"Twilight 5. rész 4.fejezet"

Áloháááá !!! Hazatértem :) na szóval.. megírtam a 4.fejezetet , remélem elnyeri tetszéseteket , puszilok mindenkit.. Heni<3


Twilight 5. rész

4.fejezet

„Renesmee és én”

A kezem nem tudott leállni egyre jobban ,gyorsabban kezdtem a vonalakat rajzolni.Még is mi ütött belém? Miért csinálom ezt?
-Szerelmem,szerelmem szólongatott újra és újra Edward. De én nem tudtam válaszolni.Majd hirtelen a kezem leállt. Az agyam vissza állt a normál kerék forgásba és megnéztem a papír lapot. Na ne a papír háttere teljesen fekete volt és olyan mintha ketté szakították volna, és az állt rajta Fogd! De mégis mi történt velem ? vagy ez miért történt? Edward mellettem ült és olvasta a papírt.
- Ez , ez meg mit jelent ? kérdeztem idegesen.
- Nem tudom. Válaszolta. A következő pillanatban valaki kopogott. Rosalie volt az.
- Szia Rose . köszöntöttem.
- Bella ,Bella én annyira sajnálom. Mi elött megkérdezhettem volna tőle hogy mi történt Edward ott állt mellettem és dühbe gurult.
- Nem ! üvöltötte. Hogy ? Miért ? hirtelen nagyon ideges lett.
- Azonnal velem kell jönnötök. Alice kért hogy szóljak. Mondta Rose.Pár percen bellül át futottuk az erdőt,akárhányszor Edwardra pillantottam az arca semmit se változott ugyan olyan merev,és feszült volt. Mikor oda értünk a Cullen házhoz Rosalie besétált és egyből Emmett mellé állt.
- Hol van az én kis tündér bogaram? Kérdeztem egy oktával magasabb hangon. Edward hirtelen megszorította a kezem,és megölelt.
- Neeeeeem !! Sikítottam. – Mi történt a lányommal ?? követeltem.
- Bella nincs semmi baj, Bella kérlek nyugodj meg. Mondta Alice , és hirteln nyugodtság árasztott el de nem Alice szavaitól ledtem nyugodt, hanem érzékeltem hogy Jasper belépett a szobába.
- Mi történt a lányommal ? fordultam Edwardhoz. Hangom Könyörgött a válaszért.
- Renesmee . Kezdett bele majd egy mély sóhajt vett. Renesmee el tűnt. Mondta végül ki.a lélegzetem elakadt. Nem tudtam meg mozdulni se. Mi történt az én tündér arcú lányommal ? Mégis hogy tűnhetett el ?
- Mi ? Mi? Nem, Ez hogy lehetséges?
- Aliceszel ugyan az történt mint veled.
- A papíros dolog. Válaszoltam és a kis papírt összegyűrődve húztam ki a zsebemből.
- Igen pontosan. És amikor befejezte. Mint te. Renesmee abban a pillanatban köddé vált.Nem akartam hinni a fülemnek. Hogy a francba tűnhetett el egy ilyen gyermek.Majd hirtelen valami eszembe jutott.
