"Twilight 5.rész 6. fejezet"

Sziasztoook.. remélem tetszeni fog amit most mondok : EL KÉSZÜLT A 6. FEJEZET !!!! :)
Jó olvasást ;) .. Várom a kommenteket :)

Twilight 5.rész

6. fejezete

Renesmee szemszöge

Csak rohantam , nem tudtam merre tartok,de nem is érdekelt, már a könnyeim is elkezdtek folyni , egyre gyorsabban, és gyorsabban. Nem láttam már semmit, zokogtam. A könnyeim, mint egy köpeny egy hatalmas fekete köpeny, amin nem tudsz átlátni, ezekkel a könnyekkel meg telt a szemem. Nem érdekelt hogy nem látok semmit, még talán jó is. Legalább nem látom azt a szörnyűséget ami rám vár ha kinyitom a szemem. És megtörtént egy lehetetlennek tűnő dolog. Neki csapódtam egy fának, arról pedig vissza pattantam egyenesen egy másiknak ütközve. Mint valami gumi labda. A bőrömön nem látszódott semmi, de belül éreztem a fájdalmat , nem tudtam fel emelkedni. Az erőm köddé vált. Lassan lehunytam a szemem és vártam, hogy teljesen meg emésztsen a fájdalom, de semmi nem történt. Egy magam feküdtem a földön. Majd egy ismerős hangot hallottam, de ez nem ember, se vérfarkas, sem vámpír hang volt. Ez egy grizzly medve volt. Emmett kedvenc csemegéje. Felém közeledett. Tudtam ha a fájdalom nem öl meg, majd a medve megteszi helyette. Már csak pár centi választott el a medve fogaitól. Vártam hogy végre megtörténjen, vártam, vártam, kíváncsi voltam hogy tényleg létezik e a menj a mi fajtánknak is? Most meg tudhatom. De nem történt semmi, kinyitottam a szemem, és azt láttam hogy valaki/valami neki ütközött a medvének. A medve leteperte az idegent, de ő nem hagyta magát, rászállt és kiszívta a vérét. Az utolsó cseppig. Az idegen már nem is tűnt olyan idegennek. Emmett volt az, a közelben hallottam Rosaliet is.
- Azonnal haza kell vinnünk !!!!! mondta Rose aggódva.
- Nem!!!! Nem akarok.. – de nem tudtam kibökni egy értelmes szót se. Emmett a karjaiba kapott és átrohant velem az erdőn. Egyenesen a Cullen házba vitt. Lefektetett a kanapéra a nappaliban. Magamnál voltam, szóval tudtam mi folyik most körülöttem, de beszélni, vagy meg mozdulni nem tudtam. Nyöszörögtem valami olyasmit hogy - nem akarom. De Carlisle oda ült mellém.
- Aludj Renesmee nem lesz semmi baj. Mondta Carlisle nyugodt hangon. Sosem értetettem hogy tud még ilyen helyzetben is nyugodt maradni. Nehezemre esett egyet is bólintani, valami éles fájdalom támadta meg a nyakam. Le hunyta a szemeimet , de még mielőtt elaludtam volna, meg hallottam Alice hangját és anyáékét is.
- Tessék itt a táskád ! mondta Alice Carlislenak.
- Minden rendben lesz szerelmem. Nyugtatta apám anyát. Te Jézus hogy lehettem ilyen felelőtlen hogy tehettem pont anyával ilyet. Majd vissza kinyitottam a szemem, hogy láthassam anya arcát. Apa látta a gondolataimban hogy mire készülök.
- Nyugalom Nessie anyának nem lesz semmi baja ha te most alszol. Apa szavai megnyugtattak. Vissza le hunytam a szemeim, és mély álomba zuhantam.
- Ne, nee!!! Kiabáltam. Anya maga mellé szorított, minden erejével engem védett, de a fekete köpenyes alak vörösen izzó szemekkel csak közeledett, anya kezdte elveszteni az irányítást, összeroppant, engem pedig elnyelt a feketeség.
Csak egy álom volt. Mondtam magamnak .Mikor fel keltem, egy hatalmas francia ágyon találtam magam. Az egyik emeleti szobában. Éreztem magam mellett egy másik forró testet. Mikor kinyitottam a szemem meg pillantottam Jake arcát. Elpirultam. Másik ruhában voltam, egy rövid naciban, és egy hozzá illő toppban. Naná tuti hogy ezeket Alice aggasztotta rám. Át fordultam az oldalamra hogy Jacob mellkasára tudjak feküdni. Arca nem a megszokott volt, feszült volt. Nem értettem mi lehet a baj. Majd pillantásaink találkoztak. Amitől az arcom vörös lett. Vett egy mély lélegzetet és elkezdte.
- Nessie te szeretsz engem ?

