Nem akarom elhinni :$

Sziasztok!! Ma egy csodálatos dolog történt velem :|:|:| 2. helyezet lettem a Novella író versenyen :$$$$ a Bellablogon.

Így hát gondoltam veletek is megosztom az írásom...

Sziasztok!én Gianna vagyok! Ti nem ismertek engem igazán.. hogy megértsétek mért,hogyan kerültem a Volturihoz.. most elmesélem mindenkinek:

1. fejezet

Ragyogó életem.

- Drágám siess már még le késsük a repülő gépet !!! Kiáltott szerelmem a fürdőszobába.
- Rendben pár perc és készen vagyok..
Franciaországban élünk életem szerelmével, és ma, ma van életem legszebb napja, Olaszországba utazunk, összeházasodni. Ennél szebb dolgot elképzelni se tudtam volna.
Kiszálltam a kádból , magam köré tekertem egy törölközőt , és ki slisszoltam a mosdóból.
Caius az ágyunkon ült, és a repülőjegyes borítékkal játszadozott. Caius vámpír volt. Nem akár milyen vámpír, egy gyönyörű szőke arany szemű vámpír. Akár hányszor kimondtam azt a szót ami azt foglalt magába hogy mi is ő valójában égette a torkom. Nem zavart hogy ő mi is valójában. Az életemnél is jobban szerettem őt. A szeretettem legyőzte egy idő után a félelmem, és éreztem hogy ő is jobban szeret annál hogy megöljön. Tudtam hogy van másik 2 testvére is a tartózkodási helyüket viszont nem. Caius sohasem beszélt róluk. Nem éreztem hogy táplált volna irántuk valami féle érzelmet is. Szerelmemnek volt egy ígérete mely azt tartalmazta ha hozzá megyek feleségül OLASZORSZÁGBAN akkor a nászutakon lefekszik velem. Az esküvővel nem volt égadta semmi problémám, de nem értettem miért pont olasz országban kell megesküdnünk. Családom tagjai közül se vehetett senki részt a szertartáson. Furcsálltam a dolgot, de végül bele mentem. Oda sétáltam Caiushoz, kivettem a repülőjegyeket a kezéből és karjai közé fúrtam magam. Teste hideg,és kőkemény volt. Egy rövid didergés futott karomon végig ahogy testem a testéhez szorítottam. Nekem Ő volt a mennyország, a teljes megnyugvás. Felnéztem arcára.
- Nem gondolod hogy fel kellene öltöznöd kicsim? Kérdezte tőlem.
De én közelebb hajoltam arcához és vad,szerelmem minden apró,cseprő,dolgát beleöltve megcsókoltam. A csókom túl lépte a határt és finoman eltolt magától. Az én épségem érdekében.
Utam a gardróbom felé szegeztem, kivettem egy farmert,és egy hozzá illő felsőt bele bújtam és vissza mentem a hálószobánkba. Caiust viszont nem találtam sehol.
- Hol vagy éltem? Kiabáltam a lakásba.
- Az előszobában.
Kisétáltam és szerelmem indulásra készen állt az ajtóban. Felvettem a cipőm, mohón szabad kezéhez nyúltam.
- Indulhatunk. Jelentettem ki.

Az út hosszú volt mire elértük a végállomást. Olaszországot. Kicsit nyomott voltam. Fáradt nem. Csak iszonyatosan fáj a fejem. A hotel szobánkban ültem, a kanapén. Volterrában voltunk ha jól tudom. Olyan ismerős volt a város neve.. mintha már hallottam volna.. de nem városnév ként..

Ábrándozásom Caius hidegkeze szakította félbe amint arcom simogatja.

- Lázas vagy. Jelentette ki.
- Kutya bajom sincs. Hol a ruhám ? emelkedtem fel az ágyról, de hirtelen szerelmem karjaiba zuhantam vissza.
- Pihenned kellene.
- Jól vagyok. Ismételtem meg.
- Hozok neked gyógyszert.
- Neee…
Mondatom nem tudtam befejezni, amint észlelte hogy tiltakozni szeretnék már köddé is vált.
Elvánszorogtam az ágyhoz, talán tényleg pihennem kellene jelentettem ki magamnak. Bebújtam a takaró alá, fejem a bársonyos párnára hajtottam, és hagytam hogy az álom elrabolja elmém.

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee !!!!!!!!!!!!!!!! Sikítottam milliomodszor.. senki nem hallott, meg se kottyant nekik amit mondtam. Féltem, nem engedhettem hogy ez megtörténjen.

