Frissek,meglepetések!:)

Először is :) Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni :) Én holnap eleutazok, és nem tudom mikor kerülök majd ismét a net elé :) De neketek legyen békés- boldog ünnepetek! :)
Ahogy ígértem, jönnek a adupla BM fejik :

Brilliant Moon – 19.fejezet

A nap és a hold

Bella szemszöge

Már csak arra eszméltem, föl hogy Rose mérgesen levágja a telefonkagylót.
- Ki volt az? – kíváncsiskodtam.
- Tanyácskával kellett bájcsevegést végeznem. – fintorgott Rose.
- Rosalie én sajnálom… - kezdtem bele.
- Ugyan, Bella miről beszélsz? – nevetett nővérem.
- De hát most mondtad, hogy….
- Bella, én alapjáraton gyűlölöm azt az átkozott kígyót.

Rose kijelentésére elmosolyodtam, az „átkozott kígyó” még csak enyhe kifejezés Tanya lelkére vonatkozóan.
A nap hátralevő részét a szobámba töltöttem a plafont bámulva, Rose a TV-t nézte… és Emmettel telefonált. Vajon Renesmee már otthon van? Edward, és a család többi tagja biztonságban van?
Próbáltam elhessegetni az ilyesfajta gondolatokat, de akaratom ellenére is a tudatomba férkőztek, egyre több vízió miben Edward elhagyja a családot Tanya miatt, és Alice vissza akarja tartani szerelmem, de Tanya eltöri Alice törékeny testét, mintha csak labdával kidobna egy üvegablakot.

- Jól vannak. – lépett be szobámba Rose hatalmas mosoly kíséretében.
- Minden rendben?
- Minden a legnagyobb rendbe – mosolygott Rosalie.

Majd „kitáncolt” a nappaliba. Nem értettem mi ez a felhőtlen jókedv, de nem zavart, legalább ő legyen boldog. Fejemet vissza ejtettem a piha-puha párnára és egyetlen szerelmemre, és lányomra gondoltam. Nekem ők jelentik az életet, Edward hiánya kettészakította a szívem, és a fájdalom nem akart múlni, mindennél jobban hiányzik szerelmem. És mint minden anyában, megvan az az ösztön, hogy mindenáron védelmezzük a gyermekünk, néha bennem túlteng ez az ösztön. Renesmee számomra a világ legcsodálatosabb ajándéka, és senki, semmi nem árthat neki.

- Bella. – szólt Rose az ajtóból. – Szétnézek kicsit a városban, gondolom nincs kedved velem tartani.
- Sajnálom. – nyögtem.
- Nem sokára jövök. – mosolygott Rose.
Majd kiviharzott a szobámból, és már el is tűnt a lakosztályunkból.
Erőt vettem magamon, és kisétáltam az erkélyünkre, hogy szívjak némi frisslevegőt. A sok-sok illat egy pillanatra elbódított. Rég vadásztam már, és a torkom égett, de tudtam senkinek nem tennék jót azzal, ha most szabadjára engedném törni a lényem.
Mikor alaposan körbenéztem megpillantottam Emmettet. Hát ő meg mit keres itt? – tettem fel magamban a kérdést.

- Hé kislány! – Mutatott a jobb oldalára Em.
Értetlenül néztem rá, hiszen nem láttam semmi szokatlant. Emmett a szemeit forgatta, és a fejét fogta, még jobban koncentráltam, és jobban kutattam a szemeimmel. Mikor már feladtam saját magam mellé pillantottam.
- Edward! – ugrottam szerelmem nyakába.
- Már azt hittem soha nem veszel észre. – nevetett.
- De hogy? – kérdeztem.
- Tanyat elintéztük, Carlisle közölte vele a tényeket..
- Miszerint? – kérdezősködtem.
- Ha nem hagyja békén a családunk, megöljük. – mondta megfeszülve Edward.
- Renesmee???
- Minden rendben szerelmem- simított végig arcomon. – Jacob vele van… szerettem volna hogyha Nessie is velem jön meglepni téged, de a házörző nem engedte, ragaszkodott Nessiehez.
- Az a lényeg hogy jól van.
- Tudom – mondta a kedvenc féloldalas mosolyomat felöltve. – De néha már tényleg nagyon utálom ezt az egész „lenyomatos” herce-hurcát. – Mondta fintorogva Edward.
- Meg kell értenünk….
- Jacobnak is, hogy néha nekünk is szükségünk van a lányunkra.
- Igazad van. – adtam be a derekam.
Edward közelebb hajolt arcomhoz, hogy ajkai súrolják bőrfelületem.
- Hiányoztál. – nyögtem.
- Te is, szerelmem.

