BM ízelítő :)

Sziasztok! Ez a 105. bejegyzés =)!
Egy jó vagy nem is tudom, rosz hírrel szolgálok...
Elkezdtem megírni a BM 19.fejezetét... de nem jutottam nagyon előre, mindössze 2 oldalt sikerült írnom, és nem vagyok képes folytatni... sajnálom :( Most kicsit összegabajodtak az érzelmeim, de idővel mindenrendbe jön, és akkor az egész fejezetet meg tudom írni, de az az idő pedig nem tudom mikor lesz, lehet h csak 1-2 hét múlva. De mivel már több mint 1 hete nem volt friss feltszem azt amennyit addig sikerült megírom. MEGJEGYZÉSEKNEK NAGYON-NAGYON ÖRÜNÉK!!!!:):):):) KÉREK MINDENKIT HOGY ISMÉT ÍRJATOK PÁR SOR VÉLEMÉNYT!!!!! =)=)=)
Szóval jó olvasást! :

Brilliant Moon – 19.fejezet
-
Bella szemszöge

Már csak arra eszméltem, föl hogy Rose mérgesen levágja a telefonkagylót.
- Ki volt az? – kíváncsiskodtam.
- Tanyácskával kellett bájcsevegést végeznem. – fintorgott Rose.
- Rosalie én sajnálom… - kezdtem bele.
- Ugyan, Bella miről beszélsz? – nevetett nővérem.
- De hát most mondtad, hogy….
- Bella, én alapjáraton gyűlölöm azt az átkozott kígyót.
Rose kijelentésére elmosolyodtam, az „átkozott kígyó” még csak enyhe kifejezés Tanya lelkére vonatkozóan.
A nap hátralevő részét a szobámba töltöttem a plafont bámulva, Rose a TV-t nézte… és Emmettel telefonált. Vajon Renesmee már otthon van? Edward, és a család többi tagja biztonságban van?
Próbáltam elhessegetni az ilyesfajta gondolatokat, de akaratom ellenére is a tudatomba férkőztek, egyre több vízió miben Edward elhagyja a családot Tanya miatt, és Alice vissza akarja tartani szerelmem, de Tanya eltöri Alice törékeny testét, mintha csak labdával kidobna egy üvegablakot.
- Jól vannak. – lépett be szobámba Rose hatalmas mosoly kíséretében.
- Minden rendben?
- Minden a legnagyobb rendbe – mosolygott Rosalie.
Majd „kitáncolt” a nappaliba. Nem értettem mi ez a felhőtlen jókedv, de nem zavart, legalább ő legyen boldog. Fejemet vissza ejtettem a piha-puha párnára és egyetlen szerelmemre, és lányomra gondoltam. Nekem ők jelentik az életet, Edward hiánya kettészakította a szívem, és a fájdalom nem akart múlni, mindennél jobban hiányzik szerelmem. És mint minden anyában, megvan az az ösztön, hogy mindenáron védelmezzük a gyermekünk, néha bennem túlteng ez az ösztön. Renesmee számomra a világ legcsodálatosabb ajándéka, és senki, semmi nem árthat neki.
- Bella. – szólt Rose az ajtóból. – Szétnézek kicsit a városban, gondolom nincs kedved velem tartani.
- Sajnálom. – nyögtem.
- Nem sokára jövök. – mosolygott Rose.
Majd kiviharzott a szobámból, és már el is tűnt a lakosztályunkból.
Erőt vettem magamon, és kisétáltam az erkélyünkre, hogy szívjak némi frisslevegőt. A sok-sok illat egy pillanatra elbódított. Rég vadásztam már, és a torkom égett, de tudtam senkinek nem tennék jót azzal, ha most szabadjára engedném törni a lényem.
Mikor alaposan körbenéztem megpillantottam Emmettet. Hát ő meg mit keres itt? – tettem fel magamban a kérdést.
- Hé kislány! – Mutatott a jobb oldalára Em.
Értetlenül néztem rá, hiszen nem láttam semmi szokatlant. Emmett a szemeit forgatta, és a fejét fogta, még jobban koncentráltam, és jobban kutattam a szemeimmel. Mikor már feladtam saját magam mellé pillantottam.
- Edward! – ugrottam szerelmem nyakába.
- Már azt hittem soha nem veszel észre. – nevetett.
- De hogy? – kérdeztem.
- Tanyat elintéztük, Carlisle közölte vele a tényeket..
- Miszerint? – kérdezősködtem.
- Ha nem hagyja békén a családunk, megöljük. – mondta megfeszülve Edward.
- Renesmee???
- Minden rendben szerelmem- simított végig arcomon. – Jacob vele van… szerettem volna hogyha Nessie is velem jön meglepni téged, de a házörző nem engedte, ragaszkodott Nessiehez.
- Az a lényeg hogy jól van.
- Tudom – mondta a kedvenc féloldalas mosolyomat felöltve. – De néha már tényleg nagyon utálom ezt az egész „lenyomatos” herce-hurcát. – Mondta fintorogva Edward.
- Meg kell értenünk….
- Jacobnak is, hogy néha nekünk is szükségünk van a lányunkra.
- Igazad van. – adtam be a derekam.
Edward közelebb hajolt arcomhoz, hogy ajkai súrolják bőrfelületem.
- Hiányoztál. – nyögtem.
- Te is, szerelmem.
Ajkait végig húzta szemhéjamon, orromon, bejárta arcom mindenegyes négyzetmilliméterét, de ajkaink nem találkoztak. Illata kitöltötte elmém mindenegyes pontját.
- Hé ez nem éri. – nyafogtam.
- Még is mi? – ínycselkedett.
- Elkápráztatsz. – nyögtem újra.
Ekkor ajkai végre elérték enyémeket és szenvedélyes csókkal jutalmazták egymást. Nem akartam leállni, szükségem volt most Edward szerető, ölelő karjaira, közelségére, illatára és minden testrészére. A szerelmemre.
- Hééé gyerekek – lépett be a szobába nevetve Em. – Ingyen pornó! Király! – ütötte össze két tenyerét. Mire Rose kupán vágta.



KOMIT!!!!!!!
Pusz: Hencii(:♥