Fordultam egyet, és a hideg test találkozott az enyémmel, szépen lassan kinyitottam szemeim és ziháltam. Álom volt, nem valóság, csak egy álom ismételgettem magamnak. Caius szemöldökét felvonna fürkészte arcomat.

- Jól vagy kedvesem? Kérdezte aggódva.
A fejem még mindig szörnyen hasogatott.
- Fáj a fejem. Jelentettem ki.
- Tessék hoztam neked gyógyszert.
Felültem, szívem közepe pedig két pici fehér tablettát és egy pohár vizet nyomott kezeimbe.
Pár perc múlva már éreztem is a gyógyszer hatását.. Új erőre kaptam szert.
- Köszönöm életem.
És már rohantam is a fürdőszobába hogy a csodálatos ruha költeményt magamra vegyem, sminket hintsek arcomra, és a hajamat is megcsináljam.
Eltelt 2 óra körűbelül, amikor kinyitottam a fürdő ajtaját, kiléptem és a hatalmas tükör elé álltam. A tükörből egy csodaszép szőke,göndör hajú lány nézett vissza rám. Gyönyörű kék szemei csillogtak a boldogságtól, ruhája tökéletesen simult testéhez. Nem láttam még ennyire szépnek magam. Nem akartam hinni tükörképnek. Még egy öröm könnycsepp is kiszivárgott,utat törve magának arcomon, ezt pedig nem engedhetem, még elmaszálom itt a sminkem. A bőrönd felé fordultam, amikor a sötétség elborította elmém, nem tudtam mi történik, lábaim összerogytak , és lehulltam a földre.




















2.fejezet

Sorsom.

Kinyitottam szemim és 5 alak bámult vissza rám. 1-et közülük jól ismertem Caius volt az , de az a másik 4 is olyan ismerős volt, mintha ők rokonok lennének. Nem tudom hol vagyok. Nagyon nagyon félek. Fogalmam sincs mi történik velem, mit akarnak ők tőlem és szerelmemtől.
- Gianna. kezdett bele az egyik pasas. – Én Aro vagyok. Aronak hosszú barnás feketés haja volt, szemei vörösen izzottak, bőre pedig hófehér volt.
- Ő itt Jane. És a jobb oldalára mutatott. Janenek angyalian édes pofikája volt, mint egy édes kislány. De szemeiben láttam a vágyat hogy itt és most megöljön engem, neki is csontfehér bőre volt, és piros szemei. Haja szőke. Látszott rajta hogy ő még „ kislány”. Majd Aro tovább folytatta beszédét. – Aki pedig mellette ál a testvére Alec. Alec se volt valami idős, de pár év kor különbség mégis látszódott a testvérpáron. Alec nagyon jóképű fiatal ember volt. Barna rövid haja és mint a többi vámpírnak fehér bőre, és piros szeme.
- Ő a testvérem Marcus majd a bal oldalára mutatott az idősebb vámpír. Marcuson is látszódott az évek múlása, de még is találtam benne valami elbűvölő tulajdonságot.
- És hát őt pedig már nem kell be mutatnom. Kacagott Aro. Ő a te barátod Caius. Szerelmem nem nézett rám, ő különbözött a többiektől, Szőke szinte hozzájuk képest fehér haja volt, és aranyan csillogó szemei tükrözték a bánatot és a megbocsátásomért esedeztek. Még mi elött szólhatott volna bár mit is Aro Caius elkezdte mondandóját.

- Néhány hónappal ez előtt Aro küldött nekem egy levelet hogy tudja hogy élek, és hogy te mindent tudsz a fajtánkról, a családomról. Azt mondta ha nem hozlak el ide örökre megfoszt a lelkedtől. Hogy soha viszont nem láthatlak. És végez velem is.

Még mindig nem értettem semmit. Kába voltam kicsit. De a lényeget felfogtam. Életem hatalmas veszélyben forog minden egyes másodpercben a túlélésért kell küzdenem, de mikor elmém erre öszpontosított valami belém nyílalt, a fájdalom, a düh, hogy Caius végig csak átvert, hogy mi soha többé nem lehetünk egy pár. Könnyeim akaratlanul előtörtek. Nem tudtam abba hagyni a sírást. Zokogásom alól még is meghallottam valamit.

- Neee!! Neee !!! Neee tedd!!! Kiáltotta Caius Janennek.

