez emeltem a telefont.
- Nessie, már halálra aggódtam magam miattad, te meg hol jártál, vártam rád a mi helyünkön, de te nem voltál sehol. Hadarta JACOB a telefonba.
- De én ott voltam, és te, azt mondtam el mész, és hogy elhagysz… Lefagytam, most mi van? Miről van itt szó ? ki űzik velem tréfát?
- Nessie, fogalmam sincs hogy miről beszélsz, mi nem találkoztunk.
- Jake, beszélhetünk késöbb? Kérdeztem.
- Oké, majd hívlak. Sziaa. Szeretlek.
- Szia. Löktem ki az összeszorított fogaim közül.
- Anyaaaaaa kiabáltam.
- Mi az kicsim? Anya a hátam mögött állt, hirtelen megérintette a vállam, majd valami kép beugrott, olyan igazinak tűnt, de még se volt az. A kép a következő másodpercben köddé vált.
- Anya, találkoznom kell Aliceszel. Hadartam gyorsan.
- Menj. Vágta rá Bella.
Vad , eszet vesztett rohanásba kezdtem. Alice csak tud a kérdéseimre választ adni.
- Hello mindenki, kiabáltam , mikor átléptem a küszöböt a „Fehér palotába”
- Sziiaaa Nessie. Kaptam vissza mindenkitől.
- Alice ? hangom beleremegett a nevébe.
- Itt vagyok, táncolt mellém Alcie.
- Beszélnünk kell. Vágtam rá.
- Menjünk ki. Javasolta
Kisétáltunk a teraszra, nem láttam a holdat, se a csillagokat, az ég fekete, sötét, beljós volt.
- Mi a baj ? kérdezte végül meg Alice
- Mi történt velem ?
- Elaludtál, mi pedig haza vittünk.
- És, Jacob nem ment el, szeret, és tényleg itt van.
- Hát persze, Alice tündérien nevetett.
- Álmodtam. Válaszoltam. Ezt a választ saját magamnak szántam.
- Renesmee, Jasperrel vadászni megyünk, esetleg ha van kedved…
- Nem, köszönöm, most egyedül szeretnék lenni. Válaszoltam
- Rendben.. Akkor szia. Mikor Alice kimondta az utolsó szavát, Jasper mellette termedt, és kézen fogva eltűntek az erdő titkaiba.
Bámultam a nagy fekete eget, csodálkoztam, ez az álom olyan valódinak tűnt, vajon tényleg csak álmodtam? A mobilom csörgése rántotta ismét vissza a valóságba.
- Renesmee Cullen???
Kérdezte egy ismeretlen hang.



Várom a komikat...
Pusz : Hencii (:♥