Részlet!

Sziasztok! Ma nem lesz semmiből se friss, nem azért mert lusta voltam megírni, vagy mert nincs ihletem..az most több van, mint valaha, vagy mert nem volt időm megírni(na jó ez is kicsit közre játszott, de nem azért nincs friss.)

Azért nincs ma friss, mert rettenetes fejfájásom van, és nem tudok a számítógép előtt ülni, mert akkor még rosszabb. Pedig én annyira de annyira írnám a fejezeteket, de nem bírom :( Egy ici pici részletet azért hoztam, hogy betekintést nyerjetek a 25. fejzetbe. Bocsánat kérek, ne haragudjatok, tényleg nem így terveztem! :(

Brilliant Moon 25. fejezet

A jelen boldogsága(RÉSZLET!!!)

(Bella szemszöge)

TÖBB NAPJA MÁR; hogy Tanya-t megölték a többiek, én akartam őt megleckéztetni, hogy őrült lassúsággal haljon meg. Tudom, ez nem én vagyok, de ami az enyém az az enyém! Kőkeményen megharcoltam Edwardért, a szerelmemért. Nem fogom csak úgy feladni, mint lassú csiga a futóversenyt. Nem! Az nem Bella Cullen-re vall. Túl sok mindenen mentem már keresztül az életben, túl sokat szenvedtem mikor Ő nem volt velem. Nem akarom ezt újra, és újra átélni. Azt mondják, hogy a vámpír memória tökéletes, de az emberi emlékeinkre csak halványan emlékszünk vissza. Csak emlékképek maradnak. Néhány dolgot oly’ szívesen elvesztettem volna, de nem! Az én agyamnak mindent meg kellett tartania. Edward sokszor mondogatta már ember mivoltomban is, hogy az agyam rosszul működök. Hát, ez biztos! Kicsiként biztos a fejemre estem, vagy én már nem tudom. A rossz emlékek intenzívebben élnek elmémben, és a jók mellettük eltörpülnek, pedig én oly’ szívesen felcserélném őket.

Halványan emlékszek arra a pillanatra, amikor megpillantottam Edward sötét szemeit. A körülöttünk tartózkodó személyek arca elhomályosult, még Edward tökéletes teste se tiszta elmémben, de a szemei a szemire tisztán emlékszek. Az éjfekete szemekre, melyekben már akkor ott csillogott a féltés. Ajkai pirosan izzottak krétafehér arcán. Ennyire emlékszek, a többit már szürke fátyol fedi. De viszont az erdőre, ahol elköszönt tőlem…az bezzeg ragyogón él bennem! Nem tehetek mást, csak annyit, hogy elfogadom ezt a helyzetet, hisz ha nyavalygós, hisztis kislánnyá változok, akkor azzal senkinek se teszek jót. Az emlékképek akkor is így fognak élni bennem, még ha ez nekem nem is tetszik.

- Bella, minden rendben? – kérdezte szerelmem bársonyos hangján. Ha kiscica lennék, akkor biztos a lábához dörgölődzve dorombolnék.

- Persze, minden a legnagyobb rendben – mosolyogtam – Végre újra egész a család.

- Igen, ez valóban így van – ringatott ölében a szobájában ülve.

Mellkasára hajtottam fejem, és mohón szívtam magamba Edward édes, egyedi illatát. Ez az, ami az elmémben is ragyogón él. Az Ő illata, mi semmihez se fogható. Ilyen még egy nincs a földön, azt lemerem fogadni. Jó érzés volt közel lenni hozzá, nem kellettek szavak, csak a közelsége, hiszen olyan rég lehettünk már kettesben. Annyi minden történ oly’ hirtelen. Tanya, nevezzük a család zaklatójának nem is egyszer kísérelte meg Edward elcsábítását, de Ő ellenállt a veszedelmes kígyónak, és a bárányát választotta.

- Mit szeretnél ma csinálni? – zökkentett ki gondolataimból szerelmem.

Hencii.