Brillaint Moon 26. fejezet

Sziasztok!

Igen, visszatértem a mai nap alkalmából. Nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb, de még biztos, hogy hozok fejezeteket, ha ilyen rövid röpke pár perceseket is, de tuti jönni fogok!

Hogy miért pont ma hoztam egy fejezetet, amikor lezártam már a blogot? Egy személynek köszönjétek!:) Az én drága Krisztumnak akinek történetesen ma van a születésnapja, és én ezzel a fejezettel szeretném a mai napon megajándékozni őt!

Köszönöm Neked, hogy mindig számíthatok Rád, és mindig meghallgatsz bármiről is legyen szó! Nagyon boldog születésnapot Neked!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi: Hencii

UI: A fejezet tartalma is neked szól, ugyanis tudom, hogy imádod az ilyen részeket! Éljen a mi mocskos fantáziánk! :D

Brilliant Moon

26. fejezet- Elterelő hadművelet: éljen az édes játékszer!

(Edward szemszög)

Elveszíteni egy tárgyat az életünkben semmi. Bármennyire is fontos lehetett számokra is az a tárgy, mégsem érhet fel azzal az érzelmi traumával, mint amikor egy szerettünket veszítjük el. Én is átéltem ezt, nehezen de átvészeltem, hiszen itt volt Esme, ki anyám helyett anyám volt és Carlisle, ki a világ legcsodálatosabb pótapjának bizonyult. Örök hálával tartozok feléjük, és a testvéreim felé. Boldognak kéne lennem, hogy egy szerető családban élhetek, most mégis kedvesemmel fekszek a közös hálószobánkban, és próbálom csitítani a sírását. Szenved az, kinek mindig mosolyognia kéne. Boldogságot ígértem neki, de ezen a fájdalom nem lehet segíteni.

- Edward – nyögi rekedtes hangon Bella.

- Ssshh, itt vagyok szerelmem – simítom meg hátát, Ő belekapaszkodik ingembe és újra érzem mellkasomon láthatatlan könnyeit.

„Hogy van?” – kérdi a fejemben egy hang. Renesmee hangja. Felsóhajtok. „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” Újra felsóhajtok. „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!”

Karjaimmal szorosabban körbeölelem Bellát.

- Nincs semmi baj – súgom a fülébe, és hajába temetem az arcom.

- Mindent Neki köszönhettem, ha apa nincs, téged se ismerlek meg – motyogja kedvesem – szerettem őt!

- Most is figyel, és vigyáz Rád! – simítok végig hibátlan arcán.

- Miattam történt, én vagyok a hibás – motyogja szerelmem.

- Hogy mi? Miért lennél te a hibás? Ne mondj butaságokat Bella. Erről nem Te tehettél, kedvesem – mégis hogy gondolhatja, hogy az édesapja miatta halt meg. Badarság.

- Edward – nyögi elhaló hangon, és még közelebb húzódik hozzám.

- Ssshh, kedvesem minden rendbe jön - ölelem át szorosan. Most már nem tudok kárt tenni benne, már nem törékeny emberi lény.

Napokig feküdtünk már mozdulatlanul Bellával. Nem akart kikelni az ágyból, én pedig nem akartam őt semmire se kényszeríteni. A gondolataimba merülve tartottam kedvesem, amikor ő váratlanul, és követelődzőn megcsókolt.

- Khm… Bella – nyögtem a csók után. Nem biztos, hogy ezt most kellene. Nem akarom évszázadokig a bátyáim csípős megjegyzéseit hallgatni.

- Edward, kérlek – meggyötört tekintetét rám emelte – szükségem van rád, kérlek! – én pedig nem tudtam neki ellenállni. Éhesen ittam a csókjait, miközben ő az ingem gombjaival küszködött. A hátára fordítottam szerelmem, és lehúztam róla a felsőjét, majd a kulcscsontját kezdtem csókokkal ellepni. Bella körül ölelte csípőm lábaival, és még közelebb vont magához, hogy az ölünk összeérjen.

- Szeretlek – suttogta, én pedig a kezeimmel is kényeztetni kezdtem a felsőtestét mely hatására szerelmemből halk sóhajok törtek elő. Egy pillanatra felemeltem a fejem, hogy kedvesem vágytól izzó szemeibe nézhessek, majd megcsókoltam mézédes ajkait. Nem akartam tőle elválni soha. Örökre a karjaimba akartam tartani, és szeretni. Bella kezei a hátamon kalandoztak, és az én testem is össze-összerándult egy-egy érintésre. Tudta mik a gyengéim. Kedvesem az ágyékomnak dörzsölte csípőjét, jelezve, hogy mit szeretne.

