Kivételes alkalom, ismét :D

Sziasztook!!! Nem tudom mikor lesz időm a fejezetet végig megírni, és remek állapotban elétek tárni. Szóval hogy addig is tudjatok mit olvasni , egy kis "előzetest" adok most nektek.. jó olvasást.. :

- Brilliant Moon

11.fejezet

.

Bella szemszöge

A lépcső felé vettem az irányom, Jake és Nessie a szobájában, talán nem kellene zavarnom őket. Átmegyek inkább Aliceékhez. Edward vadászni ment Emettell. Igaz még csak egy órája ment el, de nekem ez az egy óra a végtelenségnek tűnt. Felvettem egy pulcsit hogy ruhám ne ázzon el teljesen, már az ajtót nyitottam, amikor Nessie sietett le a lépcsőn, Jakkel az oldalán.

A vigyort nem lehetett levakarni az arcukról, sugárzott belőlük a boldogság. Renesmee mellém szökkent. Jacob ahogy a lányomra nézett azzal a szenvedéllyel, szerelemmel, nem tudtam róluk levenni a szemem, ennyire boldognak még nem láttam őket.

-
- Szia Anya. Nyomott Nessie egy puszit az arcomra.
- Sziasztok!
- Hol van apu? Érdeklődött Nessie
- Vadászni
- Te hogy hogy nem mentél?

Hát, most mit mondjak? Aéice figyelmeztetett hogy a mai nap tragédiával is végződhet.

- Alice. Böktem ki végül.

Renesmee szemei villámokat szortak. Jacob mellé állt, és lágyan simogatta lányom karját.

- Épp Aliceékhez tartottam. Hadartam gyorsan.
- Veled tartok. Vágta rá Nessie
- Maradj csak, este találkozunk!
- Rendben, köszi anya!

Hátat fordítottam és kirohantam a házból. Eszméletlen gyorsasággal kezdtem átszőni az erdőt. Egy édes, finom illat csapta meg orromat. Azén kedvenc illatom. Lehunytam szemem, és még gyorsabban kezdtem futni. Hirtelen neki vágódtam egy márvány testnek. Az én kedvenc testemnek. Lassan, de biztosan kinyitottam a szemem, és a világ leggyönyörűbb pillantás fürkézte arcomat.

- Szia! Súgta fülembe, hangja rabul ejtette elmém, szorosan magamhoz szorítottam, és mellkasába súgtam.
- Köszönöm. Erre ő értetlenűl nézett rám, tudtam nem érti miért mondtam ezt.
- Hogy vagy nekem. Fejeztem be mondtam. Edward a kedvenc csibészes, féloldalas mosolyával ajándékozott meg.
- Hova indultál? Kérdezte.
- Alicehez. Nyögtem ki, fejem szédelgett amikor beszívtam mámorító illatát. Nekem Ő olyan volt mintha egy alkoholistát bezártak volna egy sötét pincébe több száz liter vízzel, majd az éjszakában kigyullad a fény, és megjelenik a bor amikor az alkoholista se tudja uralni elméjét, és enged a csábításnak.

- Fontos elintézni valód van vele? Zökkentett ki Edward kérdése gondolat soromból.
- Nem, csak tudtára szeretném adni hogy Nessinek semmi baja.
- Oh, a látomása, Jacob. Feszült meg Edward.
- Igen, de kutya baja, és a mosolyt nem lehet letörölni az arcáról. Kérlek szerelmem ne rontsd el ezt a napot!!!
- Nem állt szándékomban. Kacsintott rám.
Majd közelebb hajolt és vadul megcsókolt.


Remélem tetszik eddig, SIETEK a folytatással!!!!! Kérlek ne haragudjatok!!!!
Pusz : Hencii(: ♥