Ajkait végig húzta szemhéjamon, orromon, bejárta arcom mindenegyes négyzetmilliméterét, de ajkaink nem találkoztak. Illata kitöltötte elmém mindenegyes pontját.
- Hé ez nem éri. – nyafogtam.
- Még is mi? – ínycselkedett.
- Elkápráztatsz. – nyögtem újra.
Ekkor ajkai végre elérték enyémeket és szenvedélyes csókkal jutalmazták egymást. Nem akartam leállni, szükségem volt most Edward szerető, ölelő karjaira, közelségére, illatára és minden testrészére. A szerelmemre.
- Hééé gyerekek – lépett be a szobába nevetve Em. – Ingyen pornó! Király! – ütötte össze két tenyerét. Mire Rose kupán vágta.
Edward csak a szemeit forgatta.
- Igen, mi is szeretünk Emmett! – mondta szerelmem.

A nap hátralevő részét beszélgetéssel töltöttük, Edward és Emmett mindent elmeséltek, még a legkisebb részleteket is elmondták. Meg beszéltük, hogy amint felkel, a nap haza megyünk. Már nagyon hiányzik a lányom. Kinéztem az erkélyen és a nap sugarai már nyaldosták a föld lábát. A ragyogó holdat leváltotta a fényes nap. A hold mint éjjeli lény sötét, de még is hasznos, hiszen ha a hold nem világítana nem látnánk semmit, csak a vakmerő sötétséget. A hold- mely számomra Edwardot jelentette, őt, aki beragyogta az én életem, éjszakáim. A nap – ha nem sütne, nem lenne a földön élet, nem lenne meleg, nem lenne fény – csak komoran bujkálnánk ebben a szürke nagyvilágban. De ha van egy napod, akkor ő segít az életed könnyebbé tenni, segít elfelejteni a fájdalmat- és a nap a te legjobb barátoddá válik, aki nekem Jacobot jelentette. Jacob, az én kedves jó barátom, akire mindig számíthattam, bármit hozott a sors, bármi történt, Jake mindig segített. Én pedig nem tudtam ezt neki megköszönni, örökösen csak csalódást okoztam a szemében. Mindig csak bántottam, pedig ő nem ezt érdemelte volna. A hold erősebb volt a napnál. A hold elnyerte az én örök szerelmem, melyet még senki iránt – soha nem éreztem. A szerelem, ami beragyogta az én életem, és melytől a hold is ragyogott. Ő is ragyogott. Soha nem értettem, hogy a hold hogy tudja szeretni az eget. Hiszen az ég az csak egy egyszerű hétköznapi tény. Az ég mindig, mindenhol megtalálható. Míg a hold nem. A holdnak az ég kellett. Hiszen a hold hogy találhatta volna meg a helyét, ha nincs ég? Hol ragyogott volna? Ragyogott volna? Amikor az ég- és a hold szerelme találkozott egymással megjelent az égen egy fényes kiscsillag, mindegyikközül ő volt a legfényesebb, a legszebb, az ő ragyogását nem bírta senki legyőzni. Amikor a nap felkel, hogy az eget ő vegye, birtokba megütközik a csillagokkal. A napnak megtetszett a hold- és az ég csillaga. És a nap már más szemmel tekintett arra a csillagocskára.

- Szerelmem, indulhatunk? - kérdezte a hátam mögül Edward.
- Persze. – válaszoltam könnyedén.

