2.fejezet
„Furcsa napok.”
Reggel amikor Renesmee felébredt, kikeltem Edward mellől az ágyból és bementem kicsi lányom szobájába. Egy éjszaka alatt ma Nessie körülbelül 4 évesre fejlődött. Kivettem a kiságyából felöltöztettem, és elindultunk a Cullen házba, Edward már ott várt minket. Alice a tegnap esti buli nyomait takarította el. Letettem Renesmee-t a karomból és elkezdtem én is takarítani.
- Még jó hogy már nem vagy ember. - Kiáltott Emmett a nappaliból. Még a végén megvágnád magad, és valamelyikünk neked esne.
- Nagyon vicces Emmett!!
Rosalie elkezdte fésülni Nessie haját, imádta fésülgetni őt, és időként Renesmee is meg fésülhette Rose-t. Lassacskán végeztünk Alice-szel a takarítással. Valaki kopogott. Esme ajtót nyitott, ki más lehetett volna, mint Jacob.
- Hello Bells!
- Szia Jacob
Jacob leült Rose mellé Renesmee pedig átmászott az ölébe.
- Szia Nessie! – vigyorgott lányomra.
Renesmee rárakta két kicsi kezét Jacob nyakára és megmutatta neki mire vágyik. Jacob felpattant a kanapéról.
- Elmehetünk Nessi-vel futni egyet anyuka?
- Vigyázz rá!- mondtam Jacobnak.
Mivel volt pár fölös óránk Edwarddal visszamentünk a házunkba. A minden napos gyakorlás, a pajzsommal kapcsolatba tegnap elmaradt a „Bella újra ember játék” miatt. Így amikor beértünk a házba Edward leült a nappaliba én pedig követtem. Megfogtam a fejét mélyen a szemébe néztem, és koncentráltam. Régi ködös emlékeket idéztem fel, amikor megmentett Jamestől, ahogy a szobámban feküdtünk, az első csókunk, amikor bemutatott a családjának, de amit ki akartam törölni a fejemből az a szakítás volt bármennyire is küzdöttem ellene csak jobban arra összpontosított az elmém, a legfájóbb, a legkeserűbb emlék egész életem alatt. Amikor láttam saját magam ezeket a képeket, mintha összeestem volna, arra ébredtem, hogy Edward a karjaiba hintáztat.
- Bella jól vagy?
- Igen, azt hiszem, most már rendben vagyok, folytathatjuk.
- Nem kell, ha nem bírod.
- De, de.
Tudtam, Edwardnak ez mennyire fáj. Újra megérintettem Edward arcát, most viszont lehunytam a szemem és koncentráltam, szépen lassan kitoltam az elmémből a védelmet. És felidéztem a tegnap estét. Hirtelen pajzsom visszacsattant, nem bírtam tovább tartani.
- Ops- mondtam.
- Jól vagy?
- Igen, de szerintem mára ennyit bírt az agyam.
- Bella, nekem most el kell mennem pár órára.
- Rendben, én addig elmegyek vadászni.
Edward megölelt, majd vadul megcsókolt. Felálltam, gondoltam át kéne öltözni valami túrrázósabb cuccba. Vajon hova siet Edward? Mért nem mehetek vele? Azt hiszem egy kis vadászat jót fog tenni több mint két hete nem „táplálkoztam” miközben Edward és Renesmee már 4-szer is jártak az erdőben. Mindig tudtam hol a határ, amikor kettesben kell őket hagyni, és ezzel Edward is így volt, én sokkal többet voltam a lányommal de mi igényeltük is egymást, de Nessie is megértette azt amikor az édesapjával szerettünk volna kettesben lenni, soha nem ellenezte hogyha Esme-nek vagy Rosalie-nak kellett rá vigyázni, és hát ki is ellenezte volna hogy egy ilyen tündérre keljen vigyáznia, mindenkit levett a lábáról. Kifinomult szaglásommal kerestem egy farmert és egy pólót, gyorsan át is öltöztem, majd ki futottam az erdőbe. Éreztem pár hegyi oroszlán illatát. Hallgattam az ösztöneimre és csak a vadra koncentráltam. Megláttam, elrejtőztem előle, de megérezte a szagom és rohanni kezdette, én pedig futottam utána, mint egy őrült. Végül utolértem és rávetettem magam. Persze ellenállt, de amire nem számítottam, hogy ő teper le engem, félelmetes fogait belém akarta mélyeszteni, azt hittem a végem járom, összeszedtem minden erőm lelöktem magamról, rászálltam és kiszívtam belőle minden vért, az utolsó cseppig. Úgy gondoltam jobb lesz visszatérni az Esme-től kapott házunkba, és átöltözni. Végig csak az járt a fejemben hogy lehetek megint ilyen ügyetlen? Hogy fordulhat ez elő? Nem szabadna így lennie. Kinyitottam a ház ajtaját és egyből a gardróbom felé vettem az utam. Edward a hálószobába feküdt, Renesmee az oldalán aludt.
