Kérdések- és válaszok amikre vártatok

Sziasztok!

Kérdések- és válaszok, amikre vártatok.

Először is. Köszönöm a megjegyzéseket, a chates üzeneteket, a rengeteg e-mailt és az msn-es üzeneteket!

Sokan írtátok nekem, hogy mi lett azzal az ígéretemmel, hogy én örökre Veletek leszek?! Az ígéretem nem szegtem meg. Tudjátok, mindent Értetek teszek(most is). Nem akarlak Titeket becsapni. Én mostanában nem tudtam írni, de Ti vártátok. Minden este lelkiismeret furdalás mellett aludtam el, mert még mindig nem hoztam fejezeteket Nektek! Tudtam/és tudom, hogy szerettek én is Titeket, mindennél jobban. Ezért hagytam/hagyom egy kicsit az írást. Ahogy Biuus írta Nektek… hiába küzdök ellene nem fog menni. Beismerem, hogy igaza van. Hiába próbálom hagyni a történeteket, nem gondolni rá. Ez nem megy. Tényleg hatalmas szerepet tölt be az írás az életemben és ezt nem lehet csak úgy félre tenni.

Aby azt mondta, lehet csak az a baj, hogy már túl sok ötletem van… ez így is van! Rengeteg ötletem van, hogy mit, hogyan kellene megírnom. De amikor megnyitom a Word-öt elkezdenék írni, nem megy. Mintha egy szempillantás alatt kitöröltek volna belőlem valamit… az ötleteim. Éjszaka a laptoppal az ölembe ülök pár napja már és írok. Azt érzem megszűnt a nyomás rajtam, és könnyebben megy a gépelés. Tudom, ez helytelen, de nem tudok mit tenni.

Mano*- hogy válaszoljak a kedves kérdésedre, hogy félek- e törölni a blogot. Igen, bevallom, hogy félek. Túl nagy törés lenne az nekem. Viszont, ha nem lennének Kedves Olvasóim/Barátaim már rég töröltem volna.

Egyelőre nem törlöm ki a blogokat. De mondom csak egyelőre. Még nem tudom, mi lesz a későbbiekben. Helyre kell hoznom az életem. És ebben megint az írás segíthet és segít is. Nem tudom, fel fogom-e tenni az agyszüleményeim. Ez még kérdéses. Mindenesetre Köszönök Nektek Mindent! Örökre a szívembe zártalak Titeket!

Esme, Neked is tartozok még egy válasszal: Mindig itt leszek Veletek! Lehet, hogy nem írok már bejegyzéseket, vagy olyan sűrűn a chat-be de Mindig gondolni fogok Rátok és amilyen gyakran tudok, jövök Hozzátok!

Millió és még annál is több köszönet, hála Drága Olvasóim: Hencii