Ez a kérdés sokkolt. Hogy kérdezhet ilyet Jake ő az életemnél is fontosabb számomra.
- Persze hogy szeretlek !! válaszoltam felháborodva.
- Akkor miért akartál itt hagyni örökre, mmm-eeee-gg-ha-lll-ni ?
- Jake, Jézusom, Jacob Black soha de soha nem fog lak itt hagyni, tőlem többé már nem tudsz szabadulni, ez, ez csak baleset volt !!
- Ennek örülök, de miért mentél el ?
- Jake, szerintem ez már más tészta, és hát nem szeretném ezt a témát feszegetni.
- Bocs, de Nessie én halálra aggódtam magam, hogy , hogy talán fel se fogsz kelni ! Jacob le hunyta a szemeit, az arcát az arcomhoz húztam, és a fülébe suttogtam.
- Jake soha, de soha nem hagylak el! Jacob most már kinyitotta a szemeit, majd szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Fürödtem a boldogságban. De egy részem valamit sugallt nem értettem mi a baj, majd hirtelen rájöttem, persze hát én buta.
- Látnom kell anyát !
- Rendben. Lent vannak a nappaliban, eddig Alice nyugtatta hogy nem lesz semmi bajod,Bella magát okolja hogy elmentél, de most már apád is értesítette hogy fent vagy, és roppant jól érzed magad. – Jake rám kacsintott. Kikeltem az ágyból.
- Nagyon csinos vagy ! mondta Jacob , és szélesen vigyorgott. Csöppet sem izgatott hogy mi van rajtam, most anya az első.
- Menjünk ! mondtam. Jacob átkarolta a derekam szorosan maga mellett tartva. Elindultunk lefelé a lépcsőn. A lábaim minden egyes lépcső foknál megremegett. Mikor már leértünk Jake elengedett, én pedig oda rohantam anyuhoz. Szorosan átölelt, és én sem hagytam magam. Majd amikor elengedett megérintette a csuklóm.
- Most már mindent értek. Mondta anya megnyugodva. A tegnapi nap eseményeit mutattam , azt hogy Jake a kérdésemre nemmel válaszolt.
- Ezt majd később megbeszéljük. – Nagy mákom volt hogy apa nem volt a közelben, és nem látott semmit az emlékeimből. De tartoztam mindenkinek valamivel. Ennyi jár a családomnak.
- Bocsánatot kérek mindenkitől.Mikor kimondtam az utolsó szót is apa vissza tért a szobába.
- Semmi gáz Nessie ! – mondta Emmett nevetve. - Legalább kajáltam egy jó! Nevetése a ház minden pontján hallatszott.
- Ne tedd ezt többet velünk. Mondta Alice. Apa nem mondott semmit , csak fagyosan nézett rám.
- Apa? Szóltam.
- Soha többé , még eszedbe se jusson ilyesmit művelni.
- Rendben nem teszek még ehhez foghatót se.
- Asszem haza megyek. HOLNAP LÁTLAK Nessie !!!! mondta Jacob.
- Oké Jake! Szia . Meg csókolta a homlokomat,és elindult haza.
- Indulhatunk mi is? Kérdezte apa. Anyával egyszerre bólintottunk.
- Köszönök mindent !!! Sziasztok
- Sziasztok ! és a ház falai a búcsúzkodás szavaitól csengettek.
Anyuval, és apuval a szokásos rohanás helyett csak sétáltunk, erősen próbáltam nem Jacobra gondolni, ne hogy lebukjak. Nekem mért nem olyan képesség jutott mint anyámnak ? Így még arra is figyelnem kell hogy senki csuklójával ne találkozzon az enyém. Olyan helyen jártunk, ahova én még a lábamat se tettembe, sok történetet hallottam már Alice-től, hogy ezen a helyen mi(k) történtek.. Anya szemei ragyogtak. Apával egymást nézték. Pfúj. Mért kell ezt most nekem látnom? Persze örülök neki hogy apáék boldogok de akkor is , kérem tegyék már ki a 18-as karikát.. lassan már az fog ide kelleni. Meg köszörültem a torkom, hogy anyáék tisztában legyenek azzal hogy én is itt vagyok.
- Ops! Anya elnevette magát. – Bocsi kicsim.
- Nem vészes. Mondtam anyáéknak. – Hol vagyunk ? olyan ismerős ez a hely, de még sem tudom..
- A mi rétünkön. Mondta apa. Hát persze, most már minden rémlik, a sok story a helyén van. Wáó ez tényleg mese szép. Sötét volt. De még is egy pont világított, egy pont, és ez a pont a ragyogó hold volt. Ez a hely, ennek a helynek a képe örökre az elmémbe vésődött. Csak ámultam és bámultam, nem találtam szavakat.