- Csak átöltözök.
- Beszélnünk kell. - Ez meg ijesztet, miről akarhat Edward velem beszélni?
- Rendben csak átöltözök.
Besétáltam az Alice által berendezett gardróbomba és egy másik nadrágot és pólót kerestem. Találtam egy kék hosszú ujjú felsőt, és egy másik farmer nadrágot. Az előző ruháimat kidobtam a kukába, besétáltam a fürdőbe és beindítottam egy adag mosást, és kikészítettem még egyet, Renesmee ruháit soha nem kellet kimosnom, de Alice eltette az összeeset emlékbe egy dobozba, amint kinőtt a kicsi lányom egy ruhát Alice és Rose öt újat vettek neki helyette. Amikor megfordultam észrevettem, hogy Edward az ajtóban áll.
- Miről is kell beszélnünk?- kérdeztem.
- Van számodra egy meglepetésem.
Majd meg fogta a kezem, és a ház mögé húzott, egy kis patak volt gyönyörű szép virágoskerttel.
- Edward, ez, ez csodaszép!
- Az évfordulóra szerettem volna, de nem lett sajnos kész.
- Köszönöm,
Kéz a kézben álltunk a kis patak előtt hallgattuk annak csobogását, majd Edward szenvedélyesen megcsókolt és bevitt a házba.
Éjszaka Edwarddal a hálószobánkban feküdtünk az ágyunkon, a hátam cirógatta én pedig a mellkasán feküdtem, Edward mostanában olyan feszült vajon mi lehet az oka? Tudom, amint feljön a nap, ő elindul
- Te meg mit csinálsz?- kérdezte.
- Renesmee-nek reggelit.
- Így már világos – válaszolta nevetve.
Kivettem a hűtőből a tojásokat és egy gyors rántottám csináltam Renesmee-nek. Mivel Edward ingje volt rajtam, gondoltam le kéne zuhanyoznom, és valami hétköznapi ruhát felvennem. Gyorsan letusoltam, és a gardróbomban kerestem magamnak ruhát. Nessie pár perc múlva felkelt. Edward már ki is vitte a konyhába, és megetette. Kisétáltam hozzájuk, a konyhába.
- Menj csak, majd mi elleszünk kettesbe - mondtam Edwardnak.
Majd megcsókolta mind kettőnk homlokát, és már el is tűnt.
- Hova megy apa?
- Jacob-ékhoz kicsim.
- Mami átmegyünk Alice nénihez?
- Persze kicsim – mosolyogtam rá.
Renesmee megreggelizett, majd felöltöztettem, és együtt átmentünk a családunkhoz.
Alice feszült volt, Rose-t és Emmettet nem láttam sehol.
- Hol van Rose, és Em?- kérdeztem.
- Francia országba utaztak kikapcsolódni - válaszolta furcsa hangba Alice.
- Oh, értem - bólintottam - Kicsim menj egy kicsit Esme-hez – mondtam Nessie-nek.
- Rendben mami!
Beszélni szeretnék négyszemközt Alice-szel, soha nem láttam még ilyennek, kivéve 3 évi alkalmat, az Olaszországi utazásunkat, és akkor, amikor terhes voltam, tudtam, hogy valamit látni szeretne, de nem tudja.
- Alice mi a baj?
- Mi lenne? Bella kérlek, ugyan ne legyél nevetséges.
- Alice még a vak is megmondja hogy valami nincs rendbe .
- Hát ami azt illeti, összevesztünk Jasperrel, és nem látok semmit a jövőnkben kapcsolatosan-Alice hangja megremegett.
- Min vesztetek össze?
- Láttam a jövőben, itt a környéken egy új szülött vámpírt, és Jasper egyből a keresésére akart indulni, hogy segítsünk rajta, én pedig megint láttam a jövőjét, és az új szülött nem ártott senkinek, sőt mintha már évtizedek óta így élne, de Jasper a keresésére indult, és megkért hogy ne mondjam el senkinek hogy hova megy, és ne aggódjak érte.
Jasper itt hagyta Alice-t, de mért nem bízik a képességében, miér indult el egyedül?
- És te csak így hagytad?- kérdeztem hitetlenkedve Alice-t.
- Nem tudtam megállítani - Alice hangja olyan volt mintha 100 kisegér sírna egyszerre.
- Ha azt mondta ne aggódj érte, akkor ne tedd, bízz meg benne.
- Ugyan ezt tennéd, ha Edward elmenne, és erre kérne?
Mégis hogy kérdezhet ilyet Alice, persze hogy nem ezt tenném, halálra aggódnám magam, és a keresésére indulnék, vagy nem, hisz a lányomat se hagyhatom itt. Soha nem volt jó póker arcom, de megpróbáltam hazudni Alice-nek, úgy hogy még el is higgye.
