"Twilight 5.rész "

Előre is elnézést kérek,kicsit rövidebb lett ez a fejezet,de ígérem a következő
hosszabb lesz. Remélem tetszeni fog. Puszi : Heni :)

"Twilight 5.rész"

3.fejezet

Az eső egyre gyorsabb ütemben kezdte verni az ablakot, az esőcseppekben felfedeztem a nem létező szívem dobogását. Kopogtak az ajtón, hirtelen rám tört egy érzés, egy olyan érzés, hogyha most az az ajtó kinyílik talán senki nem éli túl a mai napot.
- Majd én kinyitom- mondtam Esme, semmit se sejtő hangon.
- Neeee!! - üvöltöttem. Amint Esme kinyitotta az ajtót, egy új szülött vámpír rontott a házba. Edward félre lökött, majd neki rontott az új szülött vámpírnak.
- Fogd Renesmeet és menj!- üvöltötte nekem Edward.
- Esme! – kiáltottam.
- Megbirkózok vele- kiáltotta Edward – Menjetek!
- Nem. Kicsim, kérlek, menj el Alice-szel, a mi házunkba- egy könyörgő pillantást vetettem Alice-re.
- Gyere Nessie- sürgette Alice. Edward egész végig védekező állásba volt.
- Bella menj!- kiabált rám Edward.
- Nem, de te sem gondolhatod komolyan, hogy itt hagylak!- förmedtem rá. Esme az újszülött vámpír alatt volt, Edward hirtelen lelökte róla, majd a zongorának ütközött, Esme másodperek alatt mellettem állt védekező állásba. Edward ki egyenesedett, majd oda sétált a vámpírhoz, és felsegítette őt. Mégis mit csinál? Az előbb még darabokra akarta tépni.
- Kérlek, bocsássatok meg!- mondta az idegen. Edward a szemébe nézett, majd elengedte a kezét.
- Az én nevem Edward. Ő itt a nevelő anyám Esme, Ő pedig a feleségem Bella.
Carlisle a kórházban volt. Dolgozott, mit sem sejtve hogy a családja darabokra hullhat pár perc alatt.
- Az én nevem Leona. - Leonának gyönyörű szép hosszú, vörös haja volt, de kicsit sem hasonlított Victoriára, szemei pirosan izzottak, hófehér bőre volt (mint minden vámpírnak), egy megviselt fekete nadrágot, és egy vörös pólót viselt.
- Miért rontottál ránk?- kérdezte Esme.
- Elnézéseteket kérem. Nem tudok uralkodni magam felett, nem tudom mi történt velem.
- Fogalmad sincs róla?- kérdeztem meglepetten.
- Nem, nincs. Csak egy szörnyen kínzó fájdalomra emlékszek, majd pedig hogy valami lángol a torkomban, és hogy nem bírok magam felett uralkodni.
- Őt láttam- mondta Alice a kis csilingelő hangján. Mi? Hogy lehet ilyen felelőtlen? Egy új szülött közelébe hozni a félig ember lányomat. Megfordultam és láttam, hogy Nessie nincs itt.
– Nyugalom Bella. Renesmee a házatokba van. Jacob vigyáz rá. Egy hatalmas nagy kő esett le a nem létező szívemről.
- Köszönöm- súgtam Alice-nek. Alice tündérien felnevetett.
- Ti, ti tudjátok mi történt velem?- kérdezte Leona meglepődve.
- Vámpír lettél- a szavak égették a torkom, jobban, mint valaha.
- Vért iszol, ha a napra mész csillog a bőröd, nem tudsz többé aludni- kezdte felsorolni Alice. Majd egy pillanatra megállt, és a távolba nézett, mindenki tudta mi történik, kivéve Leona, majd hirtelen ismét felnevetett Alice.
- Mégis mi történt most?-kérdezte Leona Alice-től.
- Látomásom volt, én úgymond „látom a jövőt”
- Ez hogy lehetséges?
- Tehetség, Edward gondolatokban tud olvasni, kivéve egyben- majd rám mutatott Alice.
- És a tiédben mért nem?- kérdezte tőlem az újszülött.
- Az elmémnek egy fajta „pajzsa” van. Meg tudom védeni a saját, és mások gondolatát.
- Bella és Edward lánya- folytatta Alice - az érintésével tudja megmutatni a gondolatait. És a barátom, Jasper érzelmeket tud sugározni.
- És ő hol van?
- Elutazott. Holnapra itthon lesz- mondta Alice nevetve.
- Van még több családtag?- kérdezte Leona.
- Igen - válaszolta Esme- Van egy férjem Carlisle a neve, ő orvos. És van még kettő nevelt gyerekem. Rosalie és Emmett. Ők egy pár.
- Oh, értem én. Még egyszer elnézést a zavarásért, most hogy tudom mi történt velem talán könnyebb lesz odébb állnom.
- Ugye nem gondolod, hogy hagyunk elmenni? - kérdezte Alice. Leona megijedt. - Oh, félre ne érts, nem fogunk bántani, csak ellátunk pár hasznos tanáccsal.
- Rendben - köszönöm.
- Mehetünk? - kérdezte tőlem Edward
- Öh, aha, azt hiszem - az eső már elállt, maximum szemerkélhetett. – Versenyezzünk- mondtam – De ne csalj.
- Rendben- és a kedvenc féloldalas mosolyomat kaptam.