- Nessie kicsim minden rendben? Kérdezte anyu.
- Igen , persze , de miért hoztatok ide, meg sem érdemlem hogy itt legyek…
- Tudd hogy fontos vagy nekünk, anyudon, és rajtam kívül senki nem járt még ezen a helyen.
- De ez a kettőtök titkos helye volt.
- Most már hármunké. Mondta anya.
- Köszönöm. Suttogtam. Majd egyszer csak azon kaptam magam hogy apa már nincs itt, anya pedig a vállam fogja. – Hova tűnt apa ? kérdeztem.
- Beszélnünk kell. oO ez már rég rosszul kezdődik. Mondtam magamnak.
- Miről? Kérdeztem.
- Jacobnak igaza van kicsim.
- Jaj anya , ne kezd már te is ezt.
- Akkor engedd hogy elmeséljek neked valamit.
- Oké
- Szóval.. – kezdte anya. – az egész akkor kezdődött azt hiszem, mi előtt Victoria meg támadott volna. Többet akartam apádtól, mint egy puszta csók.
- Anya kérlek ne részletezd.
- apád nem hagyta magát, hajthatatlan volt , majd előállt egy „megállapodással” mely azt tartalmazta hogyha én hozzá megyek, akkor meg próbáljuk…
- oké, igen, és ez hogy kapcsolódik hozzám ? kérdeztem. – végül is nektek sikerült.
- igen, de a vérfarkasok, és a vámpírok nagyon különböznek egymástól. Apádnak uralkodnia kellett saját maga fölött. De Jake nem tudna magával mit kezdeni. Neki sokkal bonyolultabb.
- de ez nem fer. Nyafogtam.
- tudom.
- És én soha se soha de soha nem lehetek Jacobbal. A szemeim megteltek könnyel.
- Azt nem mondtam hogy soha se soha. Erre fel kaptam a fejem. Micsoda?
- Tessék?
- Hát, ha majd eléred azt a kort ami már a végleges lesz, és a tanulásoddal is minden rendben lesz, plusz hogyha Jacobbal ugyan úgy lángolni fog a szerelmetek, és bebizonyítjátok egymásnak is , hogy mindent megtennétek a másikért, akkor , talán, talán, talán bele mennék a dolgokba. Persze csak úgy hogyha a közelben lehetnék…
Hát az utolsó 2 szó annyira nem tetszik. De ezt el se akarom hinni, még is van remény.
- Anya, anya, én nem tudom eléggé meg köszönni.
- Még ne köszönj semmit.
- De te, te , esélyét látod annak, hogy talán..
- Bízok Jacobban.
- Ennek örülök. Válaszoltam megkönnyebbülve.
- De erről, senkinek nem szólhatsz még egy szót se, érted?
- Még Jacobnak se?
- Azt akarod hogy apád meg tudja?
- Nem, persze hogy nem. – Ez nem fer, végre történik velem egy jó dolog, és még a szerelmemnek se mondhatom el. Pedig ez elképesztő. Nem érdekel, valamilyen módon úgy is Jacob tudtára adom hogy mi a helyzet.
- Anya ! Nem mehetek vissza Aliceékhez, beszélni szeretnék vele.
- Rendben , holnap találkozunk.
- Köszi anya!
Vissza fordultam a Cullen házhoz, őrült futásba kezdtem, imádtam futni, szerettem hogy az illatok „szembe jönnek” velem. Lenyugtatott ez a dolog. Hát itt is vagyok.
- Szia Nessie ! kiabált Emmett !
- Sziasztok, ismét ! szélesen mosolyogtam.
- Mi szél hozott itt újra kincsem? Kérdezte Esme, Esme volt a világ leg angyalibb mamája, mindig meg adott mindent amire csak vágytam, és a szeretete mérhetetlenül nagy volt.
- Alicet keresem.
- Azt hiszem a gardróbjában pakolászik.
- Köszönöm.
Fel mentem a lépcsőn és egyenest Alice gardróbja felé szögeztem az irányt, ez a gardrób sokkal nagyobb volt a ház többi részénél körübellűl az én szobám 6-szorosa volt. Még Rosalie ruhatáránál is nagyobb volt. Be sétáltam a ruha palotába. Éreztem Alice illatát a szoba végén. Oda rohantam hozzá.
- Szia Renesmee. Hát te?
- Szia, hát emlékszem hogy , még múltkor apa rád szólt hogy Alice most ne. És gondoltam megkérdezem hogy mi történt?
Alice leült a gardrób padlójára, és mellé ültem én is.
- Hát tudod hogy nem látom se a vérfarkasok, se a félvérek jövőjét, de a vámpírokét igen.
- igen és? Kérdeztem mit sem sejtve.
- Láttam hogy Bella melletted fog állni, és láttam ez által azt is hogy te és Jacob…
- Igen ? és?
- Nessie most már a te jövődet is látom. Alice lesütötte szemeit.

Na.. ?? kérem a vissza jelzéseket ;) Pusz : Hencii (: ♥