Brilliant Moon 23.fejezet(1.-2rész!)

Sziasztok!:):) Most értem haza.. másfél órája! :D Szóval nem volt időm, se lehetőségem befejezni az egész fejzetet! 3 oldalt sikerült össz vissz megírnom :( :( De ez nem azt jelenti, hogy nem 11 oldalas lesz a fejezet! Holnap hozok újabb 3 oldalt! fél5 körül du. mert utánna progarom lesz, és ezért megpróbálom du. feltenni a 2.részét a fejezetnek. Majd pénteken is hozok 5 oldalt! És így meg lessz a 11 oldal! Remélem nincs harag, bocsánat, de nagyon ki vagyok merűlve..minden értelembe!! :(:(
A fejezet Nessie szemszögéből van írva. Hogy miért?
Ez nem a Nessie mániámnak köszönhető, csupán annyiban játszott közre, hogy azt szerettem volna.. míg Bella távol van a családtól, közben a Cullenek életébe is nyerjünk egy kis betekintést!! Na de jó olvasást!! KOMIT!!

Brilliant Moon – 23.fejezet

Te mit tennél, ha elvesztenéd az életed értelmeit?

(Renesmee/Nessie szemszöge)

A nap a lehető leglassabban kezdett felvánszorogni az égre. Nem tudtam, hogy mi fog történni családommal a következő napokban, de nagyon féltem. Féltem, hogy elvesztem azt, ki az én életem közepe. Nem akartam senkinek se elmondani mennyire rettegek, de ez lehetetlennek bizonyult. Apa kiolvasta gondolataimból bizonytalanságom.

- Nem lesz semmi baj – suttogta, miközben végig simított arcomon.

- Nem tudhatod – sóhajtottam.
- De tudom. Nem engedem, hogy bántódásod essen. Tanya meg fog fizetni mindenért – biztosított apa.

Anya már hajnalok hajnalán elutazott. Könnyes bocsú árán engedtem csak el, de legalább abban biztos lehetem, hogy ő jól lesz.

- Mindenki rendbe lesz – mondta nyugodtan apa, és éreztem, hogy az én ereimbe is szétárad a nyugodtság.

- Köszi Jasper! – mosolyogtam rá hálásan.

Jazz válaszul rám kacsintott – Bármikor csajszi!

Alice valamit hadart a telefonba, majd elém szökkent.

- Bella megérkezett. Minden rendbe – mosolygott nénikém.

- Hála Isten! – fújtam ki hangosan a levegőt.

Apa hátulról átölelt. Majd a fülembe súgta:
- Fel kell készülnünk kicsim.. Tanya bármelyik pillanatban berobbanhat.

Megölöm. Gondoltam magamban mire apa csak ennyit mondott:
- Legszívesebben én is azt tenném kincsem.

- Akkor miért nem keressük meg, és tépjük le a fejét? – hisztiztem, mint valami ötéves kislány.

- Először megkeressük Jacob-ot, utána ígérem, gondoskodok Tanya-ról.

Ez nem éri.. én bezzeg nem láthatom el a nőszemély baját, aki elrabolta szerelmem. Ez így nagyon nem fair.

- Sajnálom kicsim! Nem engedem, hogy bajod essen – válaszolt apa gondolataimra.

De ez így akkor se oké.

- De igen! Hidd el tündérem, nekem se a szívem közepe Tanya! – mosolygott apa.

És ekkor egy szőke nő lépett a házba, haját eperszínű tincsei megbabonázták. Tökéletes alakjára rásimult ruhája. És arcán gonosz, levakarhatatlan vigyor ült. Undorító volt, ahogy ránéztem.. olyan volt, mint valami gonosz Barbie. Inkább mint, egy ördög.. nagy fekete szemekkel.. vagy nem is, inkább egy szúnyog!! Kb. akkora orra lehetett.

Fújj…majd átsuhant az agyamon, hogy mi most „Anyát gyászoljuk”. Így hát lehajtottam a fejem, és a földet méregettem. Erősen anyára koncentráltam… és Jacobra. Reméltem, hogyha az ő emlékképükre gondolok, és arra, hogy mekkora veszélynek tettem ki őket, akkor még nagyobb szomorú hullámot leszek képes végig küldeni testemen.