A zsebemben motoszkálni kezdett a telefonom.
- Anya! – szólt bele idegesen a telefonba lányom.
- Mi az kincsem?
- Jacob…. – Nessie zokogott a telefonba.
- Mi az, mi a baj Nessie? Nessie??? – szólítottam újra lányom.
- Jacob-ot elrabolta Tanya – sírt tovább Renesmee.
A telefon kiesett a kezemből, és hangos koppanással a földre hullt.
Edward felvette a földről a telefont.
- Biztos vagy ebben drágám? – kérdezte szerelmem.
- Apa, itt a levele – mondta Nessie apjának.
- Olvasd fel, kérlek.
- „Kedves Cullen család! A ti kis kedvencetek a markomban hever. Hm… azt hittétek engem ilyen könnyen le lehet vakarni? Hát tévedtetek… Na szóval.. hogyha Bella nem szűnik meg létezni, akkor a kis házőrzőtöknek vetem véget az életét. Puszika : Tanya”
Hallottam, hogy Nessie sírása felerősödött.
- Kicsim, nyugodj meg, megoldjuk, de most mennünk kell, vigyázz magadra, KÉRLEK!! – az utolsó szót külön megnyomta Edward.
- Ígérem – szipogta Nessie.
- Szia, Kicsim.

- Sziasztok!
Majd Edward letette a telefont. Idegesen pislogtam rá.
- Mi tévők legyünk? – kérdeztem.
- Először is haza megyünk. - jelentette ki szerelmem.

Brilliant Moon – 20.fejezet

A hold nem ragyog

Bella szemszöge

A repülő út nem volt hosszú, vagy csak én merültem el a gondolataimban. Miért kerülnek mindig szeretteim halál közeli helyzetbe miattam? Ez így annyira nem fair. Jacobnak élnie kell az életet, ha valakinek meg kell halnia az én leszek és nem ő. Hiszen a napnak tovább kell sütnie. A Cullen villában ültünk az ebédlő asztalnál. Családi tanácskozást tartottunk. Edward Nessie-vel folytatott telefon beszélgetése óta nem kommunikált velem. Nem értettem miért, és nagyon bántott. Lányom szemei pirosra feldagadva helyezkedtek el arcán.

- Nem akarlak elveszíteni – suttogta fülembe lányom.
- Én se – nyomtam egy puszit könnyel áztatott arcára.

Carlisle higgadtan, nyugodtan megszólalt.
- Mindannyian olvastuk Tanya levelét… valakinek valami ötlet?

A hatalmas szobát csönd töltötte ki. Senki nem mondott semmit, tudtam mit kell tennem, fel kell magam áldoznom.
- Bella nem! – kiáltott rám mérgesen Alice, akinek épp az előbb volt egy látomása, elhatároztam magam, így már ő is megtudta mire készülök. – Bella van más kiút. – zokogta könnyek nélkül Jazz mellkasába. – Nem hagyom, hogy elveszítsem a legjobb barátnőm.
- Alice, tudjátok, hogy nincs más ki út, és azért hogy a legjobb barátom életben maradjon, illetve a lányom boldog legyen, én kész vagyok magam feláldozni.
Edward valamit Renesmee fülébe suttogott, majd felállt az asztaltól.
- Holnap megbeszéljük – szűrte ki a fogain keresztül. – Menjünk haza Bella – nyújtotta felém a kezét.

Egész úton egy árva szót sem szólt Edward, egymás mellett futottunk haza, bőre nem érintkezett enyémmel. Csönd volt, idegölő csönd. Mikor beléptünk a ház ajtaján a haló szobánk felé vettem az irányt, Edward követett.

- Te is tudod, hogy nem fogom hagyni hogy bajod essen. – mondta szerelmem.
- Nincs más kiút.
- Bella, már hogyne lenne más kiút, csak adj egy kis időt.
- Edward nincs időnk, Jacob élete veszélyben van – mondtam mérgesen.
- Bella könyörgök! – sütötte le szemit Edward – Nem foglak elveszíteni.
- Értsd meg! – könyörögtem.
- Bella, de Jacob csak egy kutya! – mondta idegesen Ed.

Felálltam az ágyról, és kifutottam a házból.
- Szerelmem, nem úgy gondoltam!!!!!!!! – hallottam meg Edward feszült hangját.

Már mit sem számított ez, nem érdekelt. Ha ő nem tudja megérteni, hogy nekem Jake mennyit jelent, és mennyit köszönhetek neki, az már az ő baja. Meg kell tennem, a családom érdekében.
Már csak egy utolsó helyre akartam eljutni, oda ahol rátalálok a boldogságra. Az önfeledt szerelemre. A mi rétünkre. Tudtam az utat, lábaim olyan gyors tempót diktáltak, mint még soha, éreztem, hogy a szél számtalan illatot az arcomba vág. Nem foglalkoztam vele. Mit sem érdekelt.