De már késő volt. Valami szörnyűt éreztem. Inkább a halál mint ez a fájdalom, rázkódtam a földön, szúrt,égetett,mart, borzalmas érzés volt. Mintha szívem ki szakadt volna a helyéről. Legyen már vége.. ismételgettem magamnak.

- Elég Jane.. szólt Aro a tündérkére.
Jane vetett egy önelégült arcképet, majd vissza lépett testvére mellé.
Lassan, de magabiztosan feltáplázkottam a földről. Ki egyenesedtem, könnyeim letöröltem, és Caius szemébe néztem. Csak csupa kesrűséget,fájdalamt,bánatot láttam szemeibe, és enyémek is ezt tükrözték vissza.

- Caius szolt Aro.
- Igen ? lépett előre szerelmem.
- Kísérd Giannat a szobájába.

Caius bele markolt kezembe , és magával rántott, elképeztően gyorsan haladtunk, majd meg állt egy hatalmas ajtó elött.

3.fejezet

Ígéret

- Szerelmem,kérlek bocsáss meg, szerelmem én teljes szívemből szeretlek… kezdte magát menteni Caius.
- Nem, elég hagy!!!!! Kiáltottam rá. Sokkolva voltam, nem tudtam még igazán felfogni hogy mi is történt velem valójában. Pá óra alatt ide jutottam, annyi mindenre fény derült. Az életem egy sötét kis lyukhoz hasonlíthat. De nem érdekelt, ez a pár perc amíg itt van Ő mellettem az a világ legjobb érzése. Hiába művelte ezt, elmém nem tudta Őt utálni, sőt inkább egyre jobban szerettem.
- MEGÍGÉREM szerelmem hogy ki foglak innen szabadítani, és boldog életet fogunk élni súgta fülembe.

Próbáltam egy mosolyt villantani felé, de nem ment, könnyeim ismét folyni kezdtek. Caius fel állt és ki sétált szobámból.

Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Mi fog velem történni? Gyönyörű szobám volt, telis tele csecsebecsékkel, értékes holmikkal, de ezek számomra csak kacatok voltak. Szobám hatalmas volt, saját fürdővel,konyhával,gardróbbal,nappalival,és hálóval rendelkezett. Minden az én ízlésem szerint volt kialakítva.. Mint egy kisebb házikó. Szép volt, jó volt, de nekem nem erre volt szükségem. Számomra most az egyetlen menedéket Caius nyújtotta volna, hogyha bőröm a bőréhez simulhatna, ha forrócsókokkal kényeztetni, istenem. Szállj le a földre Gianna ismételgettem magamnak. Hátra dőltem a kanapén, becsuktam szemeim, és azt reméltem perceken bellűl egy álomországban találom magam.























4.fejezet

3 évvel később

Még mindig a Volturi fogságában élek, hogy is mondjam olyan titkárnő szerűség vagyok itt, intézem a dolgokat, hogy minden a legsimábban menjen …
Caius elvett egy másik nőt.. a neve Athenodora..
Én még mindig erős érzelmeket táplálok a szerelmem iránt, nem tudtam érzéseim megváltoztatni közel 3 év alatt sem. Azt mondta hogy ő még szeret, de hogy életben tartson minket el kellett vennie ezt a nőt, őt soha nem nevezem nevén, annyira ellenséges velem szembe, talán észre vette hogy nem valami szimpatikus számomra, és hogy Caius iránt még mindig nem haltak ki érzelmeim, Aroval nagyon közelkerültünk egymáshoz, minden este átjön a szobámba megkérdezi hogy vagyok, és hogy félek-e még tőlük,bíztat,hogy van értelme az életemnek..

A válaszom természetesen a „félek-e tőlük” kérdésre - nem. Szeretem most már ezt az életet.. és harcolni fogok a szerelmemért. Jelentettem ki elmémben minden este. Menni fog bíztatom egyre jobban magam. Sokan nem értitek mért maradok itt, és miért választottam ezt az élet formát..

De nekem más lehetőségem NINCS!!!

Reménykedek abban hogy rám is vár még egy csodálatos jövő, és talán egyszer véget ér ez a rémálom..


Köszönöm hogy elolvastátok éltem. Röviden,tömören ez vagyok én.. , és remélem még sokáig lehetek önmagam, vagy ha legközelebb életrajzot írok . .akkor már vámpír mivoltommal, vagy pedig már nem lesz mit írnom mert már lelkem,se testem nem fog létezni.

Csak reménykedek,és reménykedek..

HISZEN A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA!!!! JJJ


Azért a véleményeket szivesen elolvasom :)
Puszilok mindenkit : Hencii(:♥