Éreztem, hogy egyre nyugtalanabb leszek, és helyben le akartam szedni Tanya fejét a helyéről! Hülye Picsa, hogy tehette ezt a családommal?? Mit képzel ez magáról? Ki ő? Azt hiszi ő a Jani.. na majd én megmutatom neki, hogy ki a Jancsi.

Apa rosszallóan rám nézett és megrázta a fejét.

De apa… feladom.. nyögtem gondolatban. Carlisle kisétált a konyhából. Mindenki feketében volt, mindenki „gyászolta” anyát. Nevetséges..

- Üdvözlünk Tanya. Minek köszönhetjük szíves látogatásod? – sétált Tanya elé nagyapa.

- Nagyon jól tudjátok, hogy miért jöttem! – nevetett fel Tanya.
Hát én mindjárt betöröm a képét!!!!! Apa erre a gondolatomra megszorította a kezem.

Carlisle értetlenül nézett a nőre.
- Tévedsz kedvesem – sétált le Esme az emeletről. Arcát elborította a mély fájdalom, de nem tudta „maszkja” alá elrejteni az összes érzését. Szemében vadul ott csillogott a gyűlölet. Igen, ő az én nagymamám!! Egy talpra esett nőő.. legalább ő nem mézes- mázos arcocskával akar mutatkozni.

- Hidd el kicsim, én se erre vágyok! – súgta apa a fülembe, olyan halkan, hogy csak én halljam meg.
Akkor már nem élne, ez a nem mondom ki milyen nő.

- Mindennek eljön az ideje – meredt a távolba apa, majd a következő pillanatba elengedte kezem és ragyogó mosollyal Tanya mellé sétált, ujjait a nő ujjaiba fűzte és szerelmesen rá mosolygott.
Mi a fenét művelsz apa???

De apa meg se hallva gondolataim, Tanya-val összekulcsolt kezét végig simította a lány arcán. Mindenki tátott szájal bámulta kettősüket.
Nem, nem.. ez nem lehet, fel kell ébrednem ebből a rémálomból. Neeeeeeeeeeem!!! Valaki csípjen meg könyörgök! Ne… apa ne!

Zokogva a földre hulltam, mint egy őszi sárga falevél mely elválik a fától.
Nem, ez nem lehet. Ráztam meg a fejem. Fel kell ébrednem! A földön zokogtam továbbra is. Majd egy hűvös érintést éreztem, és Emmett karjaiba találtam magam.

- Sssh! Nyugodj meg prücsök – puszilta meg a homlokom Em. Majd megindult velem az emelt irányába. Ingjét görcsösen szorongattam, könnyeim milliói ruháját áztatták.
- Nem, nem lehet Emmett! – dadogtam.
- Nyugalom kislány – vitt Rosalie-val közös szobájukba, és lefektetett az ágyra. – Apád biztos csak meg játssza az eszét. Amihez hozzá teszem, hogy nincs sok.. inkább csak káposzta leve, ami már eléggé megposhadt. – próbált mosolyt csalni az arcomra.
- Nem hiszem Em bácsi! Csak anyára szokott így nézni. Remek. Szétszaggatom az egész családot – sírtam tovább.
- Ugyan kislány! Még egybe vagyunk – kacsintott.
- Nem! Elveszettem Jacbot, anya Alaszkában, apa pedig egy másik nőt ölelget – fakadtam ki.

Elveszettem az igaz szerelmem, melyet nem egy boltban kaptam meg. Életem legértékesebb kincse oda veszett, melyet nem egy drágakő tartalmazott, nem egy szép ruha, nem egy barát, nem egy autó. A szerelmem, az egyetlen olyan ember a földön, akit feltétel nélkül elfogadtam, és tiszta szívemből szeretek. Az életemnek nem volt tovább értelme. Mindenről csakis én tehetek. Meg se kellett volna születnem, és akkor nem lenne semmi probléma. Mindenki élhetné boldogan az életét, és szárnyalhatna a fellegekben. De nem! Nekem erre a világra kellett jönnöm, és be kellett mocskolnom a családom életét. Egy fekete tintapaca voltam a gyönyörű fehér családvonások között.

Az ajtó kinyílt, és egy alak teste rajzolódott ki a folyosó sötétségéből. Egyből felismertem az alak tuajdonosát.

- Ez nem lehet igaz – suttogtam.

KOMIT!! Puszi: Hencii(:♥

Brilliant Moon – 23.fejezet(2.rész)
(Nessie szemszöge)


Mikor megpillantottam az ajtóban ácsorgó alakot, a lélegzetem is elakadt.
- Jake – nyögtem.
Szerelmem berohant a szobába, és szorosan átölelt belőlem pedig újból előtört a zokogás.
- Jake, Jake, annyira hiányoztál. Minden rendben? Jól vagy? – támadtam le kedvesem.

Emmett halkan kisétált a szobából, és magunkra hagyott szerelmemmel.
- Nessie – mondta rekedtes hangon – Nessiem – ölelt még szorosabban, és mélyen belélegezte hajam illatát. – Jól vagy szívem?
- Én kérdeztem először – próbáltam mosolyogni – Én…hát…meg vagyok – vontam vállalt. Két kezem közé fogtam Jacob arcát. – De te hogy vagy?

- Jól – mondta Jake ez hatalmas fintor kíséretében. Én pedig mellkasának döntöttem fejem és beszívtam illatát.
- Annyira hiányoztál. El se hiszed mennyire aggódtam érted – sírtam mellkasába.
- Ssssh!! – ringatott egész testével Jake. – Semmi baj, most már itt vagyok – mosolygott halványan.

De én láttam az álarca mögött rejtőző Jake-t. Ideges volt, és elkeseredett. Saját magát emésztette.

Komolyan mondom, kezdem megutálni azt, hogy apa és Jake együtt lógnak. Nem, hogy valami pozitív tulajdonsága ragadna át apáról Jacob-ra. Nem!! Neki át kellett venni ezt az „én vagyok mindenért a hibás” stílust. Betegek!!

- Nessie! Mindent el kell mondanod, hogy mi történt, amíg nem voltam itt. – kérlelt Jake.
Aprót bólintottam.

- Anya Alaszkába ment – mondtam a lehető leghalkabban – Tanya azt hiszi, hogy meghalt… csak így kaphattalak vissza – simítottam végig kedvesem arcán. Bőre forrósága kényeztette az én hideg kezem. – És hát röviden ennyi.
- A falkának szóltatok?
- Igen, Carlisle közölte velük, hogy mi az ábra – fintorogtam.
- Rendben – fújta ki szerelmem a levegőt.

Nem akartam még jobban letámadni szerelmem, így elhatároztam, hogy később kérdezgetem.
Jasper lépett be az ajtón.

- Nessie, drágám beszélnünk kell – vágott fancsali képet Jazz.
- Mi a baj? – kérdeztem hisztérikusan.
- Nyugodj meg, kérlek. – sóhajtott. – Tudod… - rázta meg a fejét – apád nem csak színlel – mondta végül ki.
A vér megfagyott ereimbe, nem kaptam levegőt. Újabb könnyek szöktek a szemembe.

Nem! Most biztosan csak rám akar ijeszteni. Nem! Apa mindig is anyát szerette. Nem!!! Nem, nem teheti ezt. Nem! Nem árulhat el…Nekem a családom a mindenem. Én tehetek mindenről. Tanyanak meg kellene fizetnie mindenért, erre apa karjaiba bájolog. De hát.. Alice?! Alice nem látta ezt előre??

- Jazz, hol van Alice- kérdeztem remegő hangon.
- Valamiért Tanyaval… mintha máris legjobb barátnők lennének…

Mi vaaaaaaaaaan?? Ide jön ez az isten verte nőszemély és azt hiszi, hogy egyszerre elveheti apám, és a nénikém. Ez nagyon elvan, tévedve azt hiszem. Ő még nem ismeri Renesmee haragját. Meg fogom ölni. Nem most, majd a megfelelő pillanatban lecsapok rá. Hát velem ne szórakozzon ez az isten verte.

- Köszi – fújtattam mérgesen.
Jasper kisétált a szobából, és hangosan becsapta maga után az ajtót.
- Ez a nő nem normális – rázta meg a fejét Jake.
- Kire gondolsz? – kérdeztem szerelmem.
- Tanyara! Kire, másra?

Nem normális? Ez a nő sokkal több annál, mint egy nem normális nő. Ez egy kígyó. Egy csúszómászó gusztustalan gerinctelen élősködő. Utálom.

Az ajtó megint kinyílt. Komolyan mondom, legközelebb egy üvegszobába megyek.. ennyit, ki- bejárkálni.
Apa és Tanya lépet be a szobába.

Oh kérlek istenem, had törjem be a képét ennek a nőnek!

KOMIT!!