Lefékeztem. Hiszen megérkeztem a mi helyünkre. Gyönyörű virágok borították. Lefeküdtem a fűbe, és láttam, hogy a nap nyugovóra tér. A meleg, szeretet teljes nap. A hold felcikázott az égre, de nem ragyogott. Nem volt boldog. És a mi kiscsillagunk se világított. Csak a helyükön voltak.

Könnyek nélkül zokogni kezdtem a fűben. Edwardot megbántottam, meg sebeztem, nem volt értelme tovább élnem. Szemeim viszkedtek, ha tudnék sírni már patakokat árasztottam, volna el. Néztem a holdat, a csillagokat, és az eget. Vártam, hogy történjen valami. Egy alakot pillantottam meg a fák között. Majd eszméletem vesztettem. Mintha egy hatalmas bottal kupán vágtak volna. Csak zuhantam… zuhantam… és zuhantam…



Mikor felébredtem egy hatalmas szobában találtam magam.
- Hol vagyok? – kérdeztem kissé rekedten.


***
Na ha ez megvolt, akkor .. tádám : Írtam 2 novellát. Nem-nem egyik sem Emmett szemszöge. Sajnos nem volt időm megírni, folyamatos áramszünettel küzködtem :( Sajnálom, ígérem bepótolom!
Na ezt a 2novellát egy pályázatra írtam a bellablogra. én már tudom az eredményt... kérek mindenki hogy holnap nézzem be a bellablogra. és szavazzom majd... ha lehet akkorm én legyek az akire voksol! :D Köszönöm előre.. is :)
Az 1.novellát küldtem be először, de végülis a 2.-at értékelték...

Cullen’s Christmas

Bella szemszöge

Kint fagy volt, havazott. Kinéztem az ablakomon, és tudatosult bennem a gondolat, holnap szenteste. Alice lázasan szervezkedik, még Charliet is rá tudta venni hogy karácsonykor a Cullen villában vendégeskedjek, de hát Alicenek ki tud ellen állni? Lehetetlenség. Kibámultam az ablakomon, hó borította a tájat, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. A ház előtt elhelyezkedő lámpa fénye épp hogy világított. A szomszédház udvarában egy hó ember ácsorgott. Tanulmányoztam a tájat, majd szemeim jelezték hogy lassan nyugovóra kellene térnem. Emberi szükségleteimhez híven átvánszorogtam a fürdőszobába letusoltam, és fogat mostam. Mikor visszasétáltam a szobámba a világ leggyönyörűbb teremtése feküdt az ágyamon. Lélegzetem elállt, a gyönyörű „szobor” szemeit lenge öltözékemen lebegtette. Gyorsan ágyamhoz sétáltam, és szoros ölelésébe burkolóztam.
- Hiányoztál. – suttogta.
Charlie már mélyen aludt, de éjszakánként még mindig benézett szobámba.
- Te is nekem. Hogy telt a napod? – kérdeztem.
- Hosszú volt. Alice idegeire mentem. – mondta nevetve.
- Te, Alice idegeire? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Bella, ha nem lehetek veled, eléggé elviselhetetlen leszek. – mondta szerelmem, mintha ez valami alap dolog lenne. Arcom paradicsom vörös lett, nem szerettem a középpontban lenni.
- És neked hogy telt a napod? – kérdezte Edward, terelve a témát.
- Nagymosást csináltam, és lám nem fulladtam bele a mosógépbe. – mondtam nevetve.
- Bella, ez nem vicces. – nézett rám csúnyán szerelmem.
- Komolyra fordítva a szót, majd holnap meglátod. – motyogtam, egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Aludj Bellám. – suttogta Edward.
Majd bebugyolált a takarómba, és az altatóm kezdte dúdolni.

Reggel a nap halvány sugarai keltettek.
- Jó reggelt szerelmem! – hallottam meg Edward csilingelő hangját.
- Edward. – bújtam még szorosabban hozzá.
Majd elengedtem, és kislisszoltam a fürdőbe. Elvégeztem emberi teendőim, és visszasétáltam szobámba. Edward a hintaszékemben ringatta magát. Elé sétáltam, és ő egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott. Fejem mellkasának támasztottam, és beszívtam bódító illatát.
- Charlie egy órával ezelőtt elment. A konyhában hagyta a levelét. – törte meg a csendet szerelmem.
Kimásztam öléből, és felálltam. Edward karjait szorosan derekam köré fonta, és lesétáltunk a konyhába. Edwardnak tényleg igaza volt, Charlie levele a pulton hevert.