- Álljunk meg egy pillanatra.Kezdtem bele a mondandómba. - Ha Aliceszel is ugyan az történt mint velem. Akkor Alice mit írt a papírra? Majd Alice átadta nekem a papír lapot.De ami azon szerepelt az nem írás volt. Az egy rajz, Annak a rajza amint Renesmee magamhoz szorítom, hogy ne lássa azt a szörnyűséget ami ellen épp küzdök
- Ez meg mit jelent ? És hova lett a lányom ? kérdeztem.
- A te papírodon mi áll ? kérdezte teljesen higgadttan Carlisle.
- Az hogy Fogd !
- Ez érdekes.Roppant érdekes válaszolta.Majd a következő percben megcsörrent a telefon.Felvettem.
- Szia Bells . Mondta Charlie
- Oh szia apu !
- Megbeszéltük hogy át jössz Nessievel. De Nessie itt van te pedig sehol. Ezt nem hiszem el vallottam be magamnak . Hogy kerül Nessie Charliehoz?
- Nem sokára ott vagyok apa ! szia!
- Ok, szia Bella!
-Renesmee Charlienál van mondtam a családnak.
-Veled megyek . vágta rá Edward.
-Oké . válaszoltam higgadtan.
- Indulhatunk ? kérdezte Edward türelmetlenül.
- Hát persze.
Ki sétáltunk a házból. Beültünk Edward Volvojába , és elindultunk régi otthonomba.
- Még is , még is mire gondolsz most ? kérdeztem megszeppenve szerelmemtől.
- Hogy miért, miért van ez, egyáltalán hogy lehetséges.?! Majd egy mély sóhajt vett.
- Minden okkal történik. El sem hiszem hogy ezt kimondtam. De igazam van. Az út hátra levő részét csöndbe tettük meg , és csak kifelé az útra bámultunk. Szakadt a eső mint mindig Forksban. Charlie házánál voltunk, hallottam hogy megy a meccs a TV-ben.
- Szia apu !! köszöntem elsőnek.
- Szia Bells, Edward.
- Charlie!
- Hol van Renesmee ? kérdeztem apámtól.
- A régi szobádban.
- Én azt hiszem maradok meccset nézni apáddal. Vont vállat Edward, biztos hallotta Nessie gondolotait , tudja hogy most egyes egyedül rám van szüksége, Renesmee küröbelül most 11 éves korában lehet.Gyönyörű szép hosszú barnás vöröses haja van. Barna gyönyörű szemei és fehér bőre.Tudtam merre kell mennem, kivűlről ismertem már a ház minden zegét zúgát. Szerettem itt lakni, a szép estékre emlékeszttett Edwarddal . Be sétáltam a szobámba , Nessie az ágyamon feküdt és nézett előre.
- Szia kicsim ! és leültem az ágy szélére
- Szia anya.
- Mi a baj ? kérdeztem.
- Hogy , hogy kerültem én ide ??
- Mi sem tudjuk.válaszoltam fájadlommal teli hangon. Mikor minden a kerékvágásba kezd állni, ismét kezd szét esni az életem ? nem, ezt nem engedem meg ! – És ezen kívül mi bánt ? kérdeztem Nessiet.

