BM friss

Brilliant Moon – 24. fejezet ( I/II)
-

(Bella szemszöge)

Már csak pár perc, és ismét a szerető családom otthonában lehetek. Nessie teljes erejével le akart beszélni a hazatérésemről, de én hajthatatlan voltam. Szerinte ez az egész nem jó ötlet, és még Tanya a Cullen házban van, addig én maradjak Alaszkában. De szerintem ez fölöslegesnek bizonyult volna, hiszen Jake már a lányom mellett van.
A futás most még lassabbnak tűnt, mint valaha. Edwarddal szerettem volna már lenni, az ő karjaiba zárni magam, és engedni az érzésnek, hogy átjárja testem, és mélyeket lélegezve édes, mámorító illatából boldogság áradjon szét ereimben.
A Cullen ház elé érve egy nyugtalanító érzés kerített hatalmába. Nem tudtam a miértjét. Megráztam a fejem, tiltakozás képen – így próbáltam magam nyugtatni, hogy nincs semmi baj.
Kezem a kilincsre emeltem, és benyitottam a házba.

- Nem – suttogtam szinte magamnak, és éreztem, hogy lábaim megremegnek.
Edward a kanapén ült, és ölében Tanya foglalt helyet.
Pillanatokon belül egy hűvös szellőt éreztem, majd lányom előttem állt, és karjaival szorosan magához ölelt. Láttam Edward arcát, ami egy pillanatra mély fintorba torzult.
- Menjünk fel – kérlelt Nessie.

Készségesen elfogadtam az ajánlatát, és szélsebesen felrohantam Nessie szobájába. Lányom leült az ágyszélére megpaskolva maga mellett a takarót. Én pedig leültem mellé. Renesmee hangosan kifújta a levegőt.
- Nem tudom, hol kezdjem – húzta el a száját.
- Talán az elején – mosolyogtam idegesen.
Nessie bólintott.
- Hát tudod, Tanya-nak van egy képessége…
- Mi az? – kérdeztem mérgesen.
- Érzéseket tud manipulálni, csak sokkal erősebben, mint Jasper, de…
- De mi? – ismét közbe vágtam.
- De, ha én apa mellett vagyok, akkor nem hat rá Tanya – mondta Nessie.

Belém pedig nem tudom mi ütött. Legszívesebben most helyben letéptem volna Tanya fejét. Még is mit képzel magáról, hogy csak úgy elveheti a férjem?! És valahol mélyen, nagyon mélyen csalódott voltam, és ezt nem akartam beismerni magamnak. Annyi minden ért már az életben, de ez… ez most Újra összetörte a szívem, melyet már nem lesz olyan egyszerű megragasztani.

Renesmee eltűnt, majd egy perc múlva ismét előttem ült hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi ilyen vicces? – kérdeztem keserűn.
Éles fájdalmat éreztem testemben, mely egy percre se tért nyugovóra. Minden porcikám égető lassúsággal kínozta. Az ördög nyelve égette bőrömet, mintha tömény sósavval öntötték volna le… mintha a törékeny Bella lettem volna.
- Menj a rétre! –utasított Nessie.
- Milyen rétre? – húztam össze szemöldököm.
Válaszul egy dühtől fortyogó pillantást kaptam.
- Anyu! – szólt mérgesen lányom. – A Rétre – forgatta szemeit.

- Minek? – rántottam meg a vállam.
Nem akartam, hogy Nessie olyan állapotban lásson. Hogy lássa mennyi fájdalom, és keserűség kavarog ereimben.
- Mert minél távolabb van apa Tanya-tól.. annál kisebb befolyása van rá – mosolygott lányom.
- Köszönöm –nyomtam egy puszit Nessie arcára, majd eszeveszett futásba kezdtem a közös rétünk felé Edwarddal.

Ennyivel lettem kész:$ Ezer bocsi.. tényleg!! Holnap hozom a 2.részét a fejinek!;) Puszi! :D