- Igen, megtenném, mert ezt kérte- a fogaimat összeszorítva mondtam ki ezt az egy mondatot, ami nehezemre esett.
- Távol kell Edwardtól tartanom magam.
- Alice ugye tudod, hogy meg fogja tudni, hisz én is gyakorlok vele minden nap.
- Akkor a mait hagyd ki, Bella, kérlek! - Alice hangja szinte könyörgött.
- Nem is tudom.
- Bella tudom, hogy neked sikerülnie kell.
- Jól van Alice, de jössz, egyel.
- Köszönöm, örökké hálás leszek.
- Ja, és Alice?
- Igen?
- Itt aludhat ma Nessie?
- Ohh, hát persze. Alice egyből tudta miért kérem ezt, és hogy fogjuk Edwarddal kihagyni a ma esti gyakorlást.
- Kösz – mosolyodtam el.
Megcsörrent a telefon.
- Majd én felveszem- kiáltottam
- Kívánja fogadni a távolsági hívást?
Oh, ez biztos Rosalie lesz.
- Igen.
- Szia, Rose.
- Szia, Bella.
- Rose nem is szóltál, hogy elutaztok Emmettel.
- Öh, ja, hirtelen ötlet volt. De hogy van az én kedvenc unokahúgom?
- Remekül.
- Rendben, ennek örülök
- És ti hogy érzitek magatokat?
- Rosalie már az őrületbe kerget a vásárlással- kiáltotta Em.
Hát igen, Rose és Alice imádtak vásárolna, miért is lep ez meg engem.
- Üdvözlünk mindenkit. Szia. Bella! Ja és nyomj helyettünk egy hatalmas puszit Renesmee arcára!
- Rendben, sziasztok!
- Ki volt az mami? - kérdezte Renesmee kíváncsian.
- Rosalie.
- Ők hol vannak?- szomorú volt a hangja.
- Franciaországba.
- Az messze van innen?
- Igen.
- Nagyon hiányoznak- és egy kövér könnycsepp kerekedett Nessie arcán. Letöröltem egy hajtincsével, majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Ezt Rosalie és Emmett küldi- Renesmee nevetett, elbűvölő kacaja volt.
Pár percen belül Edward mellettünk állt.
- Na hogy ment?- kérdeztem
- Megoldottunk minden problémát, Jacob minden nap ellátogathat, és Renesmee is vele mehet ha mi megengedjük neki.
- Hurrááááá !!! - kiáltotta Nessie, és mindenki elnevette magát.
- Nessie !! - kiáltotta Alice, és Renesmee egyből odafutott hozzá.
- Ma itt alszol nálunk rendben tündérkém?- kérdezte trillázó hangon Alice.
- Oké.
Edward felém fordult, és értetlenkedve nézett rám.
- Mért alszik ma Nessie itt?
- Gondoltam, mi is lehetnénk kettesben, és mivel Jasper is elutazott pár napra, így Alice-nek is lesz társasága.
- Ez remek ötlet- és a kedvenc féloldalas mosolyom kaptam, amibe mint mindig beleszédültem. Elköszöntünk kicsi lányunktól, és elindultunk haza, vagyis csak indultunk volna. Oda kint elkezdett zuhogni, és hát nem volt kedvünk bőrig ázni. Esme egyből betessékelt minket a nappaliba.
- Nyugodtan itt maradhattok éjszakára! Bársonyos hangján érezni lehetett a törődést.
- Köszönjük- válaszolta Edward teljesen higgadtan. De, ha itt maradunk éjszakára az romba dönti, a „nem gyakorlás” tervem. De az eső nem akart el állni, csak egyre jobban esett, és esett. Majd eszembe jutott egy új gondolat, hogy elkerüljem a gyakorlást.
- Edward - szóltam
- Igen?
- Meg..meg..
- Mi az Bella? - hú ezt az egy mondatot nehezebb kibökni mint gondoltam.
- Meg tanítanál zongorázni?- Edward nevetésbe kezdett.
- Höh, mi olyan vicces?
- Te, és a zongora?!- hangja hitetlenkedő volt, és egyben humoros
- Ö, igen azt hiszem.
- Bella, majd talán máskor.. szerintem Rosalie is szeretné hallani az első „órád.”
- Hát persze - morogtam
- Mit szólnál hogyha a mai „gyakorlást” elhalasztanánk? - kérdezte Edward. Micsoda? Kérdeztem magamtól. Mégis belelát a fejembe?
– Mostanában talán túlságosan is erőltettük, te is megérdemelsz egy kis pihenést.
Bella, Bella csukd már be a szádat ismételgettem magamnak. Edward mindig tudja, hogy mire vágyok. Leültem az ablak elé és csak bámultam kifelé az esőbe. Amikor megláttam egy pirosan izzó szempárt. Vajon ki lehet az?
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése