free counters

2010. augusztus 25., szerda

Brilliant Moon 27. fejezet!

8 megjegyzés

Sziasztok! Szép jó reggelt/ délelőttöt kinek mit!:)

Ahogy ígértem hoztam a fejezetet! Ez most egy Jake- Nessie fejezet lett. Bocsánat, ha másra számítottatok, de úgy éreztem ezt kell most megírnom!:) Nagyon szépen köszönöm a megjegyzéseket az előző fejezethez, nagyon jól esett, hogy ennyire örültetek!:)


Akkor lássuk még… mit is akartam… ja igen megvan! Képzeljétek a mai napon 1éves és 1hónapos a blog! Nagy tapsot nektek, hiszen ez nektek is köszönhető!

Lássuk csak, mi van még mára…

Igen, igen megvan!


A mi drága kedves Nymphink szerepjáték estet szervez.

Időpont: Szeptember 1. (szerda) este hét óra (19:00). Nevezhetjük őszköszöntőnek, suliköszöntőnek, vagy nyárbúcsúztatónak, ahogy akarjátok.

Téma: Téma még nincs, a jelentkező karakterek alapján majd lesz valami...legyen meglepetés. :D

Karakterek: Egy biztos, Nessie Henciié, Jake Nymphié. :)

További szereplők:



~ Rosalie - Lilymooo

~ Emmett- Gréti

~ Alice- Wámpírlány

~Bella- Betty




A szerepjáték szabályzatot itt olvashatod!

Jelentkezéseket ide várjuk: twilightfanfiction324@gmail.com (De persze aki szeretne, és kényelmesebb neki az nekem is szólhat!)

Mindenkit sok szeretettel várunk! :)

Na és akkor még pár mondat a fejezetről…

… Szigorúan +18-as!!!!

… Erotikus tartalommal rendelkezik!

… Előre szólok, hogy rövid lett!

… Átvezető fejezet!

… Mást azt hiszem, nem kell mondanom!

Jó olvasást kívánok!

Puszi: Hencii

Brilliant Moon

27. fejezet – A szerelem az egyetlen gyógyír a szívnek

(Renesmee/Nessie szemszöge)

Szörnyű ez az állapot, ami napok óta uralkodik itthon. Fagyos a légkör, mintha a boldogság leghalványabb szikráját is eltűntették volna az életünkből. Anyu szenved, és ez által apu is. Nem bírom így látni őket. Ki kell innen szabadulnom legalább egy kis időre. Meg kell feledkeznem nagyapáról, nem örökre természetesen, csak pár óra ereéig szeretnék kikapcsolni. Ez pedig csak egy módon lehetséges, ha elmegyek innen. És ki máshoz mehetnék, mint az én egyetlen szerelmem?!

„Hogy van?” – kérdeztem gondolatban apától. Mire egy sóhajtást hallottam – „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” – apa újra felsóhajtott - „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!” – üzentem még, majd felkaptam magamra a pulcsim, és már indultam is La Push felé.

Mikor odaértem halvány mosollyal az arcomon kopogtam az ajtón. Nagy csalódottságomra Billy nyitotta ki.

- Oh, szia Nessie – mosolygott kedvesen rám, de láttam a szemében a fájdalmat, hiszen elveszítette a legjobb barátját.

- Szia Billy, Jake itthon van? – kérdeztem.

- Nincs – rázta meg a fejét – járőröznie kell.

- Értem – sóhajtottam fel.

- De szerintem lassan már hazaér – mondta csalódott arcom láttán – addig gyere nyugodtan be.

- Köszönöm – mondtam hálásan és bementem az aprócska házba. Egyszerű volt, de mégis otthonos. Szerettem itt lenni, itt minden olyan más volt.

- Hogy vannak a szüleid? – kérdezte Billy.

- Rosszul, anyu már napok óta fel se kelt az ágyból, apa meg persze vele van. Nekem… nekem… - sóhajtottam fel – ki kellett onnan szabadulnom egy kis időre – sütöttem le a szemeimet.

- Értem – bólintott – Charlie elvesztése mindenkit megrázott.

- És te hogy vagy? – kérdeztem finoman.

- Jól a körülményekhez képest – ejtett egy halvány mosolyt Billy – de ha nem haragszol magadra hagylak, nekem van egy kis dolgom ma.

- Nem, dehogy. Menj csak – vágtam rá azonnal.

- Vigyázz magadra Nessie – mosolygott még rám, majd egyedül maradtam a házban.

Besétáltam Jake szobájába, és lehuppantam az ágyára. Napok óta nem aludtam már, fáradtnak éreztem magam. De tudtam, ha lehunyom, a szemem Charlie nagyapát fogom látni, és azt nem akarom. Most mégis olyan gyengének éreztem magam… eldőltem az ágyon, és hagytam magam zuhanni az ismeretlen fekete sötétségbe.

Egyszer csak két forró kart éreztem a derekam körül, és hogy szorosan magához von szerelemem. Hallottam a szív verését, az egyenletes légzését, és éreztem bőre melegét. Jó érzés volt hozzásimulni, hiányzott ez az érzés ebben a pár napban. Jake szorosan feküdt a hátamhoz bújva, és közben karjaival is átölelte testem, majd egyszer csak puha ajkait éreztem meg a nyakamon. Lágy apró puszikkal hintette be bőrömet, mire egy kicsit morgolódni kezdtem. Olyan jó volt félálomban feküdni kedvesem mellett, erre ő felkelt?

- Nem szép dolog felkelteni… - mondtam kissé durcásan.

- Bocsáss meg, de nem tudtam megállni – hallottan a hangján, hogy mosolyog.

Szembe fordultam Jake-kel.

- Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Nessie éjszaka van – simított végig arcomon, majd a nyakamon, karomon, és megállt a derekamon.

- Hmmm – sóhajtottam fel az érintés nyomán.

- Hmmm – vigyorgott rám, és a nyakamhoz hajolt majd csókolgatni kezdte.

- Szeretlek – motyogtam, és a lábammal is átöleltem Jake derekát még közelebb vonva magamhoz.

- Mit szeretnél? – kérdezte nevetve.

- Téged – suttogtam, és hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam.

- Akkor jó – mondta halkan és kényeztetni kezdte testem. Levette a fölsőmet, és a nadrágomat így egy szál fehérneműben feküdtem mellette. Szerelmem hátát kezdtem simogatni, de ő elkapta a kezem és csuklómnál fogva a fejem fölé szorította. Fölém térdelt pár percig csak nézte testem, majd szabad kezével lassan végig simított rajtam.

- Gyönyörű vagy – suttogta halkan, és láttam szemeiben a vágyat irántam. Forgatni kezdtem a csuklóm kezében jelezve, hogy engedjen el, de ő nem engedelmeskedett, közelebb hajolt hozzám finom, lágy csókot hintett ajkaimra, majd kulcscsontom kezdte csókolgatni, belőlem pedig egyre hangosabb nyögések, és sóhajok törtek fel. Jake egyre lejjebb és lejjebb kezdte csókolni testem én pedig alig bírtam magammal. Azt éreztem, hogy nyomban felégek ebben az édes kényeztetésben. Lángolt a vérem és még többet akartam. Őt akartam. Fészkelődni kezdtem, hogy most már igazán elengedhetné a kezeimet.

- Ne legyél türelmetlen – mondta vigyorogva, és kezével a combom belső felét kezdte simogatni, mire én reflexszerűen még jobban szétnyitottam a lábaim.

- Jake, ne kínozz, kérlek – nyögtem.

- Úgy érzed kínozlak? – kérdezte.

. Én is viszonozni szeretném az érintéseid – mondtam kicsit elpirulva, mire szerelmem elmosolyodott, és a fülemhez hajolt.

- Nekem az is elég, hogy látom, te mennyire élvezed, hogy mit tudok kiváltani belőled egy érintésemmel – suttogta.

- De én azt akarom, hogy te is érezd ezt…

- Nessie – szólt rám – érzem, és élvezem.

Én pedig nem kívántam tovább vitatkozni elengedtem magam, engedtem, hogy kényeztesse testem. Ám amikor combjaim közé furakodott, és megéreztem férfiasságát nekem se kellett több. Azonnal akartam őt mindenestül. Megszabadítottam mindkettőnket a felesleges ruhadaraboktól, és hagytam, hogy testünk egyé váljon.

Kimerülve, pihegve, de boldogan bújtam Jake mellkasára.

- Szeretlek – pusziltam meg Jake forró bőrét.

- Én is téged – kezdte el simogatni fedetlen hátam.