- Hát ami azt illeti. Kezdett bele Renesmee. – Aggódok Jacob és a köztem lévő kapcsolat miatt, nem tudom megosztani senkivel, mivel nincs „legjobb barátnőm” Alicet is inkább egy testvérnek tekintem, és hát nem tudom mi ez az érzés , de furcsán érzek Jacob iránt, és nem tudom hogy ő hogy van ezzel. Elképedtem a lányom mondandóján mindenre számítottam csak erre nem. Nessie soha nem nyílt meg előttem ilyen őszintén.
- Szereted őt ? kérdeztem.
- Azt, azt hiszem hogy igen.
- Akkor tedd azt amit a szíved súg.
- Csak fél. Mind ketten felnevettünk.
- Lemegyek apáékhoz. Mondta Renesmee.
- Rendben, mindjárt megyek én is. Körbe sétáltam az ágyam megérintettem a takaróm, és rám törtek a régi ködös pillanataim ebben a szobában. Minden egyes porszemre emlékszek. Charlie semmit se változtatott a szobán, se a ház egyéb részein. Leültem az író asztalhoz, be kapcsoltam a jó öreg számítógépem , majd hirtelen az a kép jelent meg amit Alice és én rajzoltunk illetve írtam a papír lapra. De hát ennek semmi összefüggése nincs. Mondogattam magamnak. Még is milyen üzenet akar ez lenni ? Most már nem értek főképp semmit. Meg nyitottam egy mappát, és tele volt a közös fotóimmal a férjemmel. Végig néztem az összes képet , majd kikapcsoltam a gépem, és elindultam a nappaliba, a lépcsőn. Kopogtak. Nessie kinyitotta az ajtót , majd rám nézett arca tiszta vörös volt, és én már tudtam is ki áll az ajtóban. Jacob volt az.
- Héé Nessie !!
- Sziii-iii- szii- aaa Jake. És édesen felnevetett Renesmee.
- Mi újság ? kérdezte Jake hatalmas mosollyal elterülve a sima arcán.
- Semmi extra Jake. Válaszolta Nessie. – De te mit keresel itt ??
- Nagyapádhoz jöttem, Billy kereste telefonon , de nem érte el, és így hát eljöttem megkérdezni , hogy lenne-e kedve egy kis holnapdélutáni „pecázgatáshoz” Billyvel.
- Persze. Köszönöm add át Billynek.
- Ok. Kiabálta vissza Jacob. Renesmee hozzá ért merő véletlenből Jacob kezéhez , és Jake meglátta az összes eseményt ami az elmúlt percekben,órákban,napokban történt. Majd rá vigyorgott Nessiere – Én is így érzek. Válaszolta Jacob. Renesmee felnevetett, és elpirtult.
- Anya beszélhetünk ?
- Persze válaszoltam.
- Hová hová ? kérdezte Jacob.
- Jake ez női dolog . vágtam vissza. Ki mentünk Renesmeejel sétálgatni,idegesnek tünt.Majd hirtelen elkezdett beszélni.
- Köztünk úgy se lehet semmi Jacobbal. Vett egy mély lélegzetet és folytatta. – Vagyis nem az hogy én még „kicsi” vagyok hozzá, elég sok mindent megéltem már a koromhoz képest, de .. és meg akadt, így segítettem neki, tudtam mire gondol.
- De apád soha nem egyezne bele. Mondtam ki végül.
- Igen így van . válaszolta kicsit se meglepődve.
- És azt is tudod miért nem engedné ?
- Mert én vagyok az egyszem kicsi lánya? Kérdezte kurtán.
- Ez csak mellékes , válaszoltam.
- Hát akkor mi a csuda van apával? Kérdezte tőlem Nessie egyik szemöldökét felhúzva.
- Hát jobb hogyha az elején kezdem. mondtam ki végül, soha nem gondoltam, vagy is de gondoltam hogy egyszer el kell mesélnem mit éltem át az apja mellett, de pont most,végülis Renesmee meg fogja érteni hisz ahogy azt ő is mondta „elég sok mindent megéltem a koromhoz képest”.Huuhh.. hol kezdjem? Talán amikor meg ismertem Jacobot.
