Képzeletbeli interjú

Tevén, egy lány írt egy nagyon jó "képzeletbeli interjút"
, remélem mindenkinek tetszeni fog :)



Tengerpart, hűvös szél, sós levegő, öreg faházak, öles fenyőfák: ez a látvány fogad, amikor kocsimmal behajtok a La Push rezervátumba. Billy Black pontosan megadta a címét, de azért kis időbe telik, amíg odatalálok a girbegurba, kanyargós utcák között. Egyébként szép kis település; a házak nem állnak zsúfoltan, az udvarok tiszták és rendezettek, s a tenger, az enyhe halszag és a körülöttünk lévő fenyvesek különleges atmoszférát teremtenek.
Billy kedvesen beinvitál a házába. Helyet foglalok a nyikorgós kanapén, és belekortyolok a felkínált kávéba. Körülnézek. Kellemes, otthonos kis lakás, bár talán kissé sötét. A szemem megakad az egyik szoba ajtaján, amely talán Jacobé lehet.
- Jake most nincs itthon – szólal meg Billy kellemesen mély, kedves, kicsit rekedtes hangján. Bólintok, majd felhajtom a maradék kávét.
- Nem mehetnénk ki a partra? – kérdezi. – Ott szívesebben beszélgetek.
- Az nagyon jó lenne.
Így hát felkerekedünk, és öt perc múlva már a homokos fövenyen sétálunk. Letelepszem egy csontfehér uszadékfára, házigazdám pedig leállítja velem szemben a kerekesszékét.

- Mindig itt élt, a rezervátumban? – kérdezem.
> Igen. Bár fiatalkoromban elég sokat utazgattam. Megfordultam itt-ott, de sehol se bírtam sokáig megmaradni, kínzott a honvágy. És főleg ez a tengeri levegő hiányzott – mosolyodik el. – De persze a balesetem is közrejátszott ebben.
- Hogyan történt?
> Egyik este meccset néztünk Charlie-nál, 32 éves voltam akkor. Hazafelé tartottam, és elaludtam a volánnál. Nekihajtottam egy fának. Charlie talált rám, mert fel akart hívni, nála felejtettem a dzsekimet, és mivel nem vettem fel a telefont, utánam jött.
- Nagyon bántotta, hogy kerekesszékbe került?
> Eleinte igen. Lelkileg nagyon megtörtem, de idővel elfogadtam és megszoktam a helyzetet. És hát ott volt Jake is; az ő kedvéért is össze kellett szednem magam.
- Maga soha nem változott át vérfarkassá?
> Nem, és az én nemzedékemből senki se. De a törzsünkben ez amolyan nyílt titok: ritkán beszélünk róla, de mindenki tudja, mi a helyzet. A gyerekeknek is elmondunk mindent, ha már elég érettek hozzá.
- Mit gondol, miért lett sok fiatalból most vérfarkas?
> Mert a fenyegetés, a veszély is megújult.
- És ennek tulajdonképpen Bella az oka…
> Igazság szerint sajnálom ezt a lányt, fonák módon jutott ki neki a szerelem. De ha már itt tartunk, jobb szeretném a fiam mellett látni. Jake nagyon erős, és biztos vagyok benne, hogy a dühét is jobban tudja kontrollálni.
- De végső soron ezt Bella dönti el.
> Természetesen; az ő élete. Korábban, amíg Jake még nem változott át, igyekeztem vigyázni rá és távol tartani Cullenéktől. De most már egy szót se szólhatok, a vérfarkasok is éppen elég veszélyesek. Annak azért nem örülnék, ha Bella is vámpír lenne. Nem szabad mindent feláldozni a szerelemért; ott van az apja, aki nagyon ragaszkodik hozzá, és biztos vagyok benne, hogy az anyja is nagyon szereti. Ha pedig Bella vámpír akar lenni, akkor mindent el kell mondania a szüleinek, őszintén, világosan.
- Önnek egyébként mi a véleménye a vámpírokról, és a viszonyukról a vérfarkasokkal?
> Egy biztos: mind a kettő egy roppant érdekes faj. A vámpírok a világ legtökéletesebb ragadozói lennének, ha nem okozna számukra lelkifurdalást az ölés. Hisz egykor ők is emberek voltak. Én személy szerint nem kedvelem őket; gondolom, ez érthető. Vérfarkasok pedig azért léteznek, hogy féken tartsák a vámpírokat. Én így gondolkodom
- A világ más pontjain is élnek vérfarkasok?
> Nem tudom biztosan, de valószínű. Szerintem ahol több vámpír bukkan fel, és tartósan letelepszenek, ott megjelennek a vérfarkasok is. Mindenesetre majd valamelyik jövőbeli generáció feladata lesz, hogy némiképp egységbe kovácsolja a vérfarkasokat.
- Maga sosem vágyott arra, hogy ilyen lénnyé váljon?
> De igen, amikor fiatal voltam, gyakran gondoltam rá, hogy egy nagy fekete farkassá változom, és jól odavágok azoknak, akik bosszantanak (nevet). De akkor még nem fogtam fel igazán, mit is jelent ez tulajdonképpen. És igazán csak most értettem meg, hogy látom Jake-et. Látom, hogy olykor nagyon nehezen viseli, és nagy szüksége van Bellára. Pontosan úgy, mint ahogy Bellának volt szüksége Jacobra, amikor Edward elhagyta.
Hirtelen hűvös szél támad a tenger felől. Ekkor eszmélek fel, hogy már csaknem teljesen besötétedett.
> Be kéne mennünk – javasolja Bill.
A házban még elfogadok egy csésze forró teát. Billy még a telefonszámát is megadja.
> Ha bármi kérdése lenne, nyugodtan hívjon fel.
Megköszönöm a segítőkészségét, és hogy válaszolt a kérdéseimre, majd beszállok az autóba és elhajtok.
Vaksötét van, alig lehet látni valamit. Az árnyak és a szél különös játékot játszanak velem: mintha egy nagy farkas futna a kocsim mellett, a fák között. Talán csak képzelődöm. Talán.