Hamar elnyomott az álom. Álmomban a Cullen házban voltunk, és két kicsi gyereket tartottam a karjaimban. Egy kisfiút és egy kislányt. Gyönyörűek voltak mindketten. Szerelmem is mellettem volt és boldogok voltunk.

Reggel a Nap sugarai keltettek, ahogy a meleg fény a bőröm cirógatja. Mocorogni kezdtem, mert épp a szemembe sütött a nap. Mikor kinyitottam szemeim két gyönyörű barna szempárral találkoztam, aki megbabonázva figyelt engem.

- Ilyen rémesen festek? – kérdeztem mosolyogva, és közelebb hajoltam hozzá egy jó reggelt csókért.

- Nem – rázta meg a fejét – gyönyörű vagy, szó szerint ragyogsz – nézett végig rajtam, és valóban a bőröm halványan csillogott. Nem olyan erősen, mint a vámpírok bőre, de azért az én is csillogtam.

- Ez olyan érdekes – ráncoltam a homlokom – nem mindig szoktam így fényleni… csak akkor amikor boldog vagyok…

- Boldog vagy? – kérdezte miközben kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Melletted ki ne lenne boldog szerelmem? – kérdeztem mosolyogva, és egy újabb lágy, finom csókot loptam.

2010. augusztus 3., kedd

Brillaint Moon 26. fejezet

8 megjegyzés

Sziasztok!

Igen, visszatértem a mai nap alkalmából. Nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb, de még biztos, hogy hozok fejezeteket, ha ilyen rövid röpke pár perceseket is, de tuti jönni fogok!

Hogy miért pont ma hoztam egy fejezetet, amikor lezártam már a blogot? Egy személynek köszönjétek!:) Az én drága Krisztumnak akinek történetesen ma van a születésnapja, és én ezzel a fejezettel szeretném a mai napon megajándékozni őt!

Köszönöm Neked, hogy mindig számíthatok Rád, és mindig meghallgatsz bármiről is legyen szó! Nagyon boldog születésnapot Neked!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi: Hencii

UI: A fejezet tartalma is neked szól, ugyanis tudom, hogy imádod az ilyen részeket! Éljen a mi mocskos fantáziánk! :D


Brilliant Moon

26. fejezet- Elterelő hadművelet: éljen az édes játékszer!

(Edward szemszög)

Elveszíteni egy tárgyat az életünkben semmi. Bármennyire is fontos lehetett számokra is az a tárgy, mégsem érhet fel azzal az érzelmi traumával, mint amikor egy szerettünket veszítjük el. Én is átéltem ezt, nehezen de átvészeltem, hiszen itt volt Esme, ki anyám helyett anyám volt és Carlisle, ki a világ legcsodálatosabb pótapjának bizonyult. Örök hálával tartozok feléjük, és a testvéreim felé. Boldognak kéne lennem, hogy egy szerető családban élhetek, most mégis kedvesemmel fekszek a közös hálószobánkban, és próbálom csitítani a sírását. Szenved az, kinek mindig mosolyognia kéne. Boldogságot ígértem neki, de ezen a fájdalom nem lehet segíteni.

- Edward – nyögi rekedtes hangon Bella.

- Ssshh, itt vagyok szerelmem – simítom meg hátát, Ő belekapaszkodik ingembe és újra érzem mellkasomon láthatatlan könnyeit.

„Hogy van?” – kérdi a fejemben egy hang. Renesmee hangja. Felsóhajtok. „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” Újra felsóhajtok. „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!”

Karjaimmal szorosabban körbeölelem Bellát.

- Nincs semmi baj – súgom a fülébe, és hajába temetem az arcom.

- Mindent Neki köszönhettem, ha apa nincs, téged se ismerlek meg – motyogja kedvesem – szerettem őt!

- Most is figyel, és vigyáz Rád! – simítok végig hibátlan arcán.

- Miattam történt, én vagyok a hibás – motyogja szerelmem.

- Hogy mi? Miért lennél te a hibás? Ne mondj butaságokat Bella. Erről nem Te tehettél, kedvesem – mégis hogy gondolhatja, hogy az édesapja miatta halt meg. Badarság.

- Edward – nyögi elhaló hangon, és még közelebb húzódik hozzám.

- Ssshh, kedvesem minden rendbe jön - ölelem át szorosan. Most már nem tudok kárt tenni benne, már nem törékeny emberi lény.

Napokig feküdtünk már mozdulatlanul Bellával. Nem akart kikelni az ágyból, én pedig nem akartam őt semmire se kényszeríteni. A gondolataimba merülve tartottam kedvesem, amikor ő váratlanul, és követelődzőn megcsókolt.

- Khm… Bella – nyögtem a csók után. Nem biztos, hogy ezt most kellene. Nem akarom évszázadokig a bátyáim csípős megjegyzéseit hallgatni.

- Edward, kérlek – meggyötört tekintetét rám emelte – szükségem van rád, kérlek! – én pedig nem tudtam neki ellenállni. Éhesen ittam a csókjait, miközben ő az ingem gombjaival küszködött. A hátára fordítottam szerelmem, és lehúztam róla a felsőjét, majd a kulcscsontját kezdtem csókokkal ellepni. Bella körül ölelte csípőm lábaival, és még közelebb vont magához, hogy az ölünk összeérjen.

- Szeretlek – suttogta, én pedig a kezeimmel is kényeztetni kezdtem a felsőtestét mely hatására szerelmemből halk sóhajok törtek elő. Egy pillanatra felemeltem a fejem, hogy kedvesem vágytól izzó szemeibe nézhessek, majd megcsókoltam mézédes ajkait. Nem akartam tőle elválni soha. Örökre a karjaimba akartam tartani, és szeretni. Bella kezei a hátamon kalandoztak, és az én testem is össze-összerándult egy-egy érintésre. Tudta mik a gyengéim. Kedvesem az ágyékomnak dörzsölte csípőjét, jelezve, hogy mit szeretne.

- Várj még – suttogtam a fülébe, és a kezem Bella legérzékenyebb pontjára vándorolt – meg szeretnék neked mindent adni, azt szeretném, hogyha sokáig élvezhetnéd – majd újra megcsókoltam szerelmem, és míg egyik kezemmel kényeztettem nőiességét, a másikkal fölé támaszkodtam.

- Edward… - nyöszörgött alattam Bella, csókolgatni kezdtem a nyakát és egyre lassabban felfelé haladva elértem az ajkait, pont abban a pillanatban, amikor szerelmem teste ívbefeszült és szemei felragyogtak a gyönyörtől. Karjait nyakam köré fonta és a lehető legközelebb húzta az egész testem, majd úgy csókolt meg. Vadul, szenvedélyesen, sürgetően.

- Akarlak, mindenestül – mondta mohón, ellenkezést nem tűrve. Nekem se kellett több pillanatok alatt megszabadítottam magam, és őt is a felesleges ruhaneműktől, és hagytam, hogy testünk egybeolvadjon. Érezni őt minden porcikámban a világ legjobb, legcsodálatosabb dolga. Éreztem, hogy a testem ellazul és mindenem átjárja a már jól ismert mindent elsöprő gyönyör. Pár pillanat múlva Bella is pihegve omlott a karjaiba, én pedig készségesen öleltem át.

- Szeretlek – simítottam végig szerelmem hátán.

- Én is – motyogta a vállamba – azt hiszem, veszek egy hideg zuhanyt, velem tartasz?

Hogy lehetne ennek nemet mondani?

- Persze, hogy veled tartok – nyomtam egy lágycsókot a homlokára.

Bella kikelt az ágyból, én pedig követtem őt a fürdőszobába. Szerelmem megnyitotta a zuhanyt és beállt alá, nekem pedig a látványtól elakadt a lélegzetem. Akárhányszor megpillantom ezt a tökéletes testet valami földöntúli érzés kerít a hatalmába. Megbabonáz, elvarázsol.

- Nem csatlakozol? – kérdezte Bella.

Nem tudtam mozdulni, úgy éreztem mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna. Szerelmem egy halvány mosolyt villantott rám, mire a lábaim önálló életre keltek és kedvesem mögé álltam a zuhanyba. Átkaroltam a csípőjét még közelebb vonva magamhoz, és belecsókoltam a nyakába.

- Azt hiszem, tartozok még valamivel – fordult meg és mosolygott gonoszan rám.

- Oh… mégis mivel? – húztam fel a szemöldököm. Mire készül?

Nem válaszolt a kérdésemre csak simogatni, és csókolni kezdte a testem a zuhany alatt. A testéből áradó édes illat elkábította az érzékszerveim, így átadtam magam a kényeztetésnek. Ám amikor Bella a férfiasságomra tette kicsi kezét egy gyors mozdulattal a falhoz szorítottam szerelmem, két karját a csuklójánál fogva a feje fölé támasztva.

- Veszélyes vizeken evezel kedvesem – búgtam a fülébe.

- Szeretem a veszélyt – vágott vissza.

- Bella nem szeretnék benned kárt tenni… és nem tudom… hogy ha te… - hajtottam le a fejem, mire szerelmem két keze közé fogva felemelte, így késztetve, hogy a szemébe nézzek.

- Edward. Jelen pillanatban még mindig én vagyok az erősebb nálad. Nem tudsz már kárt tenni bennem, érted? Kérlek, engedd, hogy én is azt tegyem, amit szeretnék… - kérlelt.

- Én nem szeretnék… a… - megköszörültem a torkom, de mire feleszméltem a számon már Bella édes ajkait éreztem.

- Csak engedd át magad nekem, ígérem, mindent úgy teszek majd, ahogy szeretnéd – súgta a fülembe, én pedig engedelmeskedtem neki. Először lassan, már fájó, kínzó lassúsággal csókolta végig a felsőtestem majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Engem mindenhol átjárt a kellemes melegség, és amikor már éreztem a beteljesülés utolsó fokát Bella abbahagyta, amit csinált-, amit én egy nem tetsző morgással jutalmaztam, de ő csak fejcsóválva rám mosolygott – karjaival átölelte a nyakam lábaival pedig a derekam és így folytattuk tovább az édes szeretkezést.

Mikor már mindketten Bellával elég tiszták, és boldogak voltunk kiléptünk a zuhany alól, felöltöztünk és végre valahára kedvesem úgy döntött, hogy ideje lenne elmennünk, vadászni. A nappalin keresztül mentünk lefelé, ahol Jazz, Emmett és Rosalie ült.

- Legközelebb lehetnétek halkabbak is, kezd tőletek megfájdulni az ember feje! – kacagott Emmett, mire Rosie jó fejbe vágta, mi pedig az erdő felé közeledtünk Angyalommal.

Settenkedés

0 megjegyzés

Ma este meglepetés!

Puszi: Hencii

2010. június 25., péntek

Kérdések- és válaszok amikre vártatok

2 megjegyzés

Sziasztok!

Kérdések- és válaszok, amikre vártatok.

Először is. Köszönöm a megjegyzéseket, a chates üzeneteket, a rengeteg e-mailt és az msn-es üzeneteket!

Sokan írtátok nekem, hogy mi lett azzal az ígéretemmel, hogy én örökre Veletek leszek?! Az ígéretem nem szegtem meg. Tudjátok, mindent Értetek teszek(most is). Nem akarlak Titeket becsapni. Én mostanában nem tudtam írni, de Ti vártátok. Minden este lelkiismeret furdalás mellett aludtam el, mert még mindig nem hoztam fejezeteket Nektek! Tudtam/és tudom, hogy szerettek én is Titeket, mindennél jobban. Ezért hagytam/hagyom egy kicsit az írást. Ahogy Biuus írta Nektek… hiába küzdök ellene nem fog menni. Beismerem, hogy igaza van. Hiába próbálom hagyni a történeteket, nem gondolni rá. Ez nem megy. Tényleg hatalmas szerepet tölt be az írás az életemben és ezt nem lehet csak úgy félre tenni.

Aby azt mondta, lehet csak az a baj, hogy már túl sok ötletem van… ez így is van! Rengeteg ötletem van, hogy mit, hogyan kellene megírnom. De amikor megnyitom a Word-öt elkezdenék írni, nem megy. Mintha egy szempillantás alatt kitöröltek volna belőlem valamit… az ötleteim. Éjszaka a laptoppal az ölembe ülök pár napja már és írok. Azt érzem megszűnt a nyomás rajtam, és könnyebben megy a gépelés. Tudom, ez helytelen, de nem tudok mit tenni.

Mano*- hogy válaszoljak a kedves kérdésedre, hogy félek- e törölni a blogot. Igen, bevallom, hogy félek. Túl nagy törés lenne az nekem. Viszont, ha nem lennének Kedves Olvasóim/Barátaim már rég töröltem volna.

Egyelőre nem törlöm ki a blogokat. De mondom csak egyelőre. Még nem tudom, mi lesz a későbbiekben. Helyre kell hoznom az életem. És ebben megint az írás segíthet és segít is. Nem tudom, fel fogom-e tenni az agyszüleményeim. Ez még kérdéses. Mindenesetre Köszönök Nektek Mindent! Örökre a szívembe zártalak Titeket!

Esme, Neked is tartozok még egy válasszal: Mindig itt leszek Veletek! Lehet, hogy nem írok már bejegyzéseket, vagy olyan sűrűn a chat-be de Mindig gondolni fogok Rátok és amilyen gyakran tudok, jövök Hozzátok!

Millió és még annál is több köszönet, hála Drága Olvasóim: Hencii

2010. június 16., szerda

Vége

7 megjegyzés

Sziasztok!

Sokáig gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes döntés, és végül ez mellett döntöttem. Még mindig imádom a Twilight Saga világát, és öröké hálás leszek Meyer-nek, hogy megírta ezeket a csodás könyveket, de én nem vagyok képes tovább írni. Szeretek olvasni, de az írás már nem tölt el akkora boldogsággal. Nem tudom mi ütött belém, én se értem magam… Sajnálom, ezt az egészet… Talán majd egyszer újra találkozunk Kedves Olvasóim! A történeteim és a blogjaim pár nap múlva törlöm.

Ég Veletek: Hencii

2010. június 3., csütörtök

Élet jel

2 megjegyzés

Sziasztok!

Sajnálom, hogy a napokban eltűntem, és friss sincs még mindig. De most nehéz a helyzet körülöttem, nagy a nyomás rajtam és a fejem se tudom merre hagytam. Jelenleg a Gwathel és az Álomrnegeteg fejiken dolgozok, tudom ,hogy nem ez a kedvenc töritek de a csajok várják már a Gwathel-t és a pályázatra be kell adnom az Álomrengeteg-et. Amint tudom összekapom magam és hozom a többi töriből is az új fejezeteket!
A jövőhetem húzós lesz, pénteken ballagok:S Szóval nem nagyon leszek gépközelben, ha minden igaz akkor pedig jöv. hét szombaton újra megyek Siófokra vissza! Szorítsatok, hogy összejöjjön mert ha sikerül én is jobb kedvel kezdek el írni! :D
2 hét múlva tuti, hogy már hozok BM fejit!
Millió puszi addig is: Hencii

2010. május 25., kedd

Megjegyzés

3 megjegyzés

Szerepjáték

Néhány hozzáfűzni valóm a pénteki játékról. Nem szokásom nagyon kritizálni valamit, max 1- 2 embernek elmondom az ilyenekről a véleményem, de általában inkább elfojtom, amit gondolok. Ilyenkor jobbnak látom nem felhúzni magam rajta… Az senkinek se lenne jó, azt hiszem. A napokban újra folynak az események az életemben jó és rossz egyaránt és lehet, hogy most ez a játék is azért érintett ennyire mélyen.

Azért szerveztem meg ezt az egészet, mert Ti kértétek, kérdeztétek, hogy mikor lesz újra. Jelentkeztetek is páran, amit köszönök, tudom, hogy az olvasóim számának csökkenésének egyedül én vagyok a hibása, mert én nem hozok nektek fejezetek… sajnálom, de nem fogok magyarázkodni ez miért van!

Visszatérve a játékra, nekem volt már egy előérzetem, ami azt súgta, hogy ez most nem lesz, az a megszokott vidám pörgős játék. És ez egy részben bejött. Nem jött el mindenki, aki ígérte.

Melinda! Nem haragszok, nem sértődök meg… csak rosszul esett:(( Nem baj, hiszen nem Te tehetsz róla, hogy ez most így alakult.

Wedó! Ezt már megbeszéltük… és itt is kérlek, hogy ne legyél mérges magadra! Nem dőlt össze a világ!;):D

Mindenkinek köszönöm a részvételt, azért szép estét sikerült összehoznunk!

Külön köszönet: Wadgesztenye és mano* ÉLMÉNY volt veletek!:D(N)

És persze köszönöm Nymphi-nek! Nem tudom mi lett volna velem nélküled! Ismét megmentettél!:D

Még 1x köszönöm szépen a részvételt mindenkinek!

A szerepjátékot összevágva nem teszem fel, és senkinek nem is küldöm el. Ne kérjétek! Több szerepestet egy darabig nem fogok rendezni! Köszönöm, de én nem szeretnék még ez végett is esténként kikészülni!

UI: Bettynél szerepjáték lesz!

Puszi: Hencii