- Az egész úgy kezdődött hogy Charlie legjobb barátja Billy és neki a fia Jacob, nos tehát ők ellátogattak hozzánk, és én nagyon jóban kezdtem lenni Jakel, majd amikor apád elhagyott teljes traumának ért az egész, nem , egyszerűen nem ment feldolgozni, depresszióba estem, síró görcsöket kaptam egyik pillanatról a másikra. Úgy éreztem mintha sírnom kéne de nem tudtam, hiszen a vámpírok nem sírnak, nem tudom hogy sikerült Nessie előtt ennyire megnyílnom, de örültem neki. – Szóval, nem tudtam van –e egyáltalán még az értelmemnek, amit nekem apád jelentett és még most is, mindig is jelentett, jelenteni fog azt nem tudom szavakkal kifejezni, ez egy leírhatatlan érzés egy olyan kötelék kettőnk között ami soha,soha az életben nem tud elszakadni, mondhatnám úgy szerelem volt első látásra,de ez nem igaz. Tehát visszatérve Jacobhoz, amikor egyedül éreztem magam,nem voltam kíváncsi a világra sem, ő mentett ki a depiből , nem sírtam olyan gyakran, de szánalmasan hangzik, amikor leugrottam a szikláról és a vízbe estem apád hangját hallottam, ott lett volna, vigyázni akart rám, és neki köszönhetően élek.
- Micsoda ?? anyu te leugrottál egy szikláról?? Kérdezte Renesmee tágra nyílt szemekkel.
- Hát Jacobéknál ez egy hobbi!! De soha ismétlem soha az életben nem próbálhatod ki! Maximum ha ott vagyok melletted!! Értetted ?
- igen anyu, rögzült . majd mind ketten felnevettünk. – folytasd. Kérlelt Nessie.
- Amikor Alice eljött,és látta hogy nem őrültem meg, és nem vagyok halott, elmondta mi Edward terve hogy elmegy . alkalmam sem volt befejezni mire Nessie kimondta.
- A Volturihoz. És kicsi fehér bőre még sápadtabb lett.
- Aliceszel utána indultunk hogy megállítsuk, de Jake nem akarta elhinni hogy elmegyek, marasztalt, de nem hallgattam rá, amikor Olasz országba értünk, sikerült megállítanom Edwardot , de el kellett mennünk a Volturihoz , és egy ígérettel távoztunk :
- Vámpírrá kell változnod. Mondta ki Renesmee megborzongott a „vámpír” szónál.
- Majd haza indultunk, Jacob nem állt velem szóba nagyon sokáig majd hirtelen megint elkezdett megint minden a kerékvágásba áll. Boldog voltam, és úgy vettem észre hogy a körülettem lévő személyek is. Kivéve egy.Jacob. – szűrtem ki a fogaimon keresztül. – Jacob elmondta hogy szerelmes belém. – Nessiet le sújtotta a hír. Nem hitt a fülének. – Elmondta hogy szeret. Én pedig nem tudtam mit érzek iránta. Egy dolgot viszont igen. Hogy ki nélkül nem tudnám leélni az életem.
- Apa. Válaszolta.
- Jacobnak szörnyű nehéz volt. De apának is, állandóan hallotta Jacob gondolatait.Végül amikor megszülettél akkor kezdtek el kicsit szimpatikusabbak lenni egymásnak , náluk már ez is haladás. – Renesmee nem nézett rám, csak előre bámult.
- De még mindig nem értem, kicsi sok volt az információ . vallotta be.
- Apád attól fél hogy elveszít , hisz egyszer Jake miatt már majdnem vége volt a kapcsolatunknak.
- huhh.. de én nem vagyok te anyu , nem kellene ennyire féltenie,mindig én leszek apa egyetlen kicsi lánya . – Nessienek le esett a tantusz.- Már értem most lép képbe az „apa egyetlen kicsi lány” dolog.
- Pontosan, érted te ezt. Válaszoltam vigyorogva.
- Ki volt a legszimpibb apa után a családban?
- Azt hiszem Alice,ő a legjobb barátnőm.
- Milyen érzés volt amikor megtudtad hogy szóval, hogy én leszek neked?

- Hát ami azt illeti , amit akkor éreztem nem lehet szavakba önteni, de igazából azt álmodtam hogy fiam lesz, így fiúra számítottam, de te sokkal csodálatosabb vagy.- Nessie elpirult és szélesen mosolygott. – Ideje meg néznünk hogy áll a meccs!

- Csak még egy kérdés. Gyorsan rávágta Renesmee.
- Igen?

- Szóval , szóval én nem nagyon emlékszek az első látogatásra , amikor Charlie eljött hozzánk.. szóval én ugye nem bántottam nagyapát ?
- Nem, soha nem bántottad olyan voltál mindig mint egy kis tündér.
- Anya , apa meg fogja ugye tudni hogy én és Jacob ?!
- Már most tudja. Válaszoltam
- A francba hülye Jake!!!!!! Kiabálta Nessie.
- Nyugalom apád nem fog itt balhét csinálni, és majd én megvédelek.
- Köszönöm, de először szeretném én intézni a dolgokat.
- Rendben, de menjünk. Elindultunk vissza Charlie házába , jó kis séta volt az erdőben, Nessie megnyílt, és én is előtte. Ez jó jel.Amint besétálltunk a házba Edward felpattant.
- Azt hiszem indulnunk kellene.mondta végül.
- Rendben. Renesmee kezét egy percre se engedtem el.Éreztem Edward feszültségét.
- Ok. Sziasztok! Kiáltotta Charie
- Szia apu, Jacob
- Szia Nagyapa, Jake.
- Viszlát Charlie.
Mér hetetlen sebességgel kezdtünk el futni az erdőben.Majd egy pontján megállunk.Edward felénk fordult.
- Ki mellett állsz Bella ? kérdezte.
- Edward Cullen ezt mos fejezd be véglegesen, nem tilthatod meg a szerlemet, hisz ez még saját magadnak se ment, Renesmee szereti Jacobot Jake is őt, nincs itt semmi ég adta probléma, nem tudom miért rágódsz ezen ennyit.
- Szerinted jó egy vérfarkas közelébe hagyni a lányunkat? Kérdezte tőlem.
- Most nem erről van szó tudod, jól de ha már így állunk Jacob hányszor vigyázott Nessire, tudted hogy egyszer ehhez a pont hoz is elérünk, csak nem gondoltuk volna hogy ilyen hamar.
- Ne kérd azt hogy ezt elnézzem !
- Apu? Mondta Nessie. – Apa, ha szeretsz akkor hagynád hogy a szív vezéreljen.
- Szeretlek, jobban mint hinnéd, de ezt nem fogom hagyni , majd talán egyszer megérted miért .
- Nem, vágott vissza Renesmee. Soha nem fogom ezt megérteni , attól hogy ayát majdnem elveszítetted, mi lássuk be a te saját hibád, arról én nem tehetek, én nem anya vagyok, én a lányod, engem soha nem fogsz elveszíteni!!!- Megköszörültem a torkom.
- De nagy lett hirtelen a kis asszony szájja!!! Renesmee Cullen fogd vissza magad, nem tudod még elképzelni se hogy mit éltem át.
- A te hibád. Sziszegte annyira halkan Nessie hogy egy ember nem lett volna képes meghallani.
- Igen, ezt jól mondod. Látta be Edward. – De akkor se hagyom hogy azzal a félőrülttel legyél.
- De apu
- Edward. Morogtam rá.
- Most még nem ,nem azt mondom hogy soha, csak hogy még nem. Majd idejével.- Nessie egy hatalmas puszival ajándékozta meg édesapját majd halkan a fülébe súgta – szeretlek
- Én is kicsim!! És mind hárman nevettünk. A feszültség pillanatok alatt eltelt, és tovább indultunk. Amikor oda értünk a Cullen házhoz Edward bement mindenkitől elköszönni és jó éjszakát kivánni , Renesmeel követtük. Minden kitől elköszöntünk.
- Álljunk csak meg!! -Mondta Alice.
- Alice ne most . válaszolt Edward . Újból az erdőben találtam magam. Nessie meg állt egy fánál nézelődni, hogy milyen madarak ülnek rajta.
- Nem volt szép ahogy elbántál velem. Mondta Edward.
- Nem volt szép hogy ilyen helyzetbe hoztál. Vágtam vissza.Felnevetett, majd közel hajolt, és az arcomba suttogta.
- Bocsánat szerelmem! Az illata még mindig édes volt számomra, beleszédültm egyszerüen imádtam, de hirtelen azon kaptam magam hogy megcsókolt.
- De tudnod kell nagyon türtőztettem magam hogy ne azonnal tépjem le Jacob fejét!
- huh , csak ennyit tudtam kinyögni, mire a házhoz értünk besötétedett. Edward már a nappaliban volt. Én meg fogtam Nessie vállát az ajtóban és oda súgtam a kicsi fülébe elöbb hazudtam neked. Majd értetlenül rám nézett.
- Két dolog miatt nem voltam boldog abban a bizonyos időszakban.
- Még is mi miatt kérdezte? tőlem Nessie.
- A korom féltem hogy mire átváltozok úgy fogok kinézni mint Edward nagyanyája.Renesmee felnevetett, majd elindult befelé. Le ült Edward mellé a kanapéra.
- Anyukád nem viccelt az előbb . Mondta Renesmeenek a lehető leg komolyabban. – Télleg nagyon aggasztotta a kora.
- Bocsánat anya. Meséljetek még.
- Semmi gond, de holnap is lesz nap, és neked ide lenne ágyba kerülnöd. Mondtam Nessinek. Edward pedig rám kacsintott.

- Rendben anyu! Nessie megfürdött, fel vette a pizsamáját, majd befeküdt ágyába , betakartam és szerelmemmel egy-egy jó éjt puszit nyomtunk az arcára.
Majd át vándoroltunk a saját háló szobákba.