„Szia Bells. Boldog Karácsonyt! Sajnálom hogy ilyen hamar eltűntem, de Billyékhez vagyok hivatalos. Érezd jól magad a Cullenekkel.
Apa.”

Össze hajtottam a levelet, és farmerzsebembe csúsztattam. Kinyitottam a hűtő ajtaját kivettem a tejet, majd műzlit szórtam egy tálba, és leöntöttem a tejjel. Leültem az asztalhoz, Edwarddal szembe.
- Ha megetted az a valamit… - kezdte Edward. – Akkor indulhatunk hozzánk?
- Igen, persze. – nyamnyogtam.
- Remek.
Megettem a reggelim, elmosogattam. Mindaddig Edward mögöttem állt, kezeit derekam köré fonva, mintha vas bilincsek lennének.
- Készen vagyok. – jelentettem ki.
- Én vezetek. – vigyorgott Edward.

Megadva sóhajtottam, semmi kedvem nem volt ma egy vitához sem, és valahogy úgy is rávenne hogy átadjam a kulcsokat.
Lovagiasan segített felvenni a kabátom, majd kinyitotta a furgonom utas felöli ajtaját.
Útközben megjegyezte hogy szükségem lenne egy új kocsira, de én csak tiltakoztam, hiszen a furgonom egy klasszikus járgány.
Mikor leparkoltunk a Cullen ház előtt a szám tátva maradt. A látvány… Számtalan érzés kavargott bennem. Az egész házat beborította a hó. Alice díszítése .. Mindenhol piros lámpások, égősorok…. Mintha egy Walt Disney mesébe csöppentem volna bele.
- Edward ez gyönyörű. – szűrtem ki apránként a szavakat fogaimon keresztül.
- Csak Alice. – rántotta meg a vállát szerelmem.
Kezeivel átkarolt, majd óvatosan a kocsihoz szorított, és szenvedélyes csókot hintett ajkaimra.
- Gyere, menjünk, Alice türelmetlen. – sóhajtott Edward.
Mire én csak bólintottam. Amikor beléptünk a házba lélegzetem elakadt. Csodálatos látványban volt részem. Alice kitett magáért. Egy hatalmas karácsonyfa díszelgett a nappali közepén. Páratlan érzés volt. A karácsonyfa piros és arany díszekkel volt ellátva. Mézes kalács illat járta át az egész lakást.
- Végre itt vagytok. – jött ki a konyhából Esme.
- Jó illat van. – jegyeztem meg.
Esme szeme megcsillant. – Köszönöm. – válaszolta.
- Bella!!!!! – rontott le a lépcsőn Alice. Majd egy másodperc alatt az ölelésében találtam magam. – Gyere velem!! – kérlelt..
- Rendben Alice. – bólintottam.
- Este látlak. – suttogta a fülembe Edward.
Alice felvonszolt a szobájába, és onnan egyenesen a gardróbjában találtam magam.
- Tessék. – nyomott a kezembe egy hatalmas dobozt.
- Még is mi ez Alice?
- Edward ajándéka.. Tőled.. - mondta megszeppenve húgom.
- Tessék?
- Hát Carlisle mesélte hogy segítséget kértél tőle.. hogy fényképeket gyűjtsetek Edward emberi családjáról, és tudom nem jártatok túl sok sikerrel. De én viszont… - és ismét a kezemhez tartotta a dobozt.
- Istenem Alice!! Köszönöm!!! – ugrottam húgom nyakába. – Fantasztikus vagy!!
- Nincs mit!! – csiripelte nevetve.
A nap hátralévő része a lakás díszítésével ment el. Mindenben segítettem amiben csak tudtam. Majd este 18:00 –kor Alice magával vonszolt a fürdőszobába, és egy kék koktél ruhába bújtatott, még tiltakozni sem volt időm. Arcomra másodpercek alatt gyönyörű sminket varázsolt, és hajam is egy perc alatt kontyba igazította.
Lesétáltunk a nappaliba. Mindenki a karácsonyfa körül ácsorgott, és az ajándékokat rakosgatták a fa alá.
- Remek munkát végeztél. – suttogtam Alicenek.
Mire ő csak édesen felnevetett. A lépcső aljánál szerelmem várt.
- Gyönyörű vagy! – mondta
Arcom paradicsom vörös lett. – Köszönöm.
Mi is csatlakoztunk a család többi tagjához, és a karácsonyfa köré gyűltünk.
- Köszönjük Bella, hogy itt vagy velünk! – Kezdte Carlisle. – Nem lehet szavakba önteni a most túltengő örömöt a család minden tagjában. Hiszen szemmel látható a boldogság. Három szóban Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
- Boldog Karácsonyt! – hallatszott egyszerre mindenkitől.
Mikor befejeztük az ajándékok átadását, szerelmem magával vitt a szobájába.
- Egy perc. – szóltam, és át settenkedtem Alice szobájába, megfogtam a dobozt, és visszamentem Edwardhoz.
- Boldog Karácsonyt! – nyomtam kezébe ajándékom.
Edward kibontotta, és szemében szétolvadt az aranybarna szín.
- Köszönöm. – lehelte. – De hogyan? – kérdezte.
- Majd egyszer elmesélem. – kacsintottam.
- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem könnybe lábadt.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella.
Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.

