"Twilight 5.rész 7. fejzet"

Twilight 5.rész

7. fejezet

Érzelmek

Renesmee szemszöge

Tessék ez még is hogy lehetséges? Kérdzetem magamtól. De ez , ez képtelenség. Most már Alice is minden döntésemről tudni fog, ez , ez annyira nem fer. A legjobb barátnőm úgy érzem el árúlt. Tudom ez hülyeség , de még is tudni foglya mi történik épp velem. Már a jövőm sincs biztonságban. Éreztem valamit, de nem tudtam semmihez se hasonlítani, nem szomjúság, nem bánat, semmi , egyszerűen a szeretetem küzdött a dühöm ellen. Fej fej mellett haladtak, egyik sem volt erősebb a másiknál. De én ezt már nem bírom tovább. Sorba csak rossz dolgok történnek velem, Jacob nemleges válasza, még ha anya be le is megy majd talán egyszer , valaha , Jake akkor se, na meg persze apám, róla ne is beszéljünk. Mért pont velem történik mind ez? Mért nem élhetek normális életet? A gondolataim sorba jöttek egymás után, lassan már én kezdtem elveszíteni a fonalat, a szoba forgott velem. Majd egy pontra szegeztem a szemem , ez a pont egy még kibontatlan ruhára irányult. A ruhán pedig egy címke állt a nevemmel. Ez meg mit jelentsen? Ne , neeeee , én már nem bírom a sok megoldatlan kérdést.
- Nessie kérlek nyugodj meg, szólt hozzám Alice
- De, ez képtelenség, még is hogy láthatod te az én jövőmet?
- Fogalmam sincs.
- És , még is mit láttál?
- Nem fogom elmondani, ez a te dolgod, én pedig nem gondolok többet rá. Különben hatalmas családi botrány fog kitörni.
- Kösz , Alice asszem tudom miről van szó.
- Kérlek ne haragudj. Mondta Alice.
- Ne , Alice , most ne.
Fáradt voltam. És összetiport. Egyedül éreztem magam. Nem érdekelt hogy, hol , kivel vagyok. Semmi az ég egy adta világon. Meg akartam szűnni létezni. Miért történnek sorjába ezek? Miért nem lehetek boldog?
- Alice, azt hiszem lefekszek, apa szobája kényelmes lesz.
- Oké. Jó éjt!
-Kösz.
Felálltam, kisétáltam a ruha palotából, lehajtott fejjel sétáltam át apa szobájába. Miért ilyen nehéz az életem? Valami megoldás csak van számomra is. Most már értem anya miért mondta hogy „be kell bizonyítanunk” a szerelmünket. Értem hogy anyának mennyi mindenen át kellett vergődnie magát. Álmos voltam, de nem akartam aludni, féltem ha lehunyom a szemem olyan dolgokat fogok látni amiket nem akarok. Oda ültem az ablak mellé,és bámultam kifelé, érdekes, nem esett az eső. Megint egy pontra összpontosított a szemem. Ez a pont ragyogott, a hold volt az. Gyönyörködtem benne. El akartam terelni a figyelmem, kitörölni pár órára , a családomat, Jacobot, és egyáltalán a létezésemet is. Nem érdekelt hogy értetlenül bámultam ki az ablakon. És csak a holdat néztem. Olyan volt, mintha meg babonázott volna. Nem éreztem még így magam. Boldog is voltam, meg nem is. Ez olyan nem létező dolog volt. A holdnak olyan egyszerű ez élete. Vagy is ha belegondolok még se. Reggel fel kell a nap, és a holdnak meg kell vele birkózni hogy feküdjön már le aludni, és hagy vegye át ő a műszakot. Nem vagyok valami össze függ. De ez nem is baj, még nem Jacobon ját az eszem. De nem tudok másra gondolni, bárhová nézek, bárkit látok, bármire gondolok ő jut az eszembe. Hiányzik. Vele akarok lenni. Ez nem lehetséges. Lassan le hunytam a két szemem, nagyon ki voltam merülve, eddig én voltam a győztes az alvás és ébren maradás párbajban, de most már át vette az álom az irányítást.

Még is ez mi akar lenni ? kérdezte tőlem anya. Még is hogy gondoltad ezt ? üvöltötte a fülembe. Én nem tudtam meg mukkanni. Nem éreztem semmit. A könnyeim még is, egyre szaporábban kezdtek előtörni. Megint el követtem azt a butaságot, amit nem akartam volna. El rohantam. Ismét az erdőt éreztem az én igaz barátomnak. Aki megérti, és felitatja a könnyemet. Szakadt az eső. Nem hallhatta senki a sírásom. Egyedül voltam. Nem akartam senkit, semmit. Az életem teljes csőd volt. Sétáltam, sírtam, teljesen el áztam. Mégse éreztem a vizes, hideg ruhát a bőrömön. Nem bírtam tovább menni. Lefeküdtem egy fa mellé. És a könnyeim még gyorsabban kezdtek folyni. Nem értettem magam. Miért csinálom ezt ? A hold megint ragyogott. És meg világította azt a fát ahol ültem. Kitűnt az erdőből. A hold hatására csillogott a fa. Ahogy néztem, csodálkoztam, megint valami elfogott és sírni kezdtem. Neki hajtottam a fejem a fának , hagy fájjon aminek fájnia kell. Lehunytam a szemem és hagytam hogy elmúljak a pillanattal.
Valami kopogott a fejemnél.

Üm. Mi történik? Csak álmodtam ? Az eső verte az ablakot. Lehet hogy tényleg aludnom kellene egy kicsit. De mit segítene az rajtam ? megint ilyen butaságot álmodnék, és megint fel kavarna ez az egész. Nem értem az érzéseimet. Nem kellene ilyennek lennem. Hihetetlenűl boldognak kellene lennem. Hiszen nem történt semmi tragikus dolog. De még sem tudtam boldog lenni hisz valami kordában tartott. Mintha valami pajzs venne kerűl amit az elmúlt pár napban terítettek volna rám. De még is hogy szabadulhatnék meg ettől a „pajzstól”. Nem bírok tovább itt ücsörögni. Inkább le megyek a nappaliba TV-zni Emmettel. Emmett itt van. Hallom hogy ő nézi a TV-t. Fel táplázkodtam az ablaktól, és ki sétáltam a fehér égbolt szerű szobából. Egynesen le mentem a lépcsőn, és lehuppantam a kanapéra a nappaliban.
- Héé Nessie !! Kiáltotta a fülembe Emm. Mintha süket lennék, hát a hallásommal ha volt is valami baj, most már tuti nincs. Maximum időként alkalmi süket voltam, de az csak mellékes.
- Mi az ? kiáltottam pár oktával magasabban Emmett fülébe.
- Nem kellene aludnod? Kérdezte .
- Nem. Válaszoltam határozottan. Nem akartam aludni, és nem is fogok.
- Oké , nekem 8. vonta meg a vállát Emm.
- Hol vannak a többiek? Kérdeztem.
- Vadásznak. Válaszolta könnyedén.
- Ja, boccs, és te miért nem mentél ?
- Valakinek vigyáznia is kéne rád , nem gondolod.
- Minek Alice úgy is meg fogja tudni , ha valami bajom lesz, még akkor is ha meg se fog történni. Piszmogtam az orrom alatt.
- Renesmee ne legyél mérges Alicre , ő ezt nem akarta, minden okkal történik, ne legyél már búvalt béla. És meg ütötte a vállam Emmett.
- Oké, felfogtam, de az akkor se fer.
- Fer vagy nem fer, el kell fogadnod.
- És ha nem teszem ?
- Szerinted van más választásod? Nem is tudtam hogy tudsz parancsolni Alice képességének.
- Jól van, értem. És most én ütöttem meg Emm vállát. Bár csak ne tettem volna. Ahogy elhúztam a kezem , csuklom találkozott a csuklójával. Ahj, mér vagyok mindig ilyen béna ?
- Uhuj , jujjuuujj Nessike szerelmes !! Emmett hatalmas nevetésbe tört ki. Nem bírta abba hagyni.
- Emm. Ez nem vicces!!! Te is szerelmes vagy.
- Jó, oké, de nem 12 is kamasz.
- Ahj, ne már, épp elég így is a bajom, ne izééjé már te is.
- Oké. Bocs.
- A bocs az erdőben él. Válaszoltam dühösen. Nem is Emmre voltam dühös ha nem magamra. Mért kell mindig le kell buktatnom saját magam!? Átkozott képességem!!
- Nessie hűtsd le magad! Rosalie és a többiek pár perc múlva itthon lesznek.
- Ok. Válaszoltam.
Mindenki besétált az ajtón, Rose és Alice a gardróbjuk felé vette az irányt. Esme meg mosta az arcát. Carlisleon nem látszódott hogy épp vacsorázni járt. Jazz oda ült mellém. Jasper mindig is olyan,olyan félelmetes volt számomra. Érezte a feszültségem.
- Nessi mi a baj? Szegezte felém a kérdését.
- Nincs semmi. Jazz Emmettre nézett . Emm bólintott.
- Akkor még is miért vagy ilyen feszült?
- Ugyan hagyjátok szegényt. Vágott közbe Esme.
- Ugyan nincs semmi baj, nincs semmi bajom.
- Ugyan csak szerelmes. Fejezte be helyettem a mondatom Rosalie.
- Igen. Nyögtem ki. Mindenki mosolygot.
Az este hamar elrepült. Sok mindenről beszélgettem sok mindenkivel. Esme ezt mondta hogy semmi baj az érzéseimmel, csak okosan cselekedjek. Carlisle meg állapította hogy én tényleg bármire képes lennék Jacobért, és talán neki már bizonyítottam is. Alicenek elmondtam, hogy nem hibáztatom őt, azért ami történt, és hogy még mindig őt tartam a legeslegjobb barátnőmnek, hát, ő a Jacobos témához nem sokat fűzött hozzá, hisz ő úgyis tudja mit fogok tenni. Jasper , idézem „ Nessie ez őrültség, a vámpírok mellett a vérfarkasok a legveszélyesebb fajok, azt hiszem anyádra ütöttél a veszély vonzással kapcsolatosan, ó te szegény.” És a végét elnevette. Rosalie bíztatott annak ellenére is hogy ki nem állhatja Jacobot. Emmett.. mindent bele.. hát persze.Ellmerűltem a gondoltaimban. A telefonom csörgése hozott vissza a jelenbe.
- Szia Jake !
- Renesmee beszélnünk kell !! mondta Jacob a telefonba. Jake soha nem szokott Rensmee ként hívni. Ez már most nem tetszik nekem.
- Ok, mond!
- Személyesen. Válaszolta Jacob.
- Oké, hol találkozzunk ?
- A mi helyünkön az edőben. Ott várlak siess!!
Mielött válaszolhattam volna Jake letette a telefont. Na most lóghatok meg itthonról.
De mit akarhat Jacob ??



Naaaa?? Igyekeztem.. siettem vele ahogy tudtam ;) Várom a komikat :)
Pusz: Hencii (:♥