- Várj még – suttogtam a fülébe, és a kezem Bella legérzékenyebb pontjára vándorolt – meg szeretnék neked mindent adni, azt szeretném, hogyha sokáig élvezhetnéd – majd újra megcsókoltam szerelmem, és míg egyik kezemmel kényeztettem nőiességét, a másikkal fölé támaszkodtam.

- Edward… - nyöszörgött alattam Bella, csókolgatni kezdtem a nyakát és egyre lassabban felfelé haladva elértem az ajkait, pont abban a pillanatban, amikor szerelmem teste ívbefeszült és szemei felragyogtak a gyönyörtől. Karjait nyakam köré fonta és a lehető legközelebb húzta az egész testem, majd úgy csókolt meg. Vadul, szenvedélyesen, sürgetően.

- Akarlak, mindenestül – mondta mohón, ellenkezést nem tűrve. Nekem se kellett több pillanatok alatt megszabadítottam magam, és őt is a felesleges ruhaneműktől, és hagytam, hogy testünk egybeolvadjon. Érezni őt minden porcikámban a világ legjobb, legcsodálatosabb dolga. Éreztem, hogy a testem ellazul és mindenem átjárja a már jól ismert mindent elsöprő gyönyör. Pár pillanat múlva Bella is pihegve omlott a karjaiba, én pedig készségesen öleltem át.

- Szeretlek – simítottam végig szerelmem hátán.

- Én is – motyogta a vállamba – azt hiszem, veszek egy hideg zuhanyt, velem tartasz?

Hogy lehetne ennek nemet mondani?

- Persze, hogy veled tartok – nyomtam egy lágycsókot a homlokára.

Bella kikelt az ágyból, én pedig követtem őt a fürdőszobába. Szerelmem megnyitotta a zuhanyt és beállt alá, nekem pedig a látványtól elakadt a lélegzetem. Akárhányszor megpillantom ezt a tökéletes testet valami földöntúli érzés kerít a hatalmába. Megbabonáz, elvarázsol.

- Nem csatlakozol? – kérdezte Bella.

Nem tudtam mozdulni, úgy éreztem mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna. Szerelmem egy halvány mosolyt villantott rám, mire a lábaim önálló életre keltek és kedvesem mögé álltam a zuhanyba. Átkaroltam a csípőjét még közelebb vonva magamhoz, és belecsókoltam a nyakába.

- Azt hiszem, tartozok még valamivel – fordult meg és mosolygott gonoszan rám.

- Oh… mégis mivel? – húztam fel a szemöldököm. Mire készül?

Nem válaszolt a kérdésemre csak simogatni, és csókolni kezdte a testem a zuhany alatt. A testéből áradó édes illat elkábította az érzékszerveim, így átadtam magam a kényeztetésnek. Ám amikor Bella a férfiasságomra tette kicsi kezét egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam szerelmem, két karját a csuklójánál fogva a feje fölé támasztva.

- Veszélyes vizeken evezel kedvesem – búgtam a fülébe.

- Szeretem a veszélyt – vágott vissza.

- Bella nem szeretnék benned kárt tenni… és nem tudom… hogy ha te… - hajtottam le a fejem, mire szerelmem két keze közé fogva felemelte, így késztetve, hogy a szemébe nézzek.

- Edward. Jelen pillanatban még mindig én vagyok az erősebb nálad. Nem tudsz már kárt tenni bennem, érted? Kérlek, engedd, hogy én is azt tegyem, amit szeretnék… - kérlelt.

- Én nem szeretnék… a… - megköszörültem a torkom, de mire feleszméltem a számon már Bella édes ajkait éreztem.

- Csak engedd át magad nekem, ígérem, mindent úgy teszek majd, ahogy szeretnéd – súgta a fülembe, én pedig engedelmeskedtem neki. Először lassan, már fájó, kínzó lassúsággal csókolta végig a felsőtestem majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Engem mindenhol átjárt a kellemes melegség, és amikor már éreztem a beteljesülés utolsó fokát Bella abbahagyta, amit csinált-, amit én egy nem tetsző morgással jutalmaztam, de ő csak fejcsóválva rám mosolygott – karjaival átölelte a nyakam lábaival pedig a derekam és így folytattuk tovább az édes szeretkezést.

Mikor már mindketten Bellával elég tiszták, és boldogak voltunk kiléptünk a zuhany alól, felöltöztünk és végre valahára kedvesem úgy döntött, hogy ideje lenne elmennünk, vadászni. A nappalin keresztül mentünk lefelé, ahol Jazz, Emmett és Rosalie ült.

- Legközelebb lehetnétek halkabbak is, kezd tőletek megfájdulni az ember feje! – kacagott Emmett, mire Rosie jó fejbe vágta, mi pedig az erdő felé közeledtünk Angyalommal.