***
És a 2.

A Legfényesebb Csillag

„- Kicsi vagyok, székre állok, onnan pedig nagyot kiáltooook!!! Wááááá – ugrottam anyukám ölébe.
- Kicsim, még a végén megütöd magad!- nézett rám anya, szúrós szemekkel.
- Bocsánat! – szipogtam.
- Inkább futás a nappaliba! – mosolygott szeretett teljesen anya.
Berohantam a nappaliba, és a szemembe könnyek gyűltek.
- Ez csodálatos. – böktem ki.
- Boldog Karácsonyt Kicsim! – suttogta anyukám a fülembe.”

- Bella, hahó! Piros dísz mellé kérlek, ne tegyél piros díszt! – jegyezte meg húgom.
- Bocsi Alice, elbambultam.
- Nessie? – kérdezte egy lágy, megnyugvást keltő hang.
- Bella és Edward úgy gondolta, hogy lepjük meg őt, és Jacobot! – csiripelte Alice.
- Remek ötlet! – mosolygott szélesen a lágy hang tulajdonosa.
- Esme? – néztem kérdőn fogadott anyámra.
- Mondjad kedvesem! – kérlelt lágyan.
- Miért van ennyi teríték, hiszen mi nem is eszünk…
- Mi nem – mondta Alice nevetve. – de Renesmee és Jacob viszont igen.
- oh. – csak ennyit bírtam mondani.
- És most kivel van Nessie? – kérdezte Rosalie, aki a TV előtt bambult valami bugyuta hálaadási filmet nézve.
- Jasperrel! – válaszoltam.
Alice a semmibe meredt, tudtam mi történik, látomása van.
- Renesmee lassan hiányolni fog Bella! – nézett rám mosolyogva.
- Kell még valamiben segíteni? - kérdeztem
- Nem, menj csak!
- Köszi, Alice! Angyal vagy!
Majd sarkon fordultam, és már rohantam is az otthonomba. Nessie kötödése mindig is erősebb volt felém, mint bárki máshoz. Így, a tudattal hogy a lányom hiányol, új erőre kaptam és még gyorsabban futottam az erdőn keresztül.
Benyitottam a kicsi ház ajtaján, és meghallottam Jazz hangját.
- Na, és azt tudod kicsi Nessie, hogy a Jézuskának ki ad karácsonyra ajándékot?
- A Jézuskának? – kérdezte lányom, szájával egy nagy O betűt formálva.
- Igen.
- De hát, neki ott van a hatalmas piros puttonya, és abból bármit kivehet!
- Nem úgy van az Renesmee. – sóhajtott Jasper.
- A Jézuskának nem ad senki ajándékot. – Sétáltam be a nappaliba.
- Anyaaa!!! – ugrott Nessie egyből a nyakamba.
Leültem a kanapéra, és Renesmee-t az ölembe ültettem.
- Mi a Jézuska címe? – kérdezte lányom.
- A Jézuska az ablakodból viszi el a leveleket. – mosolygott Jasper.
- Én szeretnék adni neki valamit karácsonyra. – mondta kipirulva Nessie.
- A Jézuskának annyi is elég, ha minden este lefekvéskor az égre nézel, és az ő legfényesebb csillagára kacsintasz. – tanácsoltam.
- Rendben. – sóhajtott. – Hol vannak a többiek? – kérdezte Renesmee.
- Nem sokára átmegyünk hozzájuk. – simogattam Nessie arcát.
Jasper zsebében megcsörrent a mobilja. Felvette, és már le is rakta.
- Mehetünk is. – mondta kuncogva.
Fejemmel biccentettem egyet. Renesmee-t az ölemben vittem át a Cullen villához.
- Huh – lehelte Nessie, amikor letettem a hóba.
Jazz besétált a házba, mi pedig kint maradtunk Nessie-vel.
- Sziasztok. – éreztem egy hűvös leheletet a nyakamon.
Egyből felismertem illatáról.
- Apa. – bújt szerelmemhez lányom.
Edward megpuszilta Nessie homlokát, majd engem is magukhoz szorítottak.
- It’s Time Time Time!!! ( Idő van, idő van!! )- Táncolt felénk Alice.
Edward csak a szemeit forgatta.
- Szia, Alice! – mondta csilingelő hangon lányom.
- Gyertek már. – fogta meg Nessie csuklóját, és a házba kezdte húzni.
Mikor beléptünk, egy betű se mászott a szánkra, csak furcsa O betűt formált. Ámultunk – és bámultunk!
- Hé, hahó. Ég a villany? – kopogtatott Emmett a fejemen.
Mikor teljesen rá emeltem a tekintetem, csak akkor vettem észre, hogy Mikulás sapkát visel.
- Emmett, jézusom mi ez rajtad? – nevettem.
- Csak addig nevess, míg meglátod, Alice mit akar rátok adni. – gúnyolódott.
- Bella! Nessie! – vegyétek ezt fel. Nyomott a kezünkbe egy – egy angyalszárnyat húgom.
- Alice, ne! – kérleltük egyszerre.
- Kérlek, kérlek! – nézett ránk könyörgő szemekkel.
Végül belementünk Alice játékába és angyal szárnyakba körül „öleltük” a hatalmas karácsonyfát.
- Hahóóó gyerekek!! – rontott be Jacob.
- Már csak a bűzbomba hiányzott. – nyafogott Rosalie.
Jake, és Nessie megvacsoráztak, majd megtörtént az ajándékozás.
Mindenki odáig volt a saját „szerzeményétől”, vagy is az ő ajándékától.
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megkaptam ajándékom :

- Tessék ez pedig a tiéd. - Adott át Edward egy kisebb ékszeres dobozkát.
Mikor kinyitottam elmondani se tudom mit éreztem. Szeretetet, örömöt, büszkeséget.
A dobozkában egy ezüst karlánc állt, és utolsó szeme a Cullen család címere volt. Szemem viszketetm, ha tudtam volna sírni, most biztos könnyeztem volna.
- Most már kézen foghatóan is a mi családunk tagja vagy. – mondta szerelmem.
- Köszönöm. – böktem ki.
- Mi köszönjük Bella. – válaszolta Esme.

Nessie Rose ölében aludt el. Halkan Rosalie mellé osontam, ő pedig átcsúsztatta kislányom a karjaimba.
Otthon szerelmemmel ágyikójába fektettük lányunkat, és egy- egy puszit nyomtunk homlokára.
- Anya, apa! – fogta meg kezünket.
- Igen?
Majd az ablakán át, az égre nézett, és a legfényesebb csillagra kacsintott.
- Köszönöm Jézuska. – mosolygott Renesmee. – Jó éjt!
- Jó éjt! – mondtuk Edwarddal egyszerre.
Majd átsétáltunk a saját szobánkba, és kényelmesen eldőltünk ágyunkon. Szerelmem testéhez szorítottam az enyémet. Ő pedig fülembe suttogta:
- Szeretlek.
- Boldog Karácsonyt Szerelmem – válaszoltam.

Majd egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk a szentestétől.

***
Hát ezek voltak az én ajándékaim a számotokra!!
Komiikat várom! Nagyon örülnék ha megint olyan sok jönne mint a novellámhoz :$
Pusz : Hencii(:♥