- Háromra! Egy, kettő, három!- nem tudtam számolni a fákat, még jó hogy az ösztöneimbe bele tartozik a futás és a „nem neki menni a fának” is. Ahogy a házhoz értem, Edward már az ajtóban várt.
- Azt hiszem én nyertem- mondta, és beleszédültem a mosolyába. – És mi a nyereményem?- kérdezte.
- Én- válaszoltam, majd vadul meg csókoltam.
- Ezzel várnunk kéne, Jacob még mindig itt van, és Renesmee is.
- Ops.!- elnevettem magam.
- Amúgy jó nyereménynek tűnsz- majd felvillantotta a kedvenc féloldalas mosolyomat.
Jacob még mindig mérhetetlenül utálta az én férjemet. De azzal viszont kezdett megbékélni, hogy én is „egy lettem közülük”. A lányomért pedig teljesen oda volt. Edwarddal besétáltunk a házunkba.
- Hé Bells.
- Szia Jacob- mosolyogtam.
- Szia, anya, apa.
- Szia, kicsim, hogy telt a napod?
- Remekül, éhes vagyok, vadásszunk!
- Akkor én megyek is, majd beszélünk- mondta Jacob majd megpuszilta Nessie arcát.
- Mit szólnátok, hogyha hármasban mennénk ma? - kérdezte Edward
- Remek ötlet- válaszoltam – Mindjárt megyek én is, csak felhívom Charlie-t.
- Rendben, kint várunk!- válaszolta Renesmee édes kacajjal megkörítve. Felemeltem a telefonkagylót majd tárcsáztam Charlie számát.
- Szia, apu!- mondtam a telefonba.
- Bella te vagy az?
- Igen apu! Hogy vagy?
- Jól, ti?
- Remekül, mit szólnál, hogyha holnap elmennénk meglátogatni Nessie-vel?
- Rendben, akkor holnap, vigyázzatok magatokra !
- Oké apu, szia!
- Szia Bells!
Letettem a telefont, és kifutottam a ház elé.
- Indulhatunk?
- Igen, persze.
2 másodperc alatt az erdő közepére értünk. Renesmee minden porcikája emlékezett első vadászatára, hogy az ösztöneire kell hagyatkoznia, és nagyon jól csinálta.
- Mit éreztek?- kérdezte Edward.
- Ümmm, pár szarvast a közelbe, és nagyon büdösek- mondta nevetve Nessie.
- Helyes válaszolta Edward.
- Akkor kezdhetjük- következtettem.
Rohanni kezdtünk, a szag irányába, Renesmee-nek igaza volt, tényleg nagyon büdösek. Nessie rá is vetette magát az első vadra, amit megpillantott, gyűlöltem nézni, amit a lányom tesz, kegyetlenség volt, de mégis nagyon tehetséges. Majd Edwarddal versenyezni kezdtünk a következő állatra.
- Ez az enyém lesz - mondta kuncogva, és futni kezdett a szarvas után, de én tudtam mit kell tennem, a szarvas elé vágnom, és akkor másodperceken belül az én zsákmányom lehet.
Így is tettem. A vad elé futottam, majd hirtelen egy hatalmas fáról rávetettem magam.
- Hééé! Ez nem éri - kiáltotta nekem Edward. De én nem foglalkoztam vele, elmémben teljesen eluralkodott a vérszomj. Csak az ösztöneimre hagyatkoztam, majd megéreztem egy édes illatot, ez nem egy szarvas volt, annál ezerszer édesebb, illata volt, mintha eddig csak vizet ittam volna, és ez lenne az amire vágyok, egy üveg bor, a sok víz után. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy Edward ENGEM üldöz. De mégis miért? Mit tettem, ebben a pár másodpercben?
- Bella ne, Bella állj meg!- könyörgött.Vettem egy mély lélegzetet, és megálltam , de a levegőt még mindig bent tartottam.
- Mégis mi történt?- préseltem ki a fogaimon.
- El kell tűnnünk innen!- válaszolta meglepetten. Pár perc múlva otthon találtam magam, nem tudom, hogy csináltam, de olyan gyorsan futottam, mint még soha, majd besétáltam a fürdőszobába. Még is mi történt kérdeztem, magamtól? Edward elvitte Renesmee Carlisle-ékhoz. Mikor visszaért, egyből besétált a fürdőszobába, és leült mellém a fehér, hideg járólapra.
- Jól érzed magad szerelmem?- kérdezte Edward.
- Nem tudom mi történt- válaszoltam idegesen.
- Vadászat közbe megérezted pár közelben vadászó ember illatát, és a keresésükre indultál. Edward egy mérhetetlenül nagyot sóhajtott.
- Ugye nem sebeztem meg senkit?
- Nem, persze hogy nem, időben rájöttél, hogy nem helyes, amit csinálsz.
- És meglátott valaki?
- Nem - válaszolta teljesen meggyőző hangon.
- És, miért vitted el a lányunkat?
- Nem tudhattam, hogy még mindig a vérszomj uralkodik rajtad, vagy pedig már a kontroll alatt vagy.
- Soha nem ártanák a lányomnak.
- Ahogy én sem - válaszolta
- Ő jól van?
- Még annál is jobban.
- Remek válaszoltam. – És most már láthatom?
- Bella szerintem ezzel még várnod kéne.
Hirtelen egy furcsa érzés fogott el, és rajzolni kezdtem egy papírlapra, teljesen érthetetlenül. Vajon mi keletkezik a sok irka-firkából?