Egy kis olvasni való.. ;)

Halii (: ha már az új fejezettel nem is tudok szolgálni, azért remélem egy kis "álom interjút/besámolót" szívesen olvastok [ én írtam... :P ]


Álmaimban,rettegek félek,sötét alakoktól, hogy eljönnek, és nekem is az lesz a sorsom mint a többi embernek. Hiszen én csak egy halandó lány vagyok a vámpírok számára az édes incsiklandó csemege. De még is egy vámpír olyan közel áll a szívemhez, bármit tenne velem, képes lennék, bármimet oda adni neki csak hogy pár pillanatra láthassam. A kis hugától pedig rettegek. Ő olyan szeretet hiányos féleség. Tündéri arany arcocskája mögött egy rémes alak bújkál. De Alec ő olyan tökéletes. Nem illik ebbe a családba. Ezt egyből megállapítottam, de a hugocskáját semmi , de semmi véget nem hagyná magára, főlleg a legnagyobb vámpírokkal nem. Mit is ábrándozok én itt ? Inkább a tanárra kellene figyelmem , egy új srác jön az osztályba, biztos ronda, szeplős,szemüveged, nem az esetem. A tanár csak löki a rizsáját... blablablabla... UNALMAS. Ahw, mikor csöngetnek már ki?????
- Na szóval diűkok ő itt Alec.
- Hello mindenki!!!
Mi???Tessék???Mi van???? hogy kerül Ő ide ????? Te Jézus úr isten... áááá... valaki csípjen meeeeg!!!! Nanááá, én mázlista, pont mellettem nem ül senki. Hmmm valyon finom ebéd leszek ?? bántani fog? Alec le ült mellém.
- Szija, Alec vagyok !!
- Ő, hát persze / elnevettem magam./ én pedig Heni.
- Szép neved van.
- Mit keresel te itt ? kérdeztem még mindig hitetlenkedve.
- Hát, valami megoldatlan ügy végett jött ide a "családom" és nekem pedig be kellett épülnöm a diák életbe.
- Hát eléggé kitűnsz a sorból. / elpirultam /
Alec vett egy mély lélegzetet. Nem is értettem hogy minek...
- Én próbálom magam tűrtőzetetni, de nehéz, te olyan ínycsiklandó vagy... majd beleharapott ajkaiba.
- Hééé arrébb ülök, ha zavarlak...
- Nem dehogy.
Uffff... most aztán kivert a víz, mondom én hogy még eledel leszek.
- Mióta élsz itt? kérdezte.
- Mióta megszülettem. válaszoltam.
- Hééé kölyök annak ellenére hogy új vagy még nem kellene dumálnod / szólt ránk a tanár, mind a ketten nevettünk/
- Erre a tanárra ráférne egy bajusz nyírás... / mondta szélesen mosolyogva az én álom fiúm./
- De a kopasz fejére nem használna semmi. / nevettünk, megszólalt a jelző csengő, ajaj .. 5 perc van hátra az órából. /
- Hmmm... jó társaság vagy, lenne kedved esetleg, máskor is mellettem ülni matekon?
Elpirultam, és hatalmas nagy vigyort öntöttem arcomra.
- Hát persze szívesen. válaszoltam. Majd Alec egy nagy puszit nyomott arcomra, felkapta könyveit és kisétált a teremből.

Remélem jó sokáig maradnak még, és engem pedig nem fog senki se megenni. ;)


Na